A gyógynövények elkészítésének alapjai

Vikóc kérésére - ez vonatkozik a zsurlóra is (a képen)


A vizes módszer révén kapott italt általában teának nevezik, amely lehet forrázat, vagy főzet. Létezik még másik két módszer is, aminek a végeredménye alkoholos kivonat vagy titnktúra, vagy kapszulákba töltött por - ezekről most nem írok.

Forrázat:  száraz vagy friss virágokból, levelekől készül. Öntsünk forrásban lévő vizet a kerámia vagy porcelánkannába (semmiképp sem fémedénybe) helyezett gyógynövényekre. Fedjük le, hagyjuk állni húsz percig, szűrjük le és igyuk meg. Fél liter vízhez 2,5 dkg szárított keveréket tegyünk.  A gyógyteákat termoszba is tehetjük, így meleg marad és könnyű szállítani.

Adagolás: naponta 2-4 alkalommal fél csésze tea étkezések között.

Főzet: gyökerekből, kérgekből, magvakból, szárból készül. Főzzünk 2,5 dkg szárított növényi részt másfél liter vízben fél-egy óráig lassú tűzön, fedő alatt.  Szűrés után fogyasztható. A nagy, kemény darabokat, mint például a kínai angyalgyökeret akár két-három órán át is főzhetjük, ebben az esetben két-három liter vízben tegyük fel.

Legjobb az üveg, a kerámia, a zománcozott vagy mázas kőedény. Ne használjunk alumínium vagy öntöttvas fazekat, szintetikus zománcú edényt. A jó minőségű rozsdamentes acél azonban megfelel.

Ha friss gyógyfüveket használunk, kétszerezzük meg a fenti mennyiséget.

Adagolás: mint a forrázatoknál. A mezei zsurlóhoz, ami az előző posztban került szóba, főzetet kell készíteni.

Gyökérkezelés - második rész

Folytatom tehát az előző posztot, a hivatkozások ugyanazok:

Az embert különféle kockázati tényezők hajlamosítják a gyökérkezelésből származó problémákra. Price 1200 betegen 140 ezer vizsgálatot végzett és úgy találta, hogy az emberek örökletes tényezők miatt reagálnak érzékenyebben és hevesebben a gyökérkezelésre. Ha a páciensek családjában két generáción keresztül nagyobb gyakorisággal fordult elő degeneratív betegség, akkor fogékonyabbá válnak a veszélyre.

Bizonyos stresszt okozó tényezők hatására azonban még az egészséges génállományú embert is megbetegíti a gyökérkezelés. Dr. Price szerint a két legártalmasabb stressz a terhesség és az influenza. Ilyen helyzetben sokkal valószínűbb, hogy a gyökértömött fogból szivárgó mérgek betegséget tudnak okozni. További kockázati tényezőt jelent a gyász, a szorongás, a lehűlés, az éhezés,  az akut vagy krónikus fertőzés.

A kártékony foggyökér eltávolításánál nem elég csupán a fogat kihúzni. A kutatások szerint az autoimmun betegség limfocitái legalább egy milliméter mélyen beágyazódnak a fogmederbe. A jobb eredmény érdekében ezért a foggal együtt ezt a csontfelületet is el kell távolítani.

Price kutatását sok kortárs folyóirat ismertette, eredményeit nem cáfolta meg senki. Kétségtelen, hogy a fogorvosok elsősorban anyagi érdekek miatt nem változtatták meg az eljárással kapcsolatos véleményüket, a gyökérkezelt páciensek szerencsétlenségére. Bíztató, hogy egyre több ember ismeri meg a gyökérkezeléssel járó kockázatokat.

Lehetőségek és javaslatok:

egyes holisztikus szemléletű fogorvosok szerint a gyökérkezelésnek vannak ugyan alternatívái, de egyik sem tökéletes. Van, aki azt mondja, hogy a foghúzás kevésbé mérgező eljárás, ezért kell előnyben részesíteni. A foghíj hatására azonban meggyengülnek a környező fogak, ami újabb fogveszteséghez vezet. További két lehetőség:

- a fogbeépítés, amelyet egy viszonylag nem reagens fémmel, például titánnal rögzítenek

- a híd.

Néhány egyszerű gyógymód, amely csökkenti és alacsonyan tartja a gyökérkezelt fogban lévő méreg mennyiségét:

fogyasszunk oxigénkiegészítőt vagy illóolajat, mint az oregánó vagy levendulaolaj, hetente háromszor, például hétfőn, szerdán, pénteken. (akit érdekel, annak leírom majd az adagolását). A szervezet hajlamos alkalmazkodni a méregtelenítő anyagok hatásához, ezért legjobb, ha hetente váltogatjuk azokat: például egy hétig oregánóolajat, a következő héten stabilizált oxigént, a harmadikon levendulaolajat szedjünk. Majd kezdjük elölről.

Amennyiben olyan betegséggel küszködünk, amelyet feltehetően a gyökérkezelés okoz, az illóolajos-oxigénes kezelés hetedik hetében várhatunk jelentős változást. Amennyiben nem történik semmi, szedjük gyakrabban, akár heti négy-öt-hat alkalommal a gyógyszereket - amíg beáll a javulás. Amennyiben még a napi egy kezelés hatására sem javul az állapotunk, akkor a diszharmóniát nem a gyökérkezelt fog okozza.

Létezik egy másik hasznos kiegészítő is, a mezei zsurló, amely nagyon hasznos a fogak kezelésében, megújítja, tisztítja egész szerkezetüket. Akár tablettában, akár kapszulában szedjük, méregtelennek kell lennie. A zsurló főzete szintén nem mérgező (én gyakran iszom a teáját). Ha valakit érdekel, leírom szívesen majd a főzet elkészítését. A gyógynövényboltokban, bioboltokban mindig lehet kapni szárított zsurlót, én ezt használom, mert a magas vérnyomás ellen is hasznos növényke.

A fotó forrása: Képguru

Veszélyes-e a gyökérkezelt fog az egészségre?

A gyökérkezelésnek nevezett fogászati eljárás során eltávolítják a fogban lévő ideget, majd különböző anyagokkal töltik ki az üreget. Különböző okokból gyökérkezelnek: ha súlyosan rossz a fog és másképp nem lehet megmenteni, vagy ha lecsiszolják a fogakat és korona kerül rá, de nyilván adódhatnak egyéb esetek is.

