2009. december 27., vasárnap

A macska és Aphrodité


A macska szerelmes lett egy jó alakú fiúba, és azért imádkozott Aphroditéhez, hogy változtassa őt asszonnyá. Az istennő megkönyörült szenvedélyén, és szép leánnyá változtatta. Ezért az ifjú mihelyt meglátta, belészeretett, és elvitte a házába.

Amikor lefeküdtek a násznyoszolyára, Aphrodité azt szerette volna tudni, a macska testének átváltozásával természetét is kicserélte-e. Ezért a szoba közepén egy egeret eresztett el. A macska megfeledkezett pillanatnyi helyzetéről, kiugrott az ágyból és üldözőbe vette az egeret, hogy megfogja. Az istennő ekkor megharagudott rá és visszahelyezte régi állapotába.

Hasonlóképpen, a gonosz emberek külső helyzetüket ha meg is másítják, jellemük nem változik meg.

Aiszóposz

Karácsony után


Szép volt a karácsonyunk nagyon. Igen, Enikő, itt őszinte szeretetet ad és kap az ember. Voltunk karácsonyi ünnepségen, műsort adtak a gyerekek, picik és nagyobbacskák, megható volt. Mindenki vitte a maga sütötte süteményt, ettünk is, ittunk is, forralt bort, teát, ki mit választott. Egy másik alkalommal Kovács Paliék lovastanyáján meghallgattuk a kórus új karácsonyi énekeit is, közös kórusa van a katolikus és a református templomnak, fantasztikusan énekelnek, szerettük hallgatni. Van egy szép nagy fenyőfa az udvarukban mindenki vitt egy-egy időjárásálló díszt a fára, együtt díszítettük fel.

Alig párszázan lakják a falut, de aki itt él, el se akar menni sehova, a fiatalok is olyasmiket tanulnak, ami helyben tudja tartani őket, informatikát például. Egyre nehezebb persze a helyzet, itt is vannak, akik elveszítették az állásukat, különösen az autóiparban dolgozók, sok jó szakembert bocsátott el a győri Audi gyár. Egyre többen kezdik megművelni a kiskertjeiket újból, ahogy sétálgatunk, kirándulunk a környéken, látjuk a felszántott területeket, vannak szép számmal.

Pénteken családi karácsonyunk volt a fővárosban, nagyobbik huginál jön össze ilyenkor a nagy család, ő az összetartó erő Édesanyánk halála óta. Süt-főz mindannyiunkra, voltunk vagy huszan, beszélgetünk, nevetünk sokat, csak úgy, ajándékok nélkül. Maga a találkozás az ajándék. Nem marad el a karácsonyi futás sem, na nem kint a szabadban, hanem bent a lakásban, nappalin át a hálóba, onnan ki az előszobába, majd vissza a nappaliba, körbe-körbe, két pici kutya, Molli és Ribizli nagy örömére, akik éktelen ugatással kísérik a produkciót. Bátor sajnos hiányzott, nem került meg a kutyus és - nagy valószínűséggel -már nem is fog. Reméljük befogadta valaki, aki annyira megszerette, hogy vissza sem akarja adni és jó helye van Bátornak. Úgy legyen.

Na de a hazautunk a fővárosból is megér pár sort, gyakoroltam a halálfélelmet. Odafelé, reggel, Zé vezetett, teljesen normális utunk volt, viszonlag gyorsan, két óra alatt felértünk. Hazafelé már nem volt ilyen egyszerű. Én vezettem, teljesen sötét volt és esett az eső Az autópályán - Győr felé jövünk, majd letérünk a 82-esre, ez az út vált be a legjobban - ránk szakadt az ég és özönvízszerű sűrű, átláthatatlan eső zúdult az autónkra, nem láttam semmit sem, a szó szoros értelmében semmit sem. Letérni nem tudtam, mert nem láttam, hol van az út széle, megállni nem mertem, de menni sem mertem, féltem, belém szállnak vagy én valakibe. Egy rémálom volt, bár csak pár percig tartott, de óráknak éltem meg. Szörnyű érzés. Aztán alábbhagyott valahogy, még mindig zuhogott - megjegyzem egészen hazáig - de akkor már látni lehetett annyit, hogy haladni tudtam, ha nem is könnyen. Időnként a köd ereszkedett le körénk, pár száz méteren át az okozott némi fennakadást a közlekedésben. Imádkoztam, hogy legyen már vége az útnak, legalább az autópályát hagyjuk el mielőbb, mert a széllökések is olyan erősek voltak, hogy időnként az elválasztó sávról hoztam vissza az autót a sajátunkba. Hát, nem voltam a gondokkal egyedül, jó nagy volt a forgalom, fél Magyarország úton volt biztos, családlátogatáson. Épségben hazaértünk szerencsére, de három órát tartott az egyébként másfél órás út. Jó kis karácsonyi kaland:)

Különös volt egyébként is a karácsonyi időjárás. Volt itt minden, nyári meleg, hatalmas hó mínusz 19 fokkal, aztán a zivatar, olvadás. Gyönyörű a téli Bakony, a hófehérbe öltözött táj. most elolvadt a hó, de lesz még, remélem.

Viszont nem a nehézségekre fogunk emlékezni, biztos vagyok benne. Hanem arra a sok lélekmelengető dologra, ami megtörtént velünk ez alatt a pár nap alatt. Szép volt, jó volt.

2009. december 18., péntek

Áldott Karácsonyt!



Hajnalban elmentem egy csodálatos templomhoz. Szerkezete oly magas szinten fejezi ki az emberi szellemet, hogy az valódi kincs. Hívek nemzedékei hagyták felajánlásaikat az oltárokon, szerzetesek százai érték el a megvilágosodást megszentelt földjein, és ezreket áldottak meg itt éltükben vagy holtukban a tiszteletre méltó csarnokokban.

Mégis, számomra a  legmegindítóbb jelenet az idős hölgy volt, aki csendben sepregette a lépcsőket. Tökéletesen összpontosított. Eltökéltsége szinte tapintható. Alaposságához hozzátenni nem lehetett. Szerény cselekedete a háttérben igazi szent lelket feltételezett.

Később, még aznap módos emberek jöttek istentiszteletre. Gyerekek szaladgáltak ragyogó színes játékaikkal a szürke köveken. Az apát méltóságteljesen sétált át megtartani a ceremóniát. Szerzetesek jöttek, csendben imádkoztak. Vajon az arrajárók közül hányan voltak tudatában e csendes szolgálatnak, ami a saját gyakorlásukat lehetővé tette?

Amikor az minden dolgunk, hogy járjuk az utat, emlékezzünk meg tisztelettel azokról, akik előkészítették.

Deng Ming-Dao

Áldott Karácsonyt kívánok minden kedves barátomnak, ismerősömnek, olvasómnak!

2009. december 13., vasárnap

Áramlás




Az időnkénti áradásoktól eltekintve még a legnagyobb folyam is követi medrét. Arra folyik, amerre utat talál a sziklák és a kövek között. Ha elzárják az útját, ha elmozdítják a szirtfalakat, ha arrébb tolják a sziklákat, másfelé keres utat magának. Akár még visszafelé is folyhat, ha elég sok föld megmozdul.

Ugyanez vonatkozik életünk folyására is. Amint életünk rögzített tárgyai elmozdulnak, a körülményeink megváltoznak. Ha másik városba költözünk, megváltozik az életünk. Ha új házasságot kötünk a régi helyett szintén átrendezi az életünket. Ha jó szomszédságban nyitunk üzletet, életünk felvirágzik. Ha jó fekvésű házat választunk, egészségben élhetünk. Ha megfelelően rendezzük be lakásunkat, kényelmet teremthetünk. Helyes táplálkozással meg is hosszabbíthatjuk az életünket. Röviden, a tao követői felismerik, hogy az élet árama is befolyásolható valamilyen mértékben, mindössze a jellemzőit kell tudatosan megváltoztatnunk.

