Jen Huj egyszer így szólt Kung Céhez:
"Nemrég, amikor átkeltem a mély Sang Sen halálos hömpölygésén, a révész isteni módon kormányozta a csónakunkat. Megérdeklődtem tőle, hogy hol lehet ilyen mesteri fokon kitanulni az evezést. Azt felelte, hogy bárki, aki tud úszni elsajátíthatja azt, sőt, a jó úszók mesterei lehetnek az evezésnek. A búvárok viszont még akkor is elboldogulnak egy csónakkal, ha előtte még sosem láttak olyat. Kérdésemre azonban nem kaptam választ. Megmagyaráznád nekem mester ezeket a szavakat?"
" Hmm. Bevallom, hosszú ideje csak felszínes dolgokról beszélgetünk; itt az ideje, hogy most a lényegről szóljunk. Az a személy, aki tud úszni azért tanulhatja meg az evezés mesterségét, mert a víz neki könnyűség. A búvár pedig azért, mert számára a mélység a szárazföldhöz hasonló, míg a csónak ringatózása a szekér rázkódásához. Számtalan halálos veszély megannyi formája tárul föl előtte, de őt nincs, ami megzavarhatja: mindig nyugalom veszi körül, bármerre vigyen is az útja.
Olyan ez, mintha fogadásból játszanál. s amíg egy marék kavics a tét, addig ügyesen játszol, ha már az övcsatod, úgy kissé izgatott leszel és idegessé válsz, ha aranyad vesztheted. Nem mintha ügyetlenné válnál a játék során hanem bensőd rendül meg azáltal, hogy rajtad kívülálló dolgoknak tulajdonítasz jelentőséget."
Csuang-ce bölcsessége
Tóthné Árvai Erzsébet festménye: Üres csónak a Kőrösön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése