2012. február 7., kedd

A globális gyümölcsöskert

Elég bemmeni a Tescoba, vagy bármelyik multihoz, esetleg a kisvárosi zöldségeshez és télen is vásárolhatunk dél-amerikai banánt, spanyol epret vagy kanadai almát, avokádót és sok egyéb gyümölcsöt. Azt tudjuk, hogy igazán az a gyógyír testünknek, ami a környezetünkben megterem, és akkor jó enni, amikor terem. Vagy akkor, ha be tudtuk tárolni télire, akár cukor nélküli lekvár, akár aszalvány, akár fagyasztás formájában, vagy ha jó volt az almatermésünk, mi t idén nekünk is, egyszerűen csak felpakoljuk a padlásra.

Na de mi a helyzet a vendég gyümölcsökkel? Vajon milyen eljárásokra van szükség, hogy a világ túlsó végéről utaztatott gyümölcs megőrizze ízét és állagát? Mit kell kiállnia egy eperszemnek vagy egy banánnak ahhoz, hogy akár hónapokig frissnek tűnjön? De ne is menjünk olyan messzire, a hazai termékeknek is szükségük van olyan eljárásokra, melyek hónapokkal az adott gyümölcs szezonja után is fogyaszthatóvá teszik.

Kényszerérlelés során a gyümölcsöt félig érett állapotban szüretelik, teljes érettségét szállítás, illetve árusítás során éri el. Ez a spanyol eper esetén például azt jelenti, hogy hetven százalékos érettséggel, - félig még fehéren - rakják a kamionba, majd öt nappal később egy miskolci hipermarket gyümölcsöspultján nyeri el végleges színét és állagát. Aki kóstolt már kényszerérlelt gyümölcsöt, tudja, hogy ízben meg sem közelíti a napfényben fürdőzve beérő párját.

Különösen érdekes a banánérlelés folyamata, ami a természetes éréstől már teljesen elrugaszkodott eljárást takar. A zölden leszedett gyümölcs tizenhárom Celsius fokos kamrákban érkezik be valamelyik nagy európai kikötőbe, innen szállítják többek között egy magyarországi banánérlelő üzembe (!). Itt négy-nyolc napos kezelés következik, melynek során a tárolót felfűtik, majd etilén-gáz beadagolásával kezdetét veszi az érlelés. Az „érett gyümölcsöt” ezután visszahűtik, majd így szállítják a hazai üzletek valamelyikébe. A mesterségesen érlelt banán egyesek szerint fokozottan elősegíti a fogszuvasodást, ám ez ma még nem bizonyított „mellékhatás”.

Bár a gyümölcsök minőségének megőrzését célzó eljárások alkalmanként végletesen természetidegen módszerek alkalmazásával járnak, egészségkárosító kockázatuk csekély. A gyümölcstermesztés során jóval nagyobb mennyiségben kerülnek vegyszerek a kertészeti termékekbe, ennek következtében asztalunkra is. 2005-től uniós követelmény a nyomon követhetőség, azóta elvileg minden egyes gyümölcsről tudni lehet, pontosan honnan és milyen úton került az adott üzletbe.

A hatósági élelmiszerbiztonsági vizsgálatok a hazai termesztők által kínált gyümölcsök másfél-két százalékában mutatnak ki a megengedettnél magasabb szermaradványt, míg az importtermékek négy-öt százalékában találnak túl sok vegyszert. Ez persze újabb érv a hazai termékek mellett. Az itthoni gyümölcsök legfőbb vonzereje a minőség lehet, hiszen a friss és a frissnek tűnő között szó szerint érezhető különbség van.

A gyümölcsök minőségének megőrzéséhez kézenfekvő megoldás a hőfokszabályozás, azaz megfelelő hőmérsékletre való hűtés. Valóban ez a legelterjedtebb tárolási eljárás, aminek során körülbelül 0–5 Celsius fokon tartják a gyümölcsöket. Ilyen hőmérsékleten általában lelassulnak a fiziológiai, kémiai és mikrobiológiai változások, a szükséges hőmérséklet persze gyümölcsönként igen eltérő. Háztartásunkban is érdemes odafigyelni arra, hogy a tárolás időtartama és hűtés mértéke nagyon eltérő lehet. Déligyümölcsök esetében például a +12 Celsius fok már fagypontnak számít.

