Cseresznyelekvár

Íme az első lekvárfőzésem, legalábbis cseresznyéből, mert tavaly szilvalekvárt azért készítettem bőven. Húsz üveg lett, tartósítószer és cukor nélkül, remélem, eláll legalább a tél elejéig:)

Nagy Zsuzsa Legyen néktek eledül című sorozatának utolsó füzetkéjéből vettem a hasznos tudnivalókat:

"100% gyümölcstartalmú, cukor -, tartósítószer és adalékanyagmentes lekvárok:

A befőttekkel és a lekvárokkal szemben az az elvárás, hogy akár évekig is elálljanak, ehhez viszont csírátlanítani kell a gyümölcsöket és a tároló üvegeket is.

- szedjünk össze különböző űrtartalmú üvegeket és a tetejüket. Ellenőrizzük, nem rozsdásodik-e a tető belseje, sérületlen-e a menete, nincs-e bármilyen hiba rajta (azért javasolt különböző nagyságú üvegeket használni, mert a tartósítószer-mentes lekvárok a felbontás után még hűtőben is könnyen penészednek, így mindig akkora üveget nyithatunk, amennyiből 2-3 napon belül elfogy a lekvár).

- egy nagy befőző fazékban forraljunk fel 10-15 liter vizet, öntsünk bele fél liter ecetet ( a 10 és a 20%-os ecet is megfelel a célnak.)

- amíg az ecetes vizet felforraljuk, forró vízzel mossuk át az üvegeket, így nem fognak elpattanni, amikor óvatosan beleengedjük a forrásban lévő ecetes vízbe. Egyszerre két-három üveget főzzünk ki, tegyük a vízbe a tetejüket is. 5 percig hagyjuk a forró vízben.

- Két fogókesztyű és egy hosszúnyelű fakanál segítségével egyesével emeljük ki az üvegeket a hozzájuk tartozó csavaros tetővel. Rázzuk ki a felesleges vizet és még üresen, forró állapotban tekerjük rá a fedőt (ha nyitva hagynánk az üvegeket, a levegőben lévő csírák belekerülhetnek az üvegbe).

- készítsük el a lekvárt úgy, ahogy szoktuk, felfőzéssel. Törjük össze a gyümölcsöt előzetesen egy rúdmixerrel, hogy ne kelljen annyi ideig főzni, hiszen a majdnem teljesen folyékony gyümölcspépet nem kell hosszú órákig forralni annak érdekében, hogy az egész szemek szétessenek.

- abban az esetben, ha sűrűbb lekvárt vagy keményebb dzsemet szeretnénk készíteni, forrásponton keverjünk a lekvárba a bioboltokban kapható Stabarg nevű növényi zselésítőből.

- amikor a gyümölcspép folyamatos kavargatás mellett párat már rottyant, az ecetes vízben szintén kifőzött szedőkanalunkkal mérjük az üvegekbe a lekvárt. Mindig csak az az üveg legyen nyitva, amelyikkel dolgozunk. Amikor megtelt lekvárral, tekerjük rá a tetőt és fordítsuk pár percre fejre. Így egyrészt ellenőrizni tudjuk, hogy nem tekertük-e félre a tetőt, másrészt a tűzforró lekvár még egyszer csírátlanítja a tetőt.

- fordítsuk vissza az üvegeket, tekerjük az üveget újságpapírba, majd párnák, paplanok közé téve tegyük szárazdunsztba. Tartsuk ott 4-5 napig, amíg kihűlnek az üvegek.

Az így elkészített lekvárok évekig elállnak.

Befőttkészítés:

a csírátlanított üvegekbe beletesszük az alaposan megmosott nyers gyümölcsöt, felengedjük tisztított hideg vízzel, rátekerjük a tetőt.Minden üveg alját kb. 5 cm magasan újságpapírba bugyoláljuk, az üvegeket langyos vízzel 3-4 ujjnyi magasan feltöltött lábasba állítjuk és elkezdjük felfőzni. Akkor van készen, ha az üvegben lévő víz elkezd gyöngyözni. Ekkor vesszük ki az üvegeket a fazékból és tekerjük körbe törülközőkkel, hogy csak lassan hűljenek le."

Elég szájbarágós, de nekem pont így volt a jó:) talán ti is tudjátok majd használni. Stabargot nem kaptam sehol, így aztán nem került bele ilyesmi. Jó lesz az úgy magában. A másik zselésítő az agar-agar, az volt a győri bioboltunkban, aranyárban. Az is kimaradt.

Sajnos mire eljön a tél, a gyümölcs vitaminjaiból szinte semmi nem marad, úgyhogy felfogható édességnek, egy kis zab- vagy egyéb kására téve jó kis nasi lesz az én édesszájú uramnak:)