2011. november 23., szerda

Avarégetés helyett

Itt van az ősz, itt van újra…. gyönyörű színekben pompázik az erdő, csodálatos fekvésű bakonyi falucskámban bármerre nézek, élvezhetem a látványt. Feltéve, ha nem homályosítja el a gomolygó füst. Bizony, sajnos ősszel megjelenik a nem szeretett és nagyon káros Nagy Kerti Avarégetés.

Sokan nem tudnak mit kezdeni a lehullott avarral. Szeretnünk kellene pedig, az avar a természet része, részt vesz az anyag természetes körforgásában, a természetben védelmet biztosít télen a talajlakóknak, az életfontosságú mikroorganizmusoknak. Melegíti a talajt, búvóhelyet jelent kerti segítőinknek, a földigilisztáknak, csigáknak, rovaroknak. A fák, bokrok alatt, zöldséges ágyásainkon otthagyhatjuk a lombot, ahogy azt a természet teszi az erdőben. Tavaszra aztán a lombtakaró szépen lebomlik, táplálva ezzel a földet.

Sokan azonban elégetik az avart, nem is tudva talán, hogy mekkora kárt okoznak ezzel a környezetüknek, a bolygónknak és nekünk magunknak, embereknek is.

Egy svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égésével annyi szállópor keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során. A nedves zöldhulladék (gally, nyesedék, fű, lomb) füstje irritáló, maró és rendkívül sok egészségre ártalmas anyagot tartalmaz.

A kerti hulladékkal a mérgező vegyszermaradványok is elégnek, s nem ritka, hogy a meggyújtott zöldbe műanyag és egyéb háztartási szemét is keveredik. A levegőbe kerülő ártalmas anyagok rákkeltő hatásúak, károsíthatják a keringési, emésztő- és az idegrendszert, a májat, csontvelőt és a belső elválasztású mirigyeket. Bőrgyulladást, allergiát, asztmát válthatnak ki, a szaporodóképességet gyengítik, rontják a tanulási képességet. A különböző veszélyes légszennyező vegyületek a már említett finom porrészecskékre tapadva könnyen bejutnak a szembe, orr- és száj-garatüregbe, tüdőbe. Az egészségre káros hatása mellett bosszúságot okoz a bűzszennyezés és az a kényelmetlenség, hogy égetés idején és utána órákig nem lehet szellőztetni.

Több egészséges megoldás is létezik avarégetés helyett:

- fűnyíróval felaprózzuk a leveleket és otthagyjuk a pázsiton, az egyéb helyeken talajtakaróként

- komposztáljuk a leveleket

- elvitetjük a felesleges leveleket a hulladékszállítókkal, az arra kijelölt kukában

Komposztálni egyáltalán nem nehéz és hasznos, jó minőségű tápláló növényi trágyával tudjuk ellátni a kertünket. Sokszor az is elég, ha egy halomba hordjuk a leveleket, némi zöldhulladékot teszünk közé, lebomlik szépen magától. A diófa levelét is komposztálhatjuk, de a diólevélből csak két év múlva lesz érett komposzt.

( a fotó innen: szon.hu)

2011. november 21., hétfő

Új blogot indítottam

Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe az új, receptes blogomat:


Talán ismeritek a River Cottage sorozatot. Írtam már róla, hogy nagyon szeretem, a Spektrumon fut évek óta, gyakran ismétlik is. Sok jó recept van a filmeken, hogy ne kelljen keresgélnem ha valamit el akarok készíteni, blog formára gondoltam. Mindenevőknek szóló receptek. Nagyon értékes sorozat, aki teheti nézze, egyes epizódjai letölthetők a netről.

2011. november 15., kedd

Harcosok étrendje

Milyen különös. Valamit kerestem a neten, már nem is emlékszem, hogy mit, és rábukkantam Dávid blogjára.

