2012. július 22., vasárnap

A helyes táplálkozás megértése


Jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy az egészség kulcsa abban van, hogy teljes értékű, valódi ételeket együnk, és ne nutrienseket. Ne szénhidrátot, fehérjét, meg zsírt, meg omega 3-at, meg akármit, hanem ételeket. Nincs szükség méregdrága vitaminokra, táplálékkiegészítőkre, még árthatnak is, valamint sokba kerülnek. Nem jók az olyan étrendek sem, amelyek valamit kizárnak - akár szénhidrátot, akár zsírt, vagy mostanában már a gyümölcsöt is (agyrém) mert azzal jár, hogy felborul a harmónia és másból túleszi magát az ember. Aki érzékeny valamire, tejcukorra, gluténre, nyilván ne egyen. De az egészségeseknek feleslegesek az ilyen korlátozások.

A szervezetünk okos, sokkal okosabb, mint ahogy azt gondoljuk.Itt van például a spenót. Ha esszük, egy sor tápanyagot viszünk be a szervezetünkbe, valóságos biokémiai kavalkáddal állunk szemben. De legyen az bármilyen étel, így van.

Amikor az étel kapcsolatba kerül a nyállal, a szervezet elkezdi a maga varázslatát, beindul az emésztés folyamata. A táplálékban található minden egyes vegyület többféle, csakis rá jellemző módon lép kölcsönhatásba egymással, valamint a szervezet kémiai anyagaival. Végtelenül komplex folyamatról van szó, lehetetlen precízen, minden részletre kiterjedően megérteni, hogy az egyes kölcsönhatásokra hogyan kerül sor.

A táplálékokból származó kémiai anyagok reakciósorozatok részeivé válnak, amelyek összehangoltan működnek együtt a jó egészség érdekében. Sejtjeinken és egész szervezetünkön belül bonyolult mechanizmusok őrködnek e vegyületek működésének harmóniája  felett. Ezek a kontrollmechanizmusok döntik el melyik vegyület pontosan hova kerüljön, milyen mennyiségre van szükség az adott kémiai anyagból és az egyes reakciók mikor menjenek végbe. Beveszünk egy B komplex vitamint például, olyan, mint a lórúgás, legjobb esetben is méregként kiválasztja a szervezetünk, nem tud vele mit kezdeni. Jó, ha egyéb bajt nem generál. Nem mi döntjük el, mennyi kell belőle és mikor, hanem a szervezetünk. Pici kell belőle, és lassan szívódik fel. Akkor és úgy, amikor és ahogy szükség van rá. Olyan ételeket kell enni, ami tartalmazza és majd a szervezetünk megoldja a hogyan, mikor és mennyi kérdését. Ezért kell változatosan étkezni.

Testünk e végtelenül összetett reakcióhálózata azért alakult ilyenné, hogy a természetben előforduló teljes táplálékokat maximálisan hasznosíthassa. A teljes, valódi táplálékon van a hangsúly.A mostani trend szerint hol az egyik, hol a másik specifikus tápanyag vagy vegyület erényeit emelik piedesztálra, helytelenül. Most éppen a szénhidrát a mumus, helytelenül.

Szervezetünk megtanulta, hogyan hasznosítsa a táplálékba csomagolt  kémiai vegyületeket. Némelyiktől megszabadul, másokat felhasznál és a megfelelő helyre épít be. De csak a valódi táplálékot ismeri fel. A többi megbetegít.

Nincs sok értelme azt gondolni, hogy a táplálékkiegészítőként szedett, a többitől elkülönített, sokszor nagy dózisú tápanyagok, vitaminok helyettesíthetik a teljes táplálékokat. Ráadásul előre nem látható mellékhatásaik is lehetnek.

Hatalmasra fejlődött ez az iparág, az óriási profit kiváló ösztönző. Bőven akad, aki veszi, eszi, a média azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének. A vásárlók nagy többsége abban a tévhitben él, hogy a pénzéért egészséget vesz. Ez volt dr. Atkins receptje is. Fehérjékben és zsírokban gazdag étrendet ajánlott (szinte teljesen mellőzve a szénhidrátokat) vagyis feláldozta a hosszútávú egészséget a gyors haszon reményében - majd a saját kiegészítőinek szedésére biztatott, hogy kiküszöbölhesse a székrekedést, az édesség utáni sóvárgást, a folyadék visszatartást, a kimerültséget, az idegességet és az álmatlanságot (hasonló problémák adódnak a paleóból is, van aki bevallja, van, aki nem).

