A Kőmosó szurdok

Gyönyörű és izgalmas. Itt van a Bakonyban, Cseszneken, egészen közel hozzánk, a vár közelében. Sokszor jártunk már arra, hamarosan újból megyünk, az oldalában terem a medvehagyma, kedvenc tavaszi növényem. Eddig vagyonokat fizettem érte a szentendrei bioboltomban, most begyűjthetem magunknak, gondoskodik rólunk a természet.

A cseszneki várat sokan ismerik, de kevesen tudják, milyen szép kis szurdok rejtőzik a Várhegy alatt, néhány perces sétával könnyen elérhető. Ahol a szurdok összeszűkül, a patak vízesést alkotva esik a Törökfürdőnek nevezett kis medencébe, amit elméletileg fürdésre is lehetne használni, de száraz nyarakon a víz éppen csak csordogál. Nem olyan könnyű lemászni a szurdok aljába, legalábbis én még nem vettem a bátorságot hozzá, pórázon a kuttyommal. De ha végigmegyünk rajta, ki lent, ki fent, a túlsó végén két barlangot találunk, az egyik a néphit szerint a vár titkos bejárata volt. Ki tudja, igaz-e, hiszen most csak 30 m hosszú, bár betemethette a többit az idő vasfoga, úgy bizony.

A szurdokvölgy legszebb részén van az Ördöggát, ami tulajdonképpen egy sziklakapuba szorult leszakadt kőtömb, átjutni csak az egyre hiányosabb vaslétra és a beszorult farönk segítségével lehet, mindig akad olyan elvetemült kiránduló, aki megteszi. Itt találjuk a Bakony második legnagyobb barlangját, az Ördöglikat is. Ha közelebbről megnézzük a köveket, kisebb-nagyobb korongokat láthatunk bennük, ezek a népnyelv által Szent László pénzének nevezett nummuliteszek. ( Nummulitesz: az eocén korban hatalmas méretűre nőtt egysejtűek, egyes fajok átmérője elérheti a 15 cm-t is. Minden második generáció kisebb méretű, a kövekben általában 2-3 cm és 0,5 cm átmérőjű példányokat láthatunk együtt.).

A szurdok ideális kirándulóhely, de azért csak óvatosan, óvatosan, mert még száraz időben is nehezen járható. A Bakony szinte legszebb sziklaképződményiet láthatjuk körös-körül, amelyeket a víz alakított különleges formákra. Egykor ezen a vidéken bő vízek hömpölyögtek, ellátták a török fürdőket is. De szép lehetett akkoriban , igaz, ma is az. Különösen, ha a tavasszal, nyáron nyíló rengeteg virágot is megcsodáljuk. Várom már a jó időt, hogy mehessünk az erdőbe, begyűjthessük a gyógynövényeinket a teáinkhoz, és feltöltődjünk testileg, lelkileg a hosszú és kemény tél után.

Bakonynána népművészei

Kata és Tibor meg a kisfiú, Konrád, akit még nem ismerünk, mert mikor arrafelé járunk éppen iskolában van. Fantasztikus család, rokonlelkek. Éppen úgy szeretik a természetet, az egyszerűséget mint mi is, hasonló az értékrendjük a miénkhez, gyorsan megszerettük őket, nem volt nehéz.

Népművészek. Népi bútorokat készítenek, festenek, itt láthattok jó néhányat, de a blogom jobb oldalán is megtaláljátok a honlapjukat. Ők készítik a nappalink bútorát, lefotózom majd ha kész, álomszép lesz, abban biztos vagyok.

Öreg parasztházban laknak a maguk készítette bútorok között, még sosem láttam ennyire egyéni, ennyire magával ragadó életteret, ami szó szerint élettér, mert nincs apró szobácskákra osztva a ház, jó nagy lakószoba van, ahol megférnek egymás mellett a tálaló, az ágy, vagy a kályha. Kő és fa, természetes anyagok között élnek, boldogan. A ház hátsó részében pedig Tibi műhelye van, belépve a finom faillatot érezni azonnal, jó érzés.

A kertet először nyár végén láttuk még vad bujaságában, ahogy az embernek, úgy a növényeknek is jut bőven élettér, rengetegféle dísz- és gyógynövény osztja meg egymással a helyet. Pár hete kaptunk is sok hajtást, eljött hozzánk a nyuszifül, a trombitafolyondár, a japán lonc, a hóbogyó, a vakondriasztó növényke, az izsóp, a zsálya, a páfrány, az igazi parasztnefelejcs.

Mikor házat kerestünk, jártunk Bakonynánán is. Volt több címünk a Kossuth utcában, a főutcán, ahol Tibiék is laknak. Nem mentünk be egyik házba sem, mert megijedtem attól, hogy főutcáról nyíljon az otthonunk. Butaság volt tőlem, mert így aztán egyáltalán nem láttuk meg a falu szépségét, amit megtaláltunk Tibiéknél. Nem az előkertből áll a birtok, nem is a ház melletti kertből csupán, utána jön a csoda. Ahogy hátrébb sétálunk, átmegyünk egy kis kapun a hátsó kertbe, elénk tárul a Bakony, a gyönyörű táj, kinyílik a látóhatár hirtelen, hogy a gazdag növényzetű hatalmas terület végén megpillantsuk az erdőket, a hegyeket és csak álljunk földbe gyökerezett lábbal, ámulva, hogy ilyen is létezik, ennyi gyönyörűség, ilyen színek és ilyen fények, gondozottan, szépen, ahogy az emberi kéztől és Gaiától, a Földanyától telik. A Bakony varázsa. Nem lehet betelni vele.

Katáék ismertettek meg a Herbációval. Azon gondolkodom, szentelek is egy blogot ennek a füzetkének, annyi minden van benne, amit szeretnék megosztani veletek, kedves Olvasóim. Télen van időm blogolni, elkezdem talán. A Herbáció népgyógyászati receptmagazin, de szerintem ennél lényegesen több. Pont ez az, amire most szükségem van. Rengeteg gyümölcsünk terem, dió, sok hasznos tanácsot kapok, mit kezdjünk velük. Tibi vega már egy ideje, sok ételt elkészítettek már az útmutatók alapján, megkínáltak bennünket maguk sütötte kenyérrel, rajta pástétom, éppen olyan volt az íze, mint a jóféle májkrémnek. Nem fogjátok elhinni, dióból készült. Megcsinálom én is hamarosan.

Újabb biotermesztőket is megismertünk rajtuk keresztül, ezentúl nem boltban veszem a tönkölylisztet, hanem magunk őröljük, vettünk egy kézimalmot, nagyon helyes és praktikus kis darab, lassan elérjük azt, amire mindig is vágytam, meg tudjuk termeszteni, el tudjuk készíteni mindazt, amire szükségünk van és amit nem, arról meg már tudjuk, hova kell menni érte.

Szeretem, hogy ilyen emberek közelségében élhetek. Nagy ajándék a sorstól. Köszönöm.

A blog elindult: Vissza a természethez

Élet egy barokk udvarházban

Még nem meséltem arról, hogy Akli majorban jártunk a minap. Beszereztük télre a biokrumplinkat, hagymát és igazán jó volt látni, hogy léteznek még emberek, akiknek ennyire fontos a környezet, fontos a vegyszermentes élet, fontosak az állatok, a növények.

Nem könnyű Esztiéknek. Pénz, pénz, pénz és sokadszor is pénz kellene, amiből sajnos egyre kevesebb van. Pályázgatnak, nyernek is itt-ott, még norvég alapítványtól is, de több kellene. Ha valakik, hát ők igazán megérdemelnék.

Akli major Zirctől négy kilométernyire fekszik, Akli pusztán, a Bakonnyal körbezárt csodálatos természeti környezetben. A zirci ciszterci apátság közel ezeréves egykori udvarháza. Műemlék, a XVIII.-XIX. századi majorsági gazdálkodás és életforma minden elemét bemutatja. A pajtákat, magtárat, műhelyeket, boltozatos istállókat, tejházat, gyümölcsőrző házat, barokk konyharendszert, barokk kúriát, kápolnát. Nem is láttam még hozzá hasonlót, pedig sokfelé jártam már Magyarországon. Jó lenne, ha valaki felfigyelne rá, nem sajnálna befektetni egy kis (sok) pénzt, jó lenne megőrizni az értékeinket, fel kellene újítani, restaurálni ezt a csodálatos barokk udvarházat.

Esztiék a biogazdálkodásra állnak át, már csak négyféle vegyszert használnak a krumplihoz a termelőik, a hagymához egyet. Jó áron adják, a hagymát náluk vettük meg, 100 Ft-ért kilóját, de a burgiért elmentünk végül Hárskútra, Jánoshoz, aki vérbeli és hozzáértő biogazda, róla is mesélek mindjárt.

Szóval. Ha az már eredmény, hogy csak négyféle vegyszert alkalmaznak a krumplitermesztésben, akkor mennyivel mérgeznek bennünket a nagyüzemi módon termesztett burgonyával? Megmondom. Éppen tizennéggyel. Pontos adat. Felsorolni nem tudom, nem érdekel, évek óta bioburgonyát eszünk és már most elteszem az apróbb krumplikat tavaszra vetőburgonyának. Nagy a kertünk, szépen megterem majd benne a télire való.

János rákos beteg volt, istenhite és a vegyszermentességre való átállás (orvosi tanácsra és segítséggel) meggyógyította őt, már vagy hét éve jól van és dolgozik látástól vakulásig a földjein, de minden vegyszermentes és csak azt eszi, amit megtermel maguknak. A felesége sajnos nem partner semmiben, nem érdekli a dolog, számára mindegy, mit eszik, nem támogatja Jánost, afféle úri huncutságnak tartja az elképzeléseit. Így aztán nagyon örült nekünk, volt kivel beszélgetnie részben a gyakorlati, részben a spirituális dolgokról. János méhészkedik is, kaptunk tőle egy nagy üveg biomézet, Hárskútról Vas megyébe szállítja a méheit egy hatalmas, forgalomtól védett akácerdőbe és a későbbi munkálatok során sem használ semmiféle idegen anyagot.

Kaptunk céklát, répát meg fokhagymát is. Jutott egy zsáknyi biohagyma is, örültünk nagyon. Nem ad el általában senkinek, mi voltunk a kivételek. A portáján valami hihetetlen nyugalom és béke van, megférnek egymással a kutyák, cicák, juhok, kiscsirkék meg nagyobbacskák. Nincs bekerítve semmi, mégsem bóklásznak el az állatok. Minek is tennék, jobb helyük sehol sem lesz. Szép ott minden, zöldell a fű, egészségesek a növények, szemet gyönyörködtető. Sokat beszélgettünk és találkozunk még, megkedveltük egymást nagyon.

Megvettük a teljesen vegyszermentes burgit, amiről érdemes elmondanom pár dolgot. Rómer Flóris írta A Bakony 1860 c. művében: " ..sütögettük önöszvehordta száraz ágak parazsa alatt A Bakony főterményét, a jó lisztes burgonyát." Igen, nagyon finom itt a burgonya, jó ízét és lisztes állagát a kedvező klímaviszonyoknak ás az ásványi anyagokban bővelkedő hegyvidéki talajnak köszönheti. Csodás a kertünk földje is, a szigeti terméketlen homok után szerelmes vagyok a földigilisztákba, mert Horányban nem találtam egyet sem, itt meg a jó kövér talajt jelzik.

Akli majorban a Sárvári család egy új magyar fajta krumplit nemesített, a Míra burgonyát. Már a veszprémi öko-fesztiválon kaptunk belőle kóstolót, finom és gyorsan, 12 perc alatt megfő. A régi magyar burgonyafajtákat és az őshazából származó vadfajtákat keresztezték, hogy új rezisztens fajták keletkezzenek. Ezek, a világon egyedülálló módon, hagyományos és biogazdálkodásban egyaránt vegyszermentesen termeszthetők. Hamarosan Esztiéknél is teljesen vegyszermentesnek nyilvánítható a burgonya, érdemes lesz leautózni érte a fővárosból is. Már ha valakinek számít az egészsége.

Volt egy izgalmas kalandunk is. Akli majorból Hárskút felé haladva egy picit eltévedtünk. Már Pénzesgyőrnél jártam, mikor gyanús lett, hogy rossz irányba haladok. Visszafordultunk és rátértünk egy földútra, ami Hárskút felé vezet. Vezetne, ha járható lenne. Elhagytuk a köves részt és egy igen sáros földútra tértünk rá. Óóó, semmiség, mondom, nagy sebességgel átszaladok én ezen, nem lesz semmi gond. Lett. Párszáz méter után beragadtunk a legalább félméteres sárba, nem bírta a kis Corsa. Onnan aztán se ki, se be. Keskeny út, körülöttünk a szépséges Bakony az őszi színeivel, ember sehol, esős időben a madár sem jár arra. Jánostól kértünk segítséget mobilon - Isten áldása tud lenni az a picike szerkentyű - aki hamarosan küldött is hozzánk egy fiatal pasit terepjáróval, röpke percek alatt ki is húzott minket, megszabadultunk a fogságból. Én többet földútra, esős időben, soha:)

De azért nagyon jó volt jó emberekkel megismerkedni. Lélekmelengetős. Kell az ilyesmi.

