Most téliesebb a látvány, mint a fotón. Sok hó esett, de ilyenkor is nagyon szép. Szeretem a telet. Holle anyó ad nekem havat bőven mostanában, de nincs ez mindig így. Fáznak a növények a kis állatok télen, jót tesz a hótakaró. Túlélést jelent.
Nem látni a képen, de van egy nagy kő, amin üldögélek néha, csak bámulok ki a fejemből, nézem a kutyámat, ahogy rohangál a vízben vagy mellette, kavicsokat keresgélek és mindenfélén töprengek, az élet kis és nagy dolgairól is. Na meg a kavicsokról:) Hogy vajon itt születtek vagy messziről sodorta őket ide a folyó. Biztos minden kavicsnak története van, és ha értjük őket, mesélnek is. Mind más színű szinte, megnéztétek már közelről? Egyáltalán, le szoktatok feküdni a fűbe vagy a folyóparton? Jó nézni közelről az életet, vagy a mozdulatlanságot. Az olyan örökkévaló.
