2010. november 25., csütörtök

Ayurveda- testtípusok

Csaba kérte, írjak erről egy posztot és akartam is írni, de menet közben rájöttem, hogy túl hosszú lenne, egyszerűen nem fér be a téma egy poszt keretei közé. Így aztán rákerestem a neten, és a használható anyagot linkek formájában közreadom:

http://www.tminfo.hu/ajurveda/ajurbevezeto.html
http://www.buddhistaegyhaz.hu/tartalom.php?oldal=gyogy_ajur
http://www.geo-magazin.hu/tudomany/ajurveda?page=1
http://t-m.hu/ajur-veda.info/p004.htm

Számomra ezek a könyvek adtak legtöbbet a témában:

Sharadini Dahanukar- Urmila Thatte: Ayurveda mindenkinek
Dr. Vasant Lad: Ayurveda, az öngyógyítás tudománya
Atreya: Ayurveda, táplálkozás, testi-lelki egyensúly


2010. november 17., szerda

Csodanövényünk, a csalán


Már írtam korábban arról, mennyire szeretjük a csalánfőzeléket. De arról még nem, hogy mennyi mindent tud a csalán, milyen értékes gyógynövényünk. Írtam ma egy posztot a Hegyek lánya blogomba Maria Trebenről, őt fogom idézni most is, amikor a csalán nagyszerűségét osztom meg veletek.

Ha az emberiség tudná, milyen gyógyereje van a csalánnak, nem is termesztene mást:) Minden része gyógyító hatású, a gyökerétől kezdve a szárán és levelén keresztül a virágjáig. A legjobb vértisztító és egyben vérképző gyógynövényünk. Kedvező hatással van a hasnyálmirigyre, a csalánteával a vércukorszintet is csökkenthetjük. Gyógyítja a húgyutak megbetegedését és gyulladását éppúgy, mint a vizeletpangást.

A teát csak forrázzuk, ne illanjanak el belőle az értékes hatóanyagok. Naponta egy csészével akár egész éven át ihatunk csalánteát, ahogy én teszem is, régóta nem kávézom már, reggelente csalánteával kezdek. Hatásosan véd a vírus- és bakétriumfertőzésektől is.

Egy koron túl csökken szervezetünk vastartalma. Fáradékonyság és kimerültség tünetei lépnek fel, úgy érezzük, teljesítőképességünk már nem a régi. A friss csalán vastartalma segíteni tud. Fejfájás, migrén esetén is hatásos.

Vízhajtó hatásával jót tesz az ödémás betegeknek, ellenállóbbá tesz bennünket, ha hajlamosak vagyunk a megfázásra, de segít köszvényes és reumatikus panaszok esetén is. Hajhullás esetén, vagy ha szebb, dúsabb hajat szeretnénk, hasznos a friss csalán főzete, ugyanígy a csalángyökér főzete is. Érszűkület esetén vegyünk csalán lábfürdőt, óriási segítséget nyújt.

Még lenne mit írni, de ennyi is elég ahhoz remélem, hogy aki nem talál a természetben csalánt, vegyen szárítottat a gyógynövény boltban, és igyon csalánteát gyakran. Ha pedig komolyabban érdeklik a különféle gyógyító módszerek, olvasson Maria Trebent. Nagyszerű és értékes olvasmány.,

Mária Treben, az egyszerű háziasszony


Ő a példaképem. Ugye, milyen furcsa ezt olvasni, hogy valakinek a XXI. században, különösen az én koromban van példaképe? Pedig igen. Ha valakihez úgy szívből, igazán hasonlítani szeretnék, olyan életet élni, annyit tudni a természetről, a gyógynövényekről, mint ő tudott, az ő, Maria Treben.

Maria 1907-ben született a Szudétaföld komlótermő táján, Saaz városában. Apja nyomdatulajdonos és kiadó volt, anyja háziasszony. Tíz éves volt, amikor édesapja meghalt egy közlekedési balesetben. Két évre rá anyjával és két húgával Prágába költöztek. A líceum elvégzése után 18 évesen a Prager tagblatt szerkesztőségi gyakornoka lett, tizennégy évig maradt a lap munkatársa, egészen addig, míg férjhez nem ment Ernst Trebenhez, a Felső-ausztriai Erőművek Rt mérnökéhez. Ezt követően otthon maradt, háztartásbeliként.

