2009. szeptember 30., szerda

Praktikák a konyhában


Jó lenne visszatérni a természetes anyagokhoz a sok, egészségre káros vegyi anyag helyett. Közreadok ezzel kapcsolatban majd jó pár okosságot, körbejárva a lakás helyiségeit. Nézzük a konyhát.

Jön az őszi nagytakarítás, érdemes a konyhában kezdeni. Első lépésként mosogassunk el, minden edényt tegyünk a helyére. Apró trükk, de ha ezzel kezdjük, az üres mosogató láttán könnyebben megy majd a folytatás. Ha nem tudunk elbánni az egyes foltokkal, ráégett ételmaradékokkal, vessük be a következőket:

- ha a zománcos edényeket súrolni kell, ne a fémszivaccsal és az erős vegyszerekkel próbálkozzunk, egyszerűen dörzsöljük csak át sóval, így nem veszti el a fényét. A megbarnult zománcos edényeket krumplival varázsolhatjuk ismét újjá. Főzzünk bennük nyers krumplit, majd álljon a vízzel együtt egy napig, végül ismét felforraljuk. Ha kész, az edényeink újból tiszták lesznek.

- ha a serpenyő aljáról nem tudjuk eltávolítani az odaégett ételmaradékokat, akkor szintén a sóval érdemes próbálkoznunk. Vizezzük be a serpenyőt, vastagon hintsük be sóval, majd hagyjuk állni egy órát. Ezután könnyen eltávolíthatjuk az odaégett részeket.

- ha a lábosainkon vízkövet találunk, áztassuk be azokat 10%-os ecetes oldatba. Hagyjuk állni fél órát, majd szódával öblítsük át. Végül átmossuk meleg mosogatószeres vízzel.

- a bekormosodott aljú bográcsot zsírral menthetjük meg. Bekenjük vele vastagon a kormos részeket, alaposan átdörzsöljük, meleg mosogatószeres vízzel lemossuk majd szárazra töröljük. Ragyogni fog.

forrás: Femina

Az ember ősereje


Az őserő a csi egyik formája. Ez az az erő, melyet születésünkkor kapunk, úgyszólván életünk alapereje, életünk esszenciájának egyik formája. Minőségét szüleink szervezete, az öröklődés törvényszerűségei, valamint a nemzés időpontja és körülményei határozzák meg. A gyermekeket a lehető legjobb körülmények között kellene nemzeni. Ha az apa és/vagy az anya a nemzéskor alkohol vagy kábítószer befolyása alatt áll, az kihathat annak az őserőnek a minőségére és mennyiségére, amit az új ember magával hoz.

A Tao arra tanít, hogy gondosan bánjunk ezzel az értékes erővel. Célirányos gyakorlatok, helyes táplálkozás, tudatos légzés és meditáció segítségével újra és újra fel lehet tölteni az őserőt.

2009. szeptember 29., kedd

Ökovásár



Veszprémben jártunk szombaton. Ökovásár. Volt ott minden, még tartósítószeres gyümölcslekvár is. Hiába, élelmesek az emberek. Azért tudtam venni pár dolgot, pl hidegen sajtolt olajat, jó áron. Magyar termék.

2009. szeptember 24., csütörtök

Stonehenge, a szikla eksztázisa


Az angol Wales tartomány délnyugati sarkában sajátságos kőépítmény áll. Régebben azt hitték, hogy a kelták emelték. Mai nézet szerint sokkal régibb; minden bizonnyal abból az időből való, amelyet neolitnak neveztek el. A neolit a legmagasabb kőkultúra: a kőszellem virágzása. Körülbelül húsz lépés sugarú körben egymástól arányos távolságra négy méter magas, szürke, nyers tömbök állanak. E tömbökre ugyanolyan kőből ugyanolyan köveket fektettek. Csupa kapu, amely körben áll.

A kapuról tudjuk, hogy démonikus építmény. Ez az a valami, amin keresztül az ember valahová belép. És ahová belépett, ott átadja magát az ott érvényben levő törvényeknek. A kapukon való átlépés jelentőségét régebben igen jól ismerték. A középkori városok és várak bejáratán őrségek álltak. Ezek az őrségek olyanok voltak, mint Kerberos, az Alvilág kapujának őre: daimonikus emberek. Vigyáztak. Nem eresztettek se ki, se be akárkit. A római császárok diadalkapukat építettek. Ma, kaputlan városok és kaputlan élet idején e nagy szokás megmaradt. Aki a diadalkapun átmegy, az a halhatatlanság egy nemébe megy át. Az örökkévalóság kapuja. Belépés az emberfölöttibe. S ezért szokták a kapukat feliratokkal ellátni. Dante tudta, hogy a pokol kapuja az összes remények feladását hirdeti. Aki egy kapun átlépett, az vagy a jóba, vagy a rosszba érkezett - de mindenképpen valami lényegesen új és más világba.

A neolit kőkapuk közül ma már csak néhány áll. Az oszlopok ledőltek s a szemöldökfák a földön hevernek, egymás hátán. Lehet, hogy pusztító hadsereg dúlta fel, az is lehet, hogy az idő, de a hadsereg se más, mint idő és az idő se más, mint hadsereg. Az épület ma rom. Ezt a romot hívjuk Stonehenge-nek.

Egyáltalán nincs a kőkorból való emlék, amely a nép fantáziáját, a művészetet, irodalmat és tudományt annyit foglalkoztatta volna, mint Stonehenge. A környék lakói e gigászi kövek rejtélyét mondákkal próbálták megfejteni. A művészet a sötét és komor fenség nagy alkotásának tartja. A tudósok legalább negyvenféle feltevést koholtak arról, hogy milyen nép alkotta és mire szolgált. Egyesek szerint szentély volt, mások szerint temető. Hasonló stílű épület van Angliában, Normandiában, Bretagne-ban és a Földközi-tenger vidékén is. Schuchardt azt mondja, hogy akkoriban egy nép lakott Norvégiától Kis-ázsiáig mindenütt a tengerparton, s ez építette. Ugolini azt is tudni véli, hogy e kultúra tűzhelye Málta volt, amikor a Torre dei Giganti, a Casa della Fata, az angol és a bretagnei kövek eredetét magyarázza.

De vannak fecsegő emlékek, mint amilyenek a bizánciak, vagy a keletiek - és vannak némák. Stonehenge ilyen néma emlék. S a némát az ember hiába faggatja. Nincsenek hallgatóbb kövek, mint Stonehenge tömbjei.

Stonehenge fenségének titka, hogy a követ felemelte, a levegőben tartja és szabaddá tette. Nem a faragott oszlopot, azt, amely már elvesztette ősi alakját és természetét. Stonehenge kövei vad és elementáris sziklák, faragatlan, az őskőből letépett tömbök. Itt nem átszellemült és megmunkált kő válik szabaddá, hanem az igazi, az elemi, az ősi és a vad. Ez a kő szenvedélyes gyönyöre: fent a levegőben táncolni. Ez Stonehenge: a táncoló szikla.

A szellem olyan, mint amilyennek a hindu mítosz Buddha székét mondja: a széket körülveszik a pusztító erők, a démonok lecsapnak reá, marcangolják, felrobbannak, perzselik, döngetik és ragadják. Hiába. Annyira nem érnek el semmit, mintha a széken nem ülne senki. Pedig Buddha ott van, csak mindent átereszt magán. A tiszta szellem-Buddha ott ül és a szék éppen nem üres, nem: tele van, izzóan tele, olyannyira tele erővel és élettel és szellemmel és hatalommal, hogy a démonok nem bírnak vele. Úgy látszik, nincs ott senki, mert átlátszó, transzparens, tökéletesen megtelt szellemmel, azzal, ami éter, aktív és transzparens. Aki színültig megtelt léttel, az a lét olyan magas fokán van, mintha már nem lenne.

A kő éppen fordítva. Nem tud átereszteni magán semmit, a pusztító erők beleütköznek, széttépik, megolvasztják és összetörik. Miért? Mert olyan súlyos, tömbszerű, tehetetlen és áthatolhatatlan. Nem tud engedni. De ugyanakkor nincs ott, mert nincsen benne semmi aktivitás. Üres, mert nincsen benne tűz és hatalom és erő és élet. Tele van súllyal és üres, mert nincsen benne aktivitás; tele van keménységgel, de üres, mert nincsen benne semmi éteri; tele van anyaggal és nincsen benne semmi átlátszó. A kő azért üres, mert színültig telt passzivitással, tehetetlenséggel, keménységgel és áthatolhatatlansággal.

De abban a pillanatban, amikor a kő a földről felemelkedik, elkezd szellemmé válni. Kaába köve, mondják az arabok, átlátszó és ragyogó kristály volt, amely ég és föld között lebegett, de az emberek bűneitől elkezdett megzavarodni, mindig sötétebb és sötétebb lett, végül megfeketedett és lezuhant a földre. Az átszellemült kő a fordított Kaába: súlyos, át nem látszó éjszakája elkezd derengeni, világosodik és hajnalodik benne az éj, mindig áttetszőbb lesz. Minél feljebb emelkedik, annál transzparensebb, mint a gyémántkristály elkezd tündökölni, végül mintha anyagtalanná válna: fent lebeg ég és föld között.

Stonehenge a traszparens kő szentélye. A követ felemelték a levegőbe, s most útban van, hogy olyan átlátszó legyen, mint az ég. Ez a táncoló kő, a szabad kő, az éteri szikla. Fent lebeg a levegőben: legyőzte súlyát, tömegét, nehézségét, vakságát, tehetetlenségét - meggyulladt s most az ég felé csapva lobog, mint a láng. Létének merevsége éteri aktivitássá lett. S e titáni, félelmetes kőkapuk oda vezetik az embert, ahol megszűnik ember lenni, - ahol olyanná válik, mint a homok, tollfoszlány, ritka füst - ahol úgy szökdécsel, mint a megkergült állat, értelmetlen önkívületben, fel, fel, az istenekhez, ahol az ember érzi azt a lényt, aki ő maga.

Hamvas B. írásaiból

2009. szeptember 17., csütörtök

A Nyílegyenes ösvény


Padmasambhava, a nagy guru tanítása a Nyílegyenes ösvény állomásairól:

Olvass el minden könyvet, amely vallásról, gondolkozásról, szellemről, lélekről szól. Ne légy tekintettel az egyik vagy a másik vallás külsőségeire, szabályaira, szokásaira és szertartásaira. Ismerj meg mindent és vizsgálj meg mindent. Hallgasd a gondolkozók, papok, bölcsek, aszkéták szavait. Ne vess el semmit. A gondolatokat éld át teljesen, azonosítsd magad velük és csak akkor bírálj, ha már túl vagy rajtuk.

A sok tanítás közül válassz ki egyetlen egyet a magad számára és a többit tedd szilárd elhatározással, visszavonhatatlanul félre, ahogy a sas a nyájból csak egyetlen egy bárányt ragad el s a többit elereszti.

Elégedj meg szerény életkörülményekkel. Légy zárkózott és alázatos. Ne tolakodj. A világ nagyjaitól tartsd magad távol. Csak a jelentéktelen külső körülmények teszik lehetővé, hogy az ember gondolata a legmagasabbat elérje s a föld minden fényén s dicsőségén túlemelkedjen.

Légy vágytalan, közömbös és egykedvű. Táplálkozz azzal, amit a véletlen hoz eléd. Ne válogass. Ne igyekezz megtartani semmit. Gazdagság, szegénység, dicséret, megvetés, hadd jöjjön; úgyis elmúlik. Ne tégy különbséget erény és bűn között, hírnév és gyalázat között, jó és rossz között. Kerüld a bánatot, a bánkódást, a bűntudatot. Bármit tettél, semmi sem ok sem az örömre, sem a fájdalomra.

Az emberiség viszályait, a vélemények sokszerűségét, a szenvedélyek harcát szemléld nyugodtan és indulat nélkül. Gondoljad azt, hogy: íme, ez a természet rendje s íme a sokféle emberi Én. A világot lásd úgy, ahogy valaki a hegy csúcsán áll s a mély völgybe néz.

Azt az állapotot kell elérned, hogy magadban megvalósítsd a nagy üres tér érzését. Aki magában a nagy üres teret tudja, Énjét levetette. Nem lát Ént sem a dolgokban, sem az emberekben, sem önmagában. Ha nincs énje, nincs vágya, nincs szenvedélye, nincs kívánsága, nincs célja, nincs szándéka, nincs gondolata, nincs érzése, nincs akarata. Ez a megszabadulás a Nyílegyenes ösvény utolsó állomása.

Hamvas Béla: Tibeti misztériumok (részlet)

2009. szeptember 16., szerda

A hét fotója


Mintha egy távoli, ismeretlen bolygón járnánk, olyan különös ez a fotó, nem? Pedig nem más, mint a csalán levele nagyításban.

A szőrökben a növény csípős savat tárol: amikor hozzányúlsz a levélhez, a szőrök hegye letörik, a sav pedig a bőröd alá jut. Ez okozza a hólyagokat, a kellemetlen csípő, viszkető érzést. Ám a csalán egyúttal fontos gyógynövény is, és számos lepke hernyójának szolgál táplálékul – például a nappali pávaszemének. Használ nekünk, embereknek is, én például csalán samponnal mosom a hajam hosszú évek óta és főzeléket készítek belőle, nagyon finom. Előszeretettel használom a biokertemben is, nagyon jó tápanyag növénytársainak, jut belőle a komposztba is. Csodanövény. Van itt a kertben bőven, picit talán sok is, majd kordában tartjuk, eléggé elburjánzott a növényvilág, évekig lakatlan volt a ház, a kert.

2009. szeptember 15., kedd

Kiskecskék szeretete na meg a sajt

Kecskesajtot eszünk ma, de először beszéljünk a kecskékről. Tündéri jószágok. Annyira aranyosak a kiskecskék, imádom simogatni őket. Még az étel íze is más, ha érzelmi kapcsolatba kerülsz a kecskékkel, akik a tejet adják. Nekem volt a szigeten egy Leventém, aki a falu szélén él a kecskéivel, maga készíti a garantáltan bio kecskesajtot. Nagyon finom, különösen ha friss, akkor még kenhető állagú, mondjuk olyasmi, mint a körözött. Pirítósra mennyei eledel. Hoztam is mélyhűtve néhányat, abból készítek ma finomságot.

És a kecsketej. Tudtok arról, hogy gyógyító hatású? Míg fel nem fedezték az antibiotikumokat, minden tüdőszanatórium mellett volt egy kecsketenyészet, mert a kecsketejkúra a tébécé gyógyításának fontos része volt. A kecsketej csíraszáma csekély, tébécé és brucellózis pedig a kecskénél nem is fordul elő, a tej bátran iható, a vitaminok épségben megmaradnak benne. Még tejérzékenyek is ihatják, de azért jobb felforralni. Sokan nem szeretik az ízét, igaz, eltér a tehéntejétől, már ha egyáltalán tehéntejnek lehet nevezni azt a löttyöt, amit a boltokban árulnak, agyonkezelve. Mikor beköltöztünk új otthonunkba, azonnal felfedező útra indultunk. Bakonyoszlopon találtunk is kecsketejet, onnan szerezzük be a friss tejecskét.

A kecskesajtról is ugyanilyen jókat lehet elmondani, persze csak akkor, ha házilag készül. Nagyüzemi módon nyilván már nem olyan, de hát ugye mindenki ott szerzi be, ahol tudja. Bioboltokban lehet vásárolni megfelelő kecskesajtot, nem mondom, nem olcsó. De még mindig olcsóbb, mint a hús meg a sonka.

