Akit nem szeret a pénz

Még jó, hogy nem szeret, ha én sem szeretem. Nem is szeretnék sok pénzt. Kicsit sokat igen, csak nagyon sokat nem. Azt hiszem, meg kell magyaráznom ezt a dolgot. A baj ott kezdődik, hogy valaki egy átlagos családban nő fel. Nem túl szegényben de nem is gazdagban, értelmiségi diplomás szülőkkel, van rendes ruhája, étele, iskolába jár, tanul rendesen, kirándulni járnak, múzeumba.

Korán megismertetik az olvasás szépségével, a könyvtárral, 14 éves korában már túl van Dosztojevszkijen, Jókain, a többi klasszikuson és külön szerencséje, hogy olyan korban nőtt fel, amikor még az olvasottság, műveltség érték volt. De sem az iskoláktól, sem a szüleimtől nem tanultam meg a pénzzel való bánásmódot, azt viszont igen, hogy kell "spórolni", hogy kell "beosztani", hiszen ezek a szavak meglehetősen gyakran hangzottak el családunkban. Elismerem, három lánygyermekkel nem lehetett egy rózsaágy az élet.

Belátom és kijelentem, hogy nincs pénzügyi intelligenciám. Miután ezt főként az otthonról hozott minta és kultúra határozza meg, nem jó tananyagot sajátítottam el, akaratlanul. Egy olyan mintát követtem az életem során, amelyet megváltoztatni nagyon nehéz, hiszen a pénzügyi intelligencia elsősorban szemléletmód, másodsorban a pénzzel való bánásnak olyan kreatív és intelligens módja, amikor is el tudjuk érni, hogy a pénz dolgozik nekünk és nem mi dolgozunk a pénzért. Na ez az, ami nekem nem megy. És az az érzésem, nem vagyok ezzel egyedül.

Bár manapság ez a "pénz dolgozik nekünk" mintha valami neoliberális huncutság lenne. Olyan világot szeretnék, amiben mindenki a teljesítménye szerint részesedik a javakból, nem, egyenlősdiről nincs szó, nem a be nem vált szocializmusra gondolok. Csak konkrét, elvégzett munka után járjon a fizetség, úgy majd nem lennének kirívóan gazdagok, de szegények sem. Tűnjenek el a virtuális vagyonok. Valóságos élet, munka legyen. Nem mintha a mostani uralkodó elit ezt hagyná, sok víz, vér és könny fog még lefolyni ez ügyben mindenféle patakokon és folyókon.

Nem kívánom a lottó ötöst, ezért nem is lottózom. Nem tudnék a pénzzel mit kezdeni, nyomasztana, megváltoztatná az életemet és nem pozitív irányban. Ne kapjátok fel a fejeteket méltatlankodva, hogy ez a nő hülye. Nem, nem hülye. Legalábbis ebben a kérdésben biztosan nem. Képes vagyok előre átgondolni, hogy egy hatalmas, váratlanul jött összeg milyen rombolást végezne a lelkemben, az életemben. Félni kezdenék, muszáj lenne nagyobb házat, jobb autót vennem, elkezdeném nyilván osztogatni. Sőt lehet, hogy jó nagy részét odaadnám azoknak, akiken segíthetek vele, öregeknek, gyerekeknek, állatoknak, de senki sem hinné el, hogy nekem nem maradt és ugyanúgy félnem kellene továbbra is.

Befektetni? Jól felhasználni? Kanyarodjunk nyugodtan vissza ahhoz, hogy a virtuális pénzek nem érdekelnek, nincs ide vonatkozó pénzügyi intelligenciám és már nem is lesz. Szeretem az életemet, ezt az életet akarom élni továbbra is, éppen ezt. Ilyen kevés, de mégis elég pénzzel, amim van. Szabad vagyok, félelem nélkül élek. És jó így nekem.

A szeretetről

Amikor azt mondod valakinek hogy "szeretlek", akkor nem is tudod, mit beszélsz. Nem tudod, hogy ez pusztán nemi vágy egy szép szó mögé rejtve. Csak igen rövid ideig életképes, bármelyik pillanatban eltűnhet.

