2011. december 22., csütörtök

Karácsony


Minden kedves errejárónak békés, meghitt, szeretetben gazdag Karácsonyt és boldog Új évet kívánok!

(fotó: Képguru)

2011. december 17., szombat

Aszalt gyümölcsök



Mi lehetne jobb édesség télen, mint az aszalt gyümölcsök? Ha valami nasira vágyom mostanában, eszem pár szemet és jó is. Nem vagyok nagy édesszájú, de néha azért nekem is jól jön. Láttok a fotón áfonyát, céklát, mazsolát, szilvát, fügét, datolyát. Az áfonyát nem mi aszaltuk, a veszprémi piacon vettük, nagyon finom, és természetesen a datolya, füge sem saját aszalás, a többi viszont igen.

Mielőtt enni kezdem, szeretem a szemeket visszaduzzasztani, rehidratálni. Édes marad, de finomabb a hatása a szervezetünknek, nem dobja meg hirtelen a vércukorszintet, mert azt tudjuk, hogy nem jó. Heves inzulinreakciót váltana ki és ettől jobb, ha óvakodunk.

Elmondom, hogy csinálom: annyi aszalt gyümihez, amennyit megenni szándékozom, kevés vizet teszek. Hagyom, hogy felszívja. Változó, hogy mennyi vizet szív fel és mennyi idő alatt teszi, függ a szemek nagyságától, attól, hogy mennyre volt száraz. Forró vízzel gyorsabban megy a dolog.

Ha valaki krémekbe, sütikbe tenne például mazsolát, járjon el ugyanígy, duzassza fel előtte a szemeket. Egy csészényi mazsolához adjon egy csészényi vizet. Legjobb este beáztatni, másnapra, mire a sütit készíti, jó is lesz.

Zöldségekhez elég kevesebb víz is, egy csésze céklához fél csésze vizet szoktam adni, pár óra és ehető is. Ha répát például levesbe tennénk, nem kell visszaduzzasztani, majd a főzés során megduzzad.

Sok előnye van az aszalásnak, talán írtam is már erről. Télen kis helyet foglal a szárított gyümölcs-zöldség, jól tárolható, télen pedig jól használható. Igaz, szükségem lenne egy komolyabb aszalógépre, miénk meglehetősen egyszerű szerkezet, de egyelőre megteszi. Majd egyszer:)

2011. november 23., szerda

Avarégetés helyett

Itt van az ősz, itt van újra…. gyönyörű színekben pompázik az erdő, csodálatos fekvésű bakonyi falucskámban bármerre nézek, élvezhetem a látványt. Feltéve, ha nem homályosítja el a gomolygó füst. Bizony, sajnos ősszel megjelenik a nem szeretett és nagyon káros Nagy Kerti Avarégetés.

Sokan nem tudnak mit kezdeni a lehullott avarral. Szeretnünk kellene pedig, az avar a természet része, részt vesz az anyag természetes körforgásában, a természetben védelmet biztosít télen a talajlakóknak, az életfontosságú mikroorganizmusoknak. Melegíti a talajt, búvóhelyet jelent kerti segítőinknek, a földigilisztáknak, csigáknak, rovaroknak. A fák, bokrok alatt, zöldséges ágyásainkon otthagyhatjuk a lombot, ahogy azt a természet teszi az erdőben. Tavaszra aztán a lombtakaró szépen lebomlik, táplálva ezzel a földet.

Sokan azonban elégetik az avart, nem is tudva talán, hogy mekkora kárt okoznak ezzel a környezetüknek, a bolygónknak és nekünk magunknak, embereknek is.

Egy svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égésével annyi szállópor keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során. A nedves zöldhulladék (gally, nyesedék, fű, lomb) füstje irritáló, maró és rendkívül sok egészségre ártalmas anyagot tartalmaz.

A kerti hulladékkal a mérgező vegyszermaradványok is elégnek, s nem ritka, hogy a meggyújtott zöldbe műanyag és egyéb háztartási szemét is keveredik. A levegőbe kerülő ártalmas anyagok rákkeltő hatásúak, károsíthatják a keringési, emésztő- és az idegrendszert, a májat, csontvelőt és a belső elválasztású mirigyeket. Bőrgyulladást, allergiát, asztmát válthatnak ki, a szaporodóképességet gyengítik, rontják a tanulási képességet. A különböző veszélyes légszennyező vegyületek a már említett finom porrészecskékre tapadva könnyen bejutnak a szembe, orr- és száj-garatüregbe, tüdőbe. Az egészségre káros hatása mellett bosszúságot okoz a bűzszennyezés és az a kényelmetlenség, hogy égetés idején és utána órákig nem lehet szellőztetni.

