Az éltető víz

Esik az eső és az jó nekünk. Jó bizony. Jó a földeknek, jó a növényeinknek és ha ügyesen gazdálkodunk vele, még a pénztárcánknak is. Ínséges időkben meg, ha jönnének olyanok, életet menthet. Össze kell hát gyűjteni az esővizet.

Van egy nagy beton ciszternánk az új házunk leendő terasza helyén, beépíti majd Joz és továbbra is felfogjuk az esővizet, mindenhol, ahol csak csurog. A fatároló eresze alá hordót teszünk majd. Sokan élnek kertes házban, adok egy kis útbaigazítást. Beszéljünk egy picit az éltető vízről először.

Az ivóvíz minőségét meghatározó szabványok egy helytelen alapgondolatból erednek, ami szerint lehetőleg minden baktériumot el kell távolítani a vízből. A biológiai tisztaságot az un. fekáliás baktériumok teljes elpusztítása biztosítja. Ezt az eredményt tartósan csak vegyi fertőtlenítéssel lehet elérni. A hivatalos ivóvíz szabványok nem védik kellőképpen az egészséget. „Ivóvíznek” minősített víz fogyasztása hosszútávon egészségkárosodáshoz vezethet.

Pontosan ezért, német, francia és belga, bio-elektronikában jártas tudósok, hosszú tudományos egyeztetések után javasolták az un. „éltető víz” [1] fogalmának a bevezetését. Az ivóvízzel ellentétben, az éltető víz fogyasztása, legalább is jelenlegi tudásunk alapján, még hosszútávon sem vezethet egészségkárosodáshoz.

Az éltető víz minőségi szabványai nem tekinthetők merev előírásoknak. Ezek csupán javasolt irányértékek. Mikrobiológiai szempontból az ilyen vízben 100 milliliterenként lehet egy tucat fekáliás- és kb. száz ártalmatlan baktérium. Ez a mennyiség az egészségre nem ártalmas.

Ezzel szemben a vegyi és elektrokémiai előírások sokkal szigorúbbak, mint az ivóvíz esetében. Az ivó- és éltető víz minősége között helyezkedik el az un. „elfogadható” víz. Egyes városok vize ebbe az osztályba sorolható.

Klinikai megfigyelések alapján tudjuk, hogy az emberi szervezet képes egy bizonyos mennyiségű, még kórokozónak minősített baktériumot is, minden egészségkárosodás nélkül felvenni. Immunrendszerünk genetikailag pontosan erre a kölcsönhatásra van berendezve. Az ivóvíz minőségét meghatározó szabványok kidolgozása előtt viszont nem végeztek járványtani méréseket aminek a segítségével meg lehetett volna határozni az emberi szervezet közepes tűrőképességét. A szabványokat egyszerűen a vegyi fertőtlenítés adta lehetőségekhez igazították.

Felületes személő számára ez a közelítés ésszerűnek és óvatosnak tűnik. Jobb, ha ivóvizünkben egyáltalán nincs kórokozónak minősített baktérium. Sajnos ennek a teljesen elméleti megközelítésnek az lett az eredménye, hogy világszerte az ivóvízellátást csak igen drága, központosított berendezésekkel igyekeznek a szakemberek megvalósítani. Ez a szemlélet számos egyszerű és gyakorlati megoldást félesöpört, aminek az eredménye a világszerte tapasztalható ivóvízhiány.

Egy nagyon tiszta természetes forrásból eredő vízmintát nagy valószínűséggel minősíthetnek „nem ivóvíznek”. Ennek oka a vízmintában megfigyelt néhány, kórokozónak minősített baktérium. Ezek sok esetben csak egyszerűen a mintavételnél kerülnek az elemzett vízbe.

Franciaországban, ahol a közegészségüggyel foglalkozó hivatalnokok nagyon figyelmesek ezekre a kórokozóknak minősített baktériumok jelenlétére, sok kisméretű tej- és sajttermelő ment csődbe emiatt. A családi tanyán lévő kút vizében elemzéskor kimutatták, hogy 100 milliliterenként 2, 3, 5 vagy 10 streptococus vagy staphylococus van. A kút vizét „nem ivóvíznek” minősítették. A tej- és sajttermelés folytatását csak akkor engedélyezték, ha a tanyára a városi vizet bevezetik. Sok kistermelőnek nem volt elegendő anyagi fedezete a több km hosszú cső letételére és az érdekelt család koldusbotra, földjük pedig dobra került. Ezek a „nem ivóvizet” adó kutak nemzedékek óta itattak embert, állatot, minden kimutatható egészségkárosodás nélkül.