Csakhogy ez a jó szándékú művelet sajnos súlyosan veszélyezteti az egészséget. A foggyökér veszélyesen legyengítheti a belső szervek működését. Dr. Weston Price fogorvos, akit a történelem legnagyobb fogászati kutatójának tartanak, jól dokumentált tanulmányt készített erről a problémáról. Eredményei megkérdőjelezték a gyökérkezelés bevett gyakorlatának biztonságát, ennek következtében meglehetősen nagy polémiát váltottak ki a fogorvosok között. Price kutatása rámutat, hogy sokan rosszul viselik a gyökérkezelést. Azt tapasztalta, hogy ha eltávolítja a vese- és szívbetegek gyökérkezelt fogát, a legtöbb esetben javult az állapotuk. A fog és a betegség közötti összefüggés igazolására nyulakon végzett kísérletet (szegény nyulak:( ). Kísérletei közvetlen összefüggést mutattak a gyökérkezelt fog és a degeneratív betegségek között.

Price tovább kutatott és kimutatta, hogy a problémát a rosszul fertőtlenített fog okozza. A száj belsejében élő streptococcus baktériumok megtámadják a romlásnak indult fogat és pusztítani kezdik annak szöveteit. A fog belsejébe kerülve annak fogállományát is megtámadják. A dentin sok ezer apró csövecskéjében streptococcus baktériumok milliárdjai tartózkodhatnak. A problémát az okozza, hogy amikor a fogorvos fertőtleníti a fogat, az általa használt vegyszer nem jut be a fogállomány kis csatornáiba, és miután lezárja, a bélkamrában maradó baktériumok tovább szaporodnak.

A betömött fogban nincs oxigén.  A streptococcusok mutálódnak, hogy alkalmazkodni tudjanak az anaerob környezethez. Egy közönséges baktérium csak enyhén mérgező mellékterméket állít elő oxigén jelenlétében. Az  anaerob mutáns azonban mérgező anyagokat termel, amelyek átszivárognak a fogak apró résein. Immunsejtjeink túl nagyok ahhoz, hogy átférjenek ezeken a hézagokon, és a fog belsejében pusztítsák el a baktériumokat; a tápanyagban gazdag folyadékok ezzel szemben bejutnak a fogba és elősegítik a fejlődésüket. A baktériumok védetten éldegélnek a fog belsejében, és mérgezik az emberi szervezetet.

A test különféle módon reagál a fogból szivárgó méregre. Price megállapításai megkérdőjelezték kora konvencionális gondolkodását. A test például a toxin hatására gennyes váladékkal veheti körül a fogat. Price felfedezte, hogy ez a váladék szinte teljesen steril, és benntartja a toxinokat a fog belsejében. Kortársai ezzel szemben úgy gondolták, a genny ellen antibiotikumot kell adni - aminek következményeként tovább szivárog a méreg. Máskor nincs sem genny, sem fájdalom a fog körül, az enzimek "tömörítő csontgyulladást" idéznek elő, amelynek hatására a fog körül egy csontnál is keményebb anyag keletkezik, és a fogat a csonthoz forrasztja. A hagyományos orvostudomány szerint ez a tökéletes gyógyulás jele. Price azonban tudta, hogy a mérgek szivárgása folytatódik, és ha az immunrendszer nem elég erős, megtámadják a belső szerveket.

Hogy milyen kockázati tényezők hajlamosítanak bennünket a gyökérkezelésből származó problémákra, és milyen lehetséges gyógymódok vannak, a következő posztban írom le.

forrás: Paul Pitchford: Gyógyító táplálkozás
dr. Hal A. Huggins: How Root Canals Generate Toxins

Kenyérsütés

Borús az idő, esett is az eső, de sajnos csak kevés. Nagyon kellene már egy jó kis áztatás a veteményesnek, gyümölcsfáknak. Ki hinné, hogy az áprilisi méteres hó után erre vágyom?:) Alig pár hete volt.

Zének ezt a fajta kenyeret szoktam sütni, egy hétre elég egy nagy kenyér. Fehér tönkölylisztből készült, nem szereti a teljes kiőrlésűt, savanyúnak érzi.

Magamnak a kisebb kenyeret sütöttem, szintén tönkölyből, természetesen frissen őrölt tönkölybúzából, én ezt szeretem. Miután semmi bajunk nincs a gabonától - eddig sem volt - úgy döntöttem, nem zárom ki az étrendünkből. Pontosabban csak az enyémből nem, Zé eddig is evett kenyeret minden nap.  Mindig is barna kenyeret ettem, 1990 előtt Bakonyi barna nevezetűt, azóta megjelent másfajta teljes kiőrlésű is, azt szoktam enni. A paleó hatására vagy egy évig nem ettem gabonát, semmi változást nem észleltem.

Viszont a vérnyomásom kezd egészen alacsony lenni, alig szedek már gyógyszert, a béta blokkolót teljesen elhagytam. Kialakítottam, kitapasztalgattam a típusomnak megfelelő étrendet: nagyon kevés zsír, kizárólag olyan, amit nem hőkezelek: hidegen sajtolt bio olívaolaj, kókuszzsír, lenmagolaj, halolaj, vaj. Salátákba, főzelékekbe utólag beletéve. Nem eszem szintetikus vitaminokat, táplálékkiegészítőket.

Sok nyers zöldség, gyümölcs, kevés dió, mandula. Tejterméket alig eszem, néha kecsketejből készítek aludttejet. Néha bekapok pár falat kecskesajtot (nem boltit). Szénhidrátot is eszem: barna rizst, kenyeret, de nem minden nap. Délig nem eszem semmit. Nagyjából kéthetente eszem halat. Nyers tojást hetente háromszor. Hébe-hóba kávézom csak egy fél mokkáskanálnyi biokávéval, tejszínnel elkészített kávét iszom, zöld teát is csak ritkán. Csalán, citromfű, egyéb gyógynövény teát viszont csaknem minden nap.

Röviden: zsírszegény, húsmentes ételeken élek.

Bizonyos típusú embereknek megfelel a paleó, hússal és viszonylag zsírosan, más típusúaknak meg, akik a szénhidrátot emésztik jól, zsírszegényen kell táplálkozni és több szénhidrátot enni. Ami a korábbi étrendemben nem volt jó: elég zsírosan ettem sok szénhidrátot. Ez az, ami nem megy. Vagy az egyik étrend, vagy a másik. Keverve már problémákat okoz, mint nálam a magas vérnyomás. Mindenkinek magának kell rájönnie, hogy milyen típus. Nem nehéz.

Akit a kenyér receptje érdekel, megtalálja a blogomban, korábban már leírtam.

Akli major bajban van, segítséget kér

Elnézést kérek mindenkitől, tényleg kevés posztot írok mostanában, de kevés az időm. Írni is és olvasni is a neten, ezért eléggé elhanyagoltam mostanában blogger barátaimat.

Mától sem lesz jobb a helyzet: érkezik hét hetes új kiskutyánk, Yoda. Azért a tapasztalatokról majd beszámolok, megszeretik-e egymást Teóval.

Le kell írnom viszont Akli major helyzetét, és ezt úgy tehetem meg a legjobban, ha teljes egészében beidézem levélváltásomat Vajda Esztivel, a major tulajdonosával, egészen pontosan csak Eszti leveleit, abban van a lényeg:

"Néhány hete Magyar Gábor, szakmai és laikus körökben is közismert, őshonos állatfajokat tartó gazda drámai hangú levélben számolt be gazdálkodásának nehézségeiről, illetve annak részleges felszámolásáról. Két gondolatot ismételnék tőle: ha a magyar emberek nem tartják fontosnak azt, hogy minőségi ételhez jussanak, és ezzel fenntartsák évszázadok, évezredek alatt, őseik által kialakított magyar fajtájú állatok genetikai bázisát, akkor nincs mit tenni. Ő egy személyben ez ellen tehetetlen. Megemlékezik továbbá azokról a keselyűkről, akik kihasználják a gazdák nehézségeit és a bukás pillanatában fillérekért szerzik meg egy egész élet munkáját.

Semmilyen szinten nem hasonlítanám helyzetünket Magyar Gáboréhoz. Mindössze abban, hogy mi is besokalltunk, és nekünk is elfogyott a takarmányunk. A továbbiakban az állatállományunkat nincs módunkban fenntartani. Éppen ezért csüngőhasú disznó és tyúk állományunkat teljes egészében felszámoljuk. Kérjük mindazokat, akik már eddig is sokszor segítettek, terjesszék baráti körükben az alábbi információkat és tartsák távol a keselyűket. 

Kiváló minőségű húst adó csüngőhasú disznó. Húsminőségét tekintve a mangalicáénak felel meg. Koleszterinszintre gyakorolt hatása is ugyanolyan. Hihetetlenül finom a húsa, nem is lehet összehasonlítani a tápos disznók vizes húsával. Ökológiailag tiszta gazdálkodásból származik, ami azt jelenti, hogy hagyományos moslékon nevelt, csak természetes takarmányt kapott (burgonya, búza, zöld) tulajdonképpen nem minősített bionak nevezhető.

Méretét tekintve van köztük 80 kg-os, 60 kg-os, 40 kg-os, pecsenye illetve választási malac (ezek alapvetően kis termetűek, tenyészidejük a régi hagyományos disznóknak megfelelően két év, maximális súly 80 kg). A pucolt, félbevágott disznó ára 1500 Ft/kg. Ha több család összeáll, akkor negyedelni is lehet. 

A Húsvétra való tekintettel ajánlunk még a csüngőhasúból hagyományosan sózott (2 hét) pácolt (2 hét) füstölt parasztsonkát (hihetetlenül finom húsa és bőre van, átlag 3 kg) angol szalonnát, oldalszalonnát (isteni, vaj puha a szalonnája is) füstölt karajt, füstölt oldalbordát, füstölt juh bélszínt, füstölt juh karajt. "

Válaszoltam Eszternek, itt a második levele:

Kedves Ildikó, mi is sajnáljuk. Igyekeztünk paraszti minőségű árut előállítani, illetve magas minőségű gasztronómiai termékeket. Ahogy ezt külföldön láttuk és amiről ma annyit beszélnek - a kormányzati propaganda szintjén - Magyarországon.

Nyilvánvaló, hogy sok szempontból a társadalom teljes elszegényedése a felelős. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a társadalom nem elég érett azokra a felismerésekre, amelyben te teljesen egyedülálló vagy.  Ha csak húsz ilyen vevő lenne a piacon, mint te,  már jobbra fordulna, elindulna a termelés. 

Az, hogy egy levágott bio tartású egyben őshonos racka juh alkatrészeivel megalázó módon házalni kell és mindenhol csak egy gúnyos mosolyt kap az ember, nem tesz jót a termelési ambícióknak (ezért találtam ki, hogy elkezdem füstölni - akkor persze már mindenkinek kéne hús árban , csakhogy ki fizeti meg nekem a napi sóban forgatást, a speciális páclé főzést egy vagonnyi fűszerrel). 

Nem tartom elvetemült gondolatnak, hogy minden szombati piacnapra lehessen vágni egy juhot. Végül is 15 kg színhúsról van szó. Nevetségesen kevés annak a több tucat családnak, aki ide jár. Ha ki van csontozva, ki is lehetne kilózni mondjuk egy kicsit drágábban. Sőt, ha a gazda minden héten számíthatna rá, akkor biztos, hogy olcsóbban adná. Ugyanis az árban a sikertelen értékesítési kísérleteket és a teljes érdektelenséget is fel kell számolnia. De hidd el, hogy nem fogyna el. Ördögi kör. Azért nem vág, mert nem tudja, hogy elfogyna-e. Ezért nem alakul ki a vevőkör. Csak egyszer kell azt megtapasztalni, hogy ott áll az ember egy levágott állattal, eladott belőle egy combot és fogalma sincs, mit csinál a többivel. Kocsiba ül és elindul házalni. Ha tele a hűtő, akkor vagy szívességi bankba teszi, azaz valakinek odaajándékozza, de olyat is hallottam, hogy el kellett ásnia. Lehet, hogy a jövő héten mi is inkább a vadászhoz meg a gödörhöz folyamodunk, MERT MÁR NEM BÍRJUK A MUNKÁT!

A többit meg már leírtam. Az ember az életben még egyszer nem próbálkozik.

ÍGÉREM SOHA TÖBBÉ NEM JUT ESZEMBE BÁRMILYEN ÉRTÉKET TERMELNI!

Ugyanez az oka annak, hogy a szürke marhát is abbahagytuk. Ha lett volna rá igény, akkor előbb vagy utóbb megteremtettük volna azt a feltételt, ne két kilós csomagban kelljen zsákbamacskát venni. Csakhogy nincs rá igény. 

Mindig azzal példálózok, hogy az élelmiszeripar összeomlásából éhínség lesz. De rájöttem, hogy rossz nyomon vagyok. Az élelmiszeripar gyakorlatilag korlátlan mennyiségben képes előállítani a szintetikus szemetet. Sokan a gyógyszeripart tartják a legveszélyesebbnek. Szerintem az élelmiszeripar legalább annyira veszélyes, mert nemcsak szintetikus szemetet, hanem torz társadalmi képletet eredményez. Mivel a szintetikus szeméten olyan extra haszonhoz jut, amelyhez parasztgazdaság soha nem jutna, van pénze belépni a politikába, ahol tárt karokkal fogadják, mert a túlnépesedett Föld hamis demokrácia képletét csak olcsó élelmiszeren lehet fenntartani. 

Ugyanúgy öli el az élelmiszeripar a kis parasztgazdaságok ökológiailag tiszta magyarul hagyományos paraszti termelési módjait és ambícióját, mint a gyógyszeripar a gyógynövényekkel és a hagyományos gyógymódokkal foglalkozókat. 