Több egészséges megoldás is létezik avarégetés helyett:

- fűnyíróval felaprózzuk a leveleket és otthagyjuk a pázsiton, az egyéb helyeken talajtakaróként

- komposztáljuk a leveleket

- elvitetjük a felesleges leveleket a hulladékszállítókkal, az arra kijelölt kukában

Komposztálni egyáltalán nem nehéz és hasznos, jó minőségű tápláló növényi trágyával tudjuk ellátni a kertünket. Sokszor az is elég, ha egy halomba hordjuk a leveleket, némi zöldhulladékot teszünk közé, lebomlik szépen magától. A diófa levelét is komposztálhatjuk, de a diólevélből csak két év múlva lesz érett komposzt.

( a fotó innen: szon.hu)

2011. november 21., hétfő

Új blogot indítottam

Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe az új, receptes blogomat:


Talán ismeritek a River Cottage sorozatot. Írtam már róla, hogy nagyon szeretem, a Spektrumon fut évek óta, gyakran ismétlik is. Sok jó recept van a filmeken, hogy ne kelljen keresgélnem ha valamit el akarok készíteni, blog formára gondoltam. Mindenevőknek szóló receptek. Nagyon értékes sorozat, aki teheti nézze, egyes epizódjai letölthetők a netről.

2011. november 15., kedd

Harcosok étrendje

Milyen különös. Valamit kerestem a neten, már nem is emlékszem, hogy mit, és rábukkantam Dávid blogjára.

Elolvastam nyomban néhány posztot, és felkeltette az érdeklődésemet a könyv, az étrend. Látjátok a borítón: egy módszer, amely ellentmond a józan észnek. Na, ez kell nekem:) Megrendeltem a könyvet a Bookline-tól – egyben nyomok is egy fricskát a terjesztők által megbízott futárszolgálat orrára, mert több napos késedelemmel kaptam meg – és elmélyedtem benne. Nem csalódtam.

Egyrészt azért nem, mert a könyv Jilly Dávid fordításában igen színvonalas, másrészt azért nem, mert este kell jóllakni. Ezt az étrendet nekem találta ki Ori Hofmekler. Az író nem eszik húst – ez már önmagában nagyszerű. Ismeritek a véleményemet a nagyüzemi húselőállításról, az állatok szenvedéseiről. Aztán rendkívül vonzó az étkezések napi beosztása: nappal alulevés, este túlevés. Reggelizni sosem tudtam, húsz éve olvastam el és tettem magamévá a Testkontroll című könyv által ajánlottakat, azóta délelőtt csak gyümölcsöt eszem. Ebédelni szoktam, erről viszont most le kell mondanom. A vacsora is bejátszott, ugyanis képtelen vagyok vacsora nélkül lefeküdni, teljesen üres hassal sosem ment, hánykolódás van reggelig, vagy kisurranás a hűtőhöz éjjel, hogy legalább pár falatot egyek. Igaz, nem zugevőként, a cselekedeteimet bátran vállalom:)

Miről is szól tehát az étrend, illetve mondhatjuk nyugodtan, az életmód? Először is sok mozgásról. Még az edzésekkel kapcsolatban is megdőlni látszik sok olyan dolog, amit eddig jónak hittünk: hosszú ideig végzett aerob gyakorlatok, futás, kocogás. Helyette egészen más edzési módszereket ajánl a könyv, de nem megyek bele a részletekbe, vegyétek meg a könyvet:)

Az étrend lényege: naponta egyszer együnk, lehet este, késő este vagy éjjel, kalória- és mennyiségi korlátozás nélkül. Ez a túlevés. Nappal, az alulevési fázisban, gyümölcsöt és zöldséget ajánlott enni, vagy ezek leveit. Nálam a gyümölcs vált be, reggel nem eszem semmit sem, dél körül eszem gyümölcsöt, és uzsonnára is, ha éhes vagyok. És éhes vagyok:) Meg kell szokni ezt az új étrendet, az átállás még nekem sem túl könnyű, hát még annak, aki eddig bőségesen reggelizett.

A napközbeni visszafogott étkezésért viszont bőven kárpótol az esti kényeztetés. A finom bioételek (eddig is azt ettem, tudjátok) – mert a tiszta, magunk által elkészített, vegyszer- és adalékanyag mentes táplálékot ajánlja az író – a saláták, a párolt zöldségek, a húsok (ha valaki húsevő, Ori semmit sem tilt) a sajtok, a halak, a tojás ételek vagyis a fehérje, utolsónak pedig a szénhidrát: a köretek, kenyér, kinek mi. Így, ebben a sorrendben.

De aki fogyni szeretne, annak azért a mennyiségre vigyáznia kell, különösen a szénhidrát mennyiségére. Legyen arányban az elvégzett mozgás a bevitt ételmennyiséggel, különben még hízás is lehet a dologból. Nekem az esti 5-9 óra közötti négyórás intervallum vált be, ha nagyon éhes vagyok, ötkor vacsorázom, de az ideális, amit majd hosszú távon tartani szeretnék, az este hat óra. Az időpont megválasztása nyilván egyéni, ki mikor helyezi magát nyugalomba, mikor tud a szervezete az emésztésre kellő energiát fordítani. Evés után már csak pihenés van, semmi munka, semmi edzés, semmi buli.

Ugye, milyen különös? Olvasásra ajánlom a könyvet, megéri. Választ kaptok minden kérdésre, amely a posztomat olvasva felmerült bennetek. Igen, arra is, hogy miért nevezik harcosok étrendjének. Addig is olvassátok Dávid blogját, honlapját:

http://harcosoketrendje.blog.hu/

http://harcosoketrendje.hu/

A facebookon komoly kis közösség szerveződött Dávid köré, könnyen odataláltok a blogból vagy a honlapról.

2011. november 12., szombat

Savanyú káposzta készül


Eddig a bioboltban, vagy biogazdától vettem savanyú káposztát, most viszont úgy döntöttem, megpróbálkozom a savanyítással, nem lehet az olyan ördöngős dolog (dehogynem).

Hét kg káposztát egészen vékonyra metéltem. Egy kg káposzta 2 dkg sót igényel - ami egy evőkanálnyi - besóztam és állni hagytam az egész mennyiséget nagyjából fél óráig. Utána elkezdtem lerakni. Rétegenként tettem hozzá két szál babérlevelet, pár szem egész borsot és néhány vékony szeletke tormát. Ököllel jó alaposan be kell nyomkodni, amennyire csak tudjuk, hogy a lehető legkevesebb levegő maradjon közte.

Nem kell lezárni, csak kistányérral lefedni és meleg helyre tenni. A forrása 24 óra múlva indul meg és két-három nap múlva nagyon intenzív, figyelni kell rá, ne csorduljon túl a leve. Nyomkodjuk vissza a levet egy kanállal, vagy szedjünk le belőle egy külön üvegbe, és amikor a forrás befejeződött, nagyjából öt nap múlva, majd visszaöntjük. A tetején mindig maradjon víz, nehogy penészes legyen. Ne tegyük hidegre a káposztát, mert megfázik és nem indul meg az erjedés.

Majd frissítem a tudnivalókat ha készen lesz, akkor tudom elmondani, hogy sikerült és mi mindent tettem vele. Türelem:)

2011. november 10., csütörtök

Idősek napja után


Nagyon szép kis ünnepség volt, lélekmelengető. Jó érzés, hogy megemlékeznek rólunk, idősekről. Kaptunk táncot, zenét, asszonyklubos mókát, finom vacsorát. Igazán jól éreztük magunkat, szép este volt. Köszönjük szépen.

Aztán hazafelé, meg este annyi minden eszembe jutott. Jó vajon megöregedni? Vagy szorongunk, félünk az igazi öregkortól? Olyan sok idős ember van, aki egyedül él, törékeny, beteg és boldogtalan. Főleg a városokban. Társadalmunk nagyon kevéssé becsüli az öregeket, így aztán az öregedés fájdalom és szorongás forrása. Félünk, hogy az egészségünk megromlása szomorúvá, nehézzé teszi mindennapjainkat, hogy a hosszú élet inkább lesz átok, mint áldás. Sok idős embertől hallom: dehogy szeretnék én 80 éves koromig élni!

Pedig lehet(ne) másképp is. Élni a kis házunkban, sokat találkozni a szeretteinkkel, unokáinkkal, kertészkedni, kézimunkázni, olvasni, kirándulni. Pozitív gondolatokkal lenne jó fogadni az évek múlását, hogy megmaradjon az életkedv. Az interneten mi vagyunk a „nyugger” generáció. Cáfolhatatlan tény: akinek szerencséje van, az bizony megöregszik. Így van ez minden néppel, bármerre is nézünk a világban, de az bizony eltérő, ahogy a különböző kultúrák viszonyulnak ehhez a tényhez.

Aki nem mutat tiszteletet az öregek iránt, aki megpróbál úgy tenni, mintha nem léteznének, az megpróbálja azt az öregedési folyamatot figyelmen kívül hagyni, amelyen ő maga is keresztülmegy. Pedig jobb lenne szeretni, elfogadni az időseket, nem félni az öregkortól, hiszen fejlődésre, változásra, alkotásra az ember életének minden fázisában adott a lehetőség, csak élni kell vele.

De nekünk is úgy kell élnünk, hogy ne legyünk a fiatalok terhére. Ne bíráljuk őket feleslegesen, értsük meg őket, más generáció, más tudással, más kor gyermekei ők. Segítsük őket amennyire csak tudjuk, tapasztalatainkkal, szeretettel. Azzal is segítünk, ha többet törődünk az egészségünkkel. Nem elég sokáig élni, az életünk minősége még fontosabb. Nem az élethatárokat kell kitolni, hanem az egészségét. A hosszú élettartam akkor lehet áldás, ha egészséggel és bölcsességgel társul, de sajnos nem így van. Nem könnyíti meg a lehetőségeinket, hogy a mai orvostudomány sokkal inkább összpontosít a betegségekre, mint az egészség fenntartására. Kevesen tudják, hogy léteztek és léteznek olyan kultúrák, ahol az emberek többsége aktívan és vidáman él hosszú és egészséges életet 90 vagy akár 100 éves koráig, ahol az emberek nem félnek megöregedni, ahol az idősek életerősek és megbecsültek.

