Fagyos reggel, kőlépcsők.
Meredek út vezet a templomhoz.
Időnként rosszul léphetünk.
De újra és újra keljünk fel.
A spiritualitás naponta gyakorlandó. Nem számít, mennyit teljesítünk egy nap, folytatnunk kell a következőn. A haladás olyan észrevétlen lehet, hogy akár haszontalannak is érezhetjük az erőfeszítést, és nehéznek a másnapi felkelést, s a folytatást ugyanazzal a lelkesedéssel. Pedig pontosan ez a teendőnk.
Ha megvan az útmutatás, a tehetség és a megfelelő körülmények, akkor figyelmünket nagyrészt ennek az egyszerű, mindennapi erőfeszítésnek kell szentelnünk. Soha, senki nem termett még a mennyben egyetlen ugrással. A szellemiséget egyenletes mászással érhetjük el, amilyen a hegyi templomhoz vezető nehéz utazás. A lépések száma ezrekben mérhető, az út meredek. Sokáig tart eljutni odáig, de kárpótol a kilátás útközben, és gondolhatjuk. hogy a legjobb kilátás a csúcsról nyílik. Ha elesünk, szedjük össze magunkat és másszunk vissza az útra.
A szellemi élet sikerét nem a látványos események mérik, hanem a mindennapos odaadás. Ez a vasakarat, ez a mély őszinteség gondoskodik a felemelkedésünkről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése