Ha valaki nem olvasta volna

http://www.ingatlanmagazin.com/9082/Giga_bukta_A_25_milliard_dollaros_IMF_hitel_nem_is_letezik#

valamint

http://www.ingatlanmagazin.com/9104/Miert_parkol_4000_milliard_a_nemzeti_bankban_ha_a_gazdasag_haldoklik

Tündérkertem

Kinyíltak a liliomok és az aprócska rózsáim is, a nagyobbacska rózsák lassan elnyílnak már. Gondoltam hozok pár fotót, de csak kettőre futotta, lemerültek az elemek. Majd folytatom, ha Esőisten is úgy gondolja. Bár haragszom egy picit Esőistenre, rengeteget kell öntözni, ültettem paradicsomot, tépősalátát, krumplit, a csicsókám is szép és rengeteg, és...és.. és... már nem mi fogunk enni belőle. Majd mesélek, talán már holnap.

Gyönyörű a begónia, a pistike és az összes többi is, valami eszméletlen finom virágillat lengi be az egész kertet, bejön a nappaliba is, még ilyenkor is élvezem, mikor a gépnél múlatom az időt. Hajnalban a legintenzívebb, írtam erről már. Érdemes korán kelni:) 

Egy eltűnt hercegnő nyomában

I. Miklós cár 1917. március 2-án (az orosz ortodox naptár szerint 15-én) lemondott trónjáról fivére javára. A lemondott cárt március 8-án az Ideiglenes Kormány utasítására letartóztatták és Carszkoje Szelóba, majd a bolsevik hatalomátvétel után, 1918 áprilisának végén az uráli Jekatyerinburgba szállították.

1918. július 16-a. Egy teherautó közeledik a földúton egy szibériai kastély felé az újonnan kikiáltott Szovjet-Oroszországban. Ugyanebben az időben II. Miklós cár, a trónfosztott orosz uralkodó, felesége Alexandra, fia Alekszej trónörökös, és négy lánya, Tatjána nagyhercegnő, Olga nagyhercegnő, Mária és Anasztázia nagyhercegnők, valamint kíséretük belépnek a kastély nyomorúságos pincehelyiségébe. Sorsuk megpecsételődött. Innen már csak holtan, tizenkét hidegvérű orgyilkos áldozataként kerülnek ki.
Az uralkodó család úgy tudta, hogy a szűkös pincehelyiségben fényképezéshez készülődnek. A fényképész helyett azonban Jakov Jurovszkijnak, a kivégzőosztag vezetőjének a fegyveresei rontottak rájuk. Jurovszkij előhúzott egy papírlapot a zsebéből, ez volt a halálos ítéletük: "Tekintettel arra a tényre, hogy rokonai folytatják a támadást Szovjet-Oroszország ellen, az Uráli Végrehajtó Bizottság úgy döntött, hogy kivégzi önöket." Ezek voltak az utolsó szavak, melyek a cárhoz eljutottak.

A lányok közül néhányan meglepő módon még életben voltak. Jurovszkij utasítására a lőporfüst miatt kinyitották a pinceajtókat. Az osztag ismét ellenőrizte a jól végzett munkát. Jurovszkij jelentésében az szerepel, hogy három lány hihetetlen módon még másodjára is sikoltozva ült fel. Mivel az ajtókat már kinyitották, a gyilkosok nem lőhették le a túlélőket, nehogy riadalmat keltsenek. Ezért szuronyaikkal döfték le és puskatussal verték agyon őket. A holttesteket a cári család saját ágyneműjébe tekerték és kivitték a teherautóhoz, hogy elszállítsák őket.

Vajon honnan merítettek a cár gyermekei ekkora életerőt, ahogy ezt Jurovszkij is említi a jelentésében? Miért volt ilyen nehéz végezni velük? Isteni beavatkozás lett volna, amint ez néhány gyilkost is megrémisztett? Nem egészen. Mint kiderült, a lányok fűzőjét olyan sok gyémánttal és más drágakővel tömték tele, hogy ezek a szuronyok és puskagolyók támadását egyaránt kivédték.

Ez volt hát a hivatalos beszámoló arról, hogy hogyan halt meg a cár és családja. A történet addig hihető, hogy sor került a cári család elföldelésére a Jekatyerinburg melletti erdőben, ahonnan, a cár gyermekei közül kettőnek a holtteste rejtélyes módon eltűnt. Kétség sem fér hozzá, hogy Alekszejt nem a családtagjai mellé temették, de az már vitatható, hogy Anasztázia vagy Maria holtteste hiányzik.