Az élet áramló energia. A levegő, amit belélegzünk, az erő, ami az időjárást alakítja, az összes elme egyesült ereje. Ez tartja mozgásban a folyókat, táplálja a szívünket, miatta kék az ég. Ez az energiafolyam állandóan folyik az adott pillanatban létező rögzített pontoknak megfelelően. Ezért, ha életünk sarkalatos pontjait elmozdítjuk, megváltoztatjuk az áramlást. A választás és változtatás szabadsága a kezünkben van.

Deng Ming-Dao

Él a falu



Él ám, és nem akárhogy. Vele élünk mi is. Boldog vagyok, mert úgy érzem, befogadott a közösség bennünket és mi is megszerettük az itteni embereket. Van Asszonyklubunk, Falufejlesztő Egyesületünk, Nagycsaládosok klubja és megannyi rendezvény, program. A polgármesterünk egy fiatal csinos nő, Renáta. Okos, jó szervező és komoly tekintélye van a faluban.

Mostanában gyűjtötték be az asszonyok a bicskét. A csipkebogyót hívják így a csesznekiek. Külön program a lekvárfőzés. Összejönnek a jányok, mint régen a fonóban, megfőzik a bicskelekvárt, szépen üvegekbe teszik és eladják, a közös pénzből meg közös színházlátogatás lesz majd.

Pénteken tartotta az Asszonyklub a karácsonyi ünnepséget, mi is ott voltunk Zével - mert a pasiknak is örülnek, bizony - sütöttem egy tálca bögrés dióst meg sós sütit és útnak eredtünk. Minden itt van a közelünkben, Cseszneken nincsenek távolságok, legfeljebb a haladás lassabb egy picit mint a városokban, hiszen hegyet kell másznunk fel- és le, de olyan gyönyörű minden, a varázslatos fekvésű falu, a vár, körben meg a Bakony magasra nyúló hegyei, az erdők, hogy nem győzzük magunka fogadni a különleges energiákat. Csoda, komolyan mondom. Mára meg leesett az első hó, fehérbe öltözött minden. A tűztövisünk piros bogyói a hó alól kandikálnak ki, a cinkék ott üldögélnek és eszegetik a szotyit a közeli madáretetőből, amit Zé ügyesen felszerelt egy fatörzsre, cicáktól megnyugtató távolságra. Gyönyörködünk és lefotózni szeretnénk őket, de ők meg nem akarják, gyorsan tovalibbennek. Hagyjuk, egyenek nyugodtan.

Jó volt a hangulat az Asszonyklubban, az asztalok tele sütivel és minden finomsággal, de nem a boltból ám, itt gondos kezek munkája volt minden, telve szeretettel. Teát ittunk, de aki akart finom vörösbort is ihatott Kovács Pali jóvoltából, aki a saját terméséből vendégelt meg bennünket.

Bakonyszentkirály és Csesznek öszeépült két kis község. Szentkirályon református lelkész az internetes barátom Tamás, szép nagy temploma van, a falunkban pedig katolikus templom, a második szomszédunkban. Most újították fel, gyönyörű szép lett. Majd tavasszal lefotózom. Ott voltak ők is, a lelkész is, a pap is. Műsort adtak a lányok, szép verseket szavaltak, aztán karácsonyi dalokat énekeltünk mindannyian, Tamás gitározott hozzá, egy picilány furulyázott, igazán megható volt így együtt látni a falu apraját - nagyját.

Ma három órakor mise lesz a katolikus templomban, utána pedig a faluházban értékeli a zsűri a betlehemeket, egy kis ünnepség keretében. Ide is meghívtak bennünket, megyünk is. Nem tartozunk egyik felekezethez sem bár Zé katolikus, de nem gyakorolja a vallását, engem meg sem kereszteltek annak idején, hiszen apám katonatiszt volt, nem lehetett a régi rendszerben, szigorúan vették az ilyesmit. Hiszek Istenben, de az én Istenem a lelkemben van, nem kötődtem eddig egyházakhoz, mostantól meg mindkettőhöz fogok, úgyhogy elmegyünk majd mindkét templomba időnként, ha valami különleges mise van, vagy azért, hogy orgonazenét hallgassunk a református templomban.

