Alázat

Egy alázatos embert nem lehet megsérteni. Az igazi szerénység valójában az ego nélküli állapot. Eldobsz minden személyiséget, minden dekorációt, amit magad köré gyűjtöttél, és olyanná válsz, mint egy kisgyerek, aki nem tudja, hogy ő kicsoda, aki semmit sem tud a világról. A szemei még tiszták. Sokkal élesebben látja a fák zöldjét, mint te; az ő szemei sokkal érzékenyebbek.

A te szemed tele van porral, amit úgy hívsz, hogy tudás. És miért is gyűjtötted össze ezt a sok port, ami elvakít? Azért, mert a világban a tudás óriási energiával látja el az egót. Te "tudod" és a többiek "nem tudják".

Az alázatos ember semmit sem tud. Számára a kör bezárul, visszatért gyermeki ártatlanságához. Tele van csodálattal, számára minden tele van misztériummal. Köveket és kagylókat gyűjt a tenger- vagy folyóparton, és úgy örül nekik, mintha gyémántokat, smaragdokat, rubinokat talált volna.

A gyermekkornak mérhetetlen nagy tisztasága van. Ebben a tisztaságban, ebben az átlátszóságban, ezekkel a szemekkel az egész világ csodának tűnik. Az alázatos ember pedig visszatér ehhez a csodálatos léthez. A ma embere mindent megszokottnak vesz. Nem veszi észre, ahogy ugyanabból a talajból kivirágzik a rózsabokor, a bodza, a kamilla és millió más virág. A talajnak nincsenek olyan színei; honnan jön az a sok csodálatos szín? A talaj durva és rögös - mondja. Honnan a rózsa bársonyossága? Honnan jön hát a fák és erdők zöldje?...

A szerény ember olyan, mintha újra gyermek lenne. Nincsenek követelései - csak hálát érez mindenért; még olyan dolgokért is, amiről el sem tudod képzelni, hogy hálás lehetnél érte .Ha megnézted már egy hópehely varázslatos rajzát, ha elgyönyörködtél egy cica rugalmas, harmonikus, tökéletes alkatában, mozgásában, ha nyári és téli estéken ámulva bámultad a csillagokat, akkor tudod, miről beszélek.

Osho gondolatait gondoltam tovább....