Ugyanakkor a néphit szerint Anasztázia volt az, aki csodálatos módon túlélte a puskagolyók és szuronyok támadását. Róla számos hosszú történet kering. Az évek során sok nő állította magáról, hogy ő az elveszett hercegnő. Dél-Afrika vadvilága és természeti tája révén a világ egyik csodálatos vidéke. Ez KwaZulu-Natal tartomány, a Zuluföld szíve. A zulu nép itt győzte le az angolokat. Talán itt keresnénk utoljára Anasztázia Romanov, orosz hercegnő maradványait, aki megmenekült, amikor a családját legyilkolták a bolsevikok. Ám élt itt egy asszony, aki 162 és fél cm magas volt, és Alina nagymama néven ismerték. Vajon ő volt Anasztázia, az elveszett hercegnő?

Mária nagyhercegnő és Alekszej trónörökös maradványainak keresését Jakov Jurovszkijnak, a kivégzés irányítójának nemrég még titkosan kezelt, többek által hamisnak tartott naplója alapján több jekatyerinburgi tudományos és társadalmi szervezet kezdeményezte. Jurovszkij szerint a kivégzett család két tagját másutt temették el, mint a többieket, hogy ezzel is megnehezítsék az esetleges későbbi azonosítást.

A vizsgálatok alapján végleg egyértelművé vált, hogy az utolsó orosz cár, II. Miklós két gyermekének földi maradványait találták meg Jekatyerinburg közelében. Ezt számos egyéb vizsgálat mellett egy amerikai laboratóriumban végzett DNS-teszt is igazolta. Vége tehát a legendáknak, egy korszak végérvényesen lezárult. Vége a meséknek, a találgatásoknak. Emlékezzünk rájuk és az orosz forradalom könyörtelenségére.

Forrás: Múlt-kor

Szeretet és szabadság

Ez az emberi lények minden problémája: szeretet és szabadság. Ez a két legfontosabb szó az emberi nyelvben. És az állati nyelvben is, csak azt nem minden ember érti. De a beavatottak igen.

Nagyon könnyű választani közöttük: a szeretetet választani és lemondani a szabadságról, de akkor mindig kísérteni fog a szabadság és el fogja pusztítani a szeretetet. Úgy tűnik majd, hogy a szeretet a szabadság ellen van, a szabadság ellensége, szemben áll a szabadsággal. Hogyan hagyhatnád el a szabadságot? Azt nem lehet elhagyni, még a szerelemért sem. Lassan-lassan megelégeled a szerelmet és a másik szélsőség felé mozdulsz.

Egy nap elhagyod a szerelmet és elrohansz a szabadság felé. Na de csupán szabadnak lenni szeretet nélkül - hogy lehet úgy élni? A szeretetre borzasztó nagy szükség van. Szeretve lenni és szeretni szinte spirituális légzés. A test nem tud lélegzet nélkül élni, a lélek pedig nem tud szeretet nélkül élni. Ezért aztán szaladgálunk, mint az inga: a szabadságtól a szerelemhez majd vissza. Így foroghat a kerék, gyakran sok életen át. Tovább és tovább. Akkor jön el a felszabadulás, amikor sikerül elérnünk a szintézist szeretet és szabadság között. Paradoxon, de választható. Nem az alternatívákat kell választani, amit a paradoxon kínál, hanem az egész paradoxont. Együtt. Szeressünk és maradjunk szabadok. Méghozzá úgy, hogy ne tegyük a szabadságunkat szeretetellenessé.

Gondoljátok csak meg: ez a jó kapcsolat, a tartós házasság titka is. Szeretni és szabadnak maradni. És szabadnak hagyni a másikat, nem birtokolni. Engedni, hogy ő Ő lehessen. Nem is olyan nehéz, de még tanulnunk kell nekünk, embereknek, azt hiszem.

Emberi érzések

Kétféle emberi érzés létezik: jó és rossz. A kettő közti különbséget mindannyian ismerjük. Ott van például a depresszió, a düh, a harag vagy a bűntudat. Ezek az érzések nem töltenek fel energiával, tehát rosszak.

Jó gondolatokkal a fejünkben képtelenség rosszul éreznünk magunkat. Ellentmondana a törvénynek, miszerint a gondolataink határozzák meg az érzéseinket. Vagyis ha rosszul érezzük magunkat, olyan gondolatok járnak a fejünkben, amelyek ezt okozzák.Ha rosszul érezzük magunkat, de nem próbálunk meg jobb érzéseket kiváltó gondolatokat elültetni elménkben, az olyan, mintha azt mondanánk: " még több kellemetlenséget kérek az életembe!" Akarjuk ezt? Nem akarjuk.

