Ha esik az eső

Akinek kertje van, legyen bár díszkert vagy veteményes, örül az esőnek. Mindig sajnálom, hogy nem tudok tartalékolni belőle aszályosabb időkre, de ez a gondom most megoldódni látszik a ciszternával és az egyéb megoldásokkal, amiket megvalósítani tervezünk.

Pár ötlet, amit Országh József tudományos munkáiból gyűjtögettem össze:

ereszeket kell helyezni minden olyan tetőre, tehát garázs, fészer, fáskamra, szerszámos bódé, egyebek tetejére is, amelyekről a csapadékot be lehet gyűjteni. A tető minden négyzetmétere évente 500 – 700 liter, igen jó minőségű vizet fog szolgáltatni. Hajlékony drót rácsokkal célszerű védeni az ereszeket, hogy a falevelek ne kerüljenek a víztárolóba. Az eresz lemenő csövének a bejáratára feltétlenül rácsot kell tenni, az esetleges bekerült oda nem való dolgok megállítására. Lombhullás után az ereszeket ki kell tisztítani.

Most egy kis szakmai résszel untatlak benneteket, de mert úgyis Zének meg magamnak írom, hogy okosodjunk a kérdésben, akinek nem inge, ne is olvassa el:)

Az ereszek által begyűjtött vizet először egy kb. 100 literes beton, vagy más vízhatlan anyagból készült ülepítő medencébe kell vezetni. Az ülepítő medencét úgy kell kialakítani, hogy annak viszonylag könnyű fedelét felemelve, azt könnyen ki lehessen néha takarítani, a keletkező iszapot eltávolítani. A fedél jól zárjon. Az algásodás elkerülésére az ülepítőben lévő vizet fény nem érheti. Ügyelni kell arra is, hogy apró állatkák ne hatolhassanak be.

Az ülepítő medence túlfolyója a derítő tartályba folyik. A derítő tartály vizét viszont a tárolóba önti. A derítő és a tároló összes térfogatát a gyűjtő tető vízszintes vetületéből kell kiszámítani. Minden négyzetméter tetővetületre legalább 150 liter, tároló térfogat szükséges. Tehát pl. egy 10x10 méteres ház tetejéről lefolyó víznek 15 köbméteres tároló (derítő + tároló) térfogat szükséges. Ha ennél kisebbet teszünk, esős időszakban vizet veszítünk, ami szárazság idején hiányozni fog. Jobb tehát inkább túl nagyra tervezni a víztárolót, mint túl kicsire. A derítő a tároló térfogatának kb. az egy ötöde.

A derítő és a tároló föld alatt van (nagyon fontos!) és betonból (tehát nem műanyagból vagy fémből) készül. A vizet benne fény nem érheti. A bejárati akna fedele könnyű alumínium- ill. acéllemez. A túl súlyos betonfedelet mellőzzük. A nyílás legyen elég nagy ahhoz, hogy karbantartásra létrával le lehessen menni és onnan esetleg egy testes személy is ki tudjon jönni egy telt vödörrel a kezében. Nagyobb víztárolók mennyezetére célszerű egy vízhatlan világítást elhelyezni. Ez megkönnyíti a karbantartást. A víztároló, az ereszek lemenő csövén keresztül szellőzik. Külön szellőztetése nem feltétlenül szükséges.

A tárolóból a vizet egy hidrofor szivattyú nyomja a házi vezetékrendszerbe, vagy a kertbe, ahova a vizet szánjuk. A hidrofor fagymentes helységben van. A költséget a hidrofor megválasztásánál nem kell kímélni: a zavartalan üzemeltetésre jó minőség szükséges.

Van még ezernyi tudnivaló. A mi ciszternánk szerintem nem ennyire bonyolult, de alkalmas a kert öntözésére a benne felfogott esővíz, az biztos. Egyelőre ennyi elég is nekünk. Van vezetékes vizünk, de mert én azt a klórozott vizet meg nem iszom, ahogy a palackozott ásványvizeket sem, beszerzünk majd egy víztisztítót, amit a konyhában a csapra szerelünk. Mindenekelőtt azonban felkutatunk egy közelben lévő forrást és onnan hozzuk majd az ivóvizet.