Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2009

Tudatlanság

Kép
Amikor a tudatlanság szót használom, nem negatív értelemben értem - nem a tudás hiányát értem rajta. Valami nagyon lényegit, nagyon jelenbelit, nagyon pozitívat jelölök vele. A létezés alapvető természetéhez tartozik, hogy rejtélyes marad, ezért olyan csodálatos.

Minden tudás felesleges. A tudás, mint olyan felesleges. És minden tudás csupán azt az illúziót teremti meg, hogy tudunk. Pedig nem tudunk. Együtt élhetsz valakivel egy egész életen át és azt hiszed, hogy ismered az illetőt - pedig nem ismered. Életet adsz egy gyermeknek és azt gondolhatod, hogy ismered őt - pedig nem ismered. Minden, amit tudásnak vélünk, igen megtévesztő.

Valaki megkérdezi: "Mi a víz?" te pedig azt feleled: "H2O". Csupán egy játékot játszol. Nem ismert, hogy mi a víz, vagy mi a "H" vagy mi az "O". Csak felcímkézed a dolgokat. Valaki megkérdezi, mi ez a "H", ez a hidrogén, azután elmész a molekuláig, az atomokig, az elektronokig - de csak neveket adsz. A rejtél…

A hegy szelleme

Kép
Miért nem ereszt a hegyek varázsa, ha már egyszer megtapasztaltuk vonzerejét? Miért nem tudjuk feledni a sziklás ormok látványát, a bódító, mámorító illatát s a csend hangját? A hegy magával ragad, szinte magába zár. Megunhatatlan és kitörölhetetlen nyomot hagy a lelkekben. Megérzünk ott talán valamit az örökkévalóságból, a Természet hatalmas magasztosságából, ami feltétlen alázatra, csodálatra késztet. Érezzük, hogy a táj uralkodik felettünk, kegyétől függ életünk. Szívünkben remegve kérjük, tartsa távol a sötét fellegeket, védjen meg bennünket mély völgyeiben, szakadékaiban és magas gerincein. S ha nem vagyunk elég tisztelettudóak, könnyen megharagszik ránk a Hegy Szelleme. Félelmetes arcát fordítja felénk és jéggel hűti le önteltségünket.

Ám ha lelkünk szeretetteljes csodával telik, gyönyörű szivárványt rajzol szemünk elé, hogy gyönyörünk fokozódjék. Nagyon hálás a Hegy ha kiérdemeljük. Megannyi meglepetéssel, szépséggel, ajándékkal kedveskedik azoknak, kik fejet hajtva, csöndesen já…

Vissza őseinkhez

Kép
Legalábbis ami a táplálkozást illeti, jó lenne, ha így tennénk. Sok ősi ételünk van, amit méltatlanul elfelejtettünk. Hosszú ideig a szegények eledelének számított a hajdina, a zab és a köles, hogy csak néhányat említsek. Aztán már a szegényebbek is elfelejtették, rászoktak a finom, jó illatú, szemnek is tetszetős fehér kenyérre, gazdagnak érezve magukat tőle. Mint ahogy én gazdagnak érzem magam, ha bekapok egy Ferrero Rochest, mindjárt egy limuzinba képzelem magam, a sofőröm valami extra helyre visz éppen, én pedig pezsgőzöm és csokit majszolok, hát soha nagyobb örömöm ne legyen:) Nnna. Komolyan ne vegyétek.

Pedig mennyire egészségtelen a fehér kenyér, meg nem enném. Elmondtam már párszor, most nem kezdem mantrázni. Ma viszont, a vegák és a bio ételeket előnyben részesítők körében - akik nem feltétlenül gazdagok, mint ahogyan én sem, egyszerűen csak tudatosan táplálkoznak - reneszánszukat élik az ősi gabonák. De ismerkedjünk meg picit közelebbről a kölessel.

Az egyetlen lúgos kémhatású…

Változnak az évszakok

Kép
Még mindig Osho gondolatainál tartok. Jót tett velem, hogy megismertem, elgondolkodtat, arra késztet, hogy itt-ott megváltoztassam az életemet. Nem mintha nem változna magától is. Változnak az évszakok is. Olykor tél van, máskor nyár. Ha mindig ugyanazon az éghajlaton vagyunk, megfeneklünk.