Indián nyár

Lehet, hogy a késői nyárból közvetlenül a mínuszos télbe jutunk majd, hóeséssel és a tél minden szépségével, az őszt kihagyva. Ilyesmit mondogatnak a meteorológusok, na de megszoktuk már, hogy beszélnek össze-vissza aztán majd másképp lesz. Talán lesz azért pár szép őszi napunk, a látványról nem is beszélve. Csodálatos az őszi erdő, különösen az lesz itt a Bakonyban. Még zöldell szinte minden, a levelek is alig hullanak.

Nagyjából készen vagyunk a kerti munkákkal, amit még idénre beterveztünk. Kilencven új növénykét ültettünk el és még érkezik tizenkilenc. Alakulunk. Pázsit még nincs, alig bújt ki a fű, nem tett jót a pázsitos résznek, hogy felvonulási területnek használták az építkezés során. Tavasszal újragondoljuk az egészet, hozatunk majd termőföldet és úgy talán jó lesz. Felszántattuk a kert egy részét, ahol veteményezni fogunk majd. Tavasszal még géppel felkapálják, hogy jó porhanyós legyen a föld. Ellenemre volt a szántás, a biokertészek nem szántanak, nem ásnak, de évek óta gondozatlan kertnél megengedik, másképp nem tudjuk megművelni. Csak egyszer szántunk, aztán soha többet.

Sohasem szedem össze ilyenkor a lehullott leveleket, csak tavasszal, a földnek és a benne lakó apró élőlényeknek szükségük van meleg talajtakaróra. Levágtunk sok fenyőgallyat, nagyon elhanyagoltak voltak a fák és kell is a fény a nappaliba, na meg a panoráma, ellátunk a hegyekig, szemben velünk a vár, kell ennél szebb látvány?

Annyira szeretnék havat. Mostanában csak-egy egy napon ad nekünk télanyó, pedig kell a növényeknek és kell nekem is. Gyönyörű látvány lesz a hófehér kert, a hegyek, nem szeretném nélkülözni.

A mindennapos erdei séták egyelőre elmaradtak itt, annyi munkát adott a nagy kert. Ritkábban megyünk, de megyünk azért, visszük Teót is. Őt igaziból a kert is kielégíti, sok élményt ad neki a baromfiudvar, az új látni- és szagolnivalók. Izgalmas lesz a tél is, az biztos. Megtanulni az új kályhákkal fűteni. Fát hasogatni, bár azt most már Zé csinálja, mindig meglep, hogy városi polgárként milyen hamar beletanult az itteni életbe. Mert ha nem is vagyunk született parasztok, lassan azzá válunk majd, a szó nemes értelmében. Jó találkozni a földdel, ilyen igazi földdel, mint ami itt van, és elfelejthetem végre a horányi terméketlen homokot. Megtanulunk szőlőt művelni, gyümölcsfákat metszeni, orgonát, bodzát fiatalítani. Hát így. Jó így élni.

A fotón a Bakony egyik nevezetessége, a Kőmosó szurdok látható, itt van tőlünk tíz percnyi sétára, átmegyünk a hegygerincen és be lehet csatlakozni. Valami fenséges látvány, a magas hegyek alján csörgedező patak, két oldalán hatalmas kövekkel, sziklákkal. Lent is vezet egy turistaút meg fent is, mi még csak fent mentünk, nem mertem Teót elengedni, pórázon vittem, nem mertem vele lemászni ( na jó, nélküle sem mertem volna). Nehéz terep ez nekem, de egyszer talán összeszedem a bátorságom. Mindig megnézzük, ha arra csavargunk, mindig eldöntöm, hogy legközelebb túrabakancsban jövök és Teó nélkül, aztán meg sajnáljuk otthon hagyni:)

Hamarosan

Talán észrevettétek, kedves Barátaim, hogy mostanában lényegesen kevesebb időm jut a blogomra, mint korábban. A finom falatosról meg ne is beszéljünk:) Lassan már enni sincs időm, nemhogy írni a kajákról.

De nagyon jó dolog miatt történik ez így. Jártuk a Bakonyt, sok pici faluját, ott töltöttük a hétköznapokat, hétvégéket, és végül megleltük azt a helyet és azt a házat, ahol élni szeretnénk.

Szerződéskötés-hegyek vannak, aztán szépen elcsitulnak a dolgok és mesélhetek. Még egy pici türelem:)