A beteljesedett tisztaság

Lao-ce mondta:

Minden lény hasznosítja a téli nap melegét és a nyári nap árnyékát anélkül, hogy erre bárki tanítaná őket. Teljesen természetes módon, a hatalmas életerőtől vezetve érkeznek hívás nélkül, és távoznak elbocsájtás nélkül. Mélységes titok ez, őrzőjét senki sem ismeri; a következmények önmagukat alakítják ki.

Ha szemeiddel nézel és szavaiddal utasítasz, akkor nehéz az embereket kormányozni. Élt egyszer egy néma miniszter, akinek irányítása alatt nem volt szükség szigorú büntetésekre, miért tartanánk hát oly sokra a szavakat? Egy másik miniszter vak volt, de az ő idejében egyetlen vezető sem volt megvesztegethető, miért tartanánk hát oly sokra a látást? A bölcsek szavak nélkül irányítanak és látás nélkül tudnak: így válnak vezetőkké.

Az emberek nem az uralkodó szavait, hanem cselekedeteit követik. Ezért amikor az uralkodó a bátorságot csodálja, akkor a nép számtalan nehéz helyzettel kerül szembe még akkor is, ha az uralkodó szándékosan sohasem teremt viszályt és versengést. Így az országban a sok öldöklés és fosztogatás végül teljes fejetlenséghez vezet. Ha az uralkodó a test szépségét imádja, akkor az országára sötétség borul, s népe engedetlen lesz még akkor is, ha törvényekkel szabályozza a féktelenséget. Így az országnak előbb-utóbb a mértéktelen kicsapongás okoz számtalan gondot.

A bölcsek a tiszta őszinteséget önmagukban gondosan őrzik, rokonszenvek és ellenszenvek meg nem ingatják őket. Ha beszélnek, szavaik érzéseiket tükrözik, ha utasítást adnak, világossá teszik az utat.

Ezért megtorlásokkal szokásokat nem lehet megváltoztatni, kivégzésekkel a hűtlenséget nem lehet orvosolni. Csak a szellemi befolyás igazán értékes. A beteljesedett tisztaság szellemi. Egy tiszta szív hatása hasonlatos a tavaszi szellő éltet adó simogatásához, az őszi szélvihar halált osztó csapásához.

Az emberek vezetése olyan, mint a nyíl kilövése: kicsi eltérés a célzásnál nagy hibát okoz a célnál. Ezért a nép vezetői óvatosan bánnak mások befolyásolásával.

A jó étel

Kevés időt töltöttem Erdélyben, mindössze két hetet. Visszavágyom. A Hargitára, az egyszerű kedves, őszinte magyar emberek közé. Jó volt velük.

Olvassátok, hogy ír Kövi Pál az Erdélyi lakoma című receptgyűjteményében, amiből sok jól használható receptet fogok elhozni majd, szeretni fogjátok:

A jó étel készítésének ugyanaz a titka, mint a jó életnek: nem elég hozzá a recept. Van egy bizonyos know-how, amit csak a szív tud. Mindent mindig úgy kell csinálni, mintha először csinálná az ember - és mintha utoljára. Oda kell állni melléje, szemmel tartani a a folyton meglepetéseket rejtegető valóságot. Meg kell adni a módját mindennek; de ez egyáltalán nem úgy értendő, hogy szüntelen torkoskodni, nyalakodni illenék, hogy marékkal kellene szórni a fűszert, hogy a konyha zsírban, mézben, vajban úszna...

Az erdélyi ember nem ínyenc: nem szórakozásból eszik. Mindig is nagyon célszerűen táplálkozott. Míves napokon egyszerűen él; hajdan a földműves, amikor nyáron hajnalban kelt, három órakor, egy darabka kenyérrel és egy kosárka szőlővel indult a mezőre, különösen ha messzire ment. De abban a barna kenyérben és az arany szőlőben, annak langjában és cukrában benne volt mindaz, ami izmainak, szívének aznapra kellett.

Amikor nála lakoma van, akkor - lakoma van. De olyankor sem a sokféle pószpász kell , hanem néhány olyan karakteres étel, amellyel nem lehet betelni és amelyből éppen ezért akármennyit vehessen az ember. És hogy akármennyit eszik belőlük, azok - titkos tudománnyal - egyensúlyban tartsák egymást. Mennyi csöröge, mennyi pánkó elfogy púposnapkor a borjúpaprikás után - de akármennyi, az ember mégsem zabál, nem divatlankodik.

Az erdélyi konyha az olyan emberé, aki keményen dolgozik, aki húz; aki mértékkel, beosztással él, de amikor ünnepe van, akkor áldoz. Áldoz, nem a hasának, hanem a barátainak, a vendégeinek, a barátságnak, az egymást erősítő együttlétnek; áldoz a hagyományokat őrizve, s merészen rögtönözve. Tud ünnepelni úgy, hogy az az ünnep évek, évtizedek múlva is külön emlékként marad meg, nem fakul a többi közé; hogy az ember évtizedek múlva is meg tudja mondani, hogy azt a csörögét Szentléleken ette, azt a bálmost viszont a Nagyhavason..

Tudjuk hát megülni az ünnepet, és tudjuk megállni a hétköznapokat, legyünk gondtalanok az örömben és gondosak az öröm kimunkálásában...

....így ír. Van mit tanulnunk.

Ellentétek

Az élet ösvénye csak ott vezet tovább, ahol lejtő van. De ott nincs energia, ahol nincs ellentétek közt fennálló feszültség; ezért meg kell találnuk a tudat beállítódásának ellentétét. Érdekes látnunk, hogy ez az ellentét- kompenzáció a neurózis elméletének történetében is sajátos szerepet játszott: Freud elmélete az erószt képviselte, Adler felfogása pedig a hatalmat.

A szeretet (szerelem) logikus ellentéte a gyűlölet, az erószé a phobosz (a félelem), pszichológiai értelemben azonban a hatalomvágy. Ahol a szeretet uralkodik, ott nincs hatalomvágy, és ahol a hatalomé az elsőbbség, ott nyoma sincs a szeretetnek. Az egyik a másiknak az árnyéka.

Aki az erósz álláspontján van, annak kompenzáló ellentéte a hatalomvágy. Annak pedig, aki a hatalmat hangsúlyozza, az erósz a kompenzációja. A tudat beállítódásának egyoldalú szemszögéből nézve az árnyék a személyiség kisebb értékű része és ezért intenzív ellenállás fojtja el.

Az elfojtottat azonban tudatossá kell tenni, hogy létrejöjjön az ellentétek közti feszültség, amely nélkül továbbhaladás nem lehetséges. A tudat bizonyos tekintetben fent, az árnyék pedig lent helyezkedik el, és ahogy a fent mindig a mély felé és a forró a hideg felé törekszik, úgy törekszik minden tudat - talán anélkül, hogy sejtené - ismeretlen ellentéte felé, amely nélkül stagnálásra, elszürkülésre és elfásulásra van ítélve. Csak ellentétekből lobban lángra az élet.

C.G.Jung

Virágpor, a házasságközvetítő

Nem győzöm csodálni a természetet. És ezzel együtt persze óvni is mert tudom, minden apró élőlénynek, növénynek, állatnak, mikrolényeknek mennyire fontos szerepük van. Hatással vagyunk egymásra, szimbiózisban élünk és nem is tudunk élni egymás nélkül.

A virágpor meg aztán maga a csoda. Azt mondják, hogy a távolság megöli a szerelmet, vagyis óriási galibák okozója. Nahát. A virágpor az meg olyan, hogy hatalmas távolságokból is összeboronálja a szerelmeseket. Mint nálam Horányban. Csak egy szem cseresznyefám volt, mégis mindig bőven termett, mert valahol volt egy másik. Tudja jól a természet, mit csinál. Vagyis az evolúció nagy trükkje a megporzás volt, az ismeretlenek távházassága.

A mohák máig az esővízzel küldik el közeli társaikhoz hímivarsejtjeiket, ahogyan más kezdetleges növények is tették – ám ehhez nedvességre volt szükség. Így csak azokban a nyirkos zugolyokban maradhatott fenn a vegetáció, ahol a víz megbízhatóan közvetített a nemek között, és a csupasz földfelszín jórészt barnán virított.

Az első virágporszemcsék még sima felszínű, apró bolygókhoz hasonlítottak, melyek egy viharos univerzumban sodródnak – ám idővel az evolúció díszes fegyverzettel szerelte fel őket. A fehér here nektárja a méhek fontos tápláléka, ahogyan fehérjedús pollenje is. Van is a kertemben bőven, és még szórok el magot most tavasszal is. Jöjjenek csak a méhecskék. Úgyis bajban vannak szegénykék, valami nagyon pusztítja őket. A kerti selyemmályva virágpora nagyon különösen száll tova, tüskéivel a madarak tollazatába kapaszkodik.

Telt-múlt az idő, majd több mint 375 millió esztendeje a növények egyik evolúciós ágában magvak és virágporszemek alakultak ki – s ezzel minden megváltozott. Ne kerteljünk: a virágpor, avagy pollen nem egyéb, mint növényi sperma. Minden egyes pollenszemcsében két-két hímivarsejt lapul. Ezeket közös, gyakorta aranysárga színű burok, pollenzsák veszi körül, amely óvja és szállítja őket.

Talán azért göngyölődik befelé a díszbirs pollenjének felülete, hogy az alkalmas virágra hullva szaporán magába szívja a nedvességet. „Ha gyorsan veszi fel a vizet, hamarabb képződik pollentömlő is. Ez pedig fontos a megtermékenyítés szempontjából” – magyarázza a képet készítő svájci Martin Oeggerli.

Évmilliókon át telt-múlt így az idő, s a szél egyre csak hordta a pollent a türelmes bibékhez, mígnem bekövetkezett egy újabb fordulat, Loren Eiseley természetbúvár szavaival „egy néma, de heves robbanás”. Az evolúció ismét újított egyet: a növények sziromleveleket fejlesztettek, s magvaik már a termés belsejében fejlődtek ki. Ezek a „zárvatermők” sikeresebbek lehettek, hiszen magkezdeményeiket magház óvta (utóbb abból alakul ki a növény termése-gyümölcse), sziromleveleikkel pedig magukhoz csalogathatták a tollukon, bőrükön, bundájukon esetleg virágport szállító állatokat. Azok pedig már megbízhatóbban hordták virágról virágra a polleneket, mint a szél – előnyben részesítve a feltűnőbb szirmú növényeket.

A virágok ezért tarkább színekben kezdték kelletni magukat, s a csábítás édes trükkjeként már nektárt is termeltek. Ezrével jöttek rá az éhes látogatók! A mézevő madarak és kolibrik hosszú csőrt, a lepkék, méhek, legyek hosszú szívó szájszervet, egyes denevérek a testhosszuk duplájára kinyúló ragacsos nyelvet fejlesztettek, hogy hozzáférjenek a növényi nektárhoz.

Micsoda világ, és mindez a miénk. Ha vigyázunk rá, a miénk is marad. Hát vigyázzunk.

forrás: NatGeo

Tésztapaprikás

Egyszerű és nagyszerű. Készíthetitek télen, tavasszal, nyáron, mindig akad hozzá jóféle zöldség. Na meg tészta is, tart otthon bőven a gondos háziasszony. Azt már csak remélni merem, hogy mindenkinél elfér a polcon néhány zacskó teljes őrlésű is:)

Mi is kell hozzá?

két nagy fej vöröshagyma, vékonyra szeletelve, vegyesen mindenféle zöldség, amit otthon találunk (vagy a piacon:) lehet borsó, bab akár, sárgarépa, sütötők, gomba, brokkoli, nekem van itthon paszternák, azt is teszek hozzá na és csicsókát, kezdjétek el megszeretni ezt az édes krumplihoz hasonló zöldséget, ha rossz idők járnak, jó szolgálatot tesz majd. Kell még egy kevés borsikafű - leánykori nevén csombor, pár darabka babérlevél és két teáskanálnyi pirospaprika. Ja és tészta, hát persze, az a lényeg:) Teljes őrlésű bármilyen, lehet spagetti, szarvacska, orsótészta, ki mit szeret. A végén kaphat egy jó nagy pohár tejfölt is, jól illik hozzá.

