2011. szeptember 22., csütörtök

A Tao bölcsei


Ebből a szemszögből tekintve a dolgokat nyilvánvaló, hogy a világ egyre inkább elvesztette a Taót és a Tao elvesztette a világot. Ha pedig a Tao és a világ elvesztették egymást, a Tao követői hogyan is tudnának megbecsülést szerezni a világnak? S a világ hogyan is tudna a Tao előtt ismét megbecsülést szerezni, ha pedig nincs arra lehetőség, hogy a Tao érvényt szerezzen a világ és a világ a Tao előtt? A bölcs - ha nem is jut eszébe visszavonulni a hegyek erdőibe - tulajdonképpen mégis csak elrejtekezve él, mégpedig anélkül, hogy szándékosan el kellene rejtekeznie.

Azok, akiket a régi időben "elrejtekező bölcseknek" neveztek, egyáltalán nem vonultak vissza, bújtak el az emberek tekintete elől; egyáltalában nem burkolóztak hallgatásba, és nem titkolták ismereteiket, de az idők kedvezőtlenek és zavarosak voltak.

Ha az idők megengedték vona, hogy nagyszabásúan beleavatkozzanak a világ folyásába, úgy visszavezették volna a világot az ősi egységhez, mintha semmi sem történt volna. Mivel a kedvezőtlen körülmények teljesen lehetetlenné tették működésüket a földön, gyökereiket mélyebbre eresztették és tökéletes csendben várakoztak. Ez önmaguk megőrzésének egyedüli útja.

Csuang-ce

És a mostani idők? Hol vannak a bölcsek? Másban már nem nagyon reménykedhetünk, ha körbenézünk, mint abban, hogy az emberek engedik előtérbe kerülni spirituális énjüket, a bölcsek előbújnak és átvezetnek bennünket egy élhető világba.

(fotó: Képguru)

2011. szeptember 15., csütörtök

Kisbükk majorban jártunk









Ha én el is felejtem a fényképezőgépet, Zé nem, így aztán időnként lefotózzuk, amit látunk jártunkban-keltünkben. Ma felmentünk Zörög-tetőre, az a Bakony egyik közelünkben lévő hegye, elég kemény volt, de nagyon szép. Végig erdőben visz az utunk, pedig nagyon vártam egy tisztást, ahonnan leláthatunk, megnézhetjük a falut, a házunkat. Háááát, ilyen nem volt.

Visszafelé meglátogattuk Kisbükk majort. A falunk alján van a birtok, jó nagy területen, sok-sok állattal. Van ott minden, tehén, juhok, lovak, szamarak, kecskék, szárnyasok, lehetett simogatni. Kis göndörfejű pulikutya örömködött nekünk, haza is akart kísérni bennünket, alig tudtuk visszaküldeni. Róla is készült fotó, de azon én is rajta vagyok, azt meg nem teszem fel a netre. Magamról, családról inkább semmit, ez a megállapodás és jól van így.

Egész jó progik vannak a majorban, jövőre, ha a lányok nálunk nyaralnak, ki is próbáljuk a sétakocsikázást, szép út lesz biztosan.

Közreadom a major honlapját: http://kisbukk.hu/ hátha mást kis érdekel (a helyesíráson még van mit javítania a honlapkészítőnek:) )

2011. szeptember 5., hétfő

Szederszedés és szedres kukoricatorta









Csodálatos a Bakony. Csak kilépünk a kertkapun, és máris kirándulunk, kalandos a hegytetőn élni:) Ősz kezdődik, a betakarítás ideje, és nemcsak a kertünk, de az erdő is ad bőven élelmet. Van néhány almafa a közelünkben, igaz, a kertünkben is, termett alma sok, jó lesz a télre. A kökényt, galagonyát, csipkebogyót még nem szedjük, majd ha megcsípte a dér. Harmadik hete járunk szedrezni, de ez már az utolja, nagyon úgy néz ki.

A szeder vetekszik a remek píárral rendelkező fekete áfonyával, rengeteg benne a vitamin és finom is. Ahogy elfogyott a bodzatermés, érkezett a szeder a reggeli turmixomba, két savanykás almával keverem össze és vízzel, jólesik a reggeli edzés után.

Többször is készítettem Zének kukoricatortát, leírom nektek a receptjét, könnyű és mennyei, édes és savanykás íz együtt, méghozzá cukor nélkül.

Feketeszedres kukoricadara-torta

Bio kukoricadarát használok, egy zacskónyit, kb 20 dkg. Négyszeres mennyiségű vízzel felteszem főni, állandóan kevergetni kell, pár rottyanás és kész is. Tegyünk hozzá három evőkanál mézet, pici sót, szórjunk bele mazsolát, kinek-kinek ízlése szerint.

Tortaformának válasszunk egy szép formájú levesestálat, vajazzuk ki, és öntsük bele a kész dara felét.Pakoljunk rá szedret bőven, majd takarjuk be a dara másik felével. Hagyjuk kihűlni - ez nagyjából két óra, utána fordítsuk ki egy tálra. Díszítsük a tetejét szederszemekkel, ahogy a fotón látjátok. Ennyi az egész:)

A fotókat a séta közben készítette Zé, átmegyünk a Vámhegyen, a Várhegyen van a szedres (mi is a Várhegyen lakunk), a lovacskák pedig a szembeszomszédaink:)