Csak a már beteg emberek kapnak észbe, sokszor későn. Holott ahogy az egyik ügyfelünk fogalmazott, ő nem bio szürke marha húst árul, hanem gyógyszert az emberi szervezetnek. 

Szóval ha összefoglalom, akkor nem az a baj a magyar társadalommal, hogy szegény (elképzelhető, hogy egy Szarvaskút vagy egy Golf Hotelnek ne lenne 6.000.-Ft-ja egy juhcombra?) hanem a magyar társadalom

1. Nem éri fel ésszel a két minőség közötti különbséget, mert fogalma sincs a paraszt áruba belefektetett munkáról, illetve ezzel összehasonlítva a szintetikus gyártási folyamatokról, nem is érdekli

2. nem szolidáris a bajba jutott termelőkkel

3. és ha az emberrel nem szolidáris, akkor hogyan lenne az állattal az? Hogyan értené meg azt, hogy azért fontos őshonost venni, hogy ezzel segítse a génfenntartást, amely akkor is muzeális érték, ha soha többé nem kell elővenni, de életfontosságúvá válhat, ha elő kell venni ritka genetikai adottságai miatt. "

Eddig Eszter levelei. Tartalmaz még pár személyes gondolatot, azt nem osztom meg a nyilvánossággal, nekem szólnak. Kérem, hogy aki teheti, gondolkodjon el mindezen, menjen Akliba és legalább egy időre lássa el a családját kiváló minőségű étellel. 

Eszterrel itt tudja felvenni a kapcsolatot:

vajdaeszti@freemail.hu

Válaszoltam a levelekre természetesen, és fáj a szívem Akli miatt, de nagyon.  Egy csoda a mai világban, amit Eszterék tesznek. Bárcsak többet tudnánk segíteni nekik. Többen kellenénk, akkor menne.

Gyógyító táplálkozás

Sokat beszélgetünk mostanában (is) az egészséges táplálkozásról. Itt ez a könyv. Ajánlom annak, akit komolyan foglalkoztat a szervezetének a működése, tudni szeretne arról, miben is térünk el egymástól mi, emberek, vagy éppen miben hasonlítunk. Ki milyen anyagcsere típushoz tartozik, ha vannak problémái az egészségével, azt milyen táplálkozással tudja helyreállítani.

Mert abban talán már senki sem kételkedik, hogy az egészségünk alapja a megfelelő táplálkozás, a jó levegő, a mozgás, a nyugalom, a szeretet.

Nem kizárólag hippiknek szól a könyv:) (hozzá kellett tennem, ha a "szeretet" szót használni mertem). Súlyos olvasmány, a szó szoros értelmében is, nagy a könyv és nehéz:) De ez azért ne riasszon el senkit. 750 oldal mindössze, és rengeteget lehet tanulni belőle.

A szénhidrátokról

Úgy érzem, nem hiába foglalkoztam annyit az elmúlt két évben a táplálkozással. Rengeteg könyvet megvettem, elolvastam, még több angol és magyar nyelvű ilyesmivel foglalkozó weboldalt. Sok az ellentmondás, sok az egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézet, de ki lehet szűrni mindebből azt, amit az ember lánya a maga számára hasznosítani tud.

Aki fogyni akar, egyen kevesebb szénhidrátot. Ez igaz, jó gondolat. Nem kell semmilyen ételtípust kizárni annak, aki egészséges. Nem jó a vegánság sem, néha jó húst enni, szükségünk van az abban lévő vitaminokra. Normál esetben, vegyes, vitamindús táplálkozás esetén nincs szükségünk táplálékkiegészítőkre, mert nem tudja hasznosítani a szervezet (lásd korábbi posztom). A növényi táplálék a leghasznosabb számunkra, erre utal a magas kort megérő népek étkezési módja. Együnk sok gyümölcsöt, zöld leveleket, lehetőleg akkor amikor teremnek és olyat, ami a környezetünkben terem.

A nyers étrend nyáron hasznos lehet, télen inkább fűtő hatású ételekre van szükségünk. Ilyenkor lehet zsírdúsabban táplálkozni, annak, aki a zsírt jól emészti. Ehetünk több diót, mandulát, legjobbak a természetes zsírok. Jobban esik a meleg étel, a párolt zöldségek, főzelékek. Nyáron a saláták, friss gyümölcsök.

Tejterméket az egyen, akinek semmi problémát nem okoz. A gluténérzékenyek se tejet, se kávét ne fogyasszanak.  Úgy általában elmondható, hogy valódi ételekre van szükségünk, semmi adalékanyagosra, vegyszeresre, semmi olyasmire, amit dédszüleink nem ismertek volna fel ételként (mondta valaki nagyon okosan).

A Harcosok étrendje a legremekebb könyv, amit ebben a témában olvastam, bár a számomra teljes egészében nem követhető, de nem is gondolom, hogy követnem kellene bármilyen könyvet is. Megtanultam az összesből amit kellett, és kialakítottam a magam étrendjét, olyat, ami nekem jót tesz, amit jól emésztek. És ez a fontos.

Van viszont valami, amit érdemesnek tartok közreadni a könyvből, és ez a szénhidrátokra vonatkozik. Nagyon jól elmagyarázza, miért van szükségünk szénhidrátokra - egyben azt is megtanultam ebből, miért tévút a ketogén étrend. Nem beszélek itt és most a cukorbetegekről, nem tudom, számukra mi a helyes, de gyanítom, hogy a ketogén étrend nekik sem lehet tökéletes. Húst hússal, zsírt zsírral enni eltúlzott, most is azt vallom, hogy hosszú távon megbetegít.

Nézzük tehát a szénhidrátokat: a szénhidrátok, mint fő tápanyagforrás még mindig nyitott kérdés. Amióta dr. Atkins forradalmian új étrendje, A zóna, a Protein Power diéta bestseller lett, a szénhidrátok lettek az ügyeletes rosszfiúk. Kétségbeesetten lefogyni vágyó emberek milliói tesznek kísérletet ezekkel a szénhidrátszegény vagy - mentes divatdiétákkal. Sokan e diétázók közül eleinte veszítenek súlyukból, de később többet híznak vissza, mint amennyit leadtak.

A szénhidrátszegény diéták elmélete szerint, ha nem áll rendelkezésre szénhidrát, az ember fogyni fog, mert a szervezet zsírégetésre kényszerül, hogy a zsírból állítson elő cukrot magának, ami az élethez nélkülözhetetlen. Ez a trükk. Viszont a szénhidrátok megítélése - minthogy a szervezet üzemanyaga - nem ilyen egyszerű. A low-carb diétaguruk legfőbb érve, hogy a szénhidrátok nem esszenciális tápanyagok, ezért roppant jól megvagyunk nélkülük.