Az álmok értelmezése

Folytatva a tibeti gyógyítás művészetét - amit a Konzervatóriumra írtam - az álmok értelmezéséről írnék most. Legalább értelmezem, ha már nem álmodom, ugyanis nagyon rosszul alszom mostanában, nem hagynak pihenni a nyugtalanító gondolataim. Költözni, maradni, házat felújítani, mit is kellene tenni, szóval ilyesmiken töprengek és alvás helyett a Bakony-beli falvacskákban keresgélek nekünk való házikókat. Na de térjünk csak vissza az álmokra.

Az álmok elemzése a diagnózis kiegészítő formájaként szolgál. A szél egyensúlyhiánya rendszerint repülés és lovaglás álomfoszlányait eredményezi. Vagyis a száguldást, a sebességet. Akiknél az epe működésében valami zavar keletkezik, azoknál lassú álomképek jelennek meg, sárga és vörös színekben.

Az olyan betegeknél, akiknél erős a nyáltermelődés, az álom gyakran fizikai kapcsolattal, örömmel párosul, és fehér képekkel: hóval, vízzel, virágokkal, gyöngyökkel. Egyes álmok a halál fenyegető közelségét jelzik: ilyenek a rókán vagy emberi holttesten való lovaglás, a mezítelen alak bivalyon vagy tevén, vagy ha testünket elnyeli egy óriás hal. Hasonlóan vészjóslóak azok az álmok, melyekben visszatérünk az anyaméhbe, elsöpör minket az ár, vagy elsüllyedünk az ingoványban.

A hosszú életet és egészséget jövendölő álmok között szerepel a lovon vagy bikán lovaglás, a folyó átúszás, az északkelet felé tartó utazás, vagy megmenekülés veszélyes helyzetekből.

A tibeti hiedelmek úgy tartják, hogy az alvás és álom állapota a halál idejének megismeréséhez kapcsolódik, amikor a tudatlanság szakasza után a szellem kiszabadul fizikai testéből, és éledni kezd. Ebben a bardóban, a jelenlegi és az eljövendő élet közötti átmeneti állapotban, a szellem vagy felismeri a benne rejlő fényességet, vagy ádozatául esik a démoni erőknek.

Romio Shrestha festménye

Egy kis hinduizmus

A hinduizmusra nem mondhatjuk, hogy filozófia, sem azt, hogy vallás. Sokkal inkább társadalmi-vallásos szerveződés, amely számtalan szektából, kultuszból és filozófiai rendszerből áll. Megtalálhatók itt a legkülönbözőbb rítusok, ceremóniák és vallásos tanok éppúgy, mint a különféle istenek és istennők tisztelete.

A fennálló erős befolyású spirituális hagyomány sokféle arca jól tükrözi a hatalmas indiai szubkontinens földrajzi, nyelvi és kulturális sokszínűségét. A hinduk nagy része egyszerű falusi ember, akik mindennapos ceremóniákkal tartják elevenen a népszerű vallást (egyszerűbb így neveznem, ha írok róla), a hinduizmus ugyanakkor számos kiemelkedő spirituális tanítót adott a világnak.

A hinduizmus spirituális forrása a Védák, amely névtelen bölcsek, védikus látók régi iratainak gyűjteménye. Négy Véda létezik, ószanszkritul, India szent nyelvén írták valamennyit. A tömegek azonban leginkább népszerű mesékből és hatalmas eposzokból ismerik a hinduizmus tanításait. Az egyik iyen eposz a Mahábhárata része, India legkedveltebb vallásos szövege, a Bhagavad-gítá csodálatos spirituális költeménye. Írok majd talán róla, úgyis magamnak írom ezt a blogot, ahogy a bemutimban található, én meg szeretem.

A gőgös herceg

Még mindig az 1920-as években kalandozunk. Festetics Taszilónál álltunk meg a múltkor a Főherceg Sándor utcában, ígértem, hogy mesélek róla egy keveset. Különös egy ember volt, az egyszer biztos. Száznyolcvanezer holdas hitbizomány ura, anyja Hohenzollern-Hechingen hercegnő volt, feleségét pedig, Lord Hamilton lányát kártyán nyerte el a monacói hercegtől Monte Carlóban.

Híresen gőgös ember volt, az arisztokrácia ellenségei számára valóságos ideál. Még a rokonait is trónteremszerű szalonban fogadta díszmagyarban. Birtokainak alkalmazottai nem üdvözölhették ha kikocsizott keszthelyi kastélyából, hanem a földre kellett vetniük magukat, hogy ne is láthassa őket. Főherceg Sándor utcai palotája sokáig könyvtári raktár volt, hogy később Szociológiai Intézet majd az Andrássy Gyula Egyetem legyen.

Gyönyörű keszthelyi kastélyát régóta nem is Festetics kastélynak nevezik, hanem Helikon Múzeum néven mutogatják az arra járóknak. Tasziló herceg 1933-ban meghalt, majd a fia is, fiának özvegye még egy ideig Magyarországon maradt, később menekülnie kellett kisgyermekével együtt, hogy aztán a fiú, a kor szellemének megfelelően külföldön csináljon karriert. Kastélyába csak mint turista mehet, ahol szüleinek arcképei és a híres könyvtáruk mind nem az ő tulajdonát képezik többé.

Nirvána

Az élet mindig fejlődik. Soha semmi sem tökéletes - vagy ha valami tökéletes, az eltűnik; annihilál. A buddhisták szava erre a nirvána. Nirvána annihilációt jelent; megszűnést. Szó szerint azt jelenti: "elfújni a gyertyát". Épp, mint ahogy elfújsz egy gyertyát és a fény hirtelen örökre kialszik és eltűnik a semmiben. Ez a nirvána. Minden Buddha ezt mondja, hogy mindenki, aki tökéletes lesz, a nirvánába megy, annihilációba tér.

Önvédelem

Ha sok bántás éri az embert az élete során, egy idő után biztos, hogy úgy dönt: jobb egyedül. Legfeljebb sokan nem merik meglépni, félnek az egyedülléttől, az anyagi bizonytalanságtól és ki tudja még, mi mindentől. Jó egyedül élni és rossz egyedül élni. Megszabadulsz mindenféle bántástól, senki nem szól bele a dolgaidba, azt csinálsz az időddel, amit akarsz. De nem is ölel át senki, nincs kihez odabújnod egy kis melegségért, fázol télen, fázol nyáron és egyszer csak azt veszed észre, hogy szeretetkoldussá válsz. És mert a számítógép előtt éled óráid jó részét a szeretetet az interneten véled megtalálni. Felfigyel rád valaki, te vissza, és már közel is engedted a lelkedhez, hiszen biztos távolságban van, védett helyzetben érzed magad.

A másiknak - ha pasi - ez általában nem elég. Valóságot akar, találkozást. Te meg nem tudod megmagyarázni, hogy milyen rémület tölt el egy valós kapcsolattól, inkább menekülőre fogod. Vagy megmondod egyenesen, hogy vége, vagy kifogásokat keresel, ami egy darabig működik is, de túl sokáig nem tartható állapot. Ismét egyedül vagy és vagy úgy is maradsz, vagy kezdődik minden elölről másvalakivel. Lehetnének barátaid is. A régi barátságok elmúltak, eltűntek az idő és a távolságok ködében. Lehetnének újak, akik a neten megkedveltek téged, találkozást szeretnének. Te ettől is félsz, tudod, hogy az emberi kapcsolatok mivel járnak, kerülöd a konfliktusokat, itt is kifogásokat keresel és velük szemben is menekülőre fogod.

Lassan elveszíted kapcsolatod a való világgal, ott is bántást érzel, ahol nincs is, internetes munkát vállalsz inkább mert nem akarsz munkatársakat sem, otthonod, a természet békés világában érzed biztonságban magad. Van időd gondolkodni, van időd olvasni, van lehetőséged a szellemi, spirituális fejlődésre, köreidet nem zavarja semmi. Érzékennyé válsz és ha nem vigyázol, hamarosan eléred, hogy elfordulnak tőled az emberek. Mert így akarod.

Egyedül alszol el, ha el tudsz aludni egyáltalán, senki sem ölel át. Igaz, nem is bánt senki. Mit remélhetsz még? Jó így? Vagy elfogadod, hogy igen, de akkor ne érzékenykedj. Vagy tegyél érte, ha rájössz, hogy mégsem az igazi. Döntened nem kell. Hagyni kell, hogy a dolgok megérlelődjenek, kialakuljanak. És ha itt az ideje, a legjobb dolog történik majd úgyis.

Lassan két éve írtam ezt a régi blogomba, azóta minden megváltozott körülöttem. Megjelent a lélektársam és együtt színesebb lett a világ. Gömbölyű. De hogy egyensúlyban legyen jin és jang, megjelent a pénzügyi és gazdasági válság, az erőforrásválság előszeleként. Csak hogy ne legyen minden gömbölyű. Nem baj. Így legalább nem tervezgetünk, átadjuk magunkat a napi örömöknek, sokkal jobban megéljük a jelent, a pillanatokat. A jövő úgysem lesz olyan, mint amilyennek elképzeljük. Több lesz vagy kevesebb, de olyan nem. De ne gondoljuk állandóan valami rosszra, mert bevonzzuk az életünkbe. A gondolatnak teremtő ereje van. Csak jóra szabad gondolni meg szépre, jobb az úgy.