2013. március 28., csütörtök

Yoda kutyánk

Új családtaggal bővültünk. Yoda hét hetes tibeti spániel. Teó mellé hoztuk, hátha nem érzi majd olyan magányosnak magát szeretett cicája halála után. Arra nem számítottunk, hogy a vaksága miatt nagyon megijed, szabályosan fél a kicsitől.

A hibát én követtem el. Nagyon jó állatorvosunk van, különleges orvos és ember (dr. Környei, Győr) igazán megkérdezhettem volna, mi a véleménye, méghozzá előre. Most már itt van a kicsi, sok türelemmel talán sikerül. Sokat képzeltem magamról, mert nagyon jó a viszonyom az állatokkal, hamar megszeretnek még az idegen, nehezen kezelhető állatok is. Afféle "suttogó"-nak képzeltem magam öntelten, aki semmi perc alatt megoldja majd a kutyáink összeszoktatását.

Nos, ez nincs így. Egy vak kutyus reakciói egészen mások. Öreg is, de nem ez a baj. Kizárólag a vaksága. Nem fogtam fel, hogy ez mekkora hátrányt jelent neki, hiszen remekül közlekedik a házban, a kertben, csak akkor van baj, ha egy ismeretlen tárgy kerül elé, de erre vigyázunk, amennyire csak tudunk.

Szóval nehéz lesz, rengeteg türelmet és időt igényel, de bízom abban, hogy nem lehetetlen. Nem engedjük, hogy a kicsi ráugráljon, hogy a fekhelyére másszon. Nem engedjük, hogy bármilyen módon megijessze. Ezzel el is mondtam, hogy nagyjából miből áll a napunk:)














2013. március 23., szombat

Akli major bajban van, segítséget kér


Elnézést kérek mindenkitől, tényleg kevés posztot írok mostanában, de kevés az időm. Írni is és olvasni is a neten, ezért eléggé elhanyagoltam mostanában blogger barátaimat.

Mától sem lesz jobb a helyzet: érkezik hét hetes új kiskutyánk, Yoda. Azért a tapasztalatokról majd beszámolok, megszeretik-e egymást Teóval.

Le kell írnom viszont Akli major helyzetét, és ezt úgy tehetem meg a legjobban, ha teljes egészében beidézem levélváltásomat Vajda Esztivel, a major tulajdonosával, egészen pontosan csak Eszti leveleit, abban van a lényeg:

"Néhány hete Magyar Gábor, szakmai és laikus körökben is közismert, őshonos állatfajokat tartó gazda drámai hangú levélben számolt be gazdálkodásának nehézségeiről, illetve annak részleges felszámolásáról. Két gondolatot ismételnék tőle: ha a magyar emberek nem tartják fontosnak azt, hogy minőségi ételhez jussanak, és ezzel fenntartsák évszázadok, évezredek alatt, őseik által kialakított magyar fajtájú állatok genetikai bázisát, akkor nincs mit tenni. Ő egy személyben ez ellen tehetetlen. Megemlékezik továbbá azokról a keselyűkről, akik kihasználják a gazdák nehézségeit és a bukás pillanatában fillérekért szerzik meg egy egész élet munkáját.

Semmilyen szinten nem hasonlítanám helyzetünket Magyar Gáboréhoz. Mindössze abban, hogy mi is besokalltunk, és nekünk is elfogyott a takarmányunk. A továbbiakban az állatállományunkat nincs módunkban fenntartani. Éppen ezért csüngőhasú disznó és tyúk állományunkat teljes egészében felszámoljuk. Kérjük mindazokat, akik már eddig is sokszor segítettek, terjesszék baráti körükben az alábbi információkat és tartsák távol a keselyűket. 

Kiváló minőségű húst adó csüngőhasú disznó. Húsminőségét tekintve a mangalicáénak felel meg. Koleszterinszintre gyakorolt hatása is ugyanolyan. Hihetetlenül finom a húsa, nem is lehet összehasonlítani a tápos disznók vizes húsával. Ökológiailag tiszta gazdálkodásból származik, ami azt jelenti, hogy hagyományos moslékon nevelt, csak természetes takarmányt kapott (burgonya, búza, zöld) tulajdonképpen nem minősített bionak nevezhető.

Méretét tekintve van köztük 80 kg-os, 60 kg-os, 40 kg-os, pecsenye illetve választási malac (ezek alapvetően kis termetűek, tenyészidejük a régi hagyományos disznóknak megfelelően két év, maximális súly 80 kg). A pucolt, félbevágott disznó ára 1500 Ft/kg. Ha több család összeáll, akkor negyedelni is lehet. 

A Húsvétra való tekintettel ajánlunk még a csüngőhasúból hagyományosan sózott (2 hét) pácolt (2 hét) füstölt parasztsonkát (hihetetlenül finom húsa és bőre van, átlag 3 kg) angol szalonnát, oldalszalonnát (isteni, vaj puha a szalonnája is) füstölt karajt, füstölt oldalbordát, füstölt juh bélszínt, füstölt juh karajt. "

Válaszoltam Eszternek, itt a második levele:

Kedves Ildikó, mi is sajnáljuk. Igyekeztünk paraszti minőségű árut előállítani, illetve magas minőségű gasztronómiai termékeket. Ahogy ezt külföldön láttuk és amiről ma annyit beszélnek - a kormányzati propaganda szintjén - Magyarországon.

Nyilvánvaló, hogy sok szempontból a társadalom teljes elszegényedése a felelős. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a társadalom nem elég érett azokra a felismerésekre, amelyben te teljesen egyedülálló vagy.  Ha csak húsz ilyen vevő lenne a piacon, mint te,  már jobbra fordulna, elindulna a termelés. 

Az, hogy egy levágott bio tartású egyben őshonos racka juh alkatrészeivel megalázó módon házalni kell és mindenhol csak egy gúnyos mosolyt kap az ember, nem tesz jót a termelési ambícióknak (ezért találtam ki, hogy elkezdem füstölni - akkor persze már mindenkinek kéne hús árban , csakhogy ki fizeti meg nekem a napi sóban forgatást, a speciális páclé főzést egy vagonnyi fűszerrel). 

Nem tartom elvetemült gondolatnak, hogy minden szombati piacnapra lehessen vágni egy juhot. Végül is 15 kg színhúsról van szó. Nevetségesen kevés annak a több tucat családnak, aki ide jár. Ha ki van csontozva, ki is lehetne kilózni mondjuk egy kicsit drágábban. Sőt, ha a gazda minden héten számíthatna rá, akkor biztos, hogy olcsóbban adná. Ugyanis az árban a sikertelen értékesítési kísérleteket és a teljes érdektelenséget is fel kell számolnia. De hidd el, hogy nem fogyna el. Ördögi kör. Azért nem vág, mert nem tudja, hogy elfogyna-e. Ezért nem alakul ki a vevőkör. Csak egyszer kell azt megtapasztalni, hogy ott áll az ember egy levágott állattal, eladott belőle egy combot és fogalma sincs, mit csinál a többivel. Kocsiba ül és elindul házalni. Ha tele a hűtő, akkor vagy szívességi bankba teszi, azaz valakinek odaajándékozza, de olyat is hallottam, hogy el kellett ásnia. Lehet, hogy a jövő héten mi is inkább a vadászhoz meg a gödörhöz folyamodunk, MERT MÁR NEM BÍRJUK A MUNKÁT!

A többit meg már leírtam. Az ember az életben még egyszer nem próbálkozik.

ÍGÉREM SOHA TÖBBÉ NEM JUT ESZEMBE BÁRMILYEN ÉRTÉKET TERMELNI!

Ugyanez az oka annak, hogy a szürke marhát is abbahagytuk. Ha lett volna rá igény, akkor előbb vagy utóbb megteremtettük volna azt a feltételt, ne két kilós csomagban kelljen zsákbamacskát venni. Csakhogy nincs rá igény. 

Mindig azzal példálózok, hogy az élelmiszeripar összeomlásából éhínség lesz. De rájöttem, hogy rossz nyomon vagyok. Az élelmiszeripar gyakorlatilag korlátlan mennyiségben képes előállítani a szintetikus szemetet. Sokan a gyógyszeripart tartják a legveszélyesebbnek. Szerintem az élelmiszeripar legalább annyira veszélyes, mert nemcsak szintetikus szemetet, hanem torz társadalmi képletet eredményez. Mivel a szintetikus szeméten olyan extra haszonhoz jut, amelyhez parasztgazdaság soha nem jutna, van pénze belépni a politikába, ahol tárt karokkal fogadják, mert a túlnépesedett Föld hamis demokrácia képletét csak olcsó élelmiszeren lehet fenntartani. 

Ugyanúgy öli el az élelmiszeripar a kis parasztgazdaságok ökológiailag tiszta magyarul hagyományos paraszti termelési módjait és ambícióját, mint a gyógyszeripar a gyógynövényekkel és a hagyományos gyógymódokkal foglalkozókat. 

Csak a már beteg emberek kapnak észbe, sokszor későn. Holott ahogy az egyik ügyfelünk fogalmazott, ő nem bio szürke marha húst árul, hanem gyógyszert az emberi szervezetnek. 

Szóval ha összefoglalom, akkor nem az a baj a magyar társadalommal, hogy szegény (elképzelhető, hogy egy Szarvaskút vagy egy Golf Hotelnek ne lenne 6.000.-Ft-ja egy juhcombra?) hanem a magyar társadalom

1. Nem éri fel ésszel a két minőség közötti különbséget, mert fogalma sincs a paraszt áruba belefektetett munkáról, illetve ezzel összehasonlítva a szintetikus gyártási folyamatokról, nem is érdekli

2. nem szolidáris a bajba jutott termelőkkel

3. és ha az emberrel nem szolidáris, akkor hogyan lenne az állattal az? Hogyan értené meg azt, hogy azért fontos őshonost venni, hogy ezzel segítse a génfenntartást, amely akkor is muzeális érték, ha soha többé nem kell elővenni, de életfontosságúvá válhat, ha elő kell venni ritka genetikai adottságai miatt. "

Eddig Eszter levelei. Tartalmaz még pár személyes gondolatot, azt nem osztom meg a nyilvánossággal, nekem szólnak. Kérem, hogy aki teheti, gondolkodjon el mindezen, menjen Akliba és legalább egy időre lássa el a családját kiváló minőségű étellel. 

Eszterrel itt tudja felvenni a kapcsolatot:

vajdaeszti@freemail.hu

Válaszoltam a levelekre természetesen, és fáj a szívem Akli miatt, de nagyon.  Egy csoda a mai világban, amit Eszterék tesznek. Bárcsak többet tudnánk segíteni nekik. Többen kellenénk, akkor menne.

2013. március 15., péntek

2013. március 15. - a kertben

Hatalmas hótorlaszok. Orkánszerű szél viszi a havat ide-oda, Teó kutyámnak utat ástam, hogy el tudja végezni a dolgát. De semmi sem egyszerű, csontig hatol szél, a madarak eledele azt sem tudom, az etetőben maradt-e, úgyhogy Zé úton van dupla adagot kiönteni a földre.

Különösen munkálkodik a hófúvás, a ház melletti tisztásról, a diófa alól felpakolta az összes havat a teraszra, meg a ház mellé. A teraszon a szürke fóliával bevont valami a nyári kerti asztalunk, nem tettük tavaly be a tárolóba, hogy több helyünk legyen a tűzifát pakolni, aztán most így járt szegény.

Szerencsénk van, áramunk van még. Befűteni nehezen tudtunk, a szélvihar miatt erős a huzat, gondolom az volt a baj, de végül sikerült. Zé készített egy pár fotót, íme: