Mámor és táplálék

Nem esik jól, ha értelmes fiatalokat látok az idősek ellen fordulni, ha meg nem értést tapasztalok, ha azt látom, hogy valaki(k) a saját önös szempontjaik szerint ítélik meg a világot. Ha ember embert ember ellen fordít és most ez megy a világban. Rossz nézni. Élvezem, hogy mióta házat keresünk a Bakonyban hegyek és völgyek ölén időzhetek, testben és lélekben távol a rossz hatásoktól, fel tudok töltődni energiával, élettel, nagyon jó érzés. De kiszállni azért a mindennapokból nem lehet, hiszen a mi kis szerény életünket is befolyásolják a világ, a politika eseményei.

Vasárnap szavazunk, a küszöbön pedig ott toporog az előrehozott választás kísértete. Elgondolkodtam. Mit fognak vajon ígérni a pártok? Mit tudnak még ígérni, amivel az embereket maguk mellé állíthatják? Mit fognak hazudni megint? Mert az ország és a gazdaság helyzete minősíthetetlenül borzalmas, csődközeli állapotban vagyunk, erőforrás válság van, a folyamatok visszafordíthatatlanok, mit tudnak még adni? Mit az időseknek és mit a fiataloknak? Őszinte egy párt sem lehet, szándékosan egyik sem rohan a vesztébe. Marad tehát a hazugság, megint az fog győzni, aki a nagyobbat fogja hazudni? És sokan el fogják hinni a hazugságokat.

Eszembe jutott, hogy olvastam erről valamit Nietzsche Virradatában. Megkerestem, beírom nektek:

"A népeket azért csapják be olyan gyakran, mert mindig csalót keresnek maguknak: mármint valami izgató bort az érzékeiknek. Csak akkor képesek megenni a fekete kenyeret, ha van ilyen boruk. A mámor többet számít nekik a tápláléknál - ez az a csalétek, amelyre mindig ráharapnak.

Mit jelentenek számukra a közülük választott férfiak, akár a szakmailag legképzettebb gyakorlati emberek is a sziporkázó hódítókhoz, vagy a régi, pompázatos hercegi házakhoz képest! A demagógnak legalább pompát és hódításokat kell kilátásba helyeznie: így talán még hisznek neki.

Mindig engedelmeskednek, sőt ennél többet is tesznek, föltéve, ha ez az ember képes lelkesíteni őket. Nyugalmat és elégedettséget csak a babérkoszorúval és a benne rejtőző szédítő erővel együtt szabad kínálni nekik. Ez a csőcselék ízlés, amely többre tartja a mámort a tápláléknál, semmi esetre sem az alja nép körében keletkezett: inkább odavitték, ott ültették el és többnyire csak megkésve, ám buján hajt ki itt, míg eredetét a felső intelligenciától veszi és évezredekig ennek körében virágzott.

A nép a végső szűzföld, amelyen ez a pompás gyomnövény még kihajthat. - Hogyhogy? És éppen rá kellene bízni a politikát? Hogy ebből állítsa elő a minden napra jutó mámort?"

Így van ez.