A szeretet örök. A szeretet a Buddhák tapasztalata, nem az öntudatlan embereké. Csak nagyon kevesen ismerték meg, hogy mi az a szeretet; csak a felébredettek, a megvilágosodottak. Ezt csak az emberi tudat legmagasabb síkján ismerheted meg. Ha tényleg meg akarod tudni, hogy mi a szeretet, akkor felejtsd el a szeretetet és foglalkozz a meditációval.

Ha azt akarod, hogy a kerted rózsáktól tündököljön, akkor először a talajt hozd rendbe. Tápláld, öntözd, gondozd és figyelj rá, hogy elég napsütés érje. Ha mindenre ügyelsz, akkor a virág magától megjelenik majd a megfelelő időben. Nem húzhatod a virágot, hogy gyorsabban nőjön és nem erőltetheted, hogy előbb nyíljon ki. Nem kérheted egy rózsaszáltól, hogy legyen tökéletesebb. Láttál már tökéletlen virágot? Minden virág tökéletes a maga egyediségében. Ahogy a szélben, az esőben, a napsütésben táncolnak..hát nem látod azt a csodálatos szépséget, azt a tökéletes boldogságot? Egyetlen kis virágszálban ott tündököl a természet minden fényessége.

A szeretet lényed egyik rózsája, de csak akkor jelenik meg, ha előkészíted hozzá a talajt, azaz a lényedet. Légy egyre éberebb és tudatosabb, és a szeretet megjelenik magától, a kellő időben. A szeretet spirituális élmény - semmi köze nemekhez és testekhez. Legbenső lényeddel van összefüggésben. Ismerd meg önmagad és a szeretet majd megérkezik, mint egy jutalom. Eláraszt majd, mint egy virágeső, feltölti egész lényedet és egyre csak árad és hihetetlen erővel arra késztet, hogy mindezt megoszd másokkal. A szeretet egy vendég, aki mindenképpen eljön azokhoz, akik felkészültek a fogadására.

Osho nyomán

Dzsaipur utolsó királynője

Kilencven évesen meghalt Gayatri Devi, az egykori nyugat-indiai Dzsaipur királyság néhai maharadzsájának felesége, aki India függetlenné válása után politikai szerepet vállalt, és híres volt szépségéről.

Gayatri Devi egy kelet-indiai királyi családba született 1919. május 23-án, és húszéves korában ment férjhez Dzsaipur uralkodójához, elnyerve ezzel a maharani címet. A maharadzsa harmadik felesége lett.

A több mint ötszáz királyságra szakadt indiai szubkontinensen 1947-ben szűnt meg a brit gyarmati kormányzás. Egyidejűleg elapadt a királyi magánpénztárak brit támogatása, és a független Indiában eltörölték a királyi címeket. Számos uralkodóház teljesen elszegényedett, ám a dzsaipuri királyi családnak sikerült megőriznie gazdagságát, luxusszállodákká varázsolva egykori palotáikat.

Az asszony a hatvanas években politikai pártot alapított, és képviselőként bekerült az indiai parlamentbe. A hetvenes években vonult vissza a politikai élettől. Közéleti tevékenysége során felkarolta a nők oktatását, és Dzsaipurban, Rádzsasztán állam fővárosában iskolát alapított lányok számára, amelyet róla neveztek el.

Gondoltam írok róla, megérdemli. Hátha nem mindenki ismeri.

forrás: MTI

Aludni jó

Az álom nélküli alvásban az ego eltűnik. Rövid ez az idő, talán csak két óra, de feltölt élettel. Reggel frissen ébredünk, ajándéknak érezzük a napot, minden újnak tűnik, mert mi újultunk meg. Mindezt az ego eltűnése tette velünk. Patandzsali azt mondja, nincs sok különbség a szusupti - álom nélküli alvás - és a szamádhi a buddhaság végső állapota között. Azért egy fontos különbség mégis van. Az álom nélküli alvás, öntudatlan, a szamádhi pedig tudatos állapot. Mindkét esetben viszatérünk Istenhez, az egyetemes központhoz.