Meg kell tanulnunk kedvelni azt, ami történik. Ez az érettség. Azt kell szeretnünk, ami már jelen van, ami velünk van, ami velünk történik. Az éretlenség azt jelenti, hogy mindig a kellene és a lehetne világában élünk, és sosem a van-ban- pedig a van a helyzet. A kellene csak egy álom.

Bármi legyen a helyzet, úgy jó. Szeresd, kedveld és lazulj el benne. Ha olykor intenzitás érkezik, szeresd. Ha elmegy, mondj búcsút neki. A dolgok változnak...az élet áramlik. Semmi sem marad ugyanaz, ezért olykor hatalmas terek tárulnak eléd, máskor pedig nincs hova menni. De mindkettő jó. Mindkettő a létezés ajándéka.

Hálásnak kell lennünk; bármi történik, hála legyen bennünk, köszönet. Élvezzük! Ez az, ami éppen most…

A táplálkozás taoja

Kép
Miért eszünk? Mert friss energiára van szükségünk a testünk számára, de azért is, mert az evés örömet szerez. A Föld nevű planétán nem csak levegővel és szeretettel táplálkozunk, egy átlagos halandó számára az evés és az ivás is létfontosságú alapszükséglet. Az ember, legalábbis a mi fogyasztói társadalmunkban, többnyire teljesen vagy részben maga döntheti el, hogyan elégíti ki ezt az alapszükségletet. Ami régen egy nő és anya érzelemdús, kreatív tevékenysége volt - a nők többnyire az egész családra főztek - az mára értelmi megfontolások vezérelte tudomány lett.

Elemzik, kiszámolják, beosztják és bebizonyítják, miért kell ezt vagy azt mindenképpen és miért nem szabad egy másik élelmiszert semmiképp sem fogyasztani. De mindebben óriási szerepet játszanak a gazdasági érdekek. Éppen az egészség terén lehet a legnehezebben felismerni a kereskedelmi érdekeket, mert a reklám rendkívül agyafúrt lett, és ennek megfelelően mélyen bevésődik a tudatalattiba. A gazdaságban a profitról van szó, nem…

Coelho kis hercege

Kép
Talán a a legjobb története mind közül. Húsz évvel ezelőtt írta meg és egyből rangos helyet kapott a világ legjobb írói között. Egy egyszerű történetet mesél el, egyszerű, mindenki számára érthető nyelven veti fel létünk legfontosabb kérdéseit. Válaszait misztikummal, metafizikával itatja át, olyan válaszokat ad, amelyeket mi is tudunk lelkünk mélyén legfeljebb sohasem fogalmazzuk meg, mert a napi gondjaink, pörgésünk közepette nem szakítunk időt rá.

Egyszerűnek tűnik a regény, de ha a mélyére nézünk, nem az. Gondolkodásra, átértékelésre késztet, megmozgat bennünk valamit, valami nagyon fontosat. Az alaptörténet nem túl eredeti, olvastunk már ilyen mesét, amúgy is leginkább Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani a kritikusok a művet. Nos, igen.

Főhősünk, Santiago, az andalúz pásztorfiú álmot lát, kétszer ugyanazt, mely szerint az egyiptomi piramisoknál kincset talál. Egy cigányasszonytól kér tanácsot, mit tegyen, aki azt javasolja, induljon Egyiptomba. A fiú el is indul, eladj…

Lényeges dolgok

Kép
Van egy régi anekdota három utazóról, akik Rómába mennek. Meglátogatják a pápát, aki megkérdezi az elsőtől:

- meddig maradsz itt?

A férfi azt feleli: - három hónapig.

- akkor sokat látsz majd Rómából.

Az ott-tartózkodás hosszára irányuló kérdésre a második utazó azt feleli, hogy csak hat hétig tud maradni. A pápa azt mondja:

- akkor te még többet láthatsz, mint az első.

A harmadik utazó azt feleli, hogy csupán két hetet tölt Rómában, mire a pápa így szól:

- szerencsés vagy, mert módod lesz megnézni mindent, amit érdemes.