Néhány tény a szénhidrátok szerepéről. Gyakorlatilag minden növényi táplálék és tejtermék tartalmaz természetes előforduló szénhidrátokat. Az emberek már jóval a gabonák és a finomított cukor előtt megismerkedtek e földművelés előtti ételekkel. Jól alkalmazkodtunk az ősi ételekből származó teljes (feldolgozatlan) szénhidrátokhoz. A szénhidrát mint üzemanyag fontos szerepet tölt be túlélésünkben, nézzük, miért is:

az agynak vegyes - szénhidrátból, fehérjéből és zsírból álló - üzemanyagra van szüksége a megfelelő működéshez. Fő energiaforrása a szénhidrát. Az agy nem megfelelő ellátása ezzel az üzemanyaggal kimerültséghez, letargiához és depresszióhoz vezethet. A vegyes üzemanyag létfontosságú agyi funkciók működését látja el: energiatermelést, hormonok és neurotranszmitterek szintézisét, az agysejtek táplálását. A szénhidrátok krónikus hiánya kínzó cukor iránti sóvárgást eredményezhet, ami megszállott faláshoz vezethet.

A szénhidrátok közrejátszanak a kortizol (stresszhormon) kiegyensúlyozásában. Az inzulin(hormon) fontos szerepet játszik a kortizol hatásának ellensúlyozásában. Ez az egyik oka annak, hogy akik stresszesek, hajlamosak szénhidrátban gazdag ételeket enni.  Nagyon fontos az is, hogy szénhidrátok híján nem termelődik elég szerotonin. A szerotonin egy neurotranszmitter az agyban, amely nélkülözhetetlen a nyugodtság, boldogság és pihentség érzéséhez.

A szerotonin a melatonin(hormon) építőköve is egyben. A melatoninszint csökkenése alvási rendellenességeket (és egyebeket) okozhat. A melatonin hatékony antioxidáns hormon, úgy tartják, hogy rákmegelőző és öregedésgátló hatása van. Minél idősebb valaki, annál kevesebb melatonin termelődik az agyában. Azt is mondják, hogy a melatoninszintet magasan tartva fiatalok maradhatunk:)

A szénhidrátok más módon is segíthetik a fiatalság megőrzését. Kritikus szerepet töltenek be egy fontos anyagcsere folyamat táplálásában a májban. A pentóz-foszfát ciklus felelős a nukleotidok, az RNS, a DNS és az energiamolekulák , valamint a leghatékonyabb endogén antioxidáns  enzimek (glutation-peroxidáz és szuperoxid-dizmutáz) szintéziséért. A szénhidrátok krónikus lecsökkentése leállíthatja e fontos anyagcsere folyamatot, veszélybe sodorva ezzel a szervezet képességét, hogy energiát termeljen, megfiatalodjon és ellenálljon az öregedésnek.

A szénhidrát a legtisztább és leghatékonyabb üzemanyag az energiatermeléshez. A szervezet toxikus melléktermékek nélkül alakítja a szénhidrátokat energiává. Viszont ha arra kényszerül, hogy fehérjéből vagy zsírból nyerjen energiát, toxikus melléktermékek keletkezhetnek, például ammónia, nitrátok, szabad gyökök vagy oxidálódott zsírsavak, amelyek mindegyike megterheli a teljes anyagcserét.

A szénhidrátok hatékonyak, mert gyorsabban bomlanak le, mint a fehérjék vagy a zsírok. Az izmok és a máj lemerült glikogénraktárainak gyors feltöltése által a szénhidrátok a leghathatósabb azonnali energiaforrások.

Egy napi adag komplex szénhidrát a pajzsmirigyhormonokat optimális szinten tartja. Az egészséges pajzsmirigy szabályozza a testünk hőmérsékletét, megőrzi anyagcserénk érintetlenségét.

Látható, hogy a krónikus szénhidráthiány milyen negatív hatással lehet a testünkre és az elménkre hosszú távon. Veszélybe sodorhatja hangulatunkat, energiánkat, anyagcserénket, még azt a képességünket is, hogy fiatalok és életerősek maradjunk.

Nálam a szénhidrát jelenleg: sok gyümölcs

forrás: Ori Hofmekler: Harcosok étrendje (fordította Jilly Dávid)

A helyes táplálkozás megértése

Jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy az egészség kulcsa abban van, hogy teljes értékű, valódi ételeket együnk, és ne nutrienseket. Ne szénhidrátot, fehérjét, meg zsírt, meg omega 3-at, meg akármit, hanem ételeket. Nincs szükség méregdrága vitaminokra, táplálékkiegészítőkre, még árthatnak is, valamint sokba kerülnek. Nem jók az olyan étrendek sem, amelyek valamit kizárnak - akár szénhidrátot, akár zsírt, vagy mostanában már a gyümölcsöt is (agyrém) mert azzal jár, hogy felborul a harmónia és másból túleszi magát az ember. Aki érzékeny valamire, tejcukorra, gluténre, nyilván ne egyen. De az egészségeseknek feleslegesek az ilyen korlátozások.

A szervezetünk okos, sokkal okosabb, mint ahogy azt gondoljuk.Itt van például a spenót. Ha esszük, egy sor tápanyagot viszünk be a szervezetünkbe, valóságos biokémiai kavalkáddal állunk szemben. De legyen az bármilyen étel, így van.

Amikor az étel kapcsolatba kerül a nyállal, a szervezet elkezdi a maga varázslatát, beindul az emésztés folyamata. A táplálékban található minden egyes vegyület többféle, csakis rá jellemző módon lép kölcsönhatásba egymással, valamint a szervezet kémiai anyagaival. Végtelenül komplex folyamatról van szó, lehetetlen precízen, minden részletre kiterjedően megérteni, hogy az egyes kölcsönhatásokra hogyan kerül sor.

A táplálékokból származó kémiai anyagok reakciósorozatok részeivé válnak, amelyek összehangoltan működnek együtt a jó egészség érdekében. Sejtjeinken és egész szervezetünkön belül bonyolult mechanizmusok őrködnek e vegyületek működésének harmóniája  felett. Ezek a kontrollmechanizmusok döntik el melyik vegyület pontosan hova kerüljön, milyen mennyiségre van szükség az adott kémiai anyagból és az egyes reakciók mikor menjenek végbe. Beveszünk egy B komplex vitamint például, olyan, mint a lórúgás, legjobb esetben is méregként kiválasztja a szervezetünk, nem tud vele mit kezdeni. Jó, ha egyéb bajt nem generál. Nem mi döntjük el, mennyi kell belőle és mikor, hanem a szervezetünk. Pici kell belőle, és lassan szívódik fel. Akkor és úgy, amikor és ahogy szükség van rá. Olyan ételeket kell enni, ami tartalmazza és majd a szervezetünk megoldja a hogyan, mikor és mennyi kérdését. Ezért kell változatosan étkezni.

Testünk e végtelenül összetett reakcióhálózata azért alakult ilyenné, hogy a természetben előforduló teljes táplálékokat maximálisan hasznosíthassa. A teljes, valódi táplálékon van a hangsúly.A mostani trend szerint hol az egyik, hol a másik specifikus tápanyag vagy vegyület erényeit emelik piedesztálra, helytelenül. Most éppen a szénhidrát a mumus, helytelenül.

Szervezetünk megtanulta, hogyan hasznosítsa a táplálékba csomagolt  kémiai vegyületeket. Némelyiktől megszabadul, másokat felhasznál és a megfelelő helyre épít be. De csak a valódi táplálékot ismeri fel. A többi megbetegít.

Nincs sok értelme azt gondolni, hogy a táplálékkiegészítőként szedett, a többitől elkülönített, sokszor nagy dózisú tápanyagok, vitaminok helyettesíthetik a teljes táplálékokat. Ráadásul előre nem látható mellékhatásaik is lehetnek.

Hatalmasra fejlődött ez az iparág, az óriási profit kiváló ösztönző. Bőven akad, aki veszi, eszi, a média azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének. A vásárlók nagy többsége abban a tévhitben él, hogy a pénzéért egészséget vesz. Ez volt dr. Atkins receptje is. Fehérjékben és zsírokban gazdag étrendet ajánlott (szinte teljesen mellőzve a szénhidrátokat) vagyis feláldozta a hosszútávú egészséget a gyors haszon reményében - majd a saját kiegészítőinek szedésére biztatott, hogy kiküszöbölhesse a székrekedést, az édesség utáni sóvárgást, a folyadék visszatartást, a kimerültséget, az idegességet és az álmatlanságot (hasonló problémák adódnak a paleóból is, van aki bevallja, van, aki nem).

Mindenféle vitamin nagyon fontos. De csakis akkor, ha teljes táplálékok, és nem szintetikus készítmények formájában vesszük őket magunkhoz. Teljesen félreérti a táplálkozás lényegét az, aki az elkülönített tápanyagok, vitaminok felhasználásától ugyanazokat az előnyöket várja, mint a teljes táplálékoktól. És sok esetben nemcsak pénzkidobás, hanem ha a mellékhatásokat nézzük, veszélyes is lehet.

Tudom, mert mondják, hogy a mai zöldségek és gyümölcsök nem tartalmaznak annyi vitamint, ásványi anyagot, mint a régiek. Igen, írtam korábban, hogy minden a talajtól függ. És a talajt már rég kizsigerelték. Akinek kertje van, szánjon rá időt, energiát, és a tuják meg pázsit helyett alakítson ki veteményest. Megéri. vagy akinek nincs kertje, városban, lakásban él, neveljen pár dolgot cserépben. Nem nehéz. Vagy ha még ehhez is lusta, vagy egyáltalán nincs ideje, mondjon le pár dologról: kávé, cigaretta, alkohol, stb. és vegyen biogyümölcsöt, zöldséget. Vagy menjen kirándulni és szedjen az erdőben, réteken zöldeket: libatopot, kövér porcsint, pitypangot, egyebeket. Mindenképpen olcsóbb és jobb, mint a táplálékkiegészítők.

(a biokémiai okosságokat dr. Campbelltől vettem át.)

Fekete kenyerem

Régen vágyódtam már rá. Olyan igazi, kemencében sült fekete rozskenyérre, amit akár két hétig is ehetek, még mindig finom és jól szeletelhető. De csak most, a napokban tudtam meg, hogy Makrai Tamás, a cseszneki vadőr süt ilyen kenyeret és bizony úgy, ahogy én szeretem, kovásszal, kemencében. Nagyon kedves embert ismertünk meg a személyében, jó, hogy rátaláltunk. Kaptunk is a frissen kisült rozskenyérből, valami csodálatos az íze, nagyon boldog voltam.

A rozs mellőzött és elfeledett mostohagyerek a gabonák között, pedig rendkívül hasznos növényke. A teljes állapotában meghagyott, kövön őrölt, korpát és csírát tartalmazó rozs csökkenti és megszünteti a véredények plakkjait és meszesedését. Képes felerősíteni a legyengült szervezetet, megújítja az egész emésztőrendszert. Mindezt magas szénhidráttartalmának és nitrogéntartalmú anyagainak köszönheti. Véredényeket tisztító, a rugalmasságot helyreállító képessége miatt rendkívül értékes kenyér alapanyag. Persze csak vegyszer- és adalékanyag, tartósítószer-mentes formában.

Fekete rozskenyeret sütni nem könnyű, de megéri a fáradságot. Egyetlen gabonaféle sem szerez ekkora dicsőséget a „péknek”. Bevallom, nekem nem sikerült rozsból kenyeret sütnöm, lapos és nyugodtan mondhatjuk, ehetetlen lett.

Tönkölybúzából sütöttem inkább, azzal egészen jól megbirkóztam. A magyar ember "élet"nek nevezi a búzát és igen, a hajdani durva őrlésű lisztből készült kenyér teljes értékű tápanyag, életfenntartó erő volt. Szerencsére egyre többen térnek vissza a kenyérsütés hagyományos módszereihez. Mi is vettünk malmot, rendeltünk öko termesztésű tönkölybúzát, és készültek a finom, igazi kenyerek a konyhánkban épített csikótűzhelyünkben, többféle recept alapján. Na de nekem a rozskenyér a kedvencem, és mostantól kaphatom is majd rendszeresen.

Elmarasztalják a magyar konyhát a nagy kenyérfogyasztás miatt, és ha a fehér kenyérre gondolunk, igazuk is van. A fehér kenyér nem egészséges (ahogy a finomított cukor sem) egyre többen tudják is, és egyre több barna kenyér fogy. Szerencsére.

Mi az, amit nem pótolhat a pékipar? Mi az, amit elvesztettünk a régimódi otthoni kenyérsütéssel, a barna liszttel, barna kenyérrel együtt? A kenyérsütés hajdan nem mechanikus, pusztán materiális cselekmény, konyhatechnika volt, különösen nem elektromos gépekkel, hanem komoly szellemi tartalommal telítődött. Nemcsak azért, mert szinte áhítatos szertartásként kapcsolódtak egymásba a tevékenység egyes részletei, hanem azért is, mert a kenyér alkotórészei is jelentéssel, értékkel telítődtek (és a szellemi érték - mai tudásunk szerint - arányos volt a biológiai értékkel is.)