Ha egy üzletben feketés héjú banánnal szembesülünk, az azt jelenti, hogy nem ügyeltek erre a sajátosságra, esetleg más gyümölcsökkel tárolták együtt. Egyre elterjedtebb a szabályozott légtérben való tárolás. Ennek lényege, hogy a gyümölcsöt kis oxigén- ám nagy szén-dioxid-tartalmú légtérben tartják. Ez tiszta, semmilyen vegyszert nem igénylő eljárás, ami az oxigén elvonásával valójában a gyümölcs „légzését” lassítja le. A gyümölcshús így szilárd marad, és fontosabb összetevőit sem veszti el. Ha a vilmoskörtét a háromhetes érési szezon elején szedik le, és ilymódon, szabályozott légtérben tárolják, akár három hónapig is megőrzi minőségét.

A környezetvédelem és az egészséges táplálkozás szószólói főként a különböző vegyszeres eljárásokra neheztelnek, az importgyümölcsök kapcsán. Különösen a citrusfélékre igaz, hogy fokozottan érzékenyek a különböző gombás megbetegedésekre, penészedésre, ezért használnak az esetükben növényvédő anyagokat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy szüretelés után a gyümölcs, még a csomagolóházban egy „fürdőt” kap. Így vékony, néhány sejtsornyi réteg képződik felületén, megvédve a káros hatásoktól. Ez a vegyszer azonban gyümölcs héjában marad, maradéktalanul eltávolítani alapos mosással sem lehet. Azoknál a gyümölcsöknél, melyeket meghámozunk, ez nem is érdekes, de ha a süteménybe citromhéjat reszelünk, számíthatunk a nem kívánt szer jelenlétére is. Persze különösebb aggodalomra nincs ok, ez a vegyszertartalom nagyon csekély, de valljuk be: mérget kis mennyiségben sem szívesen fogyasztunk.

Nemcsak gombákat és élősködőket, hanem a Magyarországon betiltott DDT-t és rákkeltő vegyszereket is tartalmazhat a Magyarországra importált citrusfélék héja, ezért az Egészségtudományi Főiskola tanszékvezető tanára még a színes héj alatti fehér részt sem ajánlja fogyasztásra.

Egyes hipermarketekben a vásárlókat külön figyelmeztetik, hogy a citrusfélék héjai egészségre ártalmas, rákkeltő anyagokat tartalmazhatnak. Szakértők szerint a trópusi országokban gomba- és baktérium ellenes gyógyszerekkel kezelik ezeket a gyümölcsöket, például DDT-vel - ezt a vegyszert Magyarországon már több évtizede betiltották. A vegyszerek felhalmozódnak a citrusfélék héjazatában, ezért a narancsnak és a mandarinnak sem a sárga, sem az alatta található fehér héját nem tanácsos fogyasztani.

Korábban a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének igazgatója az InfoRádióban arra hívta fel a figyelmet, hogy az Afrikából és Ázsiából importált nyers élelmiszerek felszínén olyan fertőzést okozó gombák vagy trópusi élősködők érkezhetnek Magyarországra, amelyek elkerülik az élelmiszerellenőrök figyelmét. Szólt arról is, hogy a savas déligyümölcsök megváltoztatják egyes antibiotikumok és véralvadásgátlók hatását, ezért nagy mennyiségben történő fogyasztásukat a kezelőorvossal is tudatni kell. (Forrás: inforadio.hu)

A másik hasonló eljárás az úgynevezett vaxolás. Ilyenkor vékony, viasszerű anyaggal vonják be a gyümölcsöt. Ez valójában egy paraffinréteg, aminek csak a neve ijesztő, valójában az élelmiszeriparban gyakran használt anyagról van szó, E 905 néven találkozhatunk vele. Ilyen módon kezelik például az almát, mivel nemcsak kiválóan szigetel - így megóvja a gyümölcsöt a páraveszteségtől -, de felületét is fényesebbé teszi. Látványos egészségkárosító hatása természetesen ennek sincs, nagyobb mennyiségben - amihez mázsaszám kellene almát ennünk - hashajtóként viselkedik.

Hááát..mit is mondjak. Mit szólnak ehhez a 80 10 10 szerinti gyümölcsevők? Télen is egész nap csak gyümölcsöt esznek, kevés zöld levéllel és kevés maggal, csonthéjasokkal kiegészítve. Hogy nem fagynak meg, sosem értettem. Engem télen lehűt a gyümölcs, csak kevés esik jól. Valahogy el is ment a kedvem a déligyümölcsöktől, igaz, a fenti infók nem egészen újak nekem, a mérgekről eddig is tudtam. Úgy gondolja az ember lánya, ha alaposan megsikálja a gyümölcsöket, tett valamit az egészségéért. De nem.

forrás: http://www.fogyasztok.hu