Aludni jó

Az álom nélküli alvásban az ego eltűnik. Rövid ez az idő, talán csak két óra, de feltölt élettel. Reggel frissen ébredünk, ajándéknak érezzük a napot, minden újnak tűnik, mert mi újultunk meg. Mindezt az ego eltűnése tette velünk. Patandzsali azt mondja, nincs sok különbség a szusupti - álom nélküli alvás - és a szamádhi a buddhaság végső állapota között. Azért egy fontos különbség mégis van. Az álom nélküli alvás, öntudatlan, a szamádhi pedig tudatos állapot. Mindkét esetben viszatérünk Istenhez, az egyetemes központhoz.

Azok az emberek, akik nem tudnak aludni, nem túl szerencsések. Elveszítették az Istenhez vezető legtermészetesebb forrást. Bezárult előttük egy ajtó. Ez az első olyan század, amelyben az emberek álmatlanságban szenvednek. Már az összes többi ajtót bezártuk, ami a természet felé vezet, most becsukjuk az utolsót is, az alvás ajtaját. Ez volt az utolsó kapcsolódási pontunk az egyetemes energiához és most ezt is megszakítjuk. Mi több, léteznek már olyan könyvek is, amelyek leírják, hogy alvásra nincs is szükség. Logikus okfejtések sorát tartalmazzák, hogy miért nincs. Sőt, az alvás egyszerűen időpocsékolás.

Jó nagy butaság. Mindenesetre én szeretek aludni és alszom is. Ha hűvösebbre fordul az idő, még jobban.

Ösztönösen cselekedni

Úgy kell gondolni az életünkre, mint egy gyors sodrású folyóra. Ne erőlködjünk semmiben sem, mert az olyan, mintha árral szemben úsznánk. Nehéz és küzdelmes. Fogadjuk el az univerzum energiáit és ez arra hasonlít, mintha hagynánk magunkat sodorni a vízzel. Visz minket a víz, miközben nem fejtünk ki energiát. Ilyen az ösztönös cselekvés, az együttmozgás az univerzum és az élet áramával.

Az ösztönös cselekvés örömteli és természetes. Néha csodálkozva nézünk vissza, hogy miként is történhettek a dolgok szinte észrevétlenül úgy, hogy elértük, amit akartunk.

Tőlünk függ?

John Hagelin kvantumfizikus az mondja, hogy az egész univerzum a gondolatra vezethető vissza. Vagyis anyagi világunk lecsapódott gondolat. Tőlünk függ tehát, hogy mi történik az univerzumban, a gondolatainkkal mi alakítjuk. Nem mindegy ezek szerint, hogy miket gondolunk. Negatív gondolatoktól a világunk is negatív lesz és fordítva.

Mi lennénk a teremtők? Tőlünk függ az univerzum sorsa? Hatalmunk, erőnk van? Remélem, azért van ott fenn egy rendszerező Elme, aki lehet akár Isten is, mert erre a sok hitelt felvevő, túlfogyasztó, korrupt és beképzelt emberiségre nem nagyon bíznám a világot. A természeti népekre talán. Igyekszem ezentúl jóra és szépre gondolni, és nagyon sűrűn a világbékére, meg arra, hogy legyen vége a válságnak. Már a szótól is rosszul vagyok, mi lesz velünk? Mi lesz az életünkből?

Istenem, segíts!:)