A fiatal pár a Cseh-erdő vidékén, Kaplitzban telepedett le, ott született fiuk, Kurt. A háború után, 1946-ban a családot kitelepítették. Egy évig különböző német táborokban húzták meg magukat, majd Ausztriában találtak megélhetést. 1954-től 1991-ben bekövetkezett haláláig a felső-ausztriai kisváros, Grieskirchen volt az otthonuk. Született három unokájuk, házat építettek, egytértésben, békességben, szereteben éltek. Három évvel élte csak túl szeretett férje halálát.

Maria már ifjú korában barátkozott a természettel és a növényekkel. Komolyabban viszont csak a biológus Richard Willforddal kötött ismeretség után figyelt fel hatásmechanizmusaikra. Attól kezdve nagy odaadással tanulmányozta a növények gyógyító erejét, gondosan gyűjtögette a falusi öregek ezzel kapcsolatos ismereteit, tapasztalatait. Mi pedig, lelkes tanítványok, az ő könyveiből tanulunk, méghozzá nagyon sokat:)

Maria Treben mélységesen vallásos asszony volt; meggyőződéses és meggyőző erejű keresztény. Élethivatásának tekintette, hogy közkinccsé tegye tudását. Hiszen ez a tudás annak az Alkotónak a kegyelméből és hatalmából származik - mondta -aki a gyógynövényeket emberemlékezet óta mindnyájunk javára szánta. Köszönjük, Maria.

Házasságban, de szabadon


Nehéz, de nem lehetetlen. Csak egy kis értelemre van szükség. Csak néhány alapvető igazságot kell felismerni. Az első, hogy senki sem születik valaki másért. A második, hogy senki nem azért van, hogy beteljesítse a te ideáljaidat. A harmadik, hogy te csak a saját szereteted fölött rendelkezel - abból annyit adhatsz, amennyit csak akarsz - de senkitől sem követelhetsz szeretetet. Ha ezeket a tényeket megértetted, akkor mindegy, hogy házas vagy, vagy sem - együtt lehettek, mert teret engedtek egymásnak, sosem avatkoztok egymás egyéniségébe.

Ha nem veszed a házasságot túl komolyan, akkor lehetsz szabad ember. Ha komolyan veszed, akkor a szabadság lehetetlenné válik. Vedd a házasságot játéknak - az egy játék. Vedd elő a humorérzéked és használd ebben a szerepben, amit az élet színpadán játszol, mert ez csak egy szerep - semmi köze a természethez vagy a valósághoz. Ez csak egy fikció.

Nagyon sok dolgot, amit humorosan kellene felfognunk, túlságosan komolyan veszünk, és ebből a komolyságból nő ki minden problémánk. Először is: minek megházasodni? Szeretsz valakit, együtt élsz valakivel - ez alapvető jogod. Bárkivel élhetsz, bárkit szerethetsz. A házasságok nem a mennyben köttetnek, itt köttetnek a földön. De ha mégis bele akarsz menni ebbe a társadalmi játékba, és nem akarsz egyedül, függetlenül élni, akkor tisztázd a társaddal, hogy ez a házasság csak egy játék. Sose vedd komolyan. Mondd meg neki, hogy ugyanolyan független leszel a házasság után, mint előtte. Beszéljétek meg, hogy nem avatkoztok egymás életébe, úgy éltek majd együtt, mint két barát, megosztva egymással örömeiteket és szabadságotokat - de soha nem lesztek egymás terhére. És bármikor, ha úgy érzitek, hogy elmúlt a tavasz, vége a mézesheteknek, nem fogjátok megjátszani magatokat, hanem akkor is őszinték lesztek egymáshoz. Útjaitok olyan ponthoz érkeztek, ahol - bármennyire is szomorú - el kell válnotok, mert együttlétetekből most már hiányzik a szerelem.

