Zöldborsónk

Mit is mondjak, nem vált be az "Öngyógyító kiskert" szerinti veteményesünk az idén, egyelőre úgy néz ki. Túl sokféle zöldségmagot kellett vetni, így elég kevés terem mindegyikből, már amennyiben terem. Van ami szép, van ami meg nem, van ami meg ki sem bújt. Ezzel szemben tele van gazzal az egész, nem volt megfelelő az időjárás többet törődni a kerttel, nagyon elmaradtunk mindennel.

A biokertnek amúgy is lőttek, mióta elolvadt a hó, a szomszédainknál különböző munkálatok folytak, ami exkavátorral, benzines fűrésszel meg ki tudja még mivel járt, közben égettek is a távolabbi szomszédok, jött ránk a füst rendesen, így aztán úgy döntöttünk, hogy csak a kert végében hagyunk meg egy csíkot a legfontosabbaknak - zellerlevél, petrezselyem, pár saláta, paradicsom, talán más nem is - a többi területen meg hagyjuk a füvet, ami most is kibújik sok helyen, mert nem akartuk felásatni a kertet.

Zöldborsónk nagyjából kétszer ennyi termett, lehet, hogy megesszük nyersen, ahogy van, mert Zé is és én is szeretjük úgy.

És számolgattunk. A veteményesünk nem tart el bennünket, mert nincs fóliasátrunk. Télen, tavasszal és nyáron is főleg a bioboltban vásárolunk zöldséget, vagy a netről rendelek, mert nekünk még nincs. Most például van egy pár szál újhagymánk, volt nagyjából húsz darab retkünk, nagy része kukacos, van a borsó és a gyümölcsök. Aztán lesz egy kevés újkrumpli, saláta, kelkáposzta, cseresznye bőven, még nem érett meg.  De a ráfordított munkával, költséggel - amennyiben nincs esővíz, öntözni kell - nem éri meg. És így főleg nem, hogy nem lehet igazi biokertem. Ahhoz valóban tanyára kellene költözni. Na de sebaj, jó lesz így is, szeretjük a szomszédainkat, rosszabb sose legyen. Dolgozniuk kell, fát fűrészelni, elfogadom, csak az az igen mérgező füstölés ne lenne. Zöldhulladék, ami nem száraz, ilyesmi. Talán szemét is itt-ott. Írtam már a veszélyeiről a helyi újságban, de semmi nem változott, pedig törvény is tiltja. Többet nem tehetek, becsukjuk az ajtót, ablakokat, ennyi.

Ilyen lesz a veteményesünk ebben az évben

Zé készítette a terveket ebben az évben és az övé lesz a megvalósítás is. Nagyon lelkes, már elvetette a magokat a pici edénykékbe, hadd növekedjenek a palánták, míg ki nem tudja ültetni mindet.

A fenti könyv egy kincsesbánya, ami az ötleteket illeti. Fentről a harmadik képen az látszik, hogy fognak alakulni a sorok. A kép, a terv Zé munkája, ezeket a növényeket választottuk ki a könyv alapján, nekünk ezekre van szükségünk.

Még ősszel elvetettük a mustárt,télen védelmet jelentett a talajnak. Levélzete védte a fagytól, gyökérzete porhanyósítja a földet, a növény maradéka trágyaként szolgál majd.

Minden sort spenót választ el egymástól. Kijelöli tehát a sorokat, talajtakaróként és zöldtrágyaként hasznosul később. Na és persze eszünk is belőle, egy külön területen pedig hagyjuk felmagzani, így lesz sok mag jövőre is.

Nem ágyások vannak, hanem sorok: nincs monokultúra, mert minden sorban más növény van. Az egymás melletti sorokban lévő növényeket úgy válogattuk meg, hogy elriasztják egymás fő kártevőit. Jótékony hatással vannak egymás fejlődésére, „szeretik egymást”. (Ezért öngyógyító a kiskert.) A sorok kialakítása optimális az árnyékolás, az ásványi anyag felhasználás, a párologtatás, a talajtakarás és a tenyészidő szempontjából. Tehát még a növények majdani magasságára is figyelni kell. Kapálni nem kell, mert takarnak a növények. Meghagytunk egy üres sort a sövényünk előtt a vadnövényeimnek, ami nélkülözhetetlen a konyhában: libatop, porcsin, cickafark, disznóparéj meg a többi.

Minden évben 25 cm-rel arrébb kerülnek a sorok, ez megoldja a vetésforgót, hiszen ugyanaz a növény még a minimális 2,5 m széles veteményesnél is legkorábban 5 év múlva kerül ugyanarra a helyre.

Majd gyakran teszek be a blogba fotókat arról, hogy haladunk és szívesen megosztom veletek a tapasztalatainkat is. Aki kertészkedik, annak a fenti könyv nagyon hasznos tanácsokkal szolgál. Munka van vele egyébként, de lényegesen kevesebb, mint a hagyományos kapálós, ásós kertekben.

A palántázásról: valójában nem szükséges palántázni, de ha azt akarjuk, hogy hamarabb teremjen, akkor érdemes.

Egyelőre elvetettük a korai káposztát, kiültetni majd április elején lehet. Következik a karfiol márciusban, kiültetés szintén április eleje. Utána a zeller, kiültetés májusban, majd a paradicsom, az uborka, a póréhagyma, a bimbóskel, a hokkaidó tök és a sütőtök. Kiültetés május-június, a talaj hőmérsékletétől függően. Zé még a Hold állását is figyelembe veszi, ezek szerint készítette el a palántázási - kiültetési táblázatot.

Aki kertezik, feltétlenül figyelembe kell vennie a helyi éghajlatot is. Mi az, ami jól terem, mi az, ami nem. A Bakony elég speciális, brokkoli, dinnye például számításba sem jöhet, nem érik be. 

Új év, tervezgetések

Véget értek az ünnepek, voltunk itthon is, máshol is, a karácsonyi budapesti út kalandosra sikerült. Itt fenn a hegyen jeges volt az út, nem volt könnyű eldönteni, merre merjünk elindulni, lefelé, vagy felfelé. Utóbbi lett, én vezettem, végig jégbordákon kellett csúszkálni, mire kiértünk a 82-esre. Izgalmas volt:)

Elkezdtük tervezgetni az idei veteményest. Nem olyan egyszerű ám, hogy hopp beszórjuk magokkal, és kész is. Rengeteg szempontot kell figyelembe venni. Nem is tudom, írtam-e már, hogy október-novemberben az előkészített földet bevetettük mustárral, ez biztosítja a porhanyós talajt idénre. Egészen december közepéig tudtuk enni salátában a mustárzöldet, nagyon finom is meg tápdús is. Mostanra már ráfeküdtek a növénykék a talajra, így védik a hidegtől, a gyökerek meg teszik a dolgukat, javítják a talajt.

Még mindig ehető a kelbimbó, a mángold, a kelkáposzta, a brokkoli és a kínai kel, van  zöldünk tehát a zordabb hónapokban is.

Készül tehát a vetési terv, majd ha megleszünk vele, írok róla bővebben. Addig is boldog Új Évet minden kedves erre járónak!:)

(a fotók ma készültek Zé jóvoltából. Az a szép napsütötte világos zöld a kínai kel)

Kertünk és veteményesünk 2012. június 1.