Ilyen népek az abbházok, Grúzia és Oroszország határvidékén, ilyenek a vilcabambaiak, akik az örök ifjúság völgyében élnek Ecuadorban, a perui határ közelben, vagy a hunzaiak, Pakisztán legészakibb csücskében. De közismertek Okinawa matuzsálemei is.

Mi a közös vonás e népek életmódjában? Mit érdemes átvennünk tőlük?

Mit is esznek? A táplálkozás fontos kérdés. Mindannyiuk étrendje kalóriaszegény. Kevesebbet esznek mint mi, európaiak, és remekül elvannak. Mindannyiuk étrendje gazdag szénhidrátokban, melyek főként teljes kiőrlésű gabonából, zöldségekből és gyümölcsökből származnak. Minden ételük teljes értékű, nem esznek iparilag módosított élelmiszert, cukrot, kukoricaszirupot, tartósítószert, mesterséges aromát vagy egyéb vegyi eredetű anyagot.

Azt eszik, ami az adott időszakban helyben terem, ahelyett, hogy messziről szállított konzerveket fogyasztanának. A zsiradék természetes forrásból származik, magokból, mogyorófélékből, egyes esetekben halakból, nem pedig palackozott étolajból, margarinból. Nagyon kevés húst esznek, vagy egyáltalán nem, tejet, tejterméket sem (az abbházoknál van valamilyen erjesztett tejféle) fehérjeszükségletüket elsősorban növényi forrásból elégítik ki, így bab-és borsófélékből, gabonából, magokból. Nem esznek édességet, süteményeket.

Sokat dolgoznak, de sokat táncolnak is, szeretik az ünnepeket. Vékonyak, izmosak. Szeretetben élnek, nagycsaládban, sok rokonnal, baráttal körülvéve. Annyira szeretnek idősnek lenni, hogy gyakran öregebbnek vallják magukat, mint ahány évesek valójában. A gazdagságot nem abban mérik, hogy valakinek mennyi pénze van, hanem hogy mennyi és milyen minőségű kapcsolata. Ami számít, az őt körülvevő nagycsalád, közösség. Nagyon fontos az összetartozás érzése. A nagylelkűség, az önzetlenség a legfőbb érték. Semmi nem számít annyira, mint az, hogy az emberek hogy bánnak egymással. A szeretetnek óriási ereje van.

Így lenne igazi a hosszú élet, ugye? Tudunk tenni érte, ha úgy akarjuk. Soha nincs késő.

( John Robbins: „Százévesen egészségben” című könyvét ajánlom elolvasásra, néhány gondolatot onnan kölcsönöztem.)

A cikk megjelent a Cseszneki Hírekben 2011. novemberében

2011. szeptember 22., csütörtök

A Tao bölcsei


Ebből a szemszögből tekintve a dolgokat nyilvánvaló, hogy a világ egyre inkább elvesztette a Taót és a Tao elvesztette a világot. Ha pedig a Tao és a világ elvesztették egymást, a Tao követői hogyan is tudnának megbecsülést szerezni a világnak? S a világ hogyan is tudna a Tao előtt ismét megbecsülést szerezni, ha pedig nincs arra lehetőség, hogy a Tao érvényt szerezzen a világ és a világ a Tao előtt? A bölcs - ha nem is jut eszébe visszavonulni a hegyek erdőibe - tulajdonképpen mégis csak elrejtekezve él, mégpedig anélkül, hogy szándékosan el kellene rejtekeznie.

Azok, akiket a régi időben "elrejtekező bölcseknek" neveztek, egyáltalán nem vonultak vissza, bújtak el az emberek tekintete elől; egyáltalában nem burkolóztak hallgatásba, és nem titkolták ismereteiket, de az idők kedvezőtlenek és zavarosak voltak.

Ha az idők megengedték vona, hogy nagyszabásúan beleavatkozzanak a világ folyásába, úgy visszavezették volna a világot az ősi egységhez, mintha semmi sem történt volna. Mivel a kedvezőtlen körülmények teljesen lehetetlenné tették működésüket a földön, gyökereiket mélyebbre eresztették és tökéletes csendben várakoztak. Ez önmaguk megőrzésének egyedüli útja.

Csuang-ce

És a mostani idők? Hol vannak a bölcsek? Másban már nem nagyon reménykedhetünk, ha körbenézünk, mint abban, hogy az emberek engedik előtérbe kerülni spirituális énjüket, a bölcsek előbújnak és átvezetnek bennünket egy élhető világba.

(fotó: Képguru)

2011. szeptember 15., csütörtök

Kisbükk majorban jártunk









Ha én el is felejtem a fényképezőgépet, Zé nem, így aztán időnként lefotózzuk, amit látunk jártunkban-keltünkben. Ma felmentünk Zörög-tetőre, az a Bakony egyik közelünkben lévő hegye, elég kemény volt, de nagyon szép. Végig erdőben visz az utunk, pedig nagyon vártam egy tisztást, ahonnan leláthatunk, megnézhetjük a falut, a házunkat. Háááát, ilyen nem volt.

Visszafelé meglátogattuk Kisbükk majort. A falunk alján van a birtok, jó nagy területen, sok-sok állattal. Van ott minden, tehén, juhok, lovak, szamarak, kecskék, szárnyasok, lehetett simogatni. Kis göndörfejű pulikutya örömködött nekünk, haza is akart kísérni bennünket, alig tudtuk visszaküldeni. Róla is készült fotó, de azon én is rajta vagyok, azt meg nem teszem fel a netre. Magamról, családról inkább semmit, ez a megállapodás és jól van így.

Egész jó progik vannak a majorban, jövőre, ha a lányok nálunk nyaralnak, ki is próbáljuk a sétakocsikázást, szép út lesz biztosan.

Közreadom a major honlapját: http://kisbukk.hu/ hátha mást kis érdekel (a helyesíráson még van mit javítania a honlapkészítőnek:) )

2011. szeptember 5., hétfő

Szederszedés és szedres kukoricatorta









Csodálatos a Bakony. Csak kilépünk a kertkapun, és máris kirándulunk, kalandos a hegytetőn élni:) Ősz kezdődik, a betakarítás ideje, és nemcsak a kertünk, de az erdő is ad bőven élelmet. Van néhány almafa a közelünkben, igaz, a kertünkben is, termett alma sok, jó lesz a télre. A kökényt, galagonyát, csipkebogyót még nem szedjük, majd ha megcsípte a dér. Harmadik hete járunk szedrezni, de ez már az utolja, nagyon úgy néz ki.

A szeder vetekszik a remek píárral rendelkező fekete áfonyával, rengeteg benne a vitamin és finom is. Ahogy elfogyott a bodzatermés, érkezett a szeder a reggeli turmixomba, két savanykás almával keverem össze és vízzel, jólesik a reggeli edzés után.

Többször is készítettem Zének kukoricatortát, leírom nektek a receptjét, könnyű és mennyei, édes és savanykás íz együtt, méghozzá cukor nélkül.

Feketeszedres kukoricadara-torta

Bio kukoricadarát használok, egy zacskónyit, kb 20 dkg. Négyszeres mennyiségű vízzel felteszem főni, állandóan kevergetni kell, pár rottyanás és kész is. Tegyünk hozzá három evőkanál mézet, pici sót, szórjunk bele mazsolát, kinek-kinek ízlése szerint.

Tortaformának válasszunk egy szép formájú levesestálat, vajazzuk ki, és öntsük bele a kész dara felét.Pakoljunk rá szedret bőven, majd takarjuk be a dara másik felével. Hagyjuk kihűlni - ez nagyjából két óra, utána fordítsuk ki egy tálra. Díszítsük a tetejét szederszemekkel, ahogy a fotón látjátok. Ennyi az egész:)

A fotókat a séta közben készítette Zé, átmegyünk a Vámhegyen, a Várhegyen van a szedres (mi is a Várhegyen lakunk), a lovacskák pedig a szembeszomszédaink:)

2011. augusztus 30., kedd

Devizahitelesek

Tibor bá' mai posztját elhoztam nektek, kedves Olvasóim, mert nagyon, nagyon érdekes. Nincs devizahitelünk szerencsére, bajban is lennénk, ha lenne. De itt egy levezetés arról, hogy bántak el a néppel a bankok:

Az évszázad pénzügyi csalása

(A számadatok sematikus, illusztrációt szolgáló értékek, hiszen a valós adatok egyedenként változnak)

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett, Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt - miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták - a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették - tudtukon kívül - arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz húszszorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"]

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak - az én szerény véleményem szerint - egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.

( az eredeti cikk itt: http://www.antalffy-tibor.hu )

