A tökéletes táplálkozás

Ezzel a címmel írt egy remek posztot Deansdale nem is tudom, mikor, annyira egyetértek minden szavával, hogy közre is adom az írást teljes terjedelmében, a végén kiegészítve pár gondolattal:

A cukorbetegség magyar elnevezése tulajdonképpen kifejezetten szerencsés, hiszen a nemzetközi "diabétesz" sokkal semmitmondóbb. Mi magyarok - hála a nyelvünknek - laikusként is megérthetnénk és átláthatnánk, hogy itt egész egyszerűen a cukor által okozott betegségről van szó. A cukorbetegség a szó legszorosabb értelmében civilizációs betegség. Ahogy a térképén is látszik, az USA, Kanada és az EU utcahosszal vezet, közvetlenül utánuk azok a területek, ahol sok gabonát termelnek és fogyasztanak, és leghátul kullognak - szerencséjükre - afrika és belső-ázsia. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a táplálkozással lehet kapcsolatban a dolog. A magyar wikit idézem: "A cukorbetegség (...) oka a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon hiánya, vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége" - tehát vagy a hasnyálmirigy "fáradt el", és nem termel inzulint, vagy a túl sok inzulintól "besokalltak" a sejtjeink, és már nem tudják a vérben található inzulint megfelelően lekezelni. Ahogy a bevezető cikkben említettem, nem szeretnék hosszas tudományos magyarázatokba bonyolódni, tehát csak röviden: a vércukorszint emelkedésére a hasnyálmirigy inzulint termel, hogy a káros mennyiségű vércukrot valahogy "eltüntesse". Az inzulin a vérben azt csinálja, hogy a szervezet sejtjeibe "betuszkolja" a vércukrot, de amitől így nem tud megszabadulni, azt szervezetünk zsírrá alakítja és az inzulin "parancsára" elraktározza a zsírszövetekben. (Angolul tudóknak erről egy youtube videó.)

A "hivatalos" álláspont valahogy mégis kerülni igyekszik a kézenfekvő következtetéseket. Vizsgáljuk meg például ezt a kijelentést: "Egy, az alaszkai yupik eszkimók körében lefolytatott tanulmány azt mutatja, hogy a halolaj nagyobb mennyiségű fogyasztása segít megelőzni az elhízás miatti olyan krónikus betegségeket, mint a diabétesz és a szívbetegségek." Csak a hülye nem látja, hogy a cukrot nem fogyasztó emberek azért nem lesznek cukorbetegek, mert nem esznek cukrot. A hasnyálmirigyük nem termel túl sok inzulint, ezért nem fárad el, és a sejtek sincsenek állandó inzulin-bombázásnak kitéve. Pofonegyszerű. (Nem az "elhízás okozza" a cukorbetegséget, hanem a túlzott cukorfogyasztás okozza a cukorbetegséget és az elhízást is.)

Hogy miért is beszélek ennyit a cukorbetegségről? Mert a legkítűnőbb példája annak, hogy az utóbbi évtizedekben túl gyorsan változott a táplálkozásunk ahhoz, hogy az emésztőrendszerünk alkalmazkodni tudjon. Az étvágyunk 21. századi, de a hasnyálmirigyünk egy ősemberé. És ez rengeteg gondot okoz, amivel egyénileg kell foglalkoznunk, hiszen a doktoraink többsége vagy nem látja át, vagy nem érdekli, vagy egyenesen hasznot húz belőle. Persze nem mind. Hálás vagyok például háziorvosomnak, mert amikor megkérdeztem tőle, hogyan fogyhatnék le, azt mondta: a legjobb fogyókúrás diéta a cukorbetegek diétája. Hogy miért? Mert nincs benne cukor.

Rengeteg egészségügyi problémánk van (cukorbetegség, szívbetegségek, stb), amivel kapcsolatban a hivatalos álláspont téves. Hogy "véletlenül", vagy "direkt", ez a mi egészségünk szempontjából tulajdonképpen mellékes. De ahogy a bevezetőben említettem, nem kell diploma ahhoz, hogy valaki megértse az igazságot a táplálkozásunkkal kapcsolatban.