Szerdán megyünk kosarat fonni, elcsaltam Zét is, legalább nézze meg, mit ügyeskedek majd. Fáskosárra van szükségünk, a mostani kezdi megadni magát, megfonom magunknak.

22-én meg Kovács Paliékhoz vagyunk hivatalosak, közös fadíszítésre és forralt borra. Lovastanyája van itt a közelünkben, ő is nagyon szereti a lovakat, ahogy én is. Meg is fogok ismerkedni a lovaival, alig várom már. Ott lesznek a falu nagyjai, meglátogat bennünket az érsek úr is, a kórus új dalokat mutat be, szép kis ünnepség lesz.

És megannyi program még ezeken túl is, megannyi lehetőség arra, hogy a közösség részeivé váljunk, hogy mi is adjunk majd, ne csak kapjunk. Szeretetet, segítséget annak, akinek kell, bármit. Így jó élni. Ez az, ami segít majd túlélni a válságot, a rosszabb időket. A közösség összetartó ereje, a szeretet.

2009. december 5., szombat

A jóga




A jóga szó a szanszkrit "judzs" gyökből származik, ami annyit jelent, mint összekötni, egyenesíteni, megkötni és igába fogni, a figyelmünket valamire irányítani és összpontosítani, valamit használni és alkalmazni. A szó egyesülést illetve mély és bensőséges kapcsolatot is jelent, és ebben az értelmezésben akaratunknak Isten akaratával való egyesítésére is vonatkozik.

"A test, a tudat és a lélek valamennyi erejének Isten igájába hajtását jelenti tehát" - írja Mahadev Desai a Gíta Gandhi szerint című művéhez írott bevezetőjében; " a jóga az értelem, az elme, az érzelmek és az akarat megfékezését jelenti, vagyis a lélek olyan egyensúlyi állapotát, ami lehetővé teszi, hogy az ember minden szempontból pártatlanul szemlélje az életet".

Azokat, akik a jóga útját járják, jógiknak vagy jóginoknak nevezik.

A jóga bölcseletének egyik legfontosabb hiteles forrrása a Bhagavad Gítá (A Magasztos éneke) című mű, melynek hatodik fejezetében Shri Krisna úgy határzozza meg Ardzsuna számára a jóga jelentését, mint a szenvedéstől és bánattól való végleges megszabadulást. Szó szerint ezt mondja:

" Ha valaki ellenőrzés alatt tartja az értelmét, az elméjét és az énjét (ahamkára), megszabadítva azokat a nyugtalan vágyaktól úgy, hogy ezek elnyugszanak a benne rejlő szellemben, akkor az illető juktává válik - olyasvalakivé, aki bensőséges összhangba kerül Istennel. A lámpás nem pislog, ha nem fúj a szél; s ugyanígy van a jógival is, aki ellenőrzése alá vonta az értelmét, énjét és elméjét, s elmerült a benne rejlő Szellemben.

Miután a jóga gyakorlásával elcsendesítette értelme, elméje és énje nyugtalanságát, a jógi a benne rejlő Szellem kegyelméből eléri a beteljesülést. Ekkor megismeri azt az üdvözült örök boldogságot, amely túl van az érzékek határán, a amelyet az értelmével sem képes megragadni. E végső valóságban időzik és nem mozdul ki onnan. Megtalálta a minden mást felülmúló kincset. Nincs semmi, ami ennél magasabb volna. Aki ezt elérte, azt a legnagyobb bánat sem érinti meg többé. Ez a jóga valódi jelentése - a szenvedéstől és a bánattól való végleges megszabadulás".

forrás: B.K.S. Iyengar

2009. december 4., péntek

Bakonynána népművészei

Kata és Tibor meg a kisfiú, Konrád, akit még nem ismerünk, mert mikor arrafelé járunk éppen iskolában van. Fantasztikus család, rokonlelkek. Éppen úgy szeretik a természetet, az egyszerűséget mint mi is, hasonló az értékrendjük a miénkhez, gyorsan megszerettük őket, nem volt nehéz.

