Szárítgatni kezdtem, legalább a fűszernövényeim szépek, nem úgy, mint a veteményes. Az Öngyógyító kiskert című könyv tanácsai alapján próbálkoztunk idén a zöldségeinkkel, nulla sikerrel. Alig van valami ehető a kertben: néhány darab répa, pár fej káposzta, kevéske krumpli. Volt viszont sok spenót. Teljesen értelmetlen az egész veteményezés, rengeteg vizet kívánna ebben az aszályos forró nyárban, de csak vezetékes vizünk van, ha nem esik, a tárolóban sincs semmi. A vezetékes víz megfizethetetlen.
Elkeserítő a kert. A fű kiszáradt, alapos eső kellene, de nincs. Félek, hogy még a gyümölcsfáink is ki fognak pusztulni. Zé kiszámolta egyik locsolásunkat: 3 órán keresztül ment a billegős spriccelő, 1700 forintba került és csak a veteményes egy részét locsolta be. Hol van még az egész kert? Két-háromnaponta kellene öntözni, de 30 ezer forintos vízszámlát a nyugdíjunkból lehetetlen kigazdálkodni. Ha maradnunk kell, jövőre nem veteményezünk egyáltalán, befejeztük. Fű lesz a helyén, ami ha kiszárad, talán majd felújul. Itt tartunk most.