Alapvetően kétféleképpen közelíthetjük meg a témát. Az egyik, hogy egyszerűen visszaállítjuk a táplálkozásunkat pár évszázaddal, így kiküszöbölve, hogy a modern változások megmérgezhessenek minket - ez a "paleo út". A másik, hogy tételesen megvizsgáljuk, modern táplálkozásunkban mi is okozza a gubancot, és annak megfelelően korrigálunk - ez leginkább az Atkins diétára hajaz.

Nézzük először a múltba utazás lehetőségét, vagyis a paleolit étrendet. Többmillió éves evolúciónk során az emésztésünk beállt bizonyos anyagokra illetve szokásokra, szóval ha valamit megváltoztattunk, és erre valami elromlott, akkor csak vissza kell változtatni és újra rend lesz. Ez az elv működik is. A paleo étrend kipróbálóinak többsége csupa pozitív változásról számol be. Én magam nagyrészt egyetértek a paleo elvekkel, de van egy fő problémám: túlságosan korlátozó az étrend. Az addig oké, hogy nem esznek gabonát, hiszen ezzel óriási lépést tesznek az egészségesség felé - még ha olykor kellemetlen is, hogy nem lehet kenyeret vagy tésztát enni -, de a tejtermékek és a hüvelyesek letételével együtt már alig követhető az étrend egy átlagos magyar ember számára. Nem lehet minden nap ugyanazt enni. Sok életmódváltoztatási kísérlet bukik el azon, hogy az ember túlságosan un, vagy túlságosan kíván valamit. Ezért nem szabhatunk túl szoros határokat, mert az a saját életünk lerontása. Csak azokat az "örömöket" vonjuk meg magunktól, amiket muszáj. A gabona ilyen, de a sajt és a chilis bab nem.

Másik megközelítésünk a modern étrend tudományos elemzése. Sok apróbb mumus mellett a legnagyobb a cukor, vagyis a szénhidrát. Kémiai értelemben a két fogalom nem azonos, de lényegében emésztésünk bármely emészthető szénhidrátot cukrokká bont le, tehát fölösleges szőrszálhasogatni. Ha cukornak hívjuk a szénhidrátot, vagy fordítva, legfeljebb néhány okostojás vonja fel a szemöldökét, de lényegi hibát nem vétünk. Fontosabb az, hogy megértsük miről van szó. Szó pedig arról van, hogy rengeteg alapvető élelmiszerünk tele van szénhidráttal, de mivel az eredeti formájában nem édes, nem tudunk róla, hogy azt a szervezetünk cukorként dolgozza fel. Ilyen élelmiszerek a sokat emlegetett gabonák [búza: 70-75% szénhidrát], rizs [70-80%], burgonya [20%], kukorica [24%], fejtett bab [29%], stb. Itt rögtön láthatjuk, hogy a gabonák sokkal több szénhidrátot tartalmaznak, mint bármi más, tehát nem véletlenül lettek "kipécézve". A modern szénhidrátkerülő étrendek legismertebbike az Atkins-diéta, amiről ugyanaz a véleményem, mint a paleóról: alapjaiban jó, de túlságosan szigorú. Az itt is rendben van, hogy ne együnk gabonát, de hogy dobjuk el a gyümölcsöt, mert van benne szénhidrát, az már túlzás. Tudni kell az embernek mérlegelni, hogy mi mennyire egészséges vagy egészségtelen, illetve hogy mit képes kidobni az étrendjéből, és mit nem. Teljesen fölösleges olyan kúrákba kezdenünk, amit úgysem fogunk tudni tartani.Az a kúra, ami túl sok élelmiszert teljesen kizár, még káros is lehet. Használjuk az eszünket és az önismeretünket, amikor életmódváltoztatást tervezgetünk.

Ezzel a legnagyobb mumussal kapcsolatban van még egy igen fontos megemlítenivaló: minden más szénhidrátnál veszélyesebb a finomított (kristály- vagy por)cukor. Az olyan mennyiségű inzulint termeltet a hasnyálmiriggyel, hogy abban az sokkal hamarabb elfárad, mint bármilyen más szénhidrát esetén. De a szénhidrát nem csak cukorbetegséget okoz, hanem bizonyos közvetett hatásai révén gyulladásban tartja szinte az egész szervezetet, különösen irritálva az érfalakat, és ezzel a szívbetegségek legfőbb okozója is. Fontos tanulság tehát, hogy kerüljünk mindent amiben cukor van; napjainkban elsősorban az üdítőitalokat. 1 liter kólában 11 dekagramm cukor van; ezt még elképzelni sem egyszerű. Az viszont biztos, hogy az emésztőrendszerünket taccsra teszi. Nem azonnal, csak évek munkájával, de jó lenne ha ezt mindenki megértené: a hasnyálmirigy inzulintermelő kapacitása véges, és ha a határt eléri, beadja a kulcsot - és onnantól injekciózhatjuk magunkat a hátralévő életünkben, siratva az összes édességet. Meggyógyítani lehetetlen.

Félve linkelem a következő oldalt, mert néhány helyen sajnos még a "hivatalos" álláspontot ismétli, de a hasnyálmiriggyel kapcsolatban nem kertel: "Túl sok finomított cukor fogyasztásakor a hasnyálmirigy "elfárad", ilyenkor alakul ki a csökkent glükóztolerancia, később a cukorbetegség. A felesleges cukor zsírszövetté alakul és lerakódik."

Mivel a gabonalobbi erős, napjainkban próbálják a szénhidrát kérdését mellékvágányra terelni. Gyakran olvashatunk kutatási eredményeket, amik arról beszélnek, hogy az emésztés során lassabban cukorrá bomló szénhidrátok "egészségesebbek" - ami annyit tesz magyarul, hogy nem annyira károsak. Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy felejtsük el a szénhidrátot egy életre? A glikémiás index tehát nagyobbrészt porhintés, csak akkor foglalkozzunk vele, ha egyszerűen képtelenek vagyunk abbahagyni a kenyérevést.

Na, ennyi csapongás után ideje rendezettebbre venni a figurát, tehát tekintsük át a modern táplálkozásunk rákfenéit nagyjából fontossági sorrendben:

1. Cukor - kerüljük. Le lehet szokni róla, ez személyes tapasztalat. Nem vagyunk annyira édesszájúak, mint általában hisszük magunkról. Ne igyunk cukrozott italokat. Ha feltétlenül muszáj édesítenünk valamit, lehetőleg használjunk mézet, mert bár abban is sok a szénhidrát, legalább vannak benne egyéb hasznos alkotórészek, amik a kristálycukorban nincsenek. Mit igyunk bolti üdítők helyett? Otthon vizet, teákat - fedezzük fel a gyógynövényeket, megéri: a menta, a citromfű, a hársfa, stb. mind nagyon finom és összemérhetetlenül egészségesebb mint a bolti löttyök -, gyümölcsleveket - lehetőleg 100%-osat, de mindenképpen cukrozatlant -, tejet. Elsőre furcsának tűnhet, de fantasztikusan frissítő és tökéletesen egészséges egy 100%-os gyülöcslé + szénsavas ásványvíz "koktél". A keverési arányt állítsuk be magunknak ízlés szerint.

1.b) Édesítőszerek. Bár nincs bennük kalória, de a szervezetet inzulintermelésre kényszerítik, tehát egészségügyi értelemben makulányival sem jobbak a cukornál, sőt!, mivel a legtöbbjük fenil-alanint tartalmaz, ezért kifejezetten egészségtelen. Nem véletlenül van a csomagoláson feltüntetve, hogy "fenil-alanin forrást tartalmaz, nagyobb mennyiség fogyasztása hasmenést okozhat". Az arra érzékenyeknél pedig sokkal komolyabb gondokat. Kerüljük.

