2009. június 22., hétfő

Kedvencünk, a koviubi


Nagyon idekívánkozik a dolog a kihívás napja közelébe. Mindannyian szeretjük, de sokan nem tudják elkészíteni a nyár finom csemegéjét, a kovászos uborkát. Vegavarázs honlapján bukkantam erre a jó kis receptre, magamévá is teszem nyomban.

A koviubi a Nap ajándéka, telepakoljuk az üveget ubival és vízzel, meg még egy két aprósággal és ő mindent elintéz. Vannak akik borkősavat és más hülyeséget tesznek bele, de teljesen felesleges. Maradjunk csak a jól bevált ősi módszereknél, tehát:

Hozzávalók:

uborka
egy csokor kapor
egy szelet kenyér
víz


Alaposan kimossuk az üveget, majd előkészítjük az uborkát, vagyis levágjuk a két végét és az oldalát hosszában bevagdossuk három helyen. Az üveg aljába tesszük a megmosott kaprot, belehelyezzük az üvegbe az uborkákat, és szorosan telerakjuk. A tetejére rátesszük a kenyeret. Egy edényben felforralunk kb. annyi vizet, ami feltölti az üveget.

Ha felforrt, lehűtjük és beleteszünk literenként egy púpozott evőkanál sót. Ezzel teletöltjük az üveget, majd letakarjuk valamivel a tetejét, de úgy, hogy szellőzni tudjon. Az üveget kitesszük a napra és ott hagyjuk beérni néhány napig. Az időjárástól függ, hogy mennyi idő alatt készül el. Ha nagy a hőség és süt a nap, akár 2 nap alatt is elkészülhet, ha nem, ennél több időre van szükség.

Amikor elkezd érni, kissé sárgás-élénkzöld színt kap, és az illatán is érezzük a kovászt. Azt tanácsolom, ha már látjuk a színén és érezzük az illatán, hogy esetleg jó lehet, kóstoljuk meg, és ha még nem eléggé érett, tegyük vissza. Időnként nézzük meg, és ha szükséges, pótoljuk a vizet. Én ropogósan szeretem, úgy a legfinomabb.

Fotó és recept: Vegavarázs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...