A szerelem a legnagyobb kincs az életben. Nem szabad ostoba szertartásokká alacsonyítani. A szeretet és a szabadság mindig együtt jár, nem választhatod el őket egymástól. Aki ismeri a szabadságot, az tele van szeretettel. Aki ismeri a szeretetet, az mindenképpen szabadságot akar adni. Ha annak nem tudsz szabadságot adni, akit szeretsz, akkor kinek tudsz? Ha szabadságot adsz, akkor az azt jelenti, hogy bízol a másikban. A szabadság a szeretet megnyilvánulása.

Akár házas vagy tehát, akár nem, soha ne feledd: minden házasság csak társadalmi beilleszkedés. A házasság célja nem az, hogy bezárjon és egymáshoz láncoljon benneteket, hanem az, hogy két ember fejlődését elősegítse. De a fejlődéshez szabadságra van szükség, és az eddigi kultúrák mind elfelejtették, hogy szabadság nélkül a szerelem meghal.

Látod a madarat, ahogy szárnyaival úszik a napsugárban az ég tengerén, és elbűvöl. Úgy magával ragad a szépsége, hogy elfogod és beteszed egy aranykalitkába. Azt hiszed, hogy ugyanaz a madár marad? Csak ha felszínesen szemléled. Éppen a lényeg hiányzik. Eltűnt a végtelen tér, az ég, a szabadság. Az az aranykalitka lehet, hogy számodra értékes, de a madár számára értéktelen. A madár számára az egyetlen érték az életben a szabadság a végtelen égen. És ugyanez érvényes az emberi lényekre is.

Osho nyomán....

2010. november 10., szerda

Kedvenc reggelim


Már egy ideje leszoktam a gyümölcsreggelikről, nehezemre esett mit mondjak. Helyette viszont kitaláltam valami nagyon finomat:

egy tálkába belepakolok vagy tíz dekányi friss túrót, tudjátok, Bakonynánáról való, a legelészős tehénkéktől. Egy kanál lenmagolajat keverek hozzá, nagyon finom íze van ennek az olajnak. A tetejére rákarikázok két banánt, megszórom egy kevés fahéjjal vagy kókuszreszelékkel, esetleg teszek hozzá egy kanál mézet, de anélkül is remek. Rajta, próbáljátok ki, isteni!:)

2010. november 8., hétfő

Fogyókúra őrületek

Lefogytam a lájtos paleótól tizenhárom kilót. Tény. Vitatkoztam párszor a Szendi Gábor blog kommentelőivel, szerintem túlzásba viszik a fehérjefogyasztást, de annyira meggyőzőek, hogy rendjére elbizonytalanodtam, talán mégis én gondolkodom rosszul.

Aztán sok-sok könyv kiolvasása után valamelyik este rászántam magam, és alaposan átgondoltam ezt az egészet. (Zé, a férjem egyik este megkérdezte: "kikérdezzelek?"szerinte túlzásba vittem a táplálkozással való foglalkozást, így éreztette velem,hogy nem jó úton járok).

Mi is van velem? Alkatilag vega vagyok, már ami a lelkieket illeti. Barátaim az állatok, és az ember nem eszi meg a barátait, ahogy azt a nagyok is megmondták már. Ráadásul határozott az elképzelésem arról, hosszú távon mennyire ártalmas a sok hús, különösen, ha a nagyüzemi, embertelen körülmények között tartott és megölt állatokból való.

Húsevés gyakran tehát nem. Sok fehérje sem. Nem lenne szabad tejet inni, tejterméket enni. Úgy érzem, mindez igaz lehet a mesterségesen tönkretett tejre, de nem lehet igaz a legelészős tehénkéből származóra, akit nem gyógyszereztek agyon, nem zártak be szűk helyre, hogy a napot se lássa sokat, nemhogy a füvet, ami fő tápláléka - lenne.

Aztán a gabona. Régóta tudom, hogy a finomított szénhidrátokkal baj van, sosem ettem ilyeneket, cukrot sem, édességet sem. Megtudtam, hogy valószínűleg a teljes kiőrlésű kenyér is árt. Rendben, ezeket nem nehéz elhagyni. De magát a gabonát miért? Akinek árt, az ne egye. Akinek meg nem, annak remek étel. A teljes szemből főzőtt kásák, puliszka és egyebek mennyeiek. Nekem hiányoznának, az biztos.

