Dorka írta hozzászólásában a Hegyek lánya blogomban, hogy ő bizony nem ad olyasmiért pénzt a bioboltban, ami az erdőben megterem. Milyen igaza van. Én sem, ezentúl. De amíg nem volt a közelemben olyan növény, amire szükségem volt, bizony megvettem. Ahogy a városlakók is, elvégre nem szaladhatnak le a térre egy kis medvehagymáért vagy turbolyáért, nem terem az meg mindenhol.
Gyűjtögetni nem nevetséges és ódivatú rögeszme. Mindenekelőtt: életbölcsesség. Jó lenne, ha mindenki szakítana időt hétvégeken az erdőkre, mezőkre, ha szánnának egy kevés időt gyümölcsöt, gyógynövényt, virágot szedni, gyűjteni.
Azt írják a krónikások, hogy a régi gazdag paraszti étrendre a zöldségféle és a gyümölcsök hiánya volt jellemző. És a mai magyar konyha? Szerepel benne nagyjából háromféle hüvelyes, mintegy húszféle főzelékzöldség és kb. húszféle gyümölcs. Messzemenően felülmúlják még a harmadik világ országai is, nem beszélve a régi magyar szegényparaszti étrendről. Szegény gazdagok vagyunk manapság, úgy ám.
Szőcs István, akinek a könyvét nagyon szeretem, azt mondja: " alig volt olyan növény - fű, fa, virág - aminek ne lett volna meg a maga különleges szerepe az erdélyi konyhán". Mintha az ősi sumér közmondáshoz tartotta volna magát: "ne tépj ki semmit (megfontolatlanul) : egyszer még gyümölcsöt teremhet." Ilyen ételek szerepelnek még a mai erdélyi szakácskönyvben is, hogy labodaleves korpaciberével, póréhagymaleves, tatárkaleves, székely tárkonyleves, komlóleves, csihány(csalán)leves, céklaleves. Nagyon szeretem az erdélyi konyhát, használom is a receptjeit. A csalán kedves főzeléknövényem, ahogy a cékla is. Sokféleképp elkészíthető.
Népünk bátran növelte a választékot az erdőn-mezőn gyűjtögetett növényekkel; a csalánleves nem volt se büntetés, sem a szegények eledele, hanem kedves tavaszi csemege. Az Őrség népi táplálkozásában még a harmincas években is sok régi érték fennmaradt a vadnövények és vadgyümölcsök felhasználásában. A hajdina a répaföldeket veri fel tavasszal, hóveszés után érkezik a papsaláta (vad- vagy madársaláta). A leveleket készítjük el salátának olajjal, ecettel, ki hogy szereti. De szedjük a vadsóskát is, mártást készítünk belőle.
Kora tavasszal kerül a konyhára a kákics, a sárga virágú gyermekláncfű gyenge levele. Ebből is saláta készül, de figyelem, forrázva használható. Végh Antal ír arról, hogy Majtison kiküldték a gyerekeket egy-egy vesszőkosárral, amit kaszálókon, füves vasútoldalon teleszedtek vadsóskával (a képen). Nyersen is ették, főzte is mindenki. A mártás is nagy divat volt, de nem pár kanállal tettek húsra, krumplira, hanem mélytányérnyit ettek a birsalma- sóskamártásból.
A tátorjánt is szinte csak lexikonokból ismerjük már. Kipusztulóban levő növény, csak a Balaton kenesei partján, a Sátor hegységben és Erdélyben fordul elő szórványosan. Holott húsos gyökértörzse régebben jelentős népi táplálék volt. Volt ahol kenyér helyett is ették, tatárkenyérnek nevezték.
Diószeghy Sámuel 1813-ban megjelent orvosi füvészkönyvében még sok vadnövényhez fűzi megjegyzésként, hogy ételként fogyasztják (porcsin, libapimpó, kandilla, gólyahír, sása, csorbóka, pitypang, mezei katáng, bojtorján és még sok más is). Nekem különös kedvencem a tyúkhúr, a medvehagyma, a csicsóka ezekről külön is írok majd és a gombákról is.
Jön a tavasz, együnk rügyeket először, aztán jöhetnek a virágok, majd a levelek és a termés. Minden évben megteszem. Most ázik a vizes hordónkban itt a nappaliban egy szép kis galagonya és kökénybokor, beletepítem a kertünkbe, hogy mindig kéznél legyen. Menjetek kirándulni, ismerkedjetek a természettel, testet lelket felüdíti, és bőven szedhettek a svédasztalról, nem túl nagy fáradság:) Megéri.
Ötleteket dr. Oláh Andor írásaiból (is) merítek, de róla is napokig tudnék írni, annyira szeretem mindazt amit írt, tett életében.
Egyetértek. Van abban valami mélyen izgalmas , hogy kimegyek az erdőbe, és egy csomó vidámsággal a szívemben, napsütéssel a hajamon, és nem utolsósorban tele kosárral a karomon hazamegyek. A kosárban pedig erdőillatú cuccok.
VálaszTörlésNálam ugyanolyan adrenalinbomba egy medvehagymalelőhely megtalálása,. vagy akár egy szép húsos csalánbokorra bukkanás, mint mikor egy csinos keszeg akad a horogra.. Egyszerűen felelemlő, és megelégedettséget okozó érzés. Kedvem van ilyenkor megköszönni amit kaptam:)
A csalán nagy kedvencem. Volt már belőle főzelék, szósz,fokhagymás leves töltelékbe is tettem,most egy erdei fasírtot akarok kikísérletezni, megpároolt csalánnal és egy kis kakukkfűvel darálom le a gombát, aztán jó sok hagymával (medvehagymával?)
összekeverem, és megsütöm.persze "rendes "fasírtot is sütök mellé, nehogy kitörjön a második nagy csalánlázadás..
Nagyon jók a saját fotók,csak így tovább:) (a kenyér egyszerűen tökéletesen néz ki!)haladok is lefelé.
VálaszTörlésA kutyus miatt nehezen fogunk medvehagymázni, meg kertezni. De megoldom. Megyek majd szomszéd Katóval, Zé meg vigyáz a szőrös gyerekeinkre.
VálaszTörlésA fotók Zé érdemei, jól csinálja szerintem is:)
Csalán van bőven a kertben, amúgy meg lesz fűszerkert is, virágokkal vegyesen, a veteményest is alakul lassacskán, csak legyen végre tavasz. Még fagyos a föld.
Hozok majd csalánrecepteket is. Tegnap kaproskenyeret sütöttem rozslisztből, nagyon finom és szép is lett, de nem fotóztuk le, nem akarok annyi kenyérreceptet egyszerre:)
Az a fasírt jól hangzik:)
Csalánlázadás:) - Óriási. Tudom, tudom. Jó az a párolt zöldség, csak az a néhány szelet husi ne hiányozzon mellőle:)
Szia
VálaszTörlésÉn is gyűjtögetek most legutóbb vadsóskát szedtem én is :-)) eleve imádok a természetben lenni de ha még izgalmassá is tudom tenni a gyűjtögetéssel már van egy jó napom :-)
Egyedül gombát amit nem merek mert azokat ha félreismeri az ember akkor bizony....
Nagyon sok jó tanács információ van a Blogodon ...köszi
Trixi
Örülök, hogy olvasod, Trixi:) remélem, néhány erre járónak kedvet csinálunk a gyűjtögetéshez és főleg a kiránduláshoz:)
VálaszTörlés