A receptet, meg a fotót is Dalla cucinától nyúltam, picit átalakítva nekem is bejött, könnyű, gyors és nagyon finom kaja. Nem bonyolítom agyon az elkészítését, a hozzávalókat is könnyű beszerezni. Két guriga kecskesajt, a Lidlben szinte mindig kapni rucolát, ami ugyan nem bio, de egyszer-egyszer elfogyasztva azért nem halunk bele. Veszprémben van Lidl, meg Aldi is meg minden, odáig kell autóznunk, ha be akarunk szeretni ezt-azt, itt a falucskánkban zöldség alig van, azt mondják, mindenki megtermeszti magának. Gyümölcs meg nincs is a zöldségesnél, van a fákon bőven, azt kell enni. Kell még olívaolaj, zöldbors, meg majd közben még eszembe jut , mi is.

Készítsük el először a sültburgit. Aprószemű, sárga a legjobb, félbevágva tegyük egy tepsibe, egy hagymát vágjunk szeletekre, az olajhoz forgácsoljunk vagy öt dekányi vajat és az egészet a burgi tetejére. Mehet a sütőbe, picit több, mint fél óra alatt meg is sül.

A salátát megmossuk, megforgatjuk egy pici almaecetben vagy balzsamecetben amit kevés barna nádcukorral kevertünk össze. A nagyszemű szőlőt félbevágjuk - nem kell sok belőle - van, aki kimagozza, én nem, jó az úgy. Mindennek szeretem a magját és meg is eszem, a dinnyéből sem piszkálom ki, szeretem. Most otellóból készítem, az terem itthon. Garantáltan vegyszermentes, mint az egész kertünk.

A kecskesajt semmilyen előkészületet nem igényel ha már felengedett a mélyhűtés után, pár percre jó meleg sütőbe toljuk, mikor olvadni kezd, ki is vesszük, kész is. Tálaláskor a sajtot beleültetjük a rucola közepébe, mellé szépen a burgit és a szőlőt, és darálunk rá zöld borsot. Nagyon jól harmonizálnak az ízek, és tök könnyű kaja, ínyencek hajrá!:)

2009. szeptember 13., vasárnap

Befejeződött a felújítás











És túléltük. Nem volt semmi három hétig együtt élni a munkákkal, bár Joz munkatársaira egy szavam nem lehet, szeretettel fogom megőrizni emlékezetemben mindannyiukat (na jó egy valakit kivéve, akit személyesen nem ismertem meg, picit nagyon elszúrta az ablakok mázolását, Joznak elege lesz majd jövő tavasszal újrafestetni).

Janika a kályhásmester egyéb dolgokban is remekelt, de fő műve mégis csak a két kályha. Egy nagy kandalló, amely a két szoba között áttört falba került és egy téglakályha-tűzhely a konyhában. Gyönyörű is, éppen olyan, amilyet legmerészebb álmaimban elképzeltem. Nem vezettük be a gázt, megmaradtunk az eredeti elképzelésünknél, a fával fűtésnél. Ha ínséges időket élünk egyszer majd és nem lesz pénzünk elektromos áramra sem, vagy áram nem lesz esetleg, a házacskánk akkor is élhető, nem fagyunk meg és tudunk főzni is. Fánk is lesz biztosan, hiszen itt van körülöttünk a Bakony:) Megszerettük Zolikát is, aki nem kávézik így kedvenc közös időtöltésünkből kimaradt, ahogy Joz is, ő sem. Velünk volt még Dávid, Joz fia. Ritka manapság az ilyen gyermek. Nagyon fiatalka, de szorgalmas, végtelenül ügyes, türelmes, intelligens és gyönyörű srác, csak legekben tudok beszélni róla. Joz büszke lehet rá, ahogy ő is az apukájára. Sok helybelit is megismertünk, dolgoztak nálunk többen is, Joz nagyon ügyesen szervezte a dolgokat, adott az ittenieknek is munkát és az bizony nagyon jól jött mindenkinek. Ha később gondunk akad bármivel vagy segítség kell ebben-abban, tudunk majd kihez fordulni.

Bármerre nézek bárhonnan a kertből, várat, hegyeket, dús növényzetet látok, hihetetlen energiák vesznek körül, adnak erőt. Néha elszontyolodtam az építkezés során, látva a felvonulási területté visszaminősült kertünket, de aztán távolabb néztem és megvígasztalódtam. Jövőre talán megújul a ház melletti füves rész, majd segítünk neki.

Joznak hátra van két fuvarja, elviszi a még itt lévő szerszámokat, eszközöket. Addig is van mit tennünk, rakjuk helyére a rengeteg tűzifát, elkezdjük a takarítást is hamarosan. Ablakok, burkolatok le- és felmosása, ilyesmi. Aztán jöhet a kert. Jövő tavasszal veteményezni szeretnénk. Már van saját termésünk, lassan megérik a diónk, lesz bőven. Szedjük az almát és a szőlőt, van pár tőke otelló (na ezt vajon hogy kell írni, ha szőlő?:) nagyon viccesen terem, annyira elburjánzott, hogy a legszebb termés a barackfa meg az almafa tetején van, alig érjük el:)

Van pár bodzabokrunk, sok orgonánk, rendelek jövő héten tűztövist, mahóniát, fekete ribizlit, ők alkotják majd az élő sövényt a felső szomszédunk kerítése előtt. Mert itt így van, bizony ám. Felettünk is van egy ház meg alattunk is. Majd készítek fotót az utcáról, nagyon szép látvány. Hatalmasak a szintkülönbségek, hiszen a Várhegy tetején élünk. És a közelben micsoda kirándulóhelyek vannak!! Te jó ég, de komolyan. Tíz perc gyalogséta a kuttyal és el is érjük a Kőmosó szurdokot. Le az aljáig még nem merészkedtem, csak mellette fent másztunk fel egy még magasabb pontra, van ott egy ősrégi zsidó temető, nagyon szép, vannak kövek, ahol még a feliratok is olvashatók. Megkerüljük és a hegyen át kavarunk vissza a házunkhoz. Majd viszek gépet legközelebb, hozok fotókat.

Szóval, na. A szigetet is imádtam, de a szúnyogok nagyon megkeserítették a napjaimat. Itt egy darab sincs. Van egyébként állati klassz rovarhálónk is, a legyek sem jönnek be. A népem (Teo és a Cicc) igencsak rácsodálkoztak, nem tudták mire vélni az egészet, mókás volt:)

Fantasztikus itt élni. Előttünk áll a tél az igaz, tudom, kalandos errefelé. Lesz majd beszámoló arról is, tavasszal elmondom néktek, hogy még mindig fantasztikus-e itt élni:)

2009. szeptember 12., szombat

Az első magyar helikopter


Nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1928 szeptember 9-én történt. Kispest mellett, érdeklődők és ellendrukkerek körében, nagy izgalmak közepette felemelkedett az első magyar, pilóta által vezetett helikopter. Képes volt lebegni az Asboth Oszkár által tervezett, A.H.1 elnevezésű kis gép. Acélcső vázszerkezete volt, francia gyártmányú forgómotorral két egymás fölé helyezett és ellentétes irányba forgó fa propellerrel. A vázszerkezet két oldalán egy-egy kormánylapát kapott helyet, ezek segítették a gép előre-hátra mozgását úgy, hogy kihasználták a légcsavarok keltette függőleges légáramlatot. A rugalmas leszálláshoz négy focilabdát és autógumikat szereltek a gépre.

A pilóta Hosszú István volt, másfél méteres magasságba tudta felemelni a gépet, egy percig lebegett vele, majd leszállt. Kezdetnek nem volt rossz. Viszont stabilitási gondok adódtak, úgyhogy ez a típus nem repült többet, csak a korszerűsített utódai.

Asboth Oszkár erősen megosztó személyiség volt. Sokan szélhámosnak tartották, mert szerette kiszínesíteni a valóságot. 1956-ban írt Az első helikopter című könyvében is így történt. Becsvágya és karrierje elősegítése érdekében nem riadt vissza a túlzásoktól. Kellett az önmenedzseléséhez. Ki tudja, talán jól tette. Senki sem lehet próféta saját hazájában, azt mondják. Elég csak arra gondolnunk, hogy Ausztria fog jól járni a mostanában tökéletesített magyar elektromos autóval, hazánknak nem kellett. Megindult a gyártása, nekünk nem is adnak belőle.

Asboth gimnazista korában kezdett érdeklődni a repülés iránt. A szerelem azután élete végéig megmaradt. Tizennyolc évesen elkészített egy pilóta nélkül repülő motorkerékpár vontatású kísérleti repülőgép sárkány szerkezetet, több sikeres repülést hajtott végre vele. Képzettsége, eredményei alapján 1912-ben Magyarországon elsőként szerzett iparengedélyt repülőgép építésére.

1916-ban a Monarchia repülőcsapatainak fischamendi kísérleti intézetében teljesített szolgálatot, ahol korának legjobb hatásfokú légcsavarjait fejlesztette ki. Itt került kapcsolatba a Kármán Tódor vezetésével dolgozó csoporttal, akik a kötött tüzérségi megfigyelő ballonok helyettesítésére tervezett helikopter kifejlesztésével foglalkoztak. A csoport által tervezett két típus a későbbiekben kudarcot vallott. Asbóth javaslatot tett egy általa tervezett helikopter építésére, de a csoport elutasította.

A kudarcok után mégis az ő tervei alapján készült el a helikopter, aminek első változata egy hangártűz során pusztul el. Asboth a gép építését újra kezdte, amit azonban a vesztett háborút követően az Antant tiltása miatt már nem fejezhetett be. Ha a gép mégis megépül és szolgálatba áll, akkor a legapróbb műszaki hiba is a személyzet biztos pusztulását okozta volna, mivel hajtómű leállás esetén a gép kődarabként hullott volna alá. Ezek a légcsavarok ugyanis alkalmatlanok voltak az autorotációra.

Asboth azonban tapasztalatai alapján úgy látta, hogy képes egy szabadon repülő helikopter megalkotására. 1928-ban Misura Mihály anyagi támogatásával megkezdte az A.H.1 típusjelű gép építését, amit aztán újabb és újabb korszerűsített típusok követtek.

