Van egy régi anekdota három utazóról, akik Rómába mennek. Meglátogatják a pápát, aki megkérdezi az elsőtől:
- meddig maradsz itt?
A férfi azt feleli: - három hónapig.
- akkor sokat látsz majd Rómából.
Az ott-tartózkodás hosszára irányuló kérdésre a második utazó azt feleli, hogy csak hat hétig tud maradni. A pápa azt mondja:
- akkor te még többet láthatsz, mint az első.
A harmadik utazó azt feleli, hogy csupán két hetet tölt Rómában, mire a pápa így szól:
- szerencsés vagy, mert módod lesz megnézni mindent, amit érdemes.
Az utazók megzavarodnak, mert nem értik az elme működését. Pedig nem nehéz, gondoljatok csak bele: ha ezer évig élnénk, számtalan dolgot elszalasztanánk, mert folyton halogatnánk a dolgokat. De mert az életünk rövid, nem engedhetjük meg magunknak a halogatást. (csak zárójelben jegyzem meg, hogy néha győz a lustaságunk, és mégis megtesszük. Viszont a saját kárunkra).
Ha tudnánk, hogy már csak huszonnégy óránk maradt, azt hiszem, a lényeges dolgokat nem halogatnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése