Nehéz, de nem lehetetlen. Csak egy kis értelemre van szükség. Csak néhány alapvető igazságot kell felismerni. Az első, hogy senki sem születik valaki másért. A második, hogy senki nem azért van, hogy beteljesítse a te ideáljaidat. A harmadik, hogy te csak a saját szereteted fölött rendelkezel - abból annyit adhatsz, amennyit csak akarsz - de senkitől sem követelhetsz szeretetet. Ha ezeket a tényeket megértetted, akkor mindegy, hogy házas vagy, vagy sem - együtt lehettek, mert teret engedtek egymásnak, sosem avatkoztok egymás egyéniségébe.
Ha nem veszed a házasságot túl komolyan, akkor lehetsz szabad ember. Ha komolyan veszed, akkor a szabadság lehetetlenné válik. Vedd a házasságot játéknak - az egy játék. Vedd elő a humorérzéked és használd ebben a szerepben, amit az élet színpadán játszol, mert ez csak egy szerep - semmi köze a természethez vagy a valósághoz. Ez csak egy fikció.
Nagyon sok dolgot, amit humorosan kellene felfognunk, túlságosan komolyan veszünk, és ebből a komolyságból nő ki minden problémánk. Először is: minek megházasodni? Szeretsz valakit, együtt élsz valakivel - ez alapvető jogod. Bárkivel élhetsz, bárkit szerethetsz. A házasságok nem a mennyben köttetnek, itt köttetnek a földön. De ha mégis bele akarsz menni ebbe a társadalmi játékba, és nem akarsz egyedül, függetlenül élni, akkor tisztázd a társaddal, hogy ez a házasság csak egy játék. Sose vedd komolyan. Mondd meg neki, hogy ugyanolyan független leszel a házasság után, mint előtte. Beszéljétek meg, hogy nem avatkoztok egymás életébe, úgy éltek majd együtt, mint két barát, megosztva egymással örömeiteket és szabadságotokat - de soha nem lesztek egymás terhére. És bármikor, ha úgy érzitek, hogy elmúlt a tavasz, vége a mézesheteknek, nem fogjátok megjátszani magatokat, hanem akkor is őszinték lesztek egymáshoz. Útjaitok olyan ponthoz érkeztek, ahol - bármennyire is szomorú - el kell válnotok, mert együttlétetekből most már hiányzik a szerelem.
A szerelem a legnagyobb kincs az életben. Nem szabad ostoba szertartásokká alacsonyítani. A szeretet és a szabadság mindig együtt jár, nem választhatod el őket egymástól. Aki ismeri a szabadságot, az tele van szeretettel. Aki ismeri a szeretetet, az mindenképpen szabadságot akar adni. Ha annak nem tudsz szabadságot adni, akit szeretsz, akkor kinek tudsz? Ha szabadságot adsz, akkor az azt jelenti, hogy bízol a másikban. A szabadság a szeretet megnyilvánulása.
Akár házas vagy tehát, akár nem, soha ne feledd: minden házasság csak társadalmi beilleszkedés. A házasság célja nem az, hogy bezárjon és egymáshoz láncoljon benneteket, hanem az, hogy két ember fejlődését elősegítse. De a fejlődéshez szabadságra van szükség, és az eddigi kultúrák mind elfelejtették, hogy szabadság nélkül a szerelem meghal.
Látod a madarat, ahogy szárnyaival úszik a napsugárban az ég tengerén, és elbűvöl. Úgy magával ragad a szépsége, hogy elfogod és beteszed egy aranykalitkába. Azt hiszed, hogy ugyanaz a madár marad? Csak ha felszínesen szemléled. Éppen a lényeg hiányzik. Eltűnt a végtelen tér, az ég, a szabadság. Az az aranykalitka lehet, hogy számodra értékes, de a madár számára értéktelen. A madár számára az egyetlen érték az életben a szabadság a végtelen égen. És ugyanez érvényes az emberi lényekre is.