Pároljátok meg vízen a hagymát, ahogy azt már megtanultuk. Kezdődhet az ízesítés a fűszerekkel. Ha a hagyma megpárolódott, rászórjuk a pirospaprikát. Ennél a műveletnél lehúzom a tűzről a serpenyőt, ne kapjon oda a paprika, mert keserű lesz, szóval csak óvatosan. Ráöntjük a közben megtisztított felszeletelt - felkockázott vegyes zöldséget, adunk hozzá még egy kis vizet és puhára főzzük. De nem túl puhára, mert akkor sokat veszít az értékéből, bizony.

A végefelé kiszedegetjük a babérlevelet és beletesszük a tésztát annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje. Fedő alatt főzzük tovább, négy-öt perc alatt megfő a teljes őrlésű tészta, márt csak ezért is érdemes megszereretni, igazán energiatakarékos, biztos hallott a válságról. Egyébként pedig, ha köretnek vagy mákostésztának főzitek a tésztát, akkor sem kell leszűrni. Vétek kiönteni a főzővizét, kellő gyakorlattal gyorsan megtanulható, mennyi az a vízmennyiség, ami éppen ideális. Általában annyi, mint a rizsnél, kétszer annyi víz kell, mint tészta.

Közben el is készült a tésztapaprikás, a végén még gazdagíthatjátok tejföllel és elő is állt a gyors és remek ebéd.

Káposzta, az ezerarcú növény

A káposztafélékben az a jó, hogy egész évben hozzájutunk sok fajtájához. Finomak, sok vitamin és egyéb jó dolog van bennük. Jól tárolhatók. A mi biokertünkből sem fog kimaradni, ültetünk pár félét. Magas a B1, B2, C és K vitamin tartalmuk, de tartalmaznak kálciumot, fehérjéket, nyomelemeket, rostanyagokat.

Sokan nem szeretik a kelbimbót (bimbóskelt), pedig nagyon hasznos zöldségféle, sokféleképp elkészíthető. Szép a szabadban is, kerti díszágyások szegély- és háttérnövényeként. Mélyhűtőben jól tárolható. Készíthető belőle egytálétel, köret, saláta.

Rakott bimbóskel

Hozzávalók: 1 kg bimbóskel, zöldséglé, pici só, borsikafű, 20 dkg rizs, fél liter tejföl (esetleg vegatejföl) fokhagyma.

A bimbóskelt enyhén sós, köménymagos, fokhagymás vízben (vagy zöldséglében) puhára főzzük, lecsurgatjuk. Borsikafű, pici só hozzáadásával megpároljuk a rizst. Tűzálló tálba egy sor bimbót és egy sor rizst terítünk el. Addig ismételgetjük, amíg az összetevőkből futja. Gazdagíthatjuk rövid lére főzött erdei gombából, vargányából készült pörkölttel. Ebben az esetben a rizs után pörkölt következik. A tetejére tejfölt adagolunk, olyan jó kemény, sűrű tejfölt, amit mi Bakonynánán szerzünk be Rézikétől, igazi, legelészős, természetes módon tartott és nevelt boldog tehénkéktől:) Fantasztikus az állattartásuk, majd ha meggyógyult a kuttyom, elmegyünk a gazdaságba és hozok fotókat.

Székelykáposzta másképp

Mert hús nélkül készül.

Hozzávalók: fél kg aprított vöröshagyma, 25-30-dkg gabonakolbász vagy ugyanennyi füstölt tofu - én az utóbbival szeretem jobban-, fél kg savanyú káposzta, ami lehet leveles, vagy csíkokra hasított.

Magam nem savanyítok, Pannonhalmáról szerzem be Endrétől a savanyúkáposztát és egyéb zöldfélékét amíg nekünk nincs, esetleg Győrből, a bioboltból, ők is saját termesztésű biozöldségeket árulnak minden egyéb mellett, nagy választékban kaphatók lisztek, tészták, saját kőmalmukban őrlik a lisztet, frissen kerülnek a boltba. Én meg sütöm belőle a jóféle kenyérkét. Mindig van otthon lisztünk is, de magunk is őrölünk lisztet vagy készítünk pelyhet a saját kézimalmunkban. Csütörtökön, míg kutyámat műtötték egy győri klinikán, be is vásároltunk a bioboltunkban.

Na de folytatom a receptet: a hagymát egy ujjnyi vízben megpároljuk. Nem, nem olajban, tudjuk, hogy az nem jó nekünk. Amikor a víz elfő és a hagyma sárgára pirul, felöntjük annyi vízzel, mint előzőleg, beletesszük a kolbászt vagy a tofut, és pár percig főzzük. Utána beletesszük a káposztát és még a tűz fölött jól elkeverjük. A tűzről levéve azonnal tálaljuk rozs vagy tönkölybúza kenyérrel. Aki puhábban szereti, tovább is főzheti, de ez a C-vitamin tartalmának elvesztésével jár. Cukorbetegek étkezés előtt igyanak meg egy pohár káposztalevet, jótékony hatású.

Megint betegeskedünk

Nem mi, hanem Teó, de vele együtt mi is, minden percben figyelni kell rá, nehogy kiszedje a varratokat. Na de hol is kezdjem. 2007-ben térdkalács ficam műtétje volt, a fenti kép a műtét után készült, ahogy hazaértünk vele, még a régi házban. Valamivel egyszerűbb volt akkor a helyzet, mert begipszelték a lábát.

Most ugyanazon a térdén szakadt el az elülső keresztszalag, azt kellett műteni. Tegnap estünk túl rajta Győrben, egy állatklinikán, nem tudtunk visszamenni sajnos Gödre, Muka doktorhoz, aki az ilyen műtétek specialistája és aki a korábbi műtétet csinálta, túl nagy a távolság és többször kellett volna felmennünk még ha nem lépnek fel komplikációk, akkor is, nem vállaltuk. Teó elég rosszul tűri az autózást és négy óra oda meg ugyanennyi vissza ki tudja, hány alkalommal - sok.

Most nem gipszelték be műtét után, be sem kötözték, látszik a vágás és a varratok, és egy gallért kapott. Még aludt a műtőágyon mikor behívtak bennünket, hát mit is mondjak. Sokkos állapotba kerültem a látványtól, ami nagyon vicces amúgy, nem fogtam fel, mit beszél az orvos, csak azt hajtogattam, hogy ezt az izét vegyék le róla. Nem lehet, mondta a doki, ki fogja szedni a varratokat magának és az rossz. Nagyon nehezen nyugodtam meg.

Hazaérve még aludt jó sokáig, takargattam, rázta a hideg. Aztán este, elég későn, ébredezni kezdett. Fogalma sem volt, hol van, vagy mi az, ami a nyakát merevíti, nagyon ügyetlenül mozgatta a kis fejét a gallérral. Nem tudott még felkelni, de visszafeküdni is csak a segítségemmel. Közben azt éreztem, hogy a kemény műanyag gallér széle vágja a nyakát, rémesen idegesített az egész, annyira, hogy lesz, ami lesz, én bizony leszedtem róla. Majd vigyázok rá és kész.

Nem is aludtam valami sokat, olvastam, aztán szundikáltam, minden moccanásra felébredtem, de nem piszkálta a sebet. Reggel felkelt, három lábon imbolygott ki a kertbe, a dolgát elvégezni kis elesett kutyám.

Hát így vagyunk most. Itt a jó idő, megmetszem ma a rózsáimat, elültetjük a kökényt és a galagonyát, összerakjuk a komposztot. Teót kiteszem ágyastól a teraszra, vagy a közelembe, ahol éppen leszek, hogy figyelni tudjam. 10 nap múlva varratszedés, addig kell csak minden percét vigyázni. 10 nap szobafogság, hat hét mozgáskorlátozás, három hónap a teljes gyógyulás - mondta a doki. Túléljük. Gallér nélkül, csak azért is.

Jó, ha tudjuk

Lajos atya tanácsaiból idézek néhányat, talán ti is hasznát vehetitek:

Megzavart anyagcsere esetén, legyengült állapotok leküzdésében, teljesítő képességünk fokozása érdekében:

a DIÓ, gyümölccsel együtt eléri a fenti hatást. Érdemes a diót megpróbálni íróval vagy sárgarépával együtt fogyasztani. Megnyugtatja az idegeinket, javítja az emlékezőtehetséget és még a koncentráló képességet is emeli.

Bizonyos hiányokat is képes pótolni, pl gazdag vasban, magnéziumban, kálciumban, E vitaminban. Összekeverhetjük mézzel, így kenyérre is kenhetjük. Ehetjük salátának, pl. mézzel, áfonyával vagy szőlővel együtt is.

Vérnyomás szabályozó, vízkiválasaztó, szívműködést segítő

a RIZSKÚRA. A rizst rövid ideig főzzük, majd gőzben több órán keresztül állni hagyjuk. Együnk hozzá almakompótot, amibe tehetünk egy kanál mézet. Kúraszerűen alkalmazzuk: két egymást követő napon, háromszor csak ezt fogyasztva. Később csak hetente kétszer.

Fogszuvasodás esetén, fogínygyulladásnál, vitaminhiánybetegségnél, vérkeringési zavaroknál, gyomor- és bélrenyheségnél, a vér salaktalanításakor , légzőszervek tisztításánál

legjobb a HAGYMA - az egészség elixírje, ahogy a régiek nevezik. Kúraszerű használata tanácsos. Só nélkül! Mézzel, olajjal, paradicsommal együtt lehet.

Külsőleg is alkalmazhatjuk: gyulladásnál, légcsőhurutnál, májgyulladásnál, középfülgyulladás esetén. A nyers hagymát péppé reszeljük, széjjelterítjük, és a beteg helyre tesszük. Egy óra múlva levet ereszt és gyógyít, 2-3 óra múlva le lehet venni. Utána a bőrt mossuk le langyos vízzel.

Szokatlanul egyszerű és egészségmegőrző hatású az olajterápia.

Az evőkanál OLAJAT csak szürcsölni - szívni kell a fogaink között, és ha megfehéredett, kiköpni. Mikor? Amikor úgy érezzük, egészségünk nincs rendben. Azonnal megkezdi az olaj a gyógyítást, a gyógyító eljárást a szervezet bonyolítja tovább.

Magtejek, magtejfölök

Azoknak ajánlom, akik egyáltalán nem szeretnének vagy nem tudnak tejtermékeket fogyasztani, ilyen - olyan okokból.

Vannak általános tudnivalók: legalább 500 wattos turmixgépet használjatok, ezek már akkora fordulatszámmal dolgoznak, amivel a kemény dióféléket is krémesre lehet turmixolni.

A turmixolást úgy kezdjük, hogy a magokra kezdetben csak a végleges folyadékmennyiség felét öntjük, aztán apránként töltjük fel. Jobban szereti így a gép.

Pici, de tényleg pici sót akkor is tegyünk bele, ha édes tejre van szükségünk, jobban kihozza a konkrét alapanyag ízét.

A receptekben az 1 csésze mennyiség mindig 2,5 decilitert jelent, éppen ennyi fér a mércés csészémbe, ezt használom, nagyon jó szolgálatot tesz.

Tejek magból, szójából, rizsből

1 csésze mandula vagy kesudió, vagy főtt szójabab, vagy főtt barnarizs, vagy dió, 1/2 teáskanál só.

1 csésze vízzel kezdjük a turmixolást, majd apránként még 2 csésze vizet adjunk hozzá.

Kölestej

1/4 csésze blansírozott (héjától megfosztott) mandula, 1 teáskanál méz, 1/2 mokkáskanál só, 1 csésze forró főtt köles, 1/2 teáskanál frissen facsart citromlé, 1 tasak vaniliáscukor (ha édes tejet készítünk).

Mandula-napraforgó tejföl

1/2 csésze blansírozott mandula esetleg dió, 1/2 csésze tisztított bio napraforgómag, 1 közepes nagyságú főtt burgonya, 1-2 teáskanál citromlé, 1 teáskanál só, 1 cseppnyi méz, 4-5 evőkanál liszt.

Annyi vizet adjunk hozzá, amennyivel a turmixgép kényelmesen kever.

forrás: Nagy Zsuzsa füzetkéi

Rémálmok

Mindannyiszor, ha elméd olyat tesz, ami ellenkezik a természeteddel, tudattalanod üzenetet küld - először udvariasan, de ha nem hallgatod meg, rémálmok formájában.

A rémálom nem más, mint a tudattalan kiáltása, egy kétségbeesett kiáltás, hopgy túl messzire mész önmagadtól, és elvéted egész létezésed. Gyere vissza, gyere haza! Mint amikor egy gyermek elvész ar erdőben, és az anyja a kicsi nevét sikoltozza, kiabálja. Pontosan ugyanez a rémálom. Tehát barátkozz meg az álmaiddal.

Lassan-lassan látni fogod, hogy te és a tudattalanod egyre közelebb és közelebb kerültök egymáshoz. Minél szorosabb ez a közelség, annál kevesebbet álmodsz, mert akkor nincs szükség álmokra. A tudattalan akkor is elküldheti az üzenetét, ha ébren vagy, nem kell kivárnia, hogy elaludj.

Minél szorosabb ez a közelség, annál inkább egymásba csúszik a tudatos és a tudattalan. Ez csodálatos élmény. Végre először egynek érzed magad. Lényed egyetlen része sincs elutasítva. Elfogadod az egész lényedet. Elkezdesz egésszé válni.

Jó, ha tudjuk - a köretekről

- Nem túl jó dolog hevíteni az olajat, káros anyagok keletkeznek benne. Az olajban sütött burgi helyett válasszuk inkább a héjában főttet, vagy a héjában sütöttet. Utóbbinak nagyon finom íze van, ha a kályhában sütöm, de jó az a sütőben is. Alaposan megmossuk a burgi héját, így sütés- főzés után nem kell meghámozni. A C-vitamin közvetlenül a burgonya héja alatt található, a hámozással rendszeresen eltávolítjuk. Ha vízben főzzük a krumplit, ne öntsük ki a főzővizét, hiszen abban is sok vitamin oldódik ki, használjuk fel valamire, főzzünk vele levest, kását, bármit. Legyetek kreatívak!:)

- A krumplipürét, ha lájtosabbra akarjátok, vaj-tej helyett keverjétek ki egy kevés olajjal, olívával vagy szójaolajjal, nagyon finom úgy is. Akinek nagyon hiányzik az ízéből a tej, és elvetemült vegaként nem akar tehéntejet használni, vagy nem tudja a tejet jó helyről beszerezni, készítsen magtejet, nem nehéz. Holnap írok egy magtej receptet nektek.

- A fehér rizs helyett minden esetben barna rizst készítsetek. Laktatóbb is, értékes korpája pedig jótékony hatású, segít a koleszterinszint csökkentésében, jelentősen lelassítja a gabonában lévő cukor felszívódását, így egyenletesebb vércukorszintet biztosít.

Sokan panaszkodtak nekem, hogy nem tudják jól elkészíteni a barnarizst. Pedig nem nehéz egyáltalán. A mérőedényem egy két és féldecis csésze, mindig ezt használom mindenhez, jól lehet vele adagolni. Vegyünk tehát két csészényi rizst egy négytagú család részére, válogassuk, mossuk meg alaposan, és ha lecsepegtettük, tegyük egy rozsdamentes acél vagy zománcozott lábosba. Nagy lángon, zsiradék nélkül, szárazon pirítsuk meg folyamatos kavargatás mellett kb 5-7 percig. Amikor a szemek már jól gurulnak egymáson, és kellemes pörkölt illata van, öntsük fel mindig két és félszeres vízzel. A hagyományos rizshez kétszeres, a barnarizshez két és félszeres víz kell, ez fontos. Pici sót, esetleg vega fűszerkeveréket tehetünk a vízbe, de nem fontos. Én kurkumával ízesítem e rizst, nagyon szeretik egymást, kifejezettem jó az ízhatás és szép sárga színt is kap. Valamivel tovább fő, mint a fehér rizs, én általában húsz percig főzöm, utána ott hagyom a meleg platnin egy konyharuhával letakarva, hogy elérje végső puhaságát.

- Ne használjunk fehér lisztből készül tésztákat. Nagyon sokféle tésztát lehet kapni. Aki a Sparba vagy Kaisersbe jár, vehet biotésztákat is, nagy a választék és nem drágák. Vehet durumlisztből készültet, ez hasonlít a fehérhez, de jobb. Vagy tönkölyt, ez is sokkal jobb. De az értéktelen fehér lisztet, cukrot, amennyire csak lehet, száműzni kell az étrendünkből.

- Nagyon finom köret a párolt zöldség. Hamarosan itt a tavasz, a nyár, színesebb lesz a zöldségkínálat, éljetek vele. Van egy fazekam, rá egy lyukacsos edény, abba pakolgatom a zöldséget, forró víz felett párolom. Utána megöntözöm egy kevés olajjal, fűszerezem, ha kell, bazsalikommal, kaporral, vagy petrezselyemmel, igazán egyszerű elkészíteni.