Elolvastam nyomban néhány posztot, és felkeltette az érdeklődésemet a könyv, az étrend. Látjátok a borítón: egy módszer, amely ellentmond a józan észnek. Na, ez kell nekem:) Megrendeltem a könyvet a Bookline-tól – egyben nyomok is egy fricskát a terjesztők által megbízott futárszolgálat orrára, mert több napos késedelemmel kaptam meg – és elmélyedtem benne. Nem csalódtam.

Egyrészt azért nem, mert a könyv Jilly Dávid fordításában igen színvonalas, másrészt azért nem, mert este kell jóllakni. Ezt az étrendet nekem találta ki Ori Hofmekler. Az író nem eszik húst – ez már önmagában nagyszerű. Ismeritek a véleményemet a nagyüzemi húselőállításról, az állatok szenvedéseiről. Aztán rendkívül vonzó az étkezések napi beosztása: nappal alulevés, este túlevés. Reggelizni sosem tudtam, húsz éve olvastam el és tettem magamévá a Testkontroll című könyv által ajánlottakat, azóta délelőtt csak gyümölcsöt eszem. Ebédelni szoktam, erről viszont most le kell mondanom. A vacsora is bejátszott, ugyanis képtelen vagyok vacsora nélkül lefeküdni, teljesen üres hassal sosem ment, hánykolódás van reggelig, vagy kisurranás a hűtőhöz éjjel, hogy legalább pár falatot egyek. Igaz, nem zugevőként, a cselekedeteimet bátran vállalom:)

Miről is szól tehát az étrend, illetve mondhatjuk nyugodtan, az életmód? Először is sok mozgásról. Még az edzésekkel kapcsolatban is megdőlni látszik sok olyan dolog, amit eddig jónak hittünk: hosszú ideig végzett aerob gyakorlatok, futás, kocogás. Helyette egészen más edzési módszereket ajánl a könyv, de nem megyek bele a részletekbe, vegyétek meg a könyvet:)

Az étrend lényege: naponta egyszer együnk, lehet este, késő este vagy éjjel, kalória- és mennyiségi korlátozás nélkül. Ez a túlevés. Nappal, az alulevési fázisban, gyümölcsöt és zöldséget ajánlott enni, vagy ezek leveit. Nálam a gyümölcs vált be, reggel nem eszem semmit sem, dél körül eszem gyümölcsöt, és uzsonnára is, ha éhes vagyok. És éhes vagyok:) Meg kell szokni ezt az új étrendet, az átállás még nekem sem túl könnyű, hát még annak, aki eddig bőségesen reggelizett.

A napközbeni visszafogott étkezésért viszont bőven kárpótol az esti kényeztetés. A finom bioételek (eddig is azt ettem, tudjátok) – mert a tiszta, magunk által elkészített, vegyszer- és adalékanyag mentes táplálékot ajánlja az író – a saláták, a párolt zöldségek, a húsok (ha valaki húsevő, Ori semmit sem tilt) a sajtok, a halak, a tojás ételek vagyis a fehérje, utolsónak pedig a szénhidrát: a köretek, kenyér, kinek mi. Így, ebben a sorrendben.

De aki fogyni szeretne, annak azért a mennyiségre vigyáznia kell, különösen a szénhidrát mennyiségére. Legyen arányban az elvégzett mozgás a bevitt ételmennyiséggel, különben még hízás is lehet a dologból. Nekem az esti 5-9 óra közötti négyórás intervallum vált be, ha nagyon éhes vagyok, ötkor vacsorázom, de az ideális, amit majd hosszú távon tartani szeretnék, az este hat óra. Az időpont megválasztása nyilván egyéni, ki mikor helyezi magát nyugalomba, mikor tud a szervezete az emésztésre kellő energiát fordítani. Evés után már csak pihenés van, semmi munka, semmi edzés, semmi buli.