Mindennapi életünkben nagyon ritkán iszunk olyan vizet, amit egy hivatalos laboratórium „ivóvíznek” minősítene. Ha poharunkban 100 milliliterenként néhány streptococust vagy staphylococust tartalmazó víz van, bár hivatalosan „nem ivóvíz”, fogyasztása (legalább is legjobb tudásunk szerint) egészségkárosodáshoz semmilyen körülmények között nem vezethet. A hivatalos szabványok tiszteletben tartása legjobb esetben csak a városi vízkezelő állomásokból kifolyó vízre lehet érvényes. Ha nincs vegyi fertőtlenítés, a több km csövön átfolyó víz minősége csökkenhet. Sajnos, teljesen tudománytalanul, a mikrobiológiai minőségi szabványokat egyesek a poharunkban lévő vízre is kiterjesztik. Franciaországban ezt a törvény megengedi, Belgiumban nem. Ez utóbbi országban a vízszolgáltató vállalat a víz minőségét csak a vízóráig köteles szavatolni. Ami utána történik, az a magánélet körébe tartozik, amit viszont az alkotmány véd. Franciaországban a hivatalnokok törvényileg ellenőrizhetik minden állampolgár kezében lévő pohár tartalmát. Ezért ebben az országban tilos az esővíz felhasználása. Hasonló tilalom van Ausztriában is, ahol amint kiderül valakiről, hogy házában esővizet használ, leszerelik a vízóráját és vízszolgáltatás nélkül marad.

Különös, de a legtöbb ember egyszerűen nem tudja hogyan kell a vizet fogyasztani. Itt nemcsak a minőségre, hanem a mennyiségre is ügyelni kell. Bármilyen meglepően is hangzik, nagyon sok ember vizet úgyszólván sohasem iszik, vagy csak kis mennyiségben. Az érdekeltek túlnyomó többsége ezt még fel sem ismeri. Szervezetünk alkalmazkodó képessége miatt ezt a szomjazó – bár nem annak észlelt – állapotot évekig fenn lehet tartani. A sejtek szintjén így megjelenő mozgékony víz hiánya a legkülönbözőbb formában jelentkezik, amit rendszerint mint betegséget tartanak nyilván. Nem túlzás azt állítani, hogy az orvosok által kezelt betegségek számottevő része csupán sejtjeink alapvető szomjának a kifejeződése. Ezt a szomjat csak ivóvízzel lehet kielégíteni. Sok vizet tartalmazó élelemmel vagy italokkal nem.

Ideje lenne felülvizsgálni a víz szerepét egészségünk megőrzésében. A ma általánosan elfogadott kép egy elavult tudományos szemléletben gyökerezik, ami szerint a víz csak egy H2O képletű molekuláknak az összessége. A legtöbb szakember számára a tojáshéjban, a csontokban lévő kalcium, az élő szervezetekbe beépült kalcium mint vegyi elem azonos a vízben oldott kalciummal, ami a vízkövet képezi. Hasonló eszmefuttatás alapján nem tesznek különbséget a tejben, borban, gyümölcslében, üdítő italokban lévő víz és az esőben, forrásokban vagy a városi vízben lévő „víz” között sem. Testünk vízszükségletének a felbecsülésénél összeadják a táplálékkal felvett vizet a megivott víz mennyiségével. Annak ellenére, hogy a gyümölcslevek, a bor, a tej, a cukros, édesített üdítő italok, a kávé és a teák majdnem teljesen vízből vannak, a bennük lévő H2O nem ivóvíz. Szervezetünk táplálékként dolgozza fel. A különböző italokban lévő víz az ivóvizet nem helyettesítheti.

Igyunk meg minden nap legalább másfél, de inkább két liter vizet (testtömegünk harmincad részét), de lehetőleg ne evés közben: fél órával az evés előtt és után, valamint napközben bármikor. Helyettesítsük az üdítő italokat tiszta vízzel. A kedvező hatás néha már néhány órán, de két napon belül feltétlenül jelentkezik. Olyan személyeknél, akik már évek óta nagyon kevés vizet isznak, a hatás igen szemléletes lesz. Ritka az a személy, akinél a vízkúra hatástalan marad.

A 2 – 3 hetes vízkúra után a vízfogyasztást kb. napi 1,5 literre le lehet csökkenteni. A megfelelő mennyiségű víz ivása nem egyetemes gyógyszer, de sok betegséget megelőz, és „kiszomjaztatott" személyeknél gyógyít is. A megemelt vízfogyasztás élénkebbé teszi a szervezet elektrolit forgalmát, ügyelni kell tehát a megfelelő mennyiségű szerves ásványi sók bevitelére, nagyobb mennyiségű gyümölcs és főzelékfélék fogyasztásával.

A szigorúan vett ivóvíz alig teszi ki a teljes vízfogyasztás 3 százalékát . Ha ivóvizünket házilag állítjuk elő eső-, kút- vagy forrásvízből, a vegyi vagy ultraibolya sugarakkal történő fertőtlenítést semmi nem indokolja. Az ilyen mesterséges fertőtlenítés a víz biológiai tulajdonságait igen rossz irányba befolyásolja. A vízben lévő baktériumok eltávolítása szűréssel igen egyszerű. Ezzel szemben nagyon nehéz a víz vegyi és elektrokémiai tulajdonságait megjavítani. Betontárolóban helyesen tárolt esővíz vegyileg megfelel az éltető víz minőségi előírásainak.

folytatom majd