2013. március 15. - a kertben

Hatalmas hótorlaszok. Orkánszerű szél viszi a havat ide-oda, Teó kutyámnak utat ástam, hogy el tudja végezni a dolgát. De semmi sem egyszerű, csontig hatol szél, a madarak eledele azt sem tudom, az etetőben maradt-e, úgyhogy Zé úton van dupla adagot kiönteni a földre.

Különösen munkálkodik a hófúvás, a ház melletti tisztásról, a diófa alól felpakolta az összes havat a teraszra, meg a ház mellé. A teraszon a szürke fóliával bevont valami a nyári kerti asztalunk, nem tettük tavaly be a tárolóba, hogy több helyünk legyen a tűzifát pakolni, aztán most így járt szegény.

Szerencsénk van, áramunk van még. Befűteni nehezen tudtunk, a szélvihar miatt erős a huzat, gondolom az volt a baj, de végül sikerült. Zé készített egy pár fotót, íme:

A veréb is madár - vajon ő is tudja?

Jó, azt még el tudom képzelni, hogy tudja. De azt már biztosan nem tudja, hogy védett madár. Azt aztán meg egyáltalán nem tudja, hogy 2007-ben ő volt az Év madara. Bizony. Ekkora kitüntetést kapott ez a csöppnyi kis lélek, ez a kis szerény, udvarias, visszahúzódó madárka.

Mondják rá, hogy szemtelen, hogy élelmes, hogy nagy túlélő. Talán igaz, hogy élelmes, de hogy szemtelen lenne, azt nem tapasztalom.

Reggelre terítve az asztal a madárkáknak. Zoltán, a férjem gondoskodik róluk, hamisítatlan városi kávéházas polgár lévén neki ez most nagy újdonság, imádja őket etetni, nézegetni az ablakon át. Remek helyre tette az etetőt, közvetlenül a konyhaablakkal szembe, a hatalmas fenyőfára, élő egyenes adásban láthatjuk, ahogy megjelenik a sok apró kis tollas. Cinkékből többféle is, csúszka, sok kis piros hasú, akiket még be sem tudtunk azonosítani, harkály, rigók bőven és nagy örömünkre egy csapat tengelic is megjelent a minap, őket most láttam először, nagyon szép kis madárkák.

Szóval a verebek. Mintha alacsonyabb rangúnak gondolnák magukat, illedelmesen félrehúzódnak, a földön csipegetnek, míg a madárhercegek, hercegnők el nem vonulnak. Megvárják a maradékot, nem mennek addig az etetőre. Megnézik, mit találnak a földön a lehullott magocskákból, azzal is beérik.

Most, ahogy írok, kilátok az etetőre. Mindig a cinkék kezdenek, de ma a tengelicek jöttek először. Remélem, nem agresszív madárkák, nem fogják elüldözni a kis cinkéimet. De nem, jönnek ők is és a tűztövis bogyóit egy rigó eszegeti. Ébredezik a madárvilág, de jó.

Akasztottunk ki gömböcskéket, zsírszalonnát is és felfedeztem egy új módszert. Bokrok ágaira almát tűzök, könnyen hozzáférnek a madarak, nagyon szeretik. De apróra vágva a földre is dobok, török hozzá diót is, onnan csipegetik. Még nem tudtam lefotózni a madárkákkal teli etetőt, azonnal szétrebbenek, ha megjelenek, meg kell tanulniuk bízni bennem, mint ahogy tették ezt a Szentendrei-szigeti madárkáim is, csak ehhez idő kell. De meglesz majd ez is. 

Három éve tavasszal beléptünk a Madárbarát kert programba, teljesítjük évről évre a feltételeket, nem nehéz. Egyre jobban összefonjuk az életünket a Madártani Egyesülettel. Van már kis táblácskánk a kapun, "madárbarát kert" – olvashatják az arra járók. Nem az elismerés miatt tesszük, hiszen számunkra természetes gondoskodni a pici kis törékenységekről, inkább azért, hogy legyenek követőink, etessék minél többen a madarakat télen, védjék, óvják őket.

Szilveszterkor megint megállapítottam, hogy a csaknem tökéletes helyet találtuk meg itt Cseszneken. Egészen fél kilencig csend volt és béke, nyugalom, akkor távolról hallatszott egy-két tűzijáték, éjféltájban itt a közelben is fellőttek párat a vár előtt, de fél egy, egyre vége lett és attól kezdve megint semmi sem zavarta meg a nyugalmat. Öreg kutyusuknak nem is maradt ideje bepánikolni. Városon, de még a szigeten is, elviselhetetlenek voltak a szilveszterek, legalábbis a kutyásoknak.

Gyönyörű most (is) a Bakony hófehér ruhájában. Kirándultunk az erdőn át, jó kétórás túrát tettünk a hegyen, völgyön, nagyon jólesett. Lassan olvadás lesz, szinte napról napra változik a táj. Jó ez a madárkáknak, mindig sajnálom őket, ha nagy a hideg, dundira borzolják a tollaikat, havasak az apró lábacskák, kész csoda, hogy meg nem fagynak.