Azok az emberek, akik nem tudnak aludni, nem túl szerencsések. Elveszítették az Istenhez vezető legtermészetesebb forrást. Bezárult előttük egy ajtó. Ez az első olyan század, amelyben az emberek álmatlanságban szenvednek. Már az összes többi ajtót bezártuk, ami a természet felé vezet, most becsukjuk az utolsót is, az alvás ajtaját. Ez volt az utolsó kapcsolódási pontunk az egyetemes energiához és most ezt is megszakítjuk. Mi több, léteznek már olyan könyvek is, amelyek leírják, hogy alvásra nincs is szükség. Logikus okfejtések sorát tartalmazzák, hogy miért nincs. Sőt, az alvás egyszerűen időpocsékolás.

Jó nagy butaság. Mindenesetre én szeretek aludni és alszom is. Ha hűvösebbre fordul az idő, még jobban.

A hét fotója

Új-Zéland egyik kis szigetén készült a fotó erről a ritka kis növénykéről, a kornistárnics benszülött változatáról. A sziget Rangipo Desert, valójában egy kopár vulkanikus fennsík, három aktív tűzhányó között. A fagyos hegyvidéki tájat gyakran zavarja meg a vulkáni forróság. Milyen különös, ugye? Veszélyek és mostoha körülmények között a kis tárnics él és élni akar, közben pedig elbűvölően gyönyörű.

Forrás.: Nat Geo

Hogy a gyermek önmaga lehessen

Megkérdezték a kisfiútól: "tudod-e, ki vagy te?" A gyerekek tiszták, fogékonyabbak, mint a felnőttek, akiket elrontottak már mindenféle ideológiákkal, vallásokkal. A kisfiú azt felelte: "amikor vendégek jönnek hozzánk, akkor az egyik azt mondja, hogy a szemem olyan, mint az apámé. A másik azt mondja, hogy az orrom olyan, mint az anyámé. A harmadik meg, hogy az arcom olyan, mint a bácsikámé. Így aztán fogalmam sincs, hogy most akkor ki is vagyok, mert senki nem mond olyat, ami rám hasonlítana."

Na, ez az, amit minden gyermekkel csinálnak. Békén kell hagyni a gyermekeket. Hagyni, hogy felfedezhessék önmagukat, nem kell terhelni őket a saját beteljesületlen ambícióinkkal. Bőven írtam erről a másik blogomban.

Minden szülő a saját képére akarja formálni a gyermekét, pedig minden gyermeknek megvan a saját sorsa, a saját rendeltetése. Ha nem hagyjuk, hogy önmaga legyen, akkor sosem lehet elégedett, sosem fog megbékélni a léttel, sosem lesz boldog. Mindig azt fogja érezni, hogy valami hiányzik.

Feleség lettem

Zé és én tegnap összeházasodtunk. Egyszerű, de megható kis esküvő volt. Szentendrén tartottuk, utána megebédeltünk a vendégekkel a Chez Nicolasban. Jó volt a teraszon üldögélni és nézni a Dunát, csodálatos a panoráma a vízre és szúnyog sem volt, tudták, hogy kivételes a nap, nem zavartak:)

Szóval örök hűség meg miegymás. A feleség továbbra is a leánykori nevét fogja viselni, nem lesz változás. Az életünk meg nem lesz rossz, határozottan nem lesz rossz. Zé egy angyal, én kevésbé de majd igyekszem. Ja és Zé neve a neten "szélmadár", indult egy blogja is, a Csillagszél. Megtaláljátok itt nálam a "böngészgetek"-ben.

Kaptunk egy emléklapot is Szentendre polgármesterétől, tele sok-sok jókivánsággal, kedves gesztus. Hamarosan költözés, pár hét és Jozék befejezik, álomszép lesz a mesebeli mézeskalács házacskánk.

Szép az élet, ugye?:) (armageddonisták ne olvassák:D )