2011. augusztus 18., csütörtök

Fekete rozskenyér

....ami nem is kenyér, hanem négy helyes kis cipócska. Fúúúú, mennyi macera van vele, de ahogy látom, megéri. Afféle igazi teljes kiőrlésű rozskenyér. A győri bioboltunkban vettünk a rábcakapiaktól általuk termesztett rozst, egész szemeket, és a saját kézimalmunkban őrölte meg Zé, jó nagy szemcsék lettek, nem olyan finomlisztféle, amit a boltokban teljes kiőrlésűként kapni lehet.
Fekete rozskenyeret sütni nem könnyű, de megéri a fáradságot. Már az első próbálkozásunkat siker koronázza, ha a következő egyszerű módszert követjük. Ha mégsem így lenne, és ehetetlennek tűnő kenyeret veszünk ki a sütőből, bátran tegyük félre és hagyjuk érni a ragacsos tömeget. Várjunk türelmesen néhány napig; valami csoda folytán még a legkiábrándítóbb massza is kalácsra emlékeztető kenyérré változik, vagy ha nem, zöld-piros foltos, penészes kőre kezd hasonlítani. Konyhaművészetünk mindkét esetben elismerést arat, mert a fekete kenyér gyönyörű hátteret ad a penészgomba spóráiból fakadó csodaszép, természet adta színeknek.
Frissen sütve sem a fekete kenyér íze, sem a szerkezete nem az igazi, sőt, kezdeti ragacsosságának köszönheti tartósságát. A legtöbb kenyeret azonnal felfaljuk, amint kikerül a sütőből, de az alaktalan rozskenyér még egy ideig elhagyatottan hever az asztalon. Ám néhány nap múlva láss csodát! A fekete rozskenyér külseje és íze rohanvást visszatér, zamatával, illatával, gyógyhatásával együtt. Ha mindent helyesen és gondosan csináltunk, ezerszeresen meghálálja a sütés minden megpróbáltatását és kínszenvedését.
Egyetlen gabonaféle sem szerez ekkora dicsőséget a péknek, azt mondják az okosok:)
Kovászvíz készítése
½ csésze frissen őrölt rozsliszt
1 csésze víz
Tiszta üvegedényben összekeverjük, pamut konyharuhával letakarjuk. Három napra meleg helyre tesszük. Akkor van készen, amikor savanyú az illata, és buborékokat vet. Nappal kitettem a kertbe a napra, estére meleg vizes fazékba állítottam, éjjelre meg pokróccal bebugyoláltam.
Rozskovász
3 csésze frissen őrölt rozsliszt
2 csésze víz
1 csésze kovászvíz
Cserépedényben összekeverjük a lisztet, a vizet és a kovászvizet. 8 óráig, vagy egész éjszaka pihentetjük, hogy megsavanyodjon, és buborékos legyen a teteje. 6 csésze lesz belőle. Hááát, a teteje nem lett buborékos, viszont jó savanyú lett, az egyszer biztos.
Fekete rozskenyér – 4 kis cipóra való
6 csésze rozskovász
2 csésze hideg víz
3 – 4 csésze frissen őrölt rozsliszt
2 teáskanál só
A savanyú rozskovászt nagy tálba vagy dagasztóteknőbe töltjük (nekem van egy vajlingom erre a célra). A masszának tészta állagúnak és csípősen de kellemesen savanyúnak kell lennie. Most az összes vizet a kovászhoz öntjük, majd fokozatosan hozzáadjuk a lisztet, és simára keverjük vele. Szórjuk rá a kristályos sót és fogjunk hozzá a dagasztáshoz. Ha túl keménynek találjuk, 25-75 gr – 1/8, 3/8-ad csésze vizet önthetünk hozzá.
A tésztának nagyon vizesnek és ragacsosnak kell lennie. Ne essünk kétségbe, ha a kezünkhöz ragad, így a jó. Ne dagasszuk agyon abbéli erőfeszítésünkben, hogy helyrehozzuk a vélt hibát. Ezután vakarjunk le a mancsocskánkról annyi odaragadt tésztát, amennyit csak bírunk, és méltóságunkat megőrizve fordítsunk hátat – de ne örökre – a maszatnak. Kitartásunk jutalma nem marad el.
Mire jó egy óra múlva visszatérünk a tésztánkhoz, teljesen megváltozik az anyaga és a viselkedése. Egyetlen alkalom elég, hogy megértsük, miért népszerűtlen a rozskenyér a pékek körében, és miért tulajdonítottak a középkorban jellemformáló erőt neki.
Mire elolvassuk az előbbi intelmeket, általában a rozskenyér tésztája is készen áll, hogy kiszakítsuk és (enyhe túlzással) cipó alakúra formáljuk. Sütés előtt hagyjuk pihenni őket a tepsiben vagy a konyharuhával letakart kosárban 1-2 óráig. A kelesztő edény engedje át a nedvességet és az idő vége felé adjunk a tésztának egy kevés meleget.
Sütés: ha az előmelegített sütő elérte a 230 fokot, a megkelt cipókat lehetőleg agyag vagy cseréplapra tesszük. A hőfokot 10 perc múlva 160 fokra mérsékeljük, de a sütés ideje alatt ne nyitogassuk az ajtót. Egy óra múlva húzzuk ki az egyik kenyeret, hogy kopogtatással megállapítsuk, megsült-e már. Akkor fejezzük be a sütést, ha a cipó alja erős kongó hangot ad. A kenyeret rácsra tesszük és kihűtjük.
Aztán pár nap múlva mehet a kóstolás:) Majd beszámolok arról is.
A recept innen: Paul Pitchford: Gyógyító táplálkozás 

Frissítés: na jó, nem lett valami sikeres az első rozskenyerem. Nagyon macerás, nagyon izé és az eredmény.... jóvanna. Egyelőre marad a tönköly:)


2011. július 30., szombat

Alakítás


Amikor a fazekas nekilát egy új edénynek, először vesz egy darab agyagot, gömbformára gyúrja, majd rádobja a korongra. Nem feltétlenül találja el a korong közepét, ezért gondosan formálja, míg szabályos henger nem lesz. Fordulóról fordulóra nyújtja és összenyomja.