Még párat alszunk és jön a tavasz, annyira repül az idő, hogy szinte hihetetlen. Négy éve élünk már szeretett Bakonyunkban. Sok évet szeretnénk még itt, együtt a férjemmel, Isten talán megadja nekünk.

(a poszt megjelent a Cseszneki Hírekben 2013. február 18-án.)

Tél a kertben

Ma készültek a fotók, hááát....nem könnyű itt a Bakonyban. Nem tudunk vásárolni, mert ami a faluban kapható a kis Coop közértben, azt nem tartom ehetőnek. Elmenni innen meg lehetetlen, nem is kotorták ma le az utat. Győrig kellene eljutnunk, a bioboltunkba, esélytelen.

Van még valamennyi tartalékunk, de sajnos a zöldféléink ki tudja milyen állapotban vannak a félméteres hó alatt. Holnap megpróbálunk kiásni valamit. Nem is a hó a gond igazán, hanem a jégréteg, ami az előző nagy havazást követően a megolvadt hóból keletkezett. Hó, olvadás, fagy, megint hó és sok. Így állunk:)

Téli rózsám

Pár napja fotózta Zé. Leesett a nagy hó, vagy félméteres, de a szép kis rózsabokrunknak még tavasz van a lelkében:) Kibontotta utolsó bimbóját is. Megszántam és bevittem vázába, mielőtt teljesen elfagyott volna.

Kemény tél lesz

Egy kedves ismerősömtől, Láncos Ágitól kaptam ma ezeket a híreket e-mailben:

A 2010--2011-es tél lesz a legkeményebb Európában az utóbbi ezer évben. Ennek oka nem más, mint a Golf-áramlat sebességének csökkenése. A meleg, trópusi vizet északra szállító áramlat már nem képes ellensúlyozni az Északi- sarkvidékről délre mozgó, fagyos légtömegek által keltett hideget. A változások már észlelhetők Norvégiában és a többi északi országban.

"Amennyiben a Golf-áramlat megszűnik, Európa egy újabb jégkorszakkal találja magát szemben, és Skandináviát egyetlen összefüggő jégmező fogja
borítani."

A Golf-áramlat sebességének kérdése  2005-ben jelent meg a médiában, amikor is Harry Bryden brit óceánkutató a jó nevű Nature című folyóiratban közzétett egy cikket arról, hogy a Golf-áramlatban keringő víztömeg sebessége 1957-hez képest 30%-kal csökkent. Azóta pedig számtalan tudós kardoskodik -- némelyik csak kakaskodik -- a lassulás/gyorsulás ellen és mellett. S amióta a globális felmelegedést is kapcsolatba hozták az áramlat sebességével, mindenki az áramlatot figyeli.

Az előrejelzések szerint ugyanis emberemlékezet óta nem volt olyan hideg tél, mint amilyen az idei lesz, ráadásul sok hó fog hullani. A jövő év januárjában mínusz 20 és 25 fok közötti lesz a hőmérséklet, és ez a csontig hatoló hideg tartós marad. Az idei télen északnyugat felőli (ciklon) áramlások lesznek a jellemzőbbek, amik nagyobb mennyiségű csapadékot hoznak a Kárpát-medencébe.

Ezek az időszakok 1 illetve 2 hetenként váltakoznak. A front megérkezése előtt jellemzően egyre melegebb levegő áramlik fölénk (ez most van), majd ahogy megérkezik a ciklon, jön a havazás, (december első hetében még inkább eső, havas eső) aztán a ciklon elhagyja az országot, helyét anticiklon veszi át. Ezzel szárazabb de északkeleti, Szibéria felőli hideg levegő érkezik ami erős északkeleti szelet hoz magával, és ez még hidegebb hőérzettel jár. Kezdetét veszi az erős téli lehűlés -5 és -10, de helyenként, főként a hegyekben -10 fok alá is hűlhet a levegő.

Az 1 ill. 2 hetente ismétlődő ciklonok érkezésekor változó mennyiségű csapadék hullhat, zömében hó. Ugyanakkor, ha a nyugat, vagy délnyugat felöl érkező melegfrontok a magasban érkeznek térségünk fölé, akkor a hideg levegő a Kárpát-medencében megszorul. Lesznek olyan térségek, mély pontok, ahol tartósan megmarad a hideg. Ezeket hideg légpárnák okozzák, amik napokig, -6 és -11C° fok közötti éjszakai hőmérsékletet okoznak, de nappal sem emelkedik, vagy alig, 0 fok fölé.

Eddig a levél. Merem remélni, hogy a gázellátásban nem lesz fennakadás, gondolva a városokban élőkre. Nekünk ilyesmitől nem kell tartanunk, fával fűtünk és már jóelőre beszereztük a kellő mennyiséget. 

Tél a kertünkben