Mindenféle vitamin nagyon fontos. De csakis akkor, ha teljes táplálékok, és nem szintetikus készítmények formájában vesszük őket magunkhoz. Teljesen félreérti a táplálkozás lényegét az, aki az elkülönített tápanyagok, vitaminok felhasználásától ugyanazokat az előnyöket várja, mint a teljes táplálékoktól. És sok esetben nemcsak pénzkidobás, hanem ha a mellékhatásokat nézzük, veszélyes is lehet.

Tudom, mert mondják, hogy a mai zöldségek és gyümölcsök nem tartalmaznak annyi vitamint, ásványi anyagot, mint a régiek. Igen, írtam korábban, hogy minden a talajtól függ. És a talajt már rég kizsigerelték. Akinek kertje van, szánjon rá időt, energiát, és a tuják meg pázsit helyett alakítson ki veteményest. Megéri. vagy akinek nincs kertje, városban, lakásban él, neveljen pár dolgot cserépben. Nem nehéz. Vagy ha még ehhez is lusta, vagy egyáltalán nincs ideje, mondjon le pár dologról: kávé, cigaretta, alkohol, stb. és vegyen biogyümölcsöt, zöldséget. Vagy menjen kirándulni és szedjen az erdőben, réteken zöldeket: libatopot, kövér porcsint, pitypangot, egyebeket. Mindenképpen olcsóbb és jobb, mint a táplálékkiegészítők.

(a biokémiai okosságokat dr. Campbelltől vettem át.)


2012. július 3., kedd

A Sokszínű Vidék ajándéka


Ezt a szép kis ajándékot nyertem a Sokszínű Vidék pályázatán:

http://www.sokszinuvidek.hu/index.php/j%C3%A1t%C3%A9k

Érdemes ellátogatnotok az oldalra, nagyon jó, tartalmas és szép. Fotópályázat volt, ezt a pár napja készült fotót küldtem be:


A sorsolás nekem kedvezett, ez úton is nagyon köszönöm:)

2012. július 2., hétfő

Talaj és egészség


Igen, komoly az összefüggés. Mindjárt elmagyarázom. Régen minden családnak megvolt a saját kertje, termőföldje, ahol megtermelte saját zöldségeit, gabonáit, gyümölcseit, táplálékuk természetes volt, igazi tápértékkel. Aztán jött a tömegtermelés és elosztás, és a természet tökéletes produktumai értéktelenné váltak.

Az állati és emberi élet fenntartása a növények birodalmából ered. Csak a növényvilág képes szervetlen vegyületeket élő anyaggá alakítani. A fák gyökerei a talaj mélyebb rétegeibe is lehatolnak, míg más növények a termőtalajból táplálkoznak, és felszívják az ásványi anyagokat, amelyeket a napfény, a levegő és a víz együttes hatásával teljes emberi tápanyaggá alakítanak át. Még a ragadozó állatokat is a növényvilág tartja fenn, mert ezek olyan állatokból élnek, amelyek táplálékukat szintén füvekből és más növényekből veszik.

Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a táplálkozásunk a talajjal kezdődik. Ez az a tény, amit a mostanában olyan divatos táplálkozástudomány nem vesz kellően számításba, az élelmiszer tömegtermelés pedig teljes mértékben semmibe vesz. Úgy beszélnek a multik árulta almáról vagy sárgarépáról, mintha azok rendelkeznének természetes tápanyagaikkal. Nem. Egy zöldség, egy pohár tej, vagy egy tojás nem ugyanaz, mint a másik, ha az a talaj, amiből erednek különböző.

A talajba vissza kell vinni mindazt, amit a termények magukba szívnak, vagy amit az erózió, a szél eltávolított. Míg a kertek kicsik voltak, ez nem volt nehéz. A vetésforgó, a parlagon hagyott szántóföldek és az erdők kellő aránya fenntartotta a talaj természetes egyensúlyát. A gazdaságokban nevelt állatok, a komposzt biztosították a megfelelő trágyát.

Aztán szépen lassan a kisgazda is, aki eladásra termelt, változtatott módszerein a magasabb terméshozam és ezzel a magasabb jövedelem érdekében, egyre több és több műtrágyát, foszfátot és meszet juttatott a talajba, így az egyre inkább kiégett.

Beindult a kereskedelmi célú tömegtermelés, hektárok ezrein kezdték termeszteni ugyanazt a növényt. Ez sem volt természetes eljárás. Egyre több műtrágyára volt szükség. A vegyipar szorgos fejlesztésekbe kezdett és mindenféle szintetikus vegyszert produkált. Nem odavaló anyagokat juttattak a talajba, felborították a természet egyensúlyát azzal, hogy túlstimulálták a növényeket a még gyorsabb fejlődésük érdekében.

A növények nem szeretik ezt.  Ők lassú ozmózissal szeretik felszívni és asszimilálni tápanyagaikat, hogy egyenlő módon eljuttassák a növény minden részébe. A szintetikus kemikáliák felborították a növényvilág ritmusát: túlságosan szomjassá tették a növényt, aminek révén túlzott mennyiségű vizet kellett felszívnia a talajból.

Mi az eredmény? Szépnek látszó gyümölcsök és zöldségek. Nagyra nőtt almák, krumplik, hatalmas paradicsomok. Aromájuk és sajátos ízeik azonban hiányoznak: ásványi anyag és vitamin hiányban szenvednek, és nem sikerült valóban megérniük. Nem sikerül a keményítőt és a savakat megfelelően átalakítaniuk cukrokká, mert anyagcseréjük ritmusa megtört. Tele a pocakunk, ha esszük, de minimális tápanyagot adnak szervezetünknek.

Ezek a nagymértékben koncentrált műtrágyák megölik a talaj baktérium állományát, ami ugyanolyan fontos a gyümölcsök és zöldségek számára, mint a bélbacik a mi számunkra. Nem lehetséges egészséges növényi élet a talaj megfelelő baktérium állománya nélkül. A kemikáliák elüldözik a gilisztákat is a talajból, pedig felbecsülhetetlen mértékben segítik a humusz képződését, ami a növények tápláléka. Lyukacsossá teszik a termőtalajt, így levegős lesz, a növények gyökerei terjeszkedhetnek, könnyebben elérik a megfelelő táplálékot.

A hátrányos körülmények eredményeképp a növény életereje nem elegendő, hogy kivédje a sokféle rovar, kórokozó és gomba támadását. Így aztán megint jöttek a vegyészek, hozták a permetleveiket, a különféle kemikáliákat, hogy megöljék a kártevőket. Szétpermetezték a mérgeket, amik az ozmózis folyamatán keresztül bekerültek a fa nedveibe, a növény leveleibe és végül a gyümölcsbe és a zöldségbe. Bekerülnek az emberi szervezetbe, mert a termék belsejében vannak, és semmilyen módszerrel nem moshatók le. Nagyon kis mennyiségben, az igaz, ezért ritkán okoznak azonnali betegséget. De az biztos, hogy károsak a számunkra.

De még nincs vége.A nagy mennyiségben előállított termékeket általában messzire kell szállítani, míg a piacra, vagy a hipermarketekbe kerül. Mindaddig épségben kell tartani, hogy eladható legyen. Igen, különféle vegyszerekkel permetezik, némelyike lemosható, de nem mind. Nem beszélve arról, hogy a zöldségeket, gyümölcsöket éretlenül szedik le, és az említettek miatt az a gyümölcs vagy zöldség, amit megvásárolunk, már elvesztette természetes tápértékének és tartalmának legalább az 50%-át. emellett bizonyos savassággal, asszimilálhatatlan keményítőkkel rendelkezik, és olyan mérgekkel, amik a permetezőszerekből kerülnek be a narancs, a banán, az alma, a zeller, a káposzta, a paradicsom vagy a bármi belsejébe.

Szomorú, nem? De a legszomorúbb az, hogy falun is sok helyen, akinek kertje van is (kevés kivétellel) a multiknál vásárol, nem tart állatokat, nem komposztál, ha mégis tart baromfit, táppal eteti őket, abból pedig nem lesz jó minőségű tojás, hús.

A városlakók igazán nehéz helyzetben vannak. De még ők is vehetnek néhány virágcserepet, termeszthetnek maguknak pár tő paradicsomot, petrezselymet bőven, gyógynövényeket teának, nem túl ördöngős dolgok ezek. Ha nincs erkély, szépen süt rájuk a nap egy ablak előtti virágtartón is. Kaphatók jó minőségű bio-tápanyagok a földnek, hogy szép legyen a termés.

Multik helyett meg piacon lehet vásárolni, nagyon jól felismerhetők az idős nénik, bácsik, akik a maguk portékáját árulják. Nem baj, ha picit kukacos és kicsi az alma, az biztosan nem vegyszeres.

(Bordeaux Székely írásai nyomán)