És most tegyünk egy kis kitérőt. 1931-ben Endresz György és Magyar Sándor Amerikából leszállás nélkül repült Magyarországra a "Justice for Hungary" nevű Lockheed "Sirius" tipusú gépükkel. A bravúros repülés végén benzinhiány miatti Bicskénél végrehajtott kényszerleszállás során a gép duralumínium légcsavarja megsérült. Asboth ekkor nyíltan megkérdőjelezte a javítást végző jónevű repülőmérnökök hozzáértését, mivel azok szerinte hibás technológiával javították ki a sérülést. Asboth aggodalma bebizonyosodni látszott amikor 1932 nyarán a Budapestről Rómába repülő Endreszt és navigátorát halálos kimenetelű repülőszerencsétlenség érte. Asboth ekkor a sajtóban is nyilvánosságra hozta a gép hibás kijavításáról alkotott véleményét. Sikerült maga ellen fordítania a korabeli befolyásos repülési szakemberek jelentős részét. Ezzel egyidőben Asboth légcsavar hajtású autóval is kísérletezett. A kísérletek során az autó balesetet szenvedett, melynek során ketten életüket vesztették. Ez a momentum kapóra jött Asboth ellenlábasainak, akik kapcsolataik segítségével vádat emeltettek Asboth ellen gondatlanságból eredő balesetre hivatkozva. Ezzel egyúttal sajtóper is fenyegette Asbothot a "Justice for Hungary" ügyében tett nyilatkozatai miatt.

Ugyanekkor viszont Angliából és a hágai illetőségű Ruhaak cégtől is érdeklődés mutatkozott Asboth helikopterkísérletei iránt. Megromlott hazai helyzete és a reményt keltő külföldi érdeklődés következtében Asboth 1933 augusztus 31-én összecsomagolta dokumentumait és elhagyta Magyarországot.

1933-ban Londonba utazik, ahol a Ruhaak cég anyagi támogatásával megalakítja az "Asboth Helikopters Ltd"-t. Az 1933-tól 1936-ig folytatott kísérleteiről csak igen kevés információnk van. Ebben az időszakban London, Hága és Berlin között ingázva szélcsatorna kísérleteket végzett csavarjainak autórotációra történő fejlesztéséhez, illetve kiterjedt levelezés útján próbált állami szintű szponzorációt találni helikopterkísérletei finanszírozásához. Asboth 1933 és 1936 között szabadalmaztatja addigi munkássága során összegyűlt eredményeit. 1934-től azonban már minden jelentős európai országban saját koncepció szerint hazai kutató gárdával folytak a helikopter kísérletek. Angliában ezidőtájt a Cierva autógirók térhódítása a jellemző. Franciaországban az első jelentős eredményeket a Breguet-Dorand éri el, míg Németországban 1934-től Focke-Wulf kísérletei alapján folyik a fejlesztés.

1941-ben Asboth visszatért Magyarországra. A háborút követően az 50-es években érkezik el Asboth "aranykora". Az állami vezetés prezentáns személyiséggé emeli az elmúlt rendszerben mellőzött és meghurcolt, nyugatról hazajött, csalódott feltalálót. Több hivatalos állami elismerésben részesítik, és kinevezik az Újításokat Kivitelező Vállalat szakértőjének. Támogatják az 1956-ban kiadott "Az első helikopter"című könyvének kiadását is. A mű előszavában dr Varga József akadémikus többek között a következőket írja: "...Egy nagy magyar feltalálónk írja meg benne kűzdelmeit, lankadatlan harcait a nemtörődömség, a rosszakarat és nemutolsósorban az ostobaság ellen, amíg végül is győzedelmeskedik...Büszkék lehetünk arra, hogy Asboth Oszkár élete első szakaszának harcai győzelmesek voltak, és így a helikopter találmány magyar ember nevéhez fűződik."

Így született meg az Asboth mítosz...Asboth anyagi és technológiai lehetőségeinek határán figyelemre méltó kísérleteket végzett. Technikatörténeti szempontból kuriózumnak számító kormányzási megoldása sajnos nem volt megfelelő egy stabilan repülő helikopter számára. Ennek ellenére erőfeszítéseivel végképp beírta a nevét azon kísérletezők hosszú névsorába, akik tevékenysége során a mai értelemben vett használható helikopter kialakult. Asboth életművének elismeréséhez nincs szükségünk arra, hogy a helikopter feltalálójának nevezzük, mert változatos élete és színes személyisége így is a magyar technikatörténet kiemelkedő egyéniségévé avatja őt.

Engem különösen vonz a repülés, foglalkoztat a repülés története, hiszen hosszú évekig repülősök között éltem és dolgoztam. Nem volt olyan kisgép típus az országban, amin ne repültem volna, utasként persze - akkor úgy mondtuk, tiszteletbeli másodpilótaként - hiszen szakszóm nem volt. Az Asboth által fejlesztett helikopter megtalálható a mai modellekben is, különösen a KA-26-os - Kamov - emlékeztet Asboth modelljeire. Repülős időszakomban kezdődött a hőlégballonozás Magyarországon, saját kis kezem munkája is benne volt a legelső hőlégballon elkészítésében a budaörsi repülőtéren. Gyönyörű évek voltak, írtam már egy keveset róla, talán még fogok is.


