Mit együnk?

Hoztam nektek egy remek kis összeállítást arról, mit és hogyan érdemes enni. Az Édesvíz honlapjáról nyúltam, aki javasolja mindezt pedig nem más, mint Paul Pitchford, akire igazán érdemes hallgatni, ő írta a Gyógyító táplálkozás című remekművet. Őt és dr. Bielert tartom igazán nagyra a táplálkozás területén, ha picit távolabb megyünk a konkrét evéstől akkor Rüdiger Dahlkét is. Gyakran forgatom a műveiket. Dahlkét olvasni persze már spirituális érdeklődés és nyitottság kell, de még úgy sem könnyű olvasmány.

Nyugaton rendkívüli gyorsasággal hódít a tudatos táplálkozás, amelynek alapja a távol-keleti életfilozófia – amelyben a kiegyensúlyozott étrend évezredek óta az egészség és a megvilágosodás feltétele.

A Gyógyító táplálkozás a keleti és a nyugati élelmezési gyakorlat és filozófia alapvető elemeit ötvözi. Kelet és Nyugat ilyen jellegű egyesítése a tudatosság ismeretlen területeire kalauzolja az embert, és az élet más területein is megújulást hoz.

A „magas fehérje–alacsony szénhidrát” diétánál többet ér a vadászó-gyűjtögető ember étrendje, ahol a fehérje sovány húsokból, a szénhidrát pedig a bőséges gyümölcs- és zöldségfogyasztásból származik. Az ilyen „kőkorszaki” diétának az adja az értékét, hogy őseink generációinak végtelen sora követte az étkezési hagyomány parancsát, körülbelül százezer éven át. Az ősi étrend növényei és állatai vadon éltek.A Gyógyító táplálkozás című kötet nélkülözhetetlen ismereteket kínál mindazoknak, akik el akarják sajátítani az étrenddel történő gyógyítás tudományát. Bár az állati eredetű termékek értékesek lehetnek bizonyos egyensúlyzavarok és hiánybetegségek esetén, ez a könyv mégis arra bátorítja az Olvasót, hogy mozduljon el a húsmentes étrend felé. A sikeres irányváltás érdekében egy alapvetően húsevő kultúrában – főként, ha nincs számottevő vegetáriánus hagyománya – a legtöbb embernek újra meg kell tanulnia táplálkozni.

Ebben az egyszerű étrendben lényegében nincs tejtermék, gabonából és hüvelyesekből is rendkívül keveset fogyasztottak egészen a korszak végéig, akkor is csak vadon termő magokról lehetett szó. A vadonban található étel beszerzésének nehézségeitől eltekintve egy ilyen diéta egyértelműen egészségesebb, mint a gazdag országok mai, húsközpontú étrendje, amely nagymértékben feldolgozott ételekből, vegyszerekkel, hormonokkal, antibiotikumokkal agyonkezelt, tenyésztett állatokból áll.

A kőkorszaki ember valóban nem hízott el, amit feltehetően annak is köszönhetett, hogy nem evett sem finomított szénhidrátot, sem rossz minőségű húst és tejterméket. Az általa fogyasztott húsnak – mivel vadon élő állatból származott – más volt a zsírösszetétele, sokkal több omega-3 zsírsavat tartalmazott, amely tisztán tartja az érfalat, nem növeli a testsúlyt, és ellenállóvá teszi az egyént a rákkal és más degeneratív betegségekkel szemben.

A kőkorszaki étrend főként a vele járó életmód miatt érdemel figyelmet. A kőkorszaki ember állandóan tevékenykedett: mozgalmas, érintetlen környezetben élt; gyökereket ásott ki, bogyókat, ehető növényeket gyűjtött; megtisztította és feldolgozta az állati és növényi ételeket, és óriási területet járt be a zord terepen élelem után kutatva.

Mire tanít kőkorszaki őseink étrendje és életmódja?

Ez az étrend különösen azoknak válik javára, akik dúskálnak a húsban, tejtermékben, zsírban, finomított szénhidrátban, kevés gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, és most át szeretnének állni a növényi alapú étkezésre.

1. A minőséget tekintve a vadhús tartalmazza a legtöbb értékes tápanyagot és csíenergiát, csak nehéz beszerezni. A vadhús legjobb alternatívája a természeti környezetben, szabadon nevelt állat. A szabad vizekben fogott hal jobb, mint a halastavi.

2. Fogyasszunk teljes értékű húsételeket: a húsfélék közül az ásványi anyagok és a velő miatt együnk zúzott csontból készült levest és belsőségeket. Aki állandóan csak egyetlen húsfélét, például csirkemellet főz, az egyensúlyzavart idéz elő. A kőkorszakban egyáltalán nem, vagy ha mégis, csak nagyon kevés tejterméket ettek.

3. Egy mumifikálódott ősember béltartalmának részletes vizsgálata arra utal, hogy a mezolitikumban és a neolitikumban egyes népcsoportok tápláló őrölt árpát és alakort, egy ősi búzafajt ettek. Fogyasszunk rendszeresen, de mértékletesen teljes kiőrlésű gabonaféléket minden formában, például pelyhekben, kenyérben, tésztában. A fehér búzalisztet tartalmazó, finomított ételek tápanyagtartalma hiányos, ezért civilizációs betegségeket idézhetnek elő.

4. Együnk bőségesen különféle ökológiai termesztésű zöldséget és gyümölcsöt, főleg azért, hogy semlegesítsük az állati termékeket. A növények savtartalma segít lebontani a koncentrált állati zsírokat és fehérjéket.

5. A vadászó-gyűjtögető ember sokféle magot evett a történelem során. Erősítő tulajdonságaik miatt egyesek ma is ajánlatosak. Próbáljuk meg a pirított tökmagot (pirítással elpusztul a veszélyes E. coli baktérium), a mandulát, az őrölt, áztatott lenmagot. A hüvelyesek értékes, fehérjében gazdag magok. Fogyasszuk frissen: például zöldbab, zöldborsó, zöld szója vagy edamame; és szárítva: például lencse, szárazbabok; vagy különféle szójatermékek formájában: tempeh, tofu, natto, miszó.

6. Hangolódjunk rá bolygónk történelem előtti üzenetére, együnk ősi, nem keresztezett ételeket, amelyek alapvetően ugyanabban a formában élnek ma is, mint évmilliókkal ezelőtt. Ilyenek például az algák, a tengeri növények és a mikroalgák, köztük a klorella, a vad kékeszöld alga és a spirulina.

7. Együnk vadon termő élelmiszereket, ha ez nem veszélyezteti a fajt. Válasszuk meg gondosan a gyógynövényeket és a vadon élő növényeket.

8. Beszélgessünk rendszeresen a természettel. Még a szomszédos parkban töltött, elmélyült pillanatok is enyhülést nyújtanak. Mozogjunk, tevékenykedjünk a szabadban, hogy felvegyük a kapcsolatot a növényi és állati élet csí-életerejével.

A húsfogyasztás korábban ajánlott mennyisége – legfeljebb 10 dkg naponta – kevesebb annál, mint amennyit egyes őskőkorkutatók kimutattak.

Az étrend megállapításának pontosságáról a következőket jegyezte meg dr. Marion Nestle, a New York University táplálkozástani kutatója, amikor a növényi és állati élelmiszerek arányát vizsgálta az ember étrendjében: „Az emberszabású főemlősök főként vegetáriánusok (táplálékuk 98 %-a növényi eredetű). A mai vadászó-gyűjtögető csoportok a legkényelmesebben megszerezhető ételekre támaszkodnak, és a hiányos régészeti leletek alapján nem lehet eldönteni, hogy a növényi vagy az állati táplálék volt-e túlsúlyban.”

Amennyiben valakinek egy hiányállapot gyógyításához halra vagy húsra van szüksége, ez az átalakított vadászó-gyűjtögető megközelítés sokkal különb, mint a rengeteg finomított szénhidrátot, fölösleges fehérjét és húst tartalmazó nyugati szabványétrend.

Eddig Pitchford. Nem semmi, ugye? Nem mehetek el szó nélkül amellett, ami Szendi Gábor blogjában folyik. Ott már csak nagyon ritkán szólalok meg, mondjuk úgy, hogy nem fogadnak túláradó szeretettel. Pedig csak a tévútra hívom fel a figyelmüket néha, de kevés sikerrel. Teljesen félreértik a paleolit táplálkozás lényegét. Egyszerűen kellene táplálkozni az azt követőknek. A fentiek szerint mondjuk. Ők mit csinálnak? Mindenféle kaját elkészítenek paleo módon: sütiket, fagyikat, kenyeret, a manó tudja még miket, egyszerre sokféle alapanyagból.

Mérgezett, vegyszerezett húsokat esznek, tartósítószeres kolbászokat, felvágottakat. Nem kis mennyiségben. Szendi néha elmondja, hogy izé..a biohús lenne az igazi, de csak halkan, mint Micimackó, hogy senki meg ne hallja. Nehogy elveszítse a hívőit. Óriási a felelőssége, ezek az emberek hosszú távon betegek lesznek a sok feldolgozhatatlan fehérjétől, amivel nem tud mit kezdeni a szervezet és rothadásnak indul. Nem most, nem pár hét alatt, de bekövetkezik ez az állapot.

Beteg emberek járnak oda ahogy látom, akik pajzsmirigyproblémával, cukorbetegséggel kínlódtak és ahogy mondják, meggyógyította őket a paleo. Vagyis a csökkentett szénhidráttartalmú étel. Készséggel elhiszem. Könyvet is írt Szendi Gábor a gyógyulásokról, áprilisban jelenik majd meg. Minden szava igaz lesz, abban biztos vagyok, de...arról nem lesz szó a könyvben, hogy milyen ártalmai vannak a paleónak, mert még nem telt el annyi idő, hogy kiderüljön.

Hogy lehet, hogy minden embernek ugyanazt az életmódot ajánlja? Hiszen annyira különbözőek vagyunk. Időseknek például gyilkos a paleó, nehezen emésztik már a fehérjét, de fiatalon sem jó mindenkinek. Vannak olyan típusok, akiknek a mellékveséjük nem működik jól, vannak akiknek a veséjük, vannak, akik állandóan fáznak, vannak akik forró típusúak és a hűtő kaja lenne jó nekik. Szóval...a paleo egy a sok divatirányzat közül. Vannak, akiknek jó, ebben kell maradni. És úgy enni és élni, ahogy nekünk a legjobb. Megmondja a testünk, mi a jó, ha figyelünk rá.