Buddha bölcsessége

Buddha egyszer egy falun haladt keresztül, és abban a faluban mindenki nagyon Buddha-ellenes volt. Miért volt annyira Buddha ellen? Azért, mert Buddha ott született, ott élt jó pár évig, és az ottaniak nem tudták megemészteni, hogy valaki, akit ismertek, aki azelőtt ott élt velük, felébredett lett. Ez tűrhetetlen volt az egójuk számára.

Erre mondta Jézus, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, a prófétát sosem tisztelik, sosem fogadják el a földiek. Magát Jézust is rendesen kihajították szülőföldjéről. Csak egyszer - miután megvilágosodott - látogatott haza, de az embereket annyira felbőszítette az állítása, miszerint ő az Isten egyszülött fia, hogy le akarták taszítani a hegyekből. Végezni akartak vele. Alig tudott megszabadulni a karmaik közül és többet nem is ment vissza soha.

Buddha átutazóban volt a faluban, ahol született, épp India és Nepál határán, amikor köré gyűltek az emberek, és sértegetni, gyalázni kezdték, mindenfélének elmondták. Ő pedig csak csendesen hallgatta őket fél órán keresztül, majd azt mondta:

- A nap már nagyon magasan jár, nekem pedig el kell jutnom a szomszéd faluba, ahol várnak rám az emberek. Most nem tudok több időt rátok szánni, de ha még nem mondtatok el mindent, akkor legyetek még egy kis türelemmel. Amikor visszafelé jövök, akkor egy kicsit több időm lesz, és befejezhetitek, amit elkezdtetek; elmondhattok nekem mindent, amit csak akartok. De most ne haragudjatok, indulnom kell tovább.

Annyira higgadt és nyugodt volt, pedig mindenféle ocsmánysággal illették. Nem hittek a szemüknek:

- Mi nem beszélgetni akarunk veled, hát nem érted? - mondták. Mi becsmérelni és sértegetni akarunk téged!

- Hogyne érteném - felelte Buddha -, nagyon is jól értelek benneteket, de amit mondotok, nem az én problémám. Ha haragosak vagytok, az a ti problémátok. Én egyáltalán nem akarok beleavatkozni az életetekbe; ha mérgesek akartok lenni, akkor legyetek csak mérgesek, ha így érzitek jól magatokat, akkor miért ne? Szitkozódjatok, ha jól esik, de én mindebből semmit sem veszek magamra... az az igazság, hogy kicsit elkéstetek ezzel.

Ha valaha is belém akartatok kötni, akkor azt legalább tíz évvel ezelőtt kellett volna megtennetek. Akkor biztosan én is nagyon mérges lettem volna rátok, biztosan felvettem volna a kesztyűt ellenetek, kardélre hánytalak volna mindannyiótokat. De anióta megtaláltam az igazságot, lényem független minden külső véleménytől. Amit ti gondoltok rólam, az rólatok szól, nem rólam. Én ismerem önmagam, ezért bárki bármit mondhat rám, az az én tudásomon mit sem változtat. Csak a tudatlan ember függ mások véleményétől.