Először olyan, mint egy torony, azután inkább egy húsos gombára hasonlít. Csak miután többször felhúzta majd összenyomta, kezdi lassan gyúrni, amíg az edény falai ki nem emelkednek a korongból. Nem gyurmázhat vele sokáig, mert az agyag elkezd fáradni, azután összeesik. Megadja neki a megálmodott formát, majd félreteszi.

Másnapra bőrkeményre szárad, így a fazekas megfordíthatja, hogy megformázza a talpát. Néhány díszt is belekarcolhat a falába. Végül kiégeti, és azután már csak a színét variálhatja, az alakját nem.

Hasonlóképpen alakíthatjuk mi is az élethelyzeteinket. Meggyúrjuk valamelyest, majd életünk középpontjába vetjük. Nyújtjuk és tömörítjük, vizsgáljuk a dolgok természetét. Ahogy alakítjuk az adott szituációt, szem előtt kell tartanunk, milyen alakot akarunk a dolgainknak. Minél jobban közeledik valami a befejezéséhez, annál jobban körvonalazódik. Fogynak a változtatási lehetőségeink, amíg teremtményünk teljes hatásában meg nem jelenik. Hogy szépséget hoz-e vagy csúfságot, sikerrel jár vagy kudarcba fúl, az alakítás folyamán dől el.

(Teng Ming-Tao - Meditációs témák)

2011. július 28., csütörtök

Paradicsom és padlizsán









Ma a paradicsom és a padlizsán lesz a két főszereplő az ebédünkben, úgyhogy meg is kértem Zét, fotózza le őket a nagyjából két perces esőszünetben. Mert esik és esik, pedig igazán nem kellene most több víz. Még jó, hogy hegy tetején lakunk, innen csak lefelé tud folyni.

Becsempésztem egy paprika képet is, szépen fejlődik, pedig nem igazán szereti a Bakony éghajlatát, azt mondták. Amit a földön láttok a növények között, az a mulcs. Mindenhol takarjuk a földet, így remekül tárolja a nedvességet a szárazabb napokra, és a vadnövényeknek is nehezebb a dolguk. Azért az eső előhozott belőlük bőven, lesz dolgunk, ha végre folytatódik a nyár.

Na és akkor a paradicsomról. Kedvenc gyümölcsöm - mert gyümölcs - a sok jótékony hatása mellett nagyon finom is. Mit is tud? A likopin daganatmegelőző állítólag. További hatóanyagai révén (biotin, niacin, C-és E vitamin, kálium, cink) erősíti a sejtek belső struktúráját, a sejtanyagcserét, véd a fertőzések ellen, védi a nyálkahártyákat, hozzájárul a haj, a bőr, a köröm egészségéhez, szabályozza a vércukorszintet, fiatalítja a sejteket, javítja a hangulatot, erősíti a szívet ezáltal javítja a keringést, szabályozza a szervezet vízháztartását, elősegíti a kötőszövetek regenerálódását, fokozza a hormonelválasztást, jól hat emésztési zavaroknál, székrekedésnél. Elég ennyi?:)

Különösen jó érzéssel eszi az ember ha maga termeszti vegyszerek nélkül, frissen, még a napsütés illatát érezve eheti (már amikor éppen süt, de lesz benne részünk még augusztusban, abban biztos vagyok). Nyersen a legfinomabb, de néha sütve és főzve is egyétek, mert a kincset érő likopin így tud hasznosulni igazán. Hőstabil, nem bomlik, felszívódását segíti az olaj vagy a kókuszzsír.

Mai ebédünk: paradicsommal sült padlizsán

két-három padlizsánt szeletekre vágok, lerakom egy tepsibe. Nagyon enyhén megsózom, borsozom, megszórom bazsalikommal. Saját hagymánkból karikákat vágok, ráteszem, majd paradicsomból ugyanígy. Szépen sorban, soronként fűszerezve. Felolvasztok közben egy kevés kókuszzsírt, rálocsolgatom, és a tetejét megszórom reszelt sajttal, jó bőven.

180 fokon 30 perc alatt kész is.

(a tudományos részt Horváth Adrienntől vettem át, a Herbációból)

2011. július 26., kedd

Tél vagy nyár?










Tegnap 11 fok volt itt a Bakonyban reggel, igaz, délre egészen 12-ig felkúszott. A házban nem fázunk, de kint nem jó lenni, esik, nyirkos, vizes, ködös, párás minden, ma is. Úgyhogy elővettem a balatoni fotókat, hadd melegedjünk egy picit.

Múlt vasárnap készültek, akkor még nyár volt. Kánikula a napon, 23 fokos a víz, voltak elegen, de azért nagyon jól éreztük magunkat a tágabb családdal. Alsóörs, strand, nyár:)

2011. július 16., szombat

Akli major júliusban





























Elmegyünk kéthetenként, lassan alakulgat a piac, Esztiék nagyon lelkesek, megérdemlik, hogy történjen valami csoda végre. Pénz kellene a felújításra, sok, nagyon sok. Ma délelőtt befűtötték a kemencét, és valami csodás kenyértésztából készült fűszeres, szalonnás, tejfölös sült szeletet kaptunk csak úgy, szeretetből, sütöttek minden vásárlónak, minden árusnak. Megnéztük a filmet is, aztán még átrobogtunk Bándra, ahol egy aprócska biopiac működik szombatonként, háát... tényleg aprócska. Három árus volt, vettünk pár dolgot, de inkább csak azért, ne okozzunk nekik csalódást, úgy örültek nekünk. Mi voltunk ugyanis A vásárlók. Így, nagybetűvel :) Igaz, későn mentünk, 11 óra felé, az már nem az igazi piac órája.

Megmutatom nektek Akli major meghívóját, hát lehet egy ilyen meghívást figyelmen kívül hagyni?:) Már két éve, hogy megismerkedtünk Esztiékkel, írtam Akliról korábban már, megtalálja, akit érdekel:

Akli Major Piac

KONYHAKERTI ÉS KULTURÁLIS PIACTÉR

a helyi lakosság és az idelátogató vendégek szolgálatára és szemléletformálására

július 16. szombat: SZÜRKE MARHA BORJÚHÚS VÁSÁR

8.00 Nyitott Major Kapu és vásár: helyi termelők érkezése, helyi termékek kóstolója és vásárlása

9.00 Nyitott Major Udvar: állatok, emberek és gyermekek békés harmóniában a major udvarán

10.00 Major Fórum avagy Forum Majorum: vitaindító beszélgetés a mázsaháznál a helyi piacok

szükségességéről, a helyes termelői és vásárlói stratégiák kialakításáról,

a megbecsült műemlékek, épített örökségünk közösségmegtartó erejéről

14.00 Záruló Major Kapu: vásárlók és termelők hazatérnek

Eső esetén a boltíves istállókba húzódunk, a piacot vidám hangulatban folytatjuk.

Kóstolható és vásárolható helyi termékek:

Frissen vágott szürke marha borjúhús, cigája juhhús, cigája bárányhús hetente váltakozó rendben, (kéretik hűtőládát és jégakkut hozni a célra), kézműves cigája juhsajtok és juhtejtermékek, kézműves sajtok tehén és kecsketejből, kemencében sült házi kenyerek, házi sütemények, édességek, tönkölyliszt, akác, medvehagyma, vadvirág méz, házi lekvárok, házi savanyúságok, vegetáriánus zöldségkrémek, házi szörpök, Balaton-felvidéki és somlói borok.

Kóstoláshoz ki-ki füles bögréjét, vásárláshoz kosarát hozza magával!

Kézműves termékek:

Kosarak, fa és fazekas áruk, szövött-fonott termékek, rongyszőnyegek, csuhé munkák.

Gyermekfoglalkozások: malacvakarászás, tyúkhajkurászás, póni lovaglás, traktor szafari, gyertyamártás, nemezelés, szövés-fonás, agyagozás, alkalmanként más-más meglepetések.

Magtár Mozi: Vigyázat, ehető! című,a francia bioforradalomról szóló film nonstop vetítése a magtárban.

Istálló Kiállítás: „Ilyenek vagyunk: Arcok a Bakonyból!” címmel helyi termelők és helyi lakosok portrékiállítása az istállóban Juhász Sándor József fotós munkáiból.

A RÉSZVÉTEL INGYENES MIND A TERMELŐKNEK, MIND A LÁTOGATÓKNAK!

Őszinte szívvel adott adományokat Akli Major karbantartására, felújítására, a Major Piac heti rendszerességgel történő megtartására elfogadunk!

--------------------

Zé nagyon klassz fotókat készített, közreadok jó néhányat. Sajnos a malackákat, a kis csüngőhasú mamát meg a gyermekeit nem sikerült lekapni, elbújtak valamerre. Meg akartam simogatni a kicsit, úgy elrohant, viharsebesen, hogy a lába sem érte a földet, futott a mamához panaszkodni:)

Láthatjátok a fotókon szeretett Janikánkat a fehér kötényes kislányával. Janika a hárskúti biogazda, méhész. Írtam róla is korábban. Az ő frissen őrölt saját termesztésű biolisztjéből sütöttem két hete a joghurtos kenyeret.

Holnap meg Balcsi, majd jövök:)




Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...