Az utazók megzavarodnak, mert nem értik az elme működését. Pedig nem nehéz, gondoljatok csak bele: ha ezer évig élnénk, számtalan dolgot elszalasztanánk, mert folyton halogatnánk a dolgokat. De mert az életünk rövid, nem engedhetjük meg magunknak a halogatást. (csak zárójelben jegyzem meg, hogy néha győz a lustaságunk, és mégis megtesszük. Viszont a saját kárunkra).

Ha tudnánk, hogy már csak huszonnégy óránk maradt, azt hiszem, a lényeges dolgokat nem halogatnánk.

Akit nem szeret a pénz

Kép
Még jó, hogy nem szeret, ha én sem szeretem. Nem is szeretnék sok pénzt. Kicsit sokat igen, csak nagyon sokat nem. Azt hiszem, meg kell magyaráznom ezt a dolgot. A baj ott kezdődik, hogy valaki egy átlagos családban nő fel. Nem túl szegényben de nem is gazdagban, értelmiségi diplomás szülőkkel, van rendes ruhája, étele, iskolába jár, tanul rendesen, kirándulni járnak, múzeumba.

Korán megismertetik az olvasás szépségével, a könyvtárral, 14 éves korában már túl van Dosztojevszkijen, Jókain, a többi klasszikuson és külön szerencséje, hogy olyan korban nőtt fel, amikor még az olvasottság, műveltség érték volt. De sem az iskoláktól, sem a szüleimtől nem tanultam meg a pénzzel való bánásmódot, azt viszont igen, hogy kell "spórolni", hogy kell "beosztani", hiszen ezek a szavak meglehetősen gyakran hangzottak el családunkban. Elismerem, három lánygyermekkel nem lehetett egy rózsaágy az élet.

Belátom és kijelentem, hogy nincs pénzügyi intelligenciám. Miután ezt főként az otth…

A szeretetről

Kép
Amikor azt mondod valakinek hogy "szeretlek", akkor nem is tudod, mit beszélsz. Nem tudod, hogy ez pusztán nemi vágy egy szép szó mögé rejtve. Csak igen rövid ideig életképes, bármelyik pillanatban eltűnhet.

A szeretet örök. A szeretet a Buddhák tapasztalata, nem az öntudatlan embereké. Csak nagyon kevesen ismerték meg, hogy mi az a szeretet; csak a felébredettek, a megvilágosodottak. Ezt csak az emberi tudat legmagasabb síkján ismerheted meg. Ha tényleg meg akarod tudni, hogy mi a szeretet, akkor felejtsd el a szeretetet és foglalkozz a meditációval.

Ha azt akarod, hogy a kerted rózsáktól tündököljön, akkor először a talajt hozd rendbe. Tápláld, öntözd, gondozd és figyelj rá, hogy elég napsütés érje. Ha mindenre ügyelsz, akkor a virág magától megjelenik majd a megfelelő időben. Nem húzhatod a virágot, hogy gyorsabban nőjön és nem erőltetheted, hogy előbb nyíljon ki. Nem kérheted egy rózsaszáltól, hogy legyen tökéletesebb. Láttál már tökéletlen virágot? Minden virág tökéletes…

Dzsaipur utolsó királynője

Kép
Kilencven évesen meghalt Gayatri Devi, az egykori nyugat-indiai Dzsaipur királyság néhai maharadzsájának felesége, aki India függetlenné válása után politikai szerepet vállalt, és híres volt szépségéről.

Gayatri Devi egy kelet-indiai királyi családba született 1919. május 23-án, és húszéves korában ment férjhez Dzsaipur uralkodójához, elnyerve ezzel a maharani címet. A maharadzsa harmadik felesége lett.

A több mint ötszáz királyságra szakadt indiai szubkontinensen 1947-ben szűnt meg a brit gyarmati kormányzás. Egyidejűleg elapadt a királyi magánpénztárak brit támogatása, és a független Indiában eltörölték a királyi címeket. Számos uralkodóház teljesen elszegényedett, ám a dzsaipuri királyi családnak sikerült megőriznie gazdagságát, luxusszállodákká varázsolva egykori palotáikat.

Az asszony a hatvanas években politikai pártot alapított, és képviselőként bekerült az indiai parlamentbe. A hetvenes években vonult vissza a politikai élettől. Közéleti tevékenysége során felkarolta a nők oktatá…

Aludni jó

Kép
Az álom nélküli alvásban az ego eltűnik. Rövid ez az idő, talán csak két óra, de feltölt élettel. Reggel frissen ébredünk, ajándéknak érezzük a napot, minden újnak tűnik, mert mi újultunk meg. Mindezt az ego eltűnése tette velünk. Patandzsali azt mondja, nincs sok különbség a szusupti - álom nélküli alvás - és a szamádhi a buddhaság végső állapota között. Azért egy fontos különbség mégis van. Az álom nélküli alvás, öntudatlan, a szamádhi pedig tudatos állapot. Mindkét esetben viszatérünk Istenhez, az egyetemes központhoz.

Azok az emberek, akik nem tudnak aludni, nem túl szerencsések. Elveszítették az Istenhez vezető legtermészetesebb forrást. Bezárult előttük egy ajtó. Ez az első olyan század, amelyben az emberek álmatlanságban szenvednek. Már az összes többi ajtót bezártuk, ami a természet felé vezet, most becsukjuk az utolsót is, az alvás ajtaját. Ez volt az utolsó kapcsolódási pontunk az egyetemes energiához és most ezt is megszakítjuk. Mi több, léteznek már olyan könyvek is, amely…

A hét fotója

Kép
Új-Zéland egyik kis szigetén készült a fotó erről a ritka kis növénykéről, a kornistárnics benszülött változatáról. A sziget Rangipo Desert, valójában egy kopár vulkanikus fennsík, három aktív tűzhányó között. A fagyos hegyvidéki tájat gyakran zavarja meg a vulkáni forróság. Milyen különös, ugye? Veszélyek és mostoha körülmények között a kis tárnics él és élni akar, közben pedig elbűvölően gyönyörű.

Forrás.: Nat Geo

Hogy a gyermek önmaga lehessen

Kép
Megkérdezték a kisfiútól: "tudod-e, ki vagy te?" A gyerekek tiszták, fogékonyabbak, mint a felnőttek, akiket elrontottak már mindenféle ideológiákkal, vallásokkal. A kisfiú azt felelte: "amikor vendégek jönnek hozzánk, akkor az egyik azt mondja, hogy a szemem olyan, mint az apámé. A másik azt mondja, hogy az orrom olyan, mint az anyámé. A harmadik meg, hogy az arcom olyan, mint a bácsikámé. Így aztán fogalmam sincs, hogy most akkor ki is vagyok, mert senki nem mond olyat, ami rám hasonlítana."

Na, ez az, amit minden gyermekkel csinálnak. Békén kell hagyni a gyermekeket. Hagyni, hogy felfedezhessék önmagukat, nem kell terhelni őket a saját beteljesületlen ambícióinkkal. Bőven írtam erről a másik blogomban.

Minden szülő a saját képére akarja formálni a gyermekét, pedig minden gyermeknek megvan a saját sorsa, a saját rendeltetése. Ha nem hagyjuk, hogy önmaga legyen, akkor sosem lehet elégedett, sosem fog megbékélni a léttel, sosem lesz boldog. Mindig azt fogja érezni, h…

Feleség lettem

Kép
Zé és én tegnap összeházasodtunk. Egyszerű, de megható kis esküvő volt. Szentendrén tartottuk, utána megebédeltünk a vendégekkel a Chez Nicolasban. Jó volt a teraszon üldögélni és nézni a Dunát, csodálatos a panoráma a vízre és szúnyog sem volt, tudták, hogy kivételes a nap, nem zavartak:)

Szóval örök hűség meg miegymás. A feleség továbbra is a leánykori nevét fogja viselni, nem lesz változás. Az életünk meg nem lesz rossz, határozottan nem lesz rossz. Zé egy angyal, én kevésbé de majd igyekszem. Ja és Zé neve a neten "szélmadár", indult egy blogja is, a Csillagszél. Megtaláljátok itt nálam a "böngészgetek"-ben.

Kaptunk egy emléklapot is Szentendre polgármesterétől, tele sok-sok jókivánsággal, kedves gesztus. Hamarosan költözés, pár hét és Jozék befejezik, álomszép lesz a mesebeli mézeskalács házacskánk.

Szép az élet, ugye?:) (armageddonisták ne olvassák:D )