Ötletek a Legyen néktek eledül V. c. füzetből, persze általam személyre szabottan:)

Gyűjtögetünk

Dorka írta hozzászólásában a Hegyek lánya blogomban, hogy ő bizony nem ad olyasmiért pénzt a bioboltban, ami az erdőben megterem. Milyen igaza van. Én sem, ezentúl. De amíg nem volt a közelemben olyan növény, amire szükségem volt, bizony megvettem. Ahogy a városlakók is, elvégre nem szaladhatnak le a térre egy kis medvehagymáért vagy turbolyáért, nem terem az meg mindenhol.

Gyűjtögetni nem nevetséges és ódivatú rögeszme. Mindenekelőtt: életbölcsesség. Jó lenne, ha mindenki szakítana időt hétvégeken az erdőkre, mezőkre, ha szánnának egy kevés időt gyümölcsöt, gyógynövényt, virágot szedni, gyűjteni.

Azt írják a krónikások, hogy a régi gazdag paraszti étrendre a zöldségféle és a gyümölcsök hiánya volt jellemző. És a mai magyar konyha? Szerepel benne nagyjából háromféle hüvelyes, mintegy húszféle főzelékzöldség és kb. húszféle gyümölcs. Messzemenően felülmúlják még a harmadik világ országai is, nem beszélve a régi magyar szegényparaszti étrendről. Szegény gazdagok vagyunk manapság, úgy ám.

Szőcs István, akinek a könyvét nagyon szeretem, azt mondja: " alig volt olyan növény - fű, fa, virág - aminek ne lett volna meg a maga különleges szerepe az erdélyi konyhán". Mintha az ősi sumér közmondáshoz tartotta volna magát: "ne tépj ki semmit (megfontolatlanul) : egyszer még gyümölcsöt teremhet." Ilyen ételek szerepelnek még a mai erdélyi szakácskönyvben is, hogy labodaleves korpaciberével, póréhagymaleves, tatárkaleves, székely tárkonyleves, komlóleves, csihány(csalán)leves, céklaleves. Nagyon szeretem az erdélyi konyhát, használom is a receptjeit. A csalán kedves főzeléknövényem, ahogy a cékla is. Sokféleképp elkészíthető.

Népünk bátran növelte a választékot az erdőn-mezőn gyűjtögetett növényekkel; a csalánleves nem volt se büntetés, sem a szegények eledele, hanem kedves tavaszi csemege. Az Őrség népi táplálkozásában még a harmincas években is sok régi érték fennmaradt a vadnövények és vadgyümölcsök felhasználásában. A hajdina a répaföldeket veri fel tavasszal, hóveszés után érkezik a papsaláta (vad- vagy madársaláta). A leveleket készítjük el salátának olajjal, ecettel, ki hogy szereti. De szedjük a vadsóskát is, mártást készítünk belőle.

Kora tavasszal kerül a konyhára a kákics, a sárga virágú gyermekláncfű gyenge levele. Ebből is saláta készül, de figyelem, forrázva használható. Végh Antal ír arról, hogy Majtison kiküldték a gyerekeket egy-egy vesszőkosárral, amit kaszálókon, füves vasútoldalon teleszedtek vadsóskával (a képen). Nyersen is ették, főzte is mindenki. A mártás is nagy divat volt, de nem pár kanállal tettek húsra, krumplira, hanem mélytányérnyit ettek a birsalma- sóskamártásból.

A tátorjánt is szinte csak lexikonokból ismerjük már. Kipusztulóban levő növény, csak a Balaton kenesei partján, a Sátor hegységben és Erdélyben fordul elő szórványosan. Holott húsos gyökértörzse régebben jelentős népi táplálék volt. Volt ahol kenyér helyett is ették, tatárkenyérnek nevezték.

Diószeghy Sámuel 1813-ban megjelent orvosi füvészkönyvében még sok vadnövényhez fűzi megjegyzésként, hogy ételként fogyasztják (porcsin, libapimpó, kandilla, gólyahír, sása, csorbóka, pitypang, mezei katáng, bojtorján és még sok más is). Nekem különös kedvencem a tyúkhúr, a medvehagyma, a csicsóka ezekről külön is írok majd és a gombákról is.

Jön a tavasz, együnk rügyeket először, aztán jöhetnek a virágok, majd a levelek és a termés. Minden évben megteszem. Most ázik a vizes hordónkban itt a nappaliban egy szép kis galagonya és kökénybokor, beletepítem a kertünkbe, hogy mindig kéznél legyen. Menjetek kirándulni, ismerkedjetek a természettel, testet lelket felüdíti, és bőven szedhettek a svédasztalról, nem túl nagy fáradság:) Megéri.

Ötleteket dr. Oláh Andor írásaiból (is) merítek, de róla is napokig tudnék írni, annyira szeretem mindazt amit írt, tett életében.

A teremtés törvénye

A vonzás törvénye nem más, mint a teremtés törvénye. A kvantumfizika állítása szerint az egész univerzum egy gondolat hatására jött létre. Életedet te is - ahogyan a világon minden ember - a gondolataid és a vonzás törvénye által alakítod. És ez nem csak akkor működik, ha tudsz róla. Mindig is működött, a te életedben ugyanúgy, mint mindenki más életében. Amikor tudatosul benned ez a törvény, ráébredsz, micsoda hatalom van a kezedben , hiszen bármit életre gondolhatsz.

A törvény annyiszor működik, valahányszor gondolkodsz. Minden esetben, amikor az elméd beindul, a vonzás törvénye is működésbe lép. Mindegy, hogy a múltra, a jelenre, vagy a jövőre gondolsz-e, a vonzás törvénye ugyanúgy érvényes. Ez egy folyamatos történés. Nincs szünet és nincs megállás. A törvény - ahogyan elméd is - állandó működésben van.

Akár tudatosul benned, akár nem, időd nagy részét gondolkodással töltöd. Amikor beszélsz vagy valaki mást hallgatsz, gondolkodsz. Amikor újságot olvasol, vagy tévét nézel, gondolkodsz. Amikor múltbeli emlékeket idézel fel, gondolkodsz. Amikor a jövőt tervezgeted, gondolkodsz. A reggeli készülődés közben gondolkodsz. A legtöbb ember csak akkor nem gondolkodik, ha alszik - bár tudni kell, hogy a vonzás törvénye ilyenkor is működik, mégpedig az elalvás előtti utolsó gondolatot alapul véve. Ezért különösen fontos, hogy az mindig pozitív legyen.