Népművészek. Népi bútorokat készítenek, festenek, itt láthattok jó néhányat, de a blogom jobb oldalán is megtaláljátok a honlapjukat. Ők készítik a nappalink bútorát, lefotózom majd ha kész, álomszép lesz, abban biztos vagyok.

Öreg parasztházban laknak a maguk készítette bútorok között, még sosem láttam ennyire egyéni, ennyire magával ragadó életteret, ami szó szerint élettér, mert nincs apró szobácskákra osztva a ház, jó nagy lakószoba van, ahol megférnek egymás mellett a tálaló, az ágy, vagy a kályha. Kő és fa, természetes anyagok között élnek, boldogan. A ház hátsó részében pedig Tibi műhelye van, belépve a finom faillatot érezni azonnal, jó érzés.



A kertet először nyár végén láttuk még vad bujaságában, ahogy az embernek, úgy a növényeknek is jut bőven élettér, rengetegféle dísz- és gyógynövény osztja meg egymással a helyet. Pár hete kaptunk is sok hajtást, eljött hozzánk a nyuszifül, a trombitafolyondár, a japán lonc, a hóbogyó, a vakondriasztó növényke, az izsóp, a zsálya, a páfrány, az igazi parasztnefelejcs.

Mikor házat kerestünk, jártunk Bakonynánán is. Volt több címünk a Kossuth utcában, a főutcán, ahol Tibiék is laknak. Nem mentünk be egyik házba sem, mert megijedtem attól, hogy főutcáról nyíljon az otthonunk. Butaság volt tőlem, mert így aztán egyáltalán nem láttuk meg a falu szépségét, amit megtaláltunk Tibiéknél. Nem az előkertből áll a birtok, nem is a ház melletti kertből csupán, utána jön a csoda. Ahogy hátrébb sétálunk, átmegyünk egy kis kapun a hátsó kertbe, elénk tárul a Bakony, a gyönyörű táj, kinyílik a látóhatár hirtelen, hogy a gazdag növényzetű hatalmas terület végén megpillantsuk az erdőket, a hegyeket és csak álljunk földbe gyökerezett lábbal, ámulva, hogy ilyen is létezik, ennyi gyönyörűség, ilyen színek és ilyen fények, gondozottan, szépen, ahogy az emberi kéztől és Gaiától, a Földanyától telik. A Bakony varázsa. Nem lehet betelni vele.

Katáék ismertettek meg a Herbációval. Azon gondolkodom, szentelek is egy blogot ennek a füzetkének, annyi minden van benne, amit szeretnék megosztani veletek, kedves Olvasóim. Télen van időm blogolni, elkezdem talán. A Herbáció népgyógyászati receptmagazin, de szerintem ennél lényegesen több. Pont ez az, amire most szükségem van. Rengeteg gyümölcsünk terem, dió, sok hasznos tanácsot kapok, mit kezdjünk velük. Tibi vega már egy ideje, sok ételt elkészítettek már az útmutatók alapján, megkínáltak bennünket maguk sütötte kenyérrel, rajta pástétom, éppen olyan volt az íze, mint a jóféle májkrémnek. Nem fogjátok elhinni, dióból készült. Megcsinálom én is hamarosan.

Újabb biotermesztőket is megismertünk rajtuk keresztül, ezentúl nem boltban veszem a tönkölylisztet, hanem magunk őröljük, vettünk egy kézimalmot, nagyon helyes és praktikus kis darab, lassan elérjük azt, amire mindig is vágytam, meg tudjuk termeszteni, el tudjuk készíteni mindazt, amire szükségünk van és amit nem, arról meg már tudjuk, hova kell menni érte.

Szeretem, hogy ilyen emberek közelségében élhetek. Nagy ajándék a sorstól. Köszönöm.

A blog elindult: Vissza a természethez