2. Gabonák. Szinte lehetetlen kikerülni őket, épp ezért "veszélyesek". Ha csak itt-ott ennénk pár falat kenyeret, azzal semmi baj nem lenne, de sok ember van, akinek a napi élelmének kétharmada, háromnegyede gabona. Nehéz megválni tőlük, de ha már elhíztunk, esetleg már cukorbetegek vagyunk, vagy már szívproblémáink vannak, akkor mindenképpen erőltessük meg magunkat és tegyük félre őket. A szervezetünk hamar jelezni fogja, hogy hálás a kemény elhatározásért.

2.b) Édességek. A legtöbb édesség az első 2 pont valamilyen kombinációja, és ezért nagyobbrészt le kell mondanunk róluk. Aki nem akarja kizárni őket az életéből, azt először is tökéletesen megértem :), aztán annyit tudok mondani, ami nálam bevált: 1. ha édesre vágyunk együnk gyümölcsöt (adott esetben túróval, esetleg kis mézzel), 2. váltsunk szemléletmódot, és a napi sütizést cseréljük le alkalmankénti "kifinomult" csokiélvezetre - vagyis ne faljuk kilószámra a t*szkó gazdaságos ízű kakaóaromás "tejtáblát", hanem ugyanazt a pénzt költsük el egy sokkal kisebb, de összehasonlíthatatlanul finomabb igényes (ét)csokoládéra. Ez most - a cikk írásakor - különösen fontos a húsvéti édességek tekintetében, mivel a csokitojás és csokinyúl (a mikulással együtt) az édességipari szutyok legalja. Felejtsük el, vegyünk helyette valami minőségi táblás csokit vagy egy kiló narancsot.

3. Szója. Nagyon könnyen és olcsón termelhető, ezért a nemzetközi cégek imádják. Lassan mindenütt ott van - az esőerdőt újabban nem a fakitermelők irtják, hanem a szójaültetvényesek -, de a káros hatásairól nem sokat hallani. Pedig vannak: "A szójában fitoösztrogének is találhatók. Ezek az úgynevezett izoflavonok; a genistein és a daidzein. E fitoösztrogének részben versenyre kelhetnek az emberi szervezetben jelenlévő ösztrogénekkel, mintegy kiszorítva azokat a receptorhelyekről, ezáltal gátolva hatásukat, miközben részben önmaguk is ösztrogénszerű hatásokat fejthetnek ki. Az emlő-, petefészek- és prosztatarák hormonfüggősége közismert, és az oszteoporózis is a szteroidhormon hiánya alapján fejlődik ki. Mivel az izoflavonok a szójatisztítási procedúra után is megmaradnak, az európai–ázsiai epidemiológiai különbözőség magyarázata kézenfekvőnek látszott. " Erről annyit érdemes tudni, hogy az ősi távolkeleti recept szerint fermentált szója közel sem annyira káros, mint a nyugati módi szerint felhasznált és mindenhez hozzákevert fermentálatlan. Tehát nem kell megijedni a kínai kajától; sokkal "félelmetesebb" a szójaolajban sült étel, a szóját tartalmazó parizer, stb.

4. Margarin. Sokáig hirdették, hogy milyen fantasztikusan egészséges - mivel nincs benne annyi zsír, pfff -, de ez megintcsak élelmiszeripari propaganda. Manapság szinte kizárólag szójaolajból készítik, ami önmagában is kellemetlen, de ahhoz, hogy az olaj krémessé váljon legtöbbször olyan ipari / vegyi eljárásokat alkalmaznak, amiknek az eredménye a szervezetre katasztrofális. A "hidrogénezett növényi olaj" fogalmával valószínűleg mindenki találkozott, aki valaha is foglalkozott az élelmiszereivel - aki meg nem, az elég ha annyit megjegyez: kerülni.

5. Növényi olajok. A szójáról már esett szó, de jó tudni, hogy - némi ideillő képzavarral - a többi növényi olaj sem fenékig tejfel. Itt nem mennék bele a tudományos részletekbe, mert már így is gigantikus ez a cikk, de a lényeg röviden: a "trópusi" olajok rendben vannak (elsősorban: oliva, kókusz, pálma), de a napraforgó és társai károsak.

Van még egy fontos dolog, amiről eddig nem esett szó, és ez a kalória. A cukorban és a zsírban egyaránt van, illetve számunkra ez a két fő forrása. A cukor viszont az inzulin miatt máshogy viselkedik a szervezetben; konyhanyelven azt mondhatjuk, hogy a zsír bekerül a szervezetbe, nagyobb része az izommunkával elég, a fölösleg egy része távozik az emésztés "végtermékével" együtt, és csak nagyon kis része maradhat a szervezetben zsírszövet formájában. A cukor ezzel szemben bekerül a szervezetbe, és az inzulin hatására egy része akkor is lerakódik zsírszövetként, ha a sejtjeink egyébként felhasználnák - ekkor a sejtjeink "éheznek", miközben hízunk. (Lásd a fentebb linkelt videót.) De ha valaki ebből azt hiszi, hogy cukron kívül bármennyi kalóriát bevihet, az téved. (Sok Atkins-diétás leledzik ebben a tévedésben.) A kalóriák csak akkor "hasznosak", ha el is égetjük őket. Ellenkező esetben hízni fogunk, csak a zsírtól sokkal lassabban mint a cukortól.

Zsír vagy cukor?
Ez kulcsfontosságú kérdés, amibe kicsit mélyebben is belemegyünk, úgyhogy kérjük a biztonsági öveket bekötni:

Az emberi szervezet alapvetően okos és ügyes. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a zsírt át tudja alakítani cukorrá, és a cukrot zsírrá. Hogy akkor hol a bibi? Ott, hogy a szervezetünknek többféle zsírra van szüksége, de cukorból csak egyfélét tud csinálni, míg eközben csak egyféle cukorra van szüksége (amit zsírból le is tud gyártani), de a többi fajta cukor kifejezetten károsan hat rá.

Rövid ismertető, hogy miért nem szabad kizárnunk étrendünkből a zsírt:

- agyunk kétharmada zsírszövet, továbbá a működéséhez folyamatosan szükség van zsírsavakra
- léteznek csak zsírban oldódó vitaminok, amiknek hiánya betegségekhez vezet
- a bőr és a haj egészségéhez elengedhetetlen
- a sejtek működéséhez nélkülözhetetlen
- számos betegség leküzdésében szerepe van (a véráramban és a szövetekben)
- érfalak kenéséhez szükséges
Ez azért elég jelentős, nem? És ahogy a linkelt wiki is írja, "Some fatty acids are essential nutrients, meaning that they can't be produced in the body", vagyis bizonyos szükséges zsírsavakat a szervezetünk nem tud előállítani.
Nézzük a cukrot, miért jó az a szervezetünknek:
- a glükóz energiaforrás
Hát, hm. Ráadásul glükózt bármikor tudunk előállítani zsírból: "[fats] are broken down in the body to release glycerol" - "In animals, glucose is synthesized in the liver and kidneys from non-carbohydrate intermediates, such as pyruvate and glycerol", magyarul: a zsírokat a szervezet glycerol-ra bontja le, amiből aztán a máj és a vesék glükózt csinálnak.
Következtetés: zsírra szükségünk van - és igény szerint glükózt tudunk belőle gyártani -, viszont szénhidrátból több fontos zsírsavat nem tudunk előállítani, ráadásul nem minden részét/fajtáját vagyunk képesek felhasználni. Tehát zsírt enni muszáj, szénhidrátot közel sem.

Egy egészséges és követhető étrend nagyjából a paleo, az atkins, és a józan ész keveréke, mindezt egy olyan keretbe téve ami nekünk személy szerint megfelelő. Mire is gondolok pontosan?

1. Amit bárki, bármikor nyugodtan ehet kilószám, azok az alacsony szénhidrát- és kalóriatartalmú zöldségek, vagyis az uborka, retek, paprika, paradicsom, stb. Szerezzünk be egy tápanyag-táblázatot, és nézzük meg, hogy miben van kevés kalória, kevés szénhidrát.

2. Amit fontos enni, az a hús (ideértve a halat is) és a tojás, valamint minden az 1. pontban nem szereplő zöldség. Ebben az első két pontban gyakorlatilag egyetért a paleo és az atkins, nomeg a józan ész is.

2.b) Zsír. Mesterszakácsok szerint az ételek ízének egyik legfontosabb összetevője, illetve kihangsúlyozója. Fogyasszuk nyugodtan, bár ne túl sokat - vagy fogalmazhatunk fordítva is: keveset együnk, de azt nyugodtan. Félreértés ne essék: a zsírt nem bödönből, kanállal kell enni, hanem a húsok természetes, és egyéb ételek hozzáadott részeként :) Napraforgó-olaj helyett például használjunk zsírt, sokkal egészségesebb.

3. Tejtermékek. Itt már eltér a különböző módszerek álláspontja, de ha mindenkit meghallgatunk a témában, akkor kábé azt szűrhetjük le, hogy a tejnek legalább annyi pozitív hatása van, mint negatív. Én azt mondom szükség van rájuk, italként is (aki szereti nehezen mondana le róla, plusz nélküle egy fontos elemmel szűkülne a lehetséges innivalók amúgy sem tág köre), és az étkezések "harmonizálásához" is. (Ez alatt azt értem, hogy a kenyeret félretéve valami hústermék zöldséggel nem eléggé kifinomult és kiegyensúlyozott reggeli; szükség van például sajtra, ami az egészet "közös nevezőre hozza". Aki nem érti miről beszélek, próbálja ki reggelire a sonkát uborkával, majd ugyanezt sajttal együtt, és rájön.)

4. Gyümölcsök. Ezen is megoszlanak a vélemények, szerintem - a tejhez hasonlóan - a gyümölcsöknek is legalább annyi jó hatása van, mint rossz, tehát ne dobjuk félre őket. Lehetőség szerint frissen együk, vagy legalábbis ne feldolgozott formában - nyilvánvaló, hogy egy fáról tépett barack sokkal egészségesebb, mint egy cukrozott konzerv.

5. Hüvelyesek illetve burgonya. Ezek több diéta-rendszer szerint is nemkívánatosak, de egy átlagember nehezen bírna meglenni nélkülük. Ráadásul a tészták és a rizs kerülésével a főételekhez tálalható köretek kétharmadát kilőttük, tehát jó legalább a jó öreg krumplit meghagyni. Szénhidrát-tartalma sokkal kisebb, mint a másik kettőé, és ha nem tömjük magunkat mellette cukorral, némi krumplitól nem lesz bajunk. Ugyanez vonatkozik a hüvelyesekre; egy tál bablevesben található maréknyi babszem nem fog megölni minket, mivel annyi szénhidrát sincs benne mint egy szelet kenyérben vagy pohár kólában.

6. Minden más amiről megfeledkeztem, és nincs benne sok kalória, sok szénhidrát, illetve nem szerepel a tiltólistán :)

És a végére még egy nagyon fontos dolog, mondhatni az egésznek a kulcspontja: ne gondolkodjunk "fogyókúrában". A kúraszerű változások teljesen feleslegesek, értelmetlenek, és sokszor károsak. Könnyű belátni, hogy ha napi 10 rákóczi túróst befalva elhíztunk, akkor hiába rágcsálunk kizárólag bükkfagyökeret három hétig, a leadott kilók azonnal visszajönnek amint megint ráállunk a rákóczi túrósra. Ráadásul egy radikális kúra közben ki tudja miféle anyaghiányok jönnek létre szervezetünkben. A normális megoldás az életmódváltás. Ez hosszabb távon is tartható, nem megterhelő, és sokkal egészségesebb, bár az eredmények is lassabban jönnek. Ha a "tiltólista" pontjai közül bármelyiket, vagy esetleg többet sikerül a mindennapokba átültetni (tehát a lista elemeit kiiktatni), akkor sokkal egészségesebbek és karcsúbbak leszünk mindenféle kúra nélkül is.

Zárásként pedig egy kevésbé jelentős, de azért megfontolásra érdemes dolog: a táplálkozás szükséges része az életünknek, de nem központi elem - nem az evés az élet értelme. Mindezt azért mondom, hogy megértsük, nem kell az egészséges evés megszállottjának lenni. Nem kell "terjeszteni az igét", nem kell naponta mérnünk magunkat vagy a kalóriákat, nem kell napi szinten gondolkodnunk ezen az egészen. Egyszer tisztázzuk magunkban, hogy mi az egészséges, és mi nem, aztán felejtsük el a "szöszmötölést" - egyszerűen és természetesen csak együk azt ami jó nekünk. Nem kell ebből ügyet csinálni. Ehhez kapcsolódó kitétel, hogy az étrenddel ne legyünk rugalmatlanok. Vendégségben, vendéglőben nyugodtan együnk rizst, vagy akár kenyeret; még mindig jobb, mint ha megsértünk valakit vagy hülyének néznek minket. Próbáljuk meg a saját személyiségünket ismerve beállítani magunknak, hogy szigorú étrendet tartunk gyakori "botlásokkal", vagy laza étrendet tartunk, de abból nagyon ritkán engedünk. Ha valaki képes az otthonában, a saját életében szigorúan betartani a szabályokat, az nyugodtan ehet egy étteremben akár tofus pizzát is; aki otthon is gyakran elcsábul, az inkább az étteremben is próbáljon meg a zöldkörettel szemezni. A lényeg, hogy sose kerüljünk töréspontra, ahol úgy érezzük, túl sok volt a szigor, és abbahagyjuk az egészet.

Nem beszéltem még modern korunk sok egyéb velejárójáról, mint pl. növényvédőszerek a táplálékban, stb., de az igazából nem is szerves része annak, hogy milyen típusú ételeket együnk. Általánosságban érvényes, hogy próbáljunk minél "kezeletlenebb", minél feldolgozatlanabb ételeket enni, és ha van rá mód, jól nézzük meg hogy miből készült az a dolog amit a boltban a kosarunkba tenni szándékszunk.

Eddig a poszt, remélem, sokan egyetértetek az olvasottakkal. Sok utánaolvasás, könyvek, cikkek, kutatási eredmények, orvosi weboldalak böngészgetése után így látom én, ez a helyes út az egészségünk megőrzéséhez. Korábban gabonapárti voltam - különös tekintettel a teljes kiőrlésűekre - ma már belátom, hogy a gabonafogyasztás sok veszélyt rejt magában. A paleolit táplálkozás nem felel meg nekem, bár eszem egy kevés húst, de ritkán és kizárólag biohúst. A nagyüzemi húsokat mérgezőnek, ártalmasnak tartom, az állatokkal való bánásmódról pedig jobb nem beszélni, mélyen elkeserít.

A tejnél is nagyon fontos a beszerzési forrás. Hozzájutunk frissen fejt tehén- és juhtejhez is, joghurtot magam készítek belőle, túrót, sajtokat tőlük veszünk, frisset, adalékanyagmenteset. Azt már tudjátok, hogy biokertünk van, gyümölcs és zöldség van bőven. Zé hamarosan készít pár fotót a veteményesről, csatolom majd.

az eredeti poszt itt: http://deansdale.blogter.hu/465404/a_tokeletes_taplalkozas