Rhonda Byrne írásaiból

Tegnap sütöttem

Kenyeret. Úgy ám, ezt a szépséget itt ni, amit a fotókon láttok. Az eddigi kenyereinket teljes őrlésű lisztből sütöttem, egyik sem lett olyan szép magas, mint a tegnapi. De azért más titka is van a jó kenyérnek.

Szebb, magasabb, levegősebb a kenyér, ha keverem a liszteket. Bioliszt mindkettő, de többet tettem bele a világos tönkölyből és kevesebbet a teljes őrlésűből. A fő titok pedig: húsz percig dagasztottam a kis mancsaimmal, hogy kellő mennyiségű légbuborék kerüljön bele, könnyű, gusztusos legyen. És még egy picike titok: legyen meleg a helyiségben kenyérsütés közben, azt szereti.

És akkor most elmondom részletesen is:

Hozzávalók:

2,5 dkg élesztő - igazit használtam kivételesen, nem porélesztőt, 1 liter meleg víz, 1 kávéskanál bioméz

1 kg tönkölyliszt, 35 dkg teljes őrlésű tönköly liszt (úgy az igazi, ha a kis házimalmunkban magunk őröljük), 1 evőkanál só (lehet jódozott tengeri só, én Himalája sót használok)

Az élesztőt összekutyultam a meleg vízzel és a mézzel, mindezt egy befőttes üvegben (nem mondom, hogy felfuttatjuk, nem én). Rátekertem a tetejét és betettem a kályhánk kelesztő részébe kb 15 percre. Megteszi valami jó meleg hely (nagyjából 25 fok legyen) annak, aki nem olyan szerencsés, hogy igazi jó kis csikótűzhelye van a konyhában (fotók róla a főblogomban).

A liszteket és a sót összekevertem a mostanában vett vajlingomban, ami éppen olyan, mint a nagymamámé volt, igazi retro darab, kiválóan alkalmas ahhoz az izgalmas munkához, ami most következik: beleöntöttem az elkészült élesztőt (ne várjatok "felfutást", nem fut az élesztő sehova sem, egyszerűen csak végbemennek benne azok a folyamatok, amelyeknek végbe kell menniük), összekevertem mindezt és elkezdtem dagasztani. Meg sem álltam 20 percig. Hol jobb kézzel, hol ballal, nem túl bonyolult. Alányúltam a tésztának, felhúztam, mozdítottam ide-oda, jobbról-balra, alulról felfelé, szépen összeállt, ahogy azt kell.

Mikor úgy éreztem, hogy készen van, betettem abba az edénybe, amiben később megsütöttem (ez lehet tepsi, lehet cserépedény, a miénk valami különleges, többrétegű bevonatú valamilyen edény, sosem fogom megtudni, hogy milyen, mert a gazdaboltban sem tudták, viszont remekül bevált) letakartam egy konyharuhával és visszatettem a kelesztőbe kerek 40 percre.

Mikor kivettem, picit lötyögősnek tűnt, de bíztam a sütésben, hogy a meleg majd felszippantja belőle a felesleges vizet. Így is történt. 40 percig sütöttem légkeverős üzemmódban 150 fokon, majd 20 percig ugyanebben az üzemmódban 180 fokon. Nem mertem betenni a kályhába, mert így először szerettem volna pontosan tudni, milyen lesz az eredmény, ha a hőfokokat betartom. Jó lett és finom:)

Kenyérsütés - jó,ha tudjuk

1. Szerezzünk be jó minőségű alapanyagokat. A legfinomabb kenyeret mi magunk készíthetjük el a házimalmunk segítségével a frissen őrölt gabonából. Ha készen vesszük a teljes kiőrlésű lisztet, az már megváltozott minőségű, hiszen az őrlés után két órával, a szemcsék lehűlése után megindulhat a lisztszemcsék összetapadása és a vitaminok bomlása is.

2. Ha mégis kész lisztet veszünk - korábban én is ezt tettem - használat előtt tegyük meleg, fütőtest, kályha közelébe 15-20 percre, majd szitáljuk át - néha érdekes dolgok maradnak fenn a szitán.

3. Készítsük elő a kenyérsütéshez szükséges alapanyagokat, hogy dagasztás közben ne kelljen tésztás kézzel összefogdosni a szekrényt.

4. Meleg helyen dolgozzunk, és a kelesztés is legalább 25 fokos hőmérsékleten történjen.

5. Csavaros tetejű üvegbe morzsoljuk bele az élesztőt, tegyük hozzá a mézet és a recept szerinti meleg vizet, majd a tetőt rátekerve rázzuk fel az üveg tartalmát, és állítsuk az üveget meleg helyre vagy meleg vízbe. Ezzel a módszerrel felgyorsíthatjuk az élesztő munkáját.

6. Ha az élesztő felfutott, azonnal öntsük hozzá a szárazanyagokhoz, és kezdjük meg a dagasztást, melyet minimum 10-15 percig végezzünk, függetlenül attól, hogy esetleg már korábban összeállt a tészta.

7. A tészta keléséhez, érleléséhez melegre van szükség, ezért a kelesztőtálat tegyük fűtőtest közelébe, de arra is vigyázzunk, hogy a hőmérséklet ne legyen túl magas, mert ebben az esetben a tészta alja kiszáradhat, a teteje pedig csirizessé válhat. Ha nyáron, hűvös lakásban készítünk kenyeret, akkor a tészta kelésénél is alkalmazhatjuk az edény meleg vízbe állítását, mert nagyszerűen segíti a kelést. A megformázott kenyeret még egyszer keleszthetjük sütés előtt, de mindenképpen takarjuk le konyharuhával. Másodszor mindig a sütőformában vagy a sütésre használt tepsiben kelesszük a tésztát, ne a gyúródeszkán, mert utána már nehéz a megkelt és meglágyult tésztát mozgatni. Érdemes sütőpapírt használni.

8. Ha mégis túlkelt a tészta, gyúrjuk össze ismét, pár percig pihentessük, majd alakítsuk az eredeti elképzelés szerint.

9. Az a leghatásosabb, ha a kenyeret, pogácsát, vagy a többi élesztős tésztát egyenletes, 150-180 fokos hőmérsékleten sütjük . A sütő ajtaját kenyereknél minimum 40, pogácsáknál minimum 25 perc után nyissuk ki ellenőrzés céljából.

10. Tűpróbával győződhetünk meg róla, hogy kisült-e a kenyerünk, de sok esetben megmutatja a pékáru alja is, ugyanis ha picit kopog, akkor a legtöbb esetben már jó az állaga.

11. A sütőből kivett kenyeret érdemes kenyérvágó rácsra állítani, hogy a gőz minden irányban kiáramolhasson. Előfordul, hogy a tészta teteje egy kicsit megkeményedik, ezért tanácsos a sütőből és a formából kivett kenyeret sűrű szövésű konyharuhával letakarni, mert a konyharuha egyrészt átereszti a felesleges gőzt, másrészt viszont annyit visszatart, amennyitől megfelelően megpuhul a kemény réteg.

12. A kenyér tárolása mindig a lakás klímájától függ. Lehet konyharuhába göngyölve visszatenni a kihűlt sütőbe, vagy a levegős spájzban tárolni, de van, aki papír - majd nejlonzacskóba téve kenyerét a hűtőt tartja ideális tárolóhelynek.

forrás: Nagy Zsuzsa: Legyen néktek eledelül IV.

A Kőmosó szurdok

Gyönyörű és izgalmas. Itt van a Bakonyban, Cseszneken, egészen közel hozzánk, a vár közelében. Sokszor jártunk már arra, hamarosan újból megyünk, az oldalában terem a medvehagyma, kedvenc tavaszi növényem. Eddig vagyonokat fizettem érte a szentendrei bioboltomban, most begyűjthetem magunknak, gondoskodik rólunk a természet.

A cseszneki várat sokan ismerik, de kevesen tudják, milyen szép kis szurdok rejtőzik a Várhegy alatt, néhány perces sétával könnyen elérhető. Ahol a szurdok összeszűkül, a patak vízesést alkotva esik a Törökfürdőnek nevezett kis medencébe, amit elméletileg fürdésre is lehetne használni, de száraz nyarakon a víz éppen csak csordogál. Nem olyan könnyű lemászni a szurdok aljába, legalábbis én még nem vettem a bátorságot hozzá, pórázon a kuttyommal. De ha végigmegyünk rajta, ki lent, ki fent, a túlsó végén két barlangot találunk, az egyik a néphit szerint a vár titkos bejárata volt. Ki tudja, igaz-e, hiszen most csak 30 m hosszú, bár betemethette a többit az idő vasfoga, úgy bizony.

A szurdokvölgy legszebb részén van az Ördöggát, ami tulajdonképpen egy sziklakapuba szorult leszakadt kőtömb, átjutni csak az egyre hiányosabb vaslétra és a beszorult farönk segítségével lehet, mindig akad olyan elvetemült kiránduló, aki megteszi. Itt találjuk a Bakony második legnagyobb barlangját, az Ördöglikat is. Ha közelebbről megnézzük a köveket, kisebb-nagyobb korongokat láthatunk bennük, ezek a népnyelv által Szent László pénzének nevezett nummuliteszek. ( Nummulitesz: az eocén korban hatalmas méretűre nőtt egysejtűek, egyes fajok átmérője elérheti a 15 cm-t is. Minden második generáció kisebb méretű, a kövekben általában 2-3 cm és 0,5 cm átmérőjű példányokat láthatunk együtt.).

A szurdok ideális kirándulóhely, de azért csak óvatosan, óvatosan, mert még száraz időben is nehezen járható. A Bakony szinte legszebb sziklaképződményiet láthatjuk körös-körül, amelyeket a víz alakított különleges formákra. Egykor ezen a vidéken bő vízek hömpölyögtek, ellátták a török fürdőket is. De szép lehetett akkoriban , igaz, ma is az. Különösen, ha a tavasszal, nyáron nyíló rengeteg virágot is megcsodáljuk. Várom már a jó időt, hogy mehessünk az erdőbe, begyűjthessük a gyógynövényeinket a teáinkhoz, és feltöltődjünk testileg, lelkileg a hosszú és kemény tél után.

A mai ebédünk

Zé le is fotózta. Nem mondom, hogy egy remekmű így külsőre, de nagyon finom, édes és nincs benne egy gramm cukor sem:) Bizony. Se fehér, se barna, se édesítő (attól irtózom egyébként is). Leírom annak, aki megpróbálkozna vele.

Rakott árpapehely

Megfőztem kábé 25 dkg árpapelyhet, vízben, nem tejben, puhára. Közben vékony szeletekre vágtam négy kisebb almát - a saját termésünkből. Mákot kevertem össze az almával, majd hozzáadtam mindösszesen egy kanál biomézet (nem hangsúlyozom mindig, de csak bio ételeket, alapanyagokat eszünk).

Egy hosszúkás sütőformába leraktam egy sor főtt árpapelyhet, rásimítottam egy fél centiméternyi darabos szilvalekvárt, rápakoltam a mákos kutyulékot majd beterítettem árpapehellyel és betettem az előmelegített sütőbe. 180 fokon sütöttem 15 percig. Kapott még egy kanálnyi lekvárt a búbjára és ezzel kész is az ebéd.

Bőven elég, laktató és finom.

Nyílik a hóvirág

A kertünkben, a fenyők alatt. Sok van, nagyon kis helyeskék. Első virágaink, akik az új otthonunkban köszöntöttek bennünket:) Mi is őket.