Aszalt gyümölcsök

Mi lehetne jobb édesség télen, mint az aszalt gyümölcsök? Ha valami nasira vágyom mostanában, eszem pár szemet és jó is. Nem vagyok nagy édesszájú, de néha azért nekem is jól jön. Láttok a fotón áfonyát, céklát, mazsolát, szilvát, fügét, datolyát. Az áfonyát nem mi aszaltuk, a veszprémi piacon vettük, nagyon finom, és természetesen a datolya, füge sem saját aszalás, a többi viszont igen.

Mielőtt enni kezdem, szeretem a szemeket visszaduzzasztani, rehidratálni. Édes marad, de finomabb a hatása a szervezetünknek, nem dobja meg hirtelen a vércukorszintet, mert azt tudjuk, hogy nem jó. Heves inzulinreakciót váltana ki és ettől jobb, ha óvakodunk.

Elmondom, hogy csinálom: annyi aszalt gyümihez, amennyit megenni szándékozom, kevés vizet teszek. Hagyom, hogy felszívja. Változó, hogy mennyi vizet szív fel és mennyi idő alatt teszi, függ a szemek nagyságától, attól, hogy mennyre volt száraz. Forró vízzel gyorsabban megy a dolog.

Ha valaki krémekbe, sütikbe tenne például mazsolát, járjon el ugyanígy, duzassza fel előtte a szemeket. Egy csészényi mazsolához adjon egy csészényi vizet. Legjobb este beáztatni, másnapra, mire a sütit készíti, jó is lesz.

Zöldségekhez elég kevesebb víz is, egy csésze céklához fél csésze vizet szoktam adni, pár óra és ehető is. Ha répát például levesbe tennénk, nem kell visszaduzzasztani, majd a főzés során megduzzad.

Sok előnye van az aszalásnak, talán írtam is már erről. Télen kis helyet foglal a szárított gyümölcs-zöldség, jól tárolható, télen pedig jól használható. Igaz, szükségem lenne egy komolyabb aszalógépre, miénk meglehetősen egyszerű szerkezet, de egyelőre megteszi. Majd egyszer:)