Osho nyomán....
A házasság nem játék, mint ahogy az élet maga sem az. A házasság egy döntés, döntés a másik mellett, felelősségvállalás a másikért. Időnként egyszerű, máskor meg bonyolult. Ha játéknak fogjuk fel, akkor, mint a gyermek ha játékát megunja, ugyanúgy dobjuk el magunktól mi is, ha már nem nyújt annyi örömet. Természetesen nem állítom, hogy időnként nem jön jól a lazaság, sokszor a humor nagyon sok mindent megold, elsimít. De bárhogy is nézem, nem tudok egyetérteni az idézett gondolatokkal.
VálaszTörlésErzsébet
Kedves Erzsébet, köszönöm, hogy elmondtad a véleményed. Osho-t idéztem valóban, nem én vélekedem így a házasságról. Van pár gondolata, amivel egyetértek: feltétlenül teret kell adni egymásnak, meghagyni a szabadságot. A "játék" alatt talán azt érti, hogy a könnyedség, a humor sok problémán átsegít.Jobban, mint a görcsös igyekezet, hogy megfelelni próbáljunk a másiknak, ezzel sokat elveszítenénk a saját személyiségünkből.
VálaszTörlésHázasságban élni nem könnyű, ezt mindannyian tudjuk. De a szerelem elmúltával elmenni, különösen ha gyermekek vannak, csak nagyon indokolt esetben szabad(na). És teljesen mindegy szerintem, hogy papírral vagy anélkül él együtt két ember.
Igaziból vitaindítónak szántam a posztot, reméltem, hogy lesz, aki hozzászól. Osho már jó párszor megbotránkoztatott engem:) de azért vannak igazán jó gondolatai is.
Osho egy kuki. Szerintem.
VálaszTörlésDorka
rövid, de velős:)
VálaszTörlésszabad csak akkor lehet az ember ha feltetel nelkul tud szeretni,gondolom valami ilyesmire gondolt Osho is.
VálaszTörlésFeltétel nélkül csak az anyja szereti az embert, és ez így van jól.:)(szerencsés esetben)
VálaszTörlésOshot olvasgatva nekem a többi írása is eléggé lufi. Észosztós "bölcsvagyok"os, és nem kicsit közhelyes...egy egy jó gondolata pedig kizárólag a vak tyúk is talál szemet alapon fordul elő. Persze ez magánvélemény, nem kinyilatkoztatás részemről.Lehet hogy csak nagyon idegen a szemléletmódja az én földhözragadt látásmódomtól, de nagyon az az érzésem Oshoval kapcsolatban, hogy tanít, beszél, de fogalma sincs hogy miről. Lebegő szétfolyó, vattacukros tévelygések-szépelgések...
Szubjektív véleményemet írom, fenntartva hogy nem vagyok az abszolút igazságok nagy tudója, csöppet sem. De Osho sem az.Keresgél, keresgél, és leírja:)
Dorka
Változó a hozzáállásom nekem is. Ami miatt nem írom le teljesen Oshot: vannak gondolatai, amelyek megérintenek. Főleg a régebbi írásaiban. Persze ilyen alapon bárkinek lehetnek olyan gondolatai és vannak is:) Csak nem mindenki képzeli bölcsnek magát.
VálaszTörlésValamitől rendkívül népszerű, nyilván igény van rá:)
A bejegyzés célt ért, hiszen igazi kis eszmecsere indult el a nyomán. Köszönjük neked Tara! (Szeretem a neved, az egyik kedvenc regényemet idézi).
VálaszTörlésÉn köszönöm nektek, örülök a hozzászólóknak mindig:) Tara indiai név, írok majd róla a Hegyek lánya blogomban. De valóban, az Elfújta a szélből is eredeztethetjük, nagyon szerettem azt a regényt. És ahol most élünk, annyira szép hely és szép a kertünk, hogy átélhetem a "Tara" érzést:)
VálaszTörlés