2009. szeptember 10., csütörtök

2009. szeptember 8., kedd

Ha már nem kavics a tét


Jen Huj egyszer így szólt Kung Céhez:

"Nemrég, amikor átkeltem a mély Sang Sen halálos hömpölygésén, a révész isteni módon kormányozta a csónakunkat. Megérdeklődtem tőle, hogy hol lehet ilyen mesteri fokon kitanulni az evezést. Azt felelte, hogy bárki, aki tud úszni elsajátíthatja azt, sőt, a jó úszók mesterei lehetnek az evezésnek. A búvárok viszont még akkor is elboldogulnak egy csónakkal, ha előtte még sosem láttak olyat. Kérdésemre azonban nem kaptam választ. Megmagyaráznád nekem mester ezeket a szavakat?"

" Hmm. Bevallom, hosszú ideje csak felszínes dolgokról beszélgetünk; itt az ideje, hogy most a lényegről szóljunk. Az a személy, aki tud úszni azért tanulhatja meg az evezés mesterségét, mert a víz neki könnyűség. A búvár pedig azért, mert számára a mélység a szárazföldhöz hasonló, míg a csónak ringatózása a szekér rázkódásához. Számtalan halálos veszély megannyi formája tárul föl előtte, de őt nincs, ami megzavarhatja: mindig nyugalom veszi körül, bármerre vigyen is az útja.

Olyan ez, mintha fogadásból játszanál. s amíg egy marék kavics a tét, addig ügyesen játszol, ha már az övcsatod, úgy kissé izgatott leszel és idegessé válsz, ha aranyad vesztheted. Nem mintha ügyetlenné válnál a játék során hanem bensőd rendül meg azáltal, hogy rajtad kívülálló dolgoknak tulajdonítasz jelentőséget."

Csuang-ce bölcsessége

Tóthné Árvai Erzsébet festménye: Üres csónak a Kőrösön

Isten, Nietzsche és egyebek


Nietzsche azt mondta állítólag: "Isten halott, az ember szabad." Hatalmas felismerés, de kevesen értik meg a mélységeket, amiket a mondat tartalmaz. Ha van Isten, soha nem lehet szabad az ember. Hiszen Isten éppen azt jelenti, hogy ő a teremtő - ilyenfomán mi bábok vagyunk. Senki nem kérdezett meg bennünket, akarjuk-e, hogy létrehozzanak, azt sem fogják megkérdezni, akarjuk-e, hogy elpusztítsanak bennünket. Isten szeszélyén múlik tehát, hogy teremt vagy pusztít. Születésünkről és halálunkról sem dönthetünk szabadon - közötte tehát hogy lehetne szabad az életünk?

Nietzsche gondolata azonban nem teljes. Nem volt tisztában valószínűleg azzal, hogy vannak olyan vallások a világban, amelyekben nincs Isten - és még azokban a vallásokban sem szabad az ember. Ilyen a buddhizmus, a dzsainizmus, a taoizmus - bár jómagam inkább filozófiának nevezném ezeket. Nincs istenük, de világképük, életfilozófiájuk követendő példa a számomra. A taoizmus áll az életemhez a legközelebb.

Lao-ce, Mahavira és Gautama Buddha is tagadta Istent - ők is tudták, hogy Istennel az ember csupán egy báb. De nem elég, ha kimondjuk, hogy Isten létezése az emberi szabadság legfőbb akadálya. Még egy dolog zavar itt: a vallás. Vagyis az egyházak, felfogásomban az emberek istenhite köré szerveződött üzlet. Mára legalábbis azzá lett - mondom ezt úgy, hogy tudom, sokat adott az emberiségnek néhány egyház, oktatás, segítség formájában. Ma is vannak papok, lelkészek, gondolok itt Böjte Csabára vagy Gilicze Tamásra, kis falum református lelkészére, akik munkásságát mélyen tisztelem, becsülöm azt, amit a értünk, emberekért tesznek, amit Csaba a gyermekekért tesz.

A hitem erős. Hiszek az Univerzum energiájában, abban, hogy létezhet egy felsőbbrendű, rendszerező energia, és bárki nyerhet ebből az energiából, ha szüksége van rá. Na de kanyarodjunk vissza a vallásossághoz. Olyan vallásosságnak kellene létrejönnie, amely isten- és vallásnélküli, amelyben nem áll fellettem egy nagyhatalmú valaki és nincs szervezett vallás az ő egyházaival, hogy különféle ketrecbe zárjon bennünket: keresztény, muszlim, hindu vagy bármilyen más világ. Bezártság. Ketrecek.

Nem elég tehát azt mondani, hogy Isten halott. Nincs értelme a szervezett vallásnak sem. Nem lennének templomok, szentélyek, mecsetek, zsinagógák. Állástalanná válnának a püspökök, rabbik és mindenféle vallási vezetők. Forradalmi gondolatok, nem? És micsoda ellenkezést fog kiváltani minden sorom. Még nem látják át az emberek, miért is kellene így lennie. Így válhatna szabaddá az ember.

De mindehhez fejlődni kell. Megérteni sok mindent. Isten halott - ahogy Nietzsche mondja - az ember szabad. De mire szabad? Olyan lesz a szabadsága, mint az állaté, nem jár semmilyen felelősséggel? Inkább szabadosság az. Nem segít az embereknek felfelé emelni magukat, hogy rabszolga voltuknál feljebb jussanak. Lehet még az is, hogy a szabadságod lejjebb süllyeszt, mint a szolgaságod, mert a rabszolgaságban legalább fegyelem volt, erkölcs, voltak bizonyos alapelvek. Volt egy szervezett vallásod, ami vigyázott rád, gondoskodott róla, hogy félj a büntetéstől és a pokoltól, fenyegetettségben élj, hogy mohón vágyj a jutalomra és a mennyországra. Veszélyes tehát önmagában a szabadság. Állati létbe taszíthatja az embert.