Ugye, milyen különös? Olvasásra ajánlom a könyvet, megéri. Választ kaptok minden kérdésre, amely a posztomat olvasva felmerült bennetek. Igen, arra is, hogy miért nevezik harcosok étrendjének. Addig is olvassátok Dávid blogját, honlapját:

http://harcosoketrendje.blog.hu/

http://harcosoketrendje.hu/

A facebookon komoly kis közösség szerveződött Dávid köré, könnyen odataláltok a blogból vagy a honlapról.

2011. november 12., szombat

Savanyú káposzta készül


Eddig a bioboltban, vagy biogazdától vettem savanyú káposztát, most viszont úgy döntöttem, megpróbálkozom a savanyítással, nem lehet az olyan ördöngős dolog (dehogynem).

Hét kg káposztát egészen vékonyra metéltem. Egy kg káposzta 2 dkg sót igényel - ami egy evőkanálnyi - besóztam és állni hagytam az egész mennyiséget nagyjából fél óráig. Utána elkezdtem lerakni. Rétegenként tettem hozzá két szál babérlevelet, pár szem egész borsot és néhány vékony szeletke tormát. Ököllel jó alaposan be kell nyomkodni, amennyire csak tudjuk, hogy a lehető legkevesebb levegő maradjon közte.

Nem kell lezárni, csak kistányérral lefedni és meleg helyre tenni. A forrása 24 óra múlva indul meg és két-három nap múlva nagyon intenzív, figyelni kell rá, ne csorduljon túl a leve. Nyomkodjuk vissza a levet egy kanállal, vagy szedjünk le belőle egy külön üvegbe, és amikor a forrás befejeződött, nagyjából öt nap múlva, majd visszaöntjük. A tetején mindig maradjon víz, nehogy penészes legyen. Ne tegyük hidegre a káposztát, mert megfázik és nem indul meg az erjedés.

Majd frissítem a tudnivalókat ha készen lesz, akkor tudom elmondani, hogy sikerült és mi mindent tettem vele. Türelem:)

2011. november 10., csütörtök

Idősek napja után


Nagyon szép kis ünnepség volt, lélekmelengető. Jó érzés, hogy megemlékeznek rólunk, idősekről. Kaptunk táncot, zenét, asszonyklubos mókát, finom vacsorát. Igazán jól éreztük magunkat, szép este volt. Köszönjük szépen.

Aztán hazafelé, meg este annyi minden eszembe jutott. Jó vajon megöregedni? Vagy szorongunk, félünk az igazi öregkortól? Olyan sok idős ember van, aki egyedül él, törékeny, beteg és boldogtalan. Főleg a városokban. Társadalmunk nagyon kevéssé becsüli az öregeket, így aztán az öregedés fájdalom és szorongás forrása. Félünk, hogy az egészségünk megromlása szomorúvá, nehézzé teszi mindennapjainkat, hogy a hosszú élet inkább lesz átok, mint áldás. Sok idős embertől hallom: dehogy szeretnék én 80 éves koromig élni!

Pedig lehet(ne) másképp is. Élni a kis házunkban, sokat találkozni a szeretteinkkel, unokáinkkal, kertészkedni, kézimunkázni, olvasni, kirándulni. Pozitív gondolatokkal lenne jó fogadni az évek múlását, hogy megmaradjon az életkedv. Az interneten mi vagyunk a „nyugger” generáció. Cáfolhatatlan tény: akinek szerencséje van, az bizony megöregszik. Így van ez minden néppel, bármerre is nézünk a világban, de az bizony eltérő, ahogy a különböző kultúrák viszonyulnak ehhez a tényhez.

Aki nem mutat tiszteletet az öregek iránt, aki megpróbál úgy tenni, mintha nem léteznének, az megpróbálja azt az öregedési folyamatot figyelmen kívül hagyni, amelyen ő maga is keresztülmegy. Pedig jobb lenne szeretni, elfogadni az időseket, nem félni az öregkortól, hiszen fejlődésre, változásra, alkotásra az ember életének minden fázisában adott a lehetőség, csak élni kell vele.

De nekünk is úgy kell élnünk, hogy ne legyünk a fiatalok terhére. Ne bíráljuk őket feleslegesen, értsük meg őket, más generáció, más tudással, más kor gyermekei ők. Segítsük őket amennyire csak tudjuk, tapasztalatainkkal, szeretettel. Azzal is segítünk, ha többet törődünk az egészségünkkel. Nem elég sokáig élni, az életünk minősége még fontosabb. Nem az élethatárokat kell kitolni, hanem az egészségét. A hosszú élettartam akkor lehet áldás, ha egészséggel és bölcsességgel társul, de sajnos nem így van. Nem könnyíti meg a lehetőségeinket, hogy a mai orvostudomány sokkal inkább összpontosít a betegségekre, mint az egészség fenntartására. Kevesen tudják, hogy léteztek és léteznek olyan kultúrák, ahol az emberek többsége aktívan és vidáman él hosszú és egészséges életet 90 vagy akár 100 éves koráig, ahol az emberek nem félnek megöregedni, ahol az idősek életerősek és megbecsültek.

Ilyen népek az abbházok, Grúzia és Oroszország határvidékén, ilyenek a vilcabambaiak, akik az örök ifjúság völgyében élnek Ecuadorban, a perui határ közelben, vagy a hunzaiak, Pakisztán legészakibb csücskében. De közismertek Okinawa matuzsálemei is.

Mi a közös vonás e népek életmódjában? Mit érdemes átvennünk tőlük?

Mit is esznek? A táplálkozás fontos kérdés. Mindannyiuk étrendje kalóriaszegény. Kevesebbet esznek mint mi, európaiak, és remekül elvannak. Mindannyiuk étrendje gazdag szénhidrátokban, melyek főként teljes kiőrlésű gabonából, zöldségekből és gyümölcsökből származnak. Minden ételük teljes értékű, nem esznek iparilag módosított élelmiszert, cukrot, kukoricaszirupot, tartósítószert, mesterséges aromát vagy egyéb vegyi eredetű anyagot.

Azt eszik, ami az adott időszakban helyben terem, ahelyett, hogy messziről szállított konzerveket fogyasztanának. A zsiradék természetes forrásból származik, magokból, mogyorófélékből, egyes esetekben halakból, nem pedig palackozott étolajból, margarinból. Nagyon kevés húst esznek, vagy egyáltalán nem, tejet, tejterméket sem (az abbházoknál van valamilyen erjesztett tejféle) fehérjeszükségletüket elsősorban növényi forrásból elégítik ki, így bab-és borsófélékből, gabonából, magokból. Nem esznek édességet, süteményeket.

Sokat dolgoznak, de sokat táncolnak is, szeretik az ünnepeket. Vékonyak, izmosak. Szeretetben élnek, nagycsaládban, sok rokonnal, baráttal körülvéve. Annyira szeretnek idősnek lenni, hogy gyakran öregebbnek vallják magukat, mint ahány évesek valójában. A gazdagságot nem abban mérik, hogy valakinek mennyi pénze van, hanem hogy mennyi és milyen minőségű kapcsolata. Ami számít, az őt körülvevő nagycsalád, közösség. Nagyon fontos az összetartozás érzése. A nagylelkűség, az önzetlenség a legfőbb érték. Semmi nem számít annyira, mint az, hogy az emberek hogy bánnak egymással. A szeretetnek óriási ereje van.

Így lenne igazi a hosszú élet, ugye? Tudunk tenni érte, ha úgy akarjuk. Soha nincs késő.

( John Robbins: „Százévesen egészségben” című könyvét ajánlom elolvasásra, néhány gondolatot onnan kölcsönöztem.)

A cikk megjelent a Cseszneki Hírekben 2011. novemberében