Ugyanígy vagyok a hüvelyesekkel is. Tudom, hogy nem könnyen emészthetők, de ügyes áztatási, főzési módszerekkel elejét lehet venni mindenféle problémának.

A legnagyobb baj ezzel a sokféle diétával az, hogy elvész az evés öröme, a terített asztalnál töltött idő szépsége. Mert az evés öröm, a lélekre is jó hatással van. Úgy nem lehet élni, hogy azt számolgatjuk, jutott-e elég omega3 a szervezetünkbe, vagy számolgatni a napozással töltött perceket, és ha nem elég, bekapkodni a - szerintem túl magas dózisban szedett - D vitamint.

Aki cukorbeteg, annak biztos jó a paleó ideig-óráig. Amíg az egyik baj helyett nem jelentkezik a másik, a többi. Nem hiszek viszont abban, hogy ugyanaz az étrend jó és megfelelő mindenkinek. Sokféle típusúak vagyunk mi emberek, és most nem a különböző klímán élőkre gondolok, de rájuk is gondolhatnék. Vannak közöttünk fázósak, akiknek nem jó a hűtő hatású étel, vannak forró típusok, akiket pedig hűteni kell. Természet Anya megadja nekünk a kiegyensúlyozáshoz valót, ezért kaptuk a fűszereket, a gyógynövényeket. Élni kell tudni velük.

Szeretettel, odafigyeléssel kell elkészíteni az ételünket, igazi ételeket, teljes értékű ételeket kell ennünk. Szeretnünk kell a látványát, az ízét, hogy ne csak a testünkre, a lelkünkre is hasson. Félretettem az összes táplákozás(ál)tudományos könyvemet, lezártam a keresgélés korszakát. Azt eszem ezentúl, amit a magam számára a legjobbnak gondolok.


Bujtor Istvánról

Sajnálom, hogy meghalt, méghozzá szerintem egy fatális balszerencse miatt.

Sokat hallani a böjtölésről, ezerféle kúrát, ivólevet, méregtelenítőket és egyebeket ajánlgatnak a népnek, csak éppen azt nem mondják el, mi is játszódik le ilyenkor a szervezetünkben, milyen veszélyei vannak, mire kell vigyázni. Amennyire a sorok között olvasva látom, Bujtor István volt az egyik áldozat.

Mikor rosszul lett és kórházba került, megjelent egy hír a sajtóban: léböjtkúra után történt mindez. Aztán a hírt - nyilván családi nyomásra - eltüntették, utána nagyon szükszavúan adtak hírt az állapotáról, majd meghalt. A halál okát nem közölték. Kiokoskodtam valamit, mi lehetett, mi történhetett.

Ha valaki jelentős súlyfelesleggel rendelkezik, szeret nagyokat enni, inni, jelentős mennyiségű méreg, salakanyag halmozódik fel a szervezetében. Amivel kiválasztó szerveink nem tudnak megbirkózni, a zsírsejtekbe épül be, ott is maradhatna az idők végezetéig, ha nem jutna eszünkbe néha fogyózni. De eszünkbe jut. Sőt, eszünkbe jut a méregtelenítés is, a léböjtkúra is.

Ahogy eszébe jutott Bujtor Istvánnak is. Csak azzal nem számolt, hogy a hirtelen koplalástól a szervezet elkezdi lebontani a tartalék zsírt, hogy szénhidrátmegvonás esetén abból lássa el cukorral az agyat. Megnyíltak tehát a zsírraktárak és onnan hirtelen kiszabadult a sok méreg, bekerülve a vérbe elárasztotta a testét, önmérgezéses állapot állt elő. A halálhoz az összeomlott keringés vezetett. Kómába esett, a szervezetét ért sokkból nem tudták visszahozni.

Nem vagyok orvos, de csak így tudom elképzelni. Mindenki gondoljon erre, amikor koplalásba kezd.