Ha azt mondjuk, Isten halott és a vallás, mint szervezett testület szintén - akkor lehet az ember önmaga. Képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért, akadályok nélkül, szabadon fedezheti fel legbensőbb lényét, lényének mélységeit vagy tudatosságának magaslatait. Senki sem akadályozza. De meg kell tudnunk menteni valamit: a vallásosság minőségét: vagyis a vallásosság eleven marad, tökéletes összhangban az emberi szabadsággal, elősegíti az emberi fejlődést.

A vallásosság valójában azt jelenti, hogy jelen állapotunkban nem vagyunk elegendőek. Nem, mert több is tudunk lenni. Sokkal több. A lehetőségek bennünk vannak. A vallásosság óriási kihívás a fejlődésre, hogy eljussunk az önkifejezés csúcsaira. Nincs ennek köze egyházhoz, papsághoz...hozzánk van köze és a spirituális és szellemi fejlődési lehetőségeinkez.

Megértem ennek ellenére, hogy az emberek nagy többségének kapaszkodó kell, különösen a mostani nagyon nehéz, küzdelmes években. És az egyházi közösség, a vallási vezetők jelenthetik ezt a kapaszkodót. Itt, kis falumban is így van. Senkit sem akarok eltéríteni az útjáról azzal, amit írtam. Elfogadó és megértő vagyok ebben a kérdésben, sőt, alkalmazkodó is. De gondolkodó emberként úgy látom, hogy az életünk olyan, amilyennek akartuk, hogy legyen. Senki nem felelős érte. Sem Isten, sem a Sors. Csak mi magunk.


2009. szeptember 5., szombat

Bátor elveszett


Kedves Barátaim!


Unokahúgom iwiwen közreadott üzenetét közvetítem nektek, hátha...soha nem lehet tudni.


"Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni. Tegnap (2009. 09. 04.) a kora esti órákban elveszett a 4 éves kan Yorkie fajtájú, BÁTOR névre hallgató kutyánk a XI. kerületi Andor utcából.
Kis testű, ezüst-zsemle színű (a fején világosabb), rövid szőrű. Különös ismertető jegye, hogy a hátán van egy kb. babszem nagyságú púp. (Képet a profilomban találsz Bátorról.)
Gazda neve: dr. Tanka Enikő 
Elérhetőség: 0630/5204921 vagy 0630/9 225201
Kérek mindenkit, hogy ha teheti továbbítsa ezt az üzenetet, és KÖSZÖNÖM azoknak, akik már megtették!"


Még nincs meg Bátor. Valaki ( nem a család) résnyire nyitotta az Andor utcai kertkaput, amikor a család nem volt otthon. Bátor nyilván kiment, vagy szándékosan elvitte valaki. Nagyon édes, barátságos, csöpp kis kutya, talán két kiló ha lehet. De reméljük, meglesz. Nagyon szeretjük mindannyian. 

Dudaron jártunk





Tegnap még nem gondoltam volna hogy útnak eredünk, akkora vihar volt éjjel, hogy majd elvitt minket a szél házastól, kertestől. Csak úgy hömpölygött végig a Vár úton az a rengeteg víz, nem is patakokban, inkább folyócskákban. Reggel viszont gyorsan derült, kisütött a nap, így aztán elindultunk, Zé nem bírt magával. Dudaron ugyanis Nagymamák sütije fesztivált hirdettek délutánra, hááát..az ilyesmit nem is lehet kihagyni. Amúgy Bányásznap volt, délelőtt voltak a hivatalos ünnepségek.

Dudar szép fekvésű falu, nem is olyan picike, mint a miénk. Megtaláltuk a művházat nyomban, biztos a sütiillat, az vezetett:) Ismerősöket kerestünk, de nem találtunk, Csutkalányt néztem nagyon, de nem bukkantak fel. Az épületben színielőadás folyt éppen, belehallgattunk, belenéztünk, aztán tettünk még néhány kört a környéken, nehogy megszóljanak már, hogy azonnal a sütikre röppenünk. Mert röppentünk, úgy bizony. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, igazi házisütik, még engem is elbűvöltek, ami nagy szó, jobban bírom a sós dolgokat mint az édeset.

Viszont nagy volt a baj. Mert vásárolni, sütit venni azt bizony nem lehetett. Milyen ez már? Csak úgy kinálgatnak és fizetni sem kell? Mert kínáltak nagyon kedvesen és mi el is fogadtuk. Zé meggyeset meg mákosat, én szilvásat és túrósat. Rétest, meg pitét. Mennyei volt. De még szerettünk volna otthonra is, vagy legalább megkóstolni azt a mézeset, azt a vaníliásat, azt a pogácsát, a hókiflit, meg azt az..izét...fehéret..kéket...barnát...jajj.

Nem lehetett. Nem lehet az ember telhetetlen és udvariatlan. De legalább lefotóztam és elhoztam a fotót nektek is:)

Majd a házunkról is írok de még nincs készen. Jozék egy hétig máshol dolgoztak, de hamarosan befejeződnek itt is a munkák és akkor majd jöhet a beszámoló és a fotók.