A veteményest még nem fotóztuk, rosszkor jött a hideg, éppen kiültettük a paradicsom, zeller, paprika palántákat. Zé bebugyolálta mindet fenyőágakkal, aprócskák még, nehogy megfázzanak. Reméljük, túlélik ezt a pár hideg éjszakát.
Szépen fejlődik a spenót, a saláták, de kibújt már minden, a cékla, karalábé, sárgarépa, zsázsa, virágok, krumpli, retek, mángold, meg még ami most nem jut eszembe:) Van munka bőven a kertünkben, de szeretjük nagyon, szívesen dolgozgatunk. Jól megy vegyszerek nélkül, tavaly igazán szép volt a zöldségtermésünk, csak a gyümölcseink váltak a zord időjárás áldozataivá. Idén biztosan másképp lesz, rengeteg cseresznye és sárgabarack érik a fákon, bőven lesz ribizli, a málna, szeder is alakul, a földieper virágzik, hamarosan kóstolhatjuk, alig várom. 14 szilvafánk van, tavaly sok lekvárt főztem, elfogyott a télen mind. Aszalt szilvánk van még, de elpusztítjuk azt is az új termésig.
Diónk termett bőven tavaly, de vagy rosszul tároltuk, vagy az időjárás tett be nekik, penészes, nyálkás lett belül szinte mind, úgyhogy diónk az most nincs. Szerencse, hogy a világ összeomlása várat magára, mit ennénk idén?:) Majd az idei termésre még jobban figyelünk, megpróbáljuk a napon szárítani, és csak később tesszük fel a padlásra. Ha valakinek van tanácsa, hogy kell betakarítani, tárolni a diót, örömmel fogadom.
Gyönyörű a kertetek. Megázhatott a csonthéj és belül is maradt víz. Mi nagyapámmal mindig szedegettük a lepotyogót és időnként kicsit "megvertük" a fát egy hosszú "cselőkével", mert a már teljesen felhasadt is képes néha beszáradni a maradék burokba. Kis napon szárítást követőn szellős helyen kiteregetve tárolta papám a padláson.
VálaszTörlésKöszi szépen, talán idén mi is tovább hagyjuk majd a napon és utána megy a padlásra. Arra gondoltunk, a sok esővel is baj volt, mert az előző évi diónk, 2009-ben a költözés utáni ősszel jó lett, sokat ettünk belőle.
VálaszTörlésgyanazt akartam írni, mint az előttem szóló. Sosem várjuk meg míg magától lehull az összes, a már szétnyílt de még fán lévő, potyogóban lévő diót egy nagy hosszú bottal leverjük egyszerre, mert ha folyamatosan potyog, és mindig szedegetnénk, megázik, hannali nedves talajon fetreng és minden nap szedni kell, arra meg idő nincs. Ezután apósom(mert ez férfimunka) egy kesztyűben leül a napra a kisrádiójával, kivisz egy sört, és addig ül kint /időnként utánpótolva a sört, amíg ki nem szabadítja a burokból az összes rengeteget. Újságpapírra egy rétegben szétteríti, tűző napra, száradás után pedig a padláson, szintén egy rétegben papírra fektetve tárolja. így jó szokott lenni. vannak évek mikor diófajárvány van, és az egész termés rossz lesz, (öbölütöttnek mondják az öregek) van amikor nem porzódik be az időjárás miatt, és kevés. tavaly pl alig volt.
VálaszTörlésszép az orgonád
VálaszTörlésKöszönöm Dorka, a faverésen kívül betartjuk majd, amiket írtál:) Nem ütném a fát semmiképp sem, biztosan nem szeretné. A szárításon kell változtatnuk, egyből felvittük a padlásra, idén - ha lesz mit - megszárítjuk a napon, mielőtt felvisszük.
VálaszTörlésRengeteg orgonánk van, vagy 6-7 bokor, gyönyörűek, különböző színűek:)
Ja és a fotón az orgona mellett lila akác pompázik, isteni az illata:)
VálaszTörlésmár mikor elküldtem, gondoltam, hogy nem kellett volna beleírnom a fa "verést":))))
VálaszTörlésdiólevélre valami alternatív megoldást találtatok? égetni nem jó, füstös büdös, de otthagyni sem, mert nem tesz jót a talajnak,szétviszi a szél a szomszédoknak, amitől nyűgösek lesznek.. bezsákoljátok?
csoda aranyos a sárga kerítés is.) Ildikós:) Még egy kérdés: hamuval a kályhából mit csináltok?
VálaszTörlésEszterék (a fűszeres)vettek egy kis házat Erdőbényén, most tanulják a vidéki élet csínját bínyját, tegnap szembesült a kiszedett hamu kérdéskörével. végül a komposztba keverte. Nálunk villanykályha volt, majd gázfűtés, nagyanyánál a cserépkályhából meg salak jött ki nem hamu.. arra emlékszem, hogy az nem mehetett talajra, mert savas./széntüzelés/ viszont rögtön teli lett vele a kuka....
A sárga kiskapura gondolsz?:) Mert az csak kapu, kerítés nincs. Az elődje egy kis korhadt kék fakerítés volt, de nem lehetett megmenteni, szétszedtük és a darabjai tartják a rőzsét (valamennyi látszik belőle fentről a 4. képen) amit tábortűzhöz használunk. Ragaszkodtam a kapuhoz, így aztán csináltattunk újat. Világos sárgát szerettem volna, picit harsányabb lett, de így is szeretjük:)
VálaszTörlésA diólevél egyáltalán nem olyan veszélyes, mint némelyek állítják. Egy része megy a komposztba, a többit elküldjük a zöldkukában. Kétfelé kell válogatni a szemetet, két kukánk van, egyik a háztartási hulladéké, másik a zöldhulladéké. Nekünk a diólevél egy részén kívül nincs zöldhulladékunk, mindent komposztálunk. Vettünk daraboló gépet, nagyon bevált. Az égetésért nagyon dühös vagyok, a szomszédaink sajnos égetnek orrba-szájba, rémisztgetem őket a tüdőrákkal finoman, de kevéssé hatásos:) Veszekedni velük nem szoktam, jóban vagyunk, ezért nehéz ügy.
A hamu kincset ér, remek trágya, lúgosítja a talajt. Télen gyűjtögetjük, tavasztól a komposzt közé keverjük. Elfogy mind. De közvetlenül is szórunk a veteményesbe időnként.
A levágott füvet meg talajtakarásra használjuk. Hetente kell füvet nyírni, nő ezen a párás éghajlaton ezerrel (a föld is jó, nem úgy, mint a terméketlen homok Horányban) mindig van talajtakarónk. A kerítések tövében meghagyjuk a gyógynövényeket, abból eszegetünk, iszogatunk:) (pitypang, csalán, cickafark, stb)
Nagyon szép a kert! A diót nem kell leverni, az ágakat óvatosan rázni lehet, de bottal ütni csúnya dolog és a túl korán levert dió se olyan jó. Én napon nem szárítom, csak egyből bent, de szigorúan egy rétegben.
VálaszTörlésA diólevél növekedésgátló anyagai kb. egy év alatt lebomlanak, de elvileg tanácsos lenne külön komposztálni. Égetését semmi nem indokolja. Felmerül gyomosodásgátló talajtakaró mulcskénti használata is, pl. a málnásban, bár ez csak egy ötlet, nem próbáltam, nem tudom, a málna növekedését nem akadályozná-e. Én erre most faforgácsot használok.
A fahamu lúgossága direkt kell a komposzt savasságának ellensúlyozására, de én nem keverem a komposztba, hogy nehogy ártson a lebomlást elősegjtő élőlényeknek, csak már az ágyások földjébe, amikor a kész komposzt megy rá. Dolomitot is használok e célra. Valahol írták, hogy se a meszezés, se a fahamu nem jó hosszú távon a talajnak, de ebből csak a meszezés elvetését fogadtam meg... A fák törzsére kenve is utálom, ijesztően természetellenes látvány.
Köszi Csaba:) Nem félek túlzottan a diólevéltől, de szerencsére takarónak elég a levágott fű, annyi van. A fahamuról meg rengeteg helyen lehet olvasni, hogy jót tesz, én 1996 óta használom trágyának, csak jók a tapasztalataim. A meszezést én is elvetem, a biokönyvemben sincs szó róla.
VálaszTörlés