Olyan szépen ír erről Kövi Pál (írtam is már róla korábban) mikor az otthon fészekmelegéről szól: " a kovászt Anyám nagyanyámtól kapta, amikor férjhez ment és önálló háztartást kezdett. Nagyanyám pedig dédanyámtól, és ez így ment a maga rendjén vissza a messzi századokba. A kis kovász magában hordozta családunk múltját, történelmét, jelenét és jövőjét: élni akarását. ... A kovász tehát csak a miénk volt és különbözött minden szomszédétól: titokzatosan uralkodó gócpont a világmindenség egy zárt egységében. Anyám kis kovászkája volt a letéteményese a mi családi összetartozásunknak, egyéni jellegünknek, jelképe hagyományainknak, folyamatosságunknak, a szépségnek és a szeretetnek, amit a család jelent".

A mai bolti kenyérből hiányzik valami. Nemcsak a maghéj, a terméshéj, az aleuronréteg és a csíra, hanem a kenyér lelke is. A mai kenyeret szemétbe hajigáló, a földön rátaposó világból ez az érték veszett ki, múlt el, de nem nyomtalanul hálisten. A hagyományok alapján helyreállíthatóan. Újra lehet és kell tanulnunk a technikát, a módszert, sőt, tökéletesítenünk is kell és lehet, és magunkévá kell tennünk újra a megbecsülés, az "egy kenyéren élés" régi szellemét is.

(megjelenik a Cseszneki Hírek májusi számában) 

A cukorbetegeknek (is) árt a húsfogyasztás

Állítólag a cukorbetegeknek azt tesz jót, ha elhagyják a szénhidrátokat és húst esznek hússal. Van olyan paleo-orvos, aki ilyen tanácsokkal gyógyít, és világszerte is sok orvos van, aki ezt ajánlja a betegeinek. Nem elég, ha a cukrokat kerülik, ne egyenek gyümölcsöt sem, összetett szénhidrátokat meg főleg ne. Vagyis ne egyenek növényi táplálékot, csak állati fehérjét, nehéz húsétrenden éljenek, nehezen emészthető zsírokon, töpörtyűn meg szalonnán a hús mellé. Agyrém.

Valóban leszorítja ez az étrend a vércukorszintet, de ez elég? Az az adat számít valamit, hogy a cukorbetegek 80 százaléka a szív- és érrendszeri megbetegedések valamelyik formájában hal meg?  A szív- és érrendszeri betegségek fő oka az ateroszklerózis, melynek folyamatát a hús magas telítettzsír és koleszterintartalma csak gyorsítja (érdemes elolvasni a korábbi posztomat a húsevés ártalmairól.)

A húsfélékben nincsenek rostok, pedig nagyon fontosak a vércukorszint stabilizálása szempontjából. Az inzulinszükséglet lényegesen csökken a rostos étrend következtében. Azt viszont tudjuk, hogy a marhahús például hihetetlenül heves inzulinreakciót vált ki, a vér magas inzulintartalma pedig fokozza az ateroszklerózisos elzáródásokat, ezért mindenképpen az lenne a cél a cukorbetegeknél, hogy a szervezetük kevesebb inzulint termeljen.

Mi lenne tehát az ideális táplálék a cukorbetegeknek? Gyümölcsök, zöldfélék, különösen a zöld levelek, diófélék. És nem a túlzott fehérjefogyasztás. És a finomított cukrokat, finomított szénhidrátokat is el kell felejteni.

Sok II. típusú cukorbeteg, amikor ráébred a betegségére, már olyan maradandó problémákkal küszködik, mint a szem-vagy vesebetegség, idegproblémák, vagy egy szívroham következményei.

Egy optimális életmódprogram sok cukorbeteg esetében többet segít, mint bármilyen gyógyszer. A kaliforniai Weimar Intézetben végeztek ilyen vizsgálatokat. A cukorbetegség egyik gyakori szövődménye a felszíni ideggyengeség, amely égő vagy fájó érzésként jelentkezik a lábfejen, a lábszáron, vagy a kézen és a karon. A fájdalom rendkívül éles és kínzó. Ez a betegség később olyan zsibbadtságot eredményezhet, hogy az érintett testrészeken sem forróság, sem hideg, sem pedig fájdalom nem érzékelhető többé. Bár gyógyszerekkel időnként lehet segíteni ezen az állapoton, az eredmény elenyésző.

A kutatás vezetője dr. Milton Crane endokrinológus volt. Kimutatta, hogy az olyan étrend, amely mentes minden állati terméktől és gazdag finomítatlan vegetariánus ételekben, tökéletes enyhülést hozott a fájdalmas idegbántalomra a cukorbetegek több, mint 80 százalékánál már 4-16 nap után. Az életmódprogramnak természetesen vannak más részei is: rendszeres testmozgás, vízgyógyászati kezelések, főzőtanfolyamok, csoportos előadások, kávé, tea, alkohol és dohány teljes kizárása. Azért ezen érdemes elgondolkodni.

A cukorbetegségnél a vese egészségének megőrzése szempontjából az egyik fontos tényező, hogy a vércukorszintet a lehető legközelebb tartsuk a normálishoz. Ezt a folyamatot nagymértékben elősegíti az átfogó életmódprogram. Ezen kívül a teljes vega étrend sokkal kevesebb fehérjét tartalmaz, mint a tipikus nyugati táplálkozás, vagy a húsban gazdag étrend. Egy alacsony fehérjetartalmú étrend pedig kevésbé megterhelő a veséknek.

1990 óta foglalkozom az egészséges táplálkozással, a Testkontroll  című könyv indított el ezen az úton. Igaz, sok teljes kiőrlésű kenyeret ettem, azóta már rájöttem, többet, mint amire a szervezetemnek szüksége lett volna, mégsem lettem cukorbeteg. Nem ettem viszont azóta semmilyen finomított szénhidrátot, cukrot vagy fehér lisztből készült bármit. Amióta hozzájutok, bio ételeket eszem, sok gyümölcsöt, zöld levelekből készült turmixokat.

Viszont a vega étrenddel is vigyázni kell, nem szabad túlzásba vinni a főtt ételek fogyasztását. Ennek tudom be a magas vérnyomást, ezen kell még változtatnom. Több nyers zöldfélét kell ennem, és ezt ajánlom másoknak is. Főttekre nincs szükségünk, ritkán együk, ha nem is tudjuk kihagyni teljesen. Az olajos magokkal is vigyázni kell, nagyon kis mennyiségben együk.

A kávé, alkohol és a hasonló élvezeti cikkek pedig ártalmasak, bárki bármit is mondjon erről.

Mineralwassernek üzenem: 1990-től 2010-ig semmit sem változtattam a táplálkozásomon, ettem, amit egészségesnek gondoltam. A Szendi könyv bizonytalanított el - egy rövid időre. Rengeteg könyvet elolvastam. Ami igazán nagy hatással volt rám és a nyers étrend felé vitt, dr. Edmond Bordeaux Székely munkássága és könyvei. Írok majd róla. Hogy befolyásolnak-e a könyvek? Hiszen azért olvasom, mert útkereső vagyok ennyi idősen is, miért baj ez? Meggyőzött a Testkontroll és dr. Bordeaux Székely, de nem győzött meg Szendi és dr. Tóth Csaba, sőt, mostanában már mélyen felháborítanak.

Írásom forrása: dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték (érdemes elolvasni, ha valakit érdekel, el tudom küldeni Word dokumentumként, 689 oldal)

a fotó a Képgururól származik

Nesze neked paleolit táplálkozás

Az Esszénus Béke Evangélium első könyvében Jézus ezt mondja a Tízparancsolatra is utalva:

" Ne ölj! Mert Isten adott életet mindeneknek, és amit Isten adott, azt ember vissza nem veheti. Ezért, bizony mondom néktek, minden élet egy Anyától ered a földön.

Következésképpen, aki öl, az a testvérét öli meg...És a teste a levágott és megölt állatok húsának sírjává válik, amely egyben a saját sírja is lesz. Ezért, bizony mondom néktek, aki öl, az saját magát öli meg, és aki eszi a leölt állatok húsát, az a halál testét eszi. Mert azok vérének minden cseppje méreggé válik az ő vérében, leheletében az ő leheletük bűzlik, húsuk gennyes daganattá lesz a húsában, csontjaik krétaporrá válnak az ő csontjaiban....."

Körülbelül eddig olvasta el a posztot egy erre tévedt paleós, legyint egyet, hogy ez megint valami vallásos blabla és odébáll:) Pedig van tovább is.

Minden olyasmit elmondtam már, hogy szegény állatok, meg hogy önző táplálkozási mód, meg azt is, hogy őseink gyümölcsevők voltak és a paleó vallás igehirdetése tévedéseken alapszik - pontosabban talán a húsipar manipulációin. Meg kellene nézni közelről, kik finanszírozták a sokat hivatkozott vizsgálatokat. Írtam én is itt a paleóról, mert rám is hatott pár hétre Szendi zöld könyve, sosem tagadtam. De aztán észhez tértem, picit előbb, mint a többiek ott a blogjában.

De nézzük most meg azt, mi is történik a szervezetünkben, ha húst eszünk? Az elfogyasztott húsétel abnormálisan sok savas (de a ragadozókénál tízszerte gyengébb) kémhatású pepszin előállítására kényszeríti a gyomrunkat, amely még így is csak félmunkára képes amellett, hogy a húsételek húgysavat, egyéb mérgező anyagokat juttatnak a szervezetünkbe (purint, antibiotikumokat, szteroidokat, hormonokat, tartósítószereket, színezékeket - salétromsav, nitrátok, egyebek, amelyekkel a több napos, természetszerűleg szürkészöld hulla színét igyekeznek pirosra változtatni). Az állat hormonszintje radikálisan megváltozik a vágóhídon, amikor megérzi a halál közelségét - ezt is tartalmazza a hús.

Ahogy tartalmazza a növényvédő és rovarirtó szereket is, ezek a táplálékkal kerülnek be a szervezetükbe és ott felhalmozódnak. Erre vonatkozóan is vannak ám kutatási eredmények, érdemes lenne utánanézni annak, aki félti az egészségét. Beteg állatokat is feldolgoznak, a nagyüzemnek semmi sem szent, akár rákos daganatokat is belekeverhetnek a hamburgerbe, ki tudja?

Térjünk vissza a savasságra. Nézzük csak. A húsétel emésztése tehát savasságot okoz a szervezetben, illetve mindenekelőtt a vérben. Ennek pedig igen kellemetlen következményei vannak. Vérünknek nagyon pontosan meghatározott, enyhén lúgos kémhatása van, az egészséges vér PH értéke 7,42.

Ha a táplálkozás következtében a vér PH értéke csak  néhány századnyi értékkel csökken, vagyis a savasság irányába mozdul el, azonnal működésbe lép testünk automatikus korrekciós rendszere, és igyekszik a vér természetes kémhatását visszaállítani.

Ennek két módja van:

- először több víz visszatartásával hígítja a vért, és így annak savassága gyengül
- de ha ez nem elegendő, mint tartós húsfogyasztás esetén, akkor vegyi módszerhez kénytelen folyamodni és lúgos kalciummal semlegesíteni a vér savasságát.

Na ez itt a baj. Mert honnan vesz gyorsan kalciumot? Igen, a csontokból, ott van a legtöbb belőle. Hm. Izgalmas, ugye? De még nincs vége.

Amikor megszűnik a vészhelyzet, és túljutottunk a húsétel okozta savasságon, akkor már a korrekciós céllal a vérbe juttatott kalciumra nincs tovább szükség, hiszen az túlzottan lúgos irányba vinné el a PH értéket, tehát meg kell tőle szabadulni valahogy. A vérből ilyenkor kiváló kalcium viszont már nem kerül vissza a csontokba, hanem - legnagyobb sajnálatunkra - az ízületekben, illetve az érfalakon rakódik le. Ízületi gyulladás, köszvény, reuma, érelmeszesedés. Elgondolkodtató. Ja, és el ne feledjem, a csontritkulás. Hallottatok arról, hogy a gazdagok betegsége volt a köszvény? Jutott a húsra, ez volt a baj.

És akkor ne  sajnáljam a paleósokat, akik "elit alakulat"-nak hiszik magukat. Hát, lelkük rajta. Mindannyiunk közül ők lesznek a legbetegebbek, na nem holnap. Pár év múlva. Már korábban is elmondtam ezeket  a Szendi blogban, ha nem is ilyen részletességgel, úgy jártam, mint az ókori hírvivő, lefejeztek - igaz, csak virtuálisan. Szó se róla, egyszerűbb, mint gondolkodni.

Angol egészségkutatók egy vágóhídról származó ételmérgezés kapcsán figyelmeztették a háziasszonyokat: " a nyers hús tisztasága a trágyáéval azonos.... az állandó rothadás állapotában lévő nyers hús megfertőzi a szakács kezét és mindent, amivel érintkezésbe kerül a konyhában. A mérgező baktériumokat gyakran még a főzés sem pusztítja el, ha nem főzik vagy sütik megfelelően" - (és mi van a tatár bifsztekkel?)

Arról meg már írtam eleget, hogy a sütött- főzött állati fehérje mennyire káros. Többek között svéd kutatók mutatták ki, hogy bármilyen húsban, ha 100 foknál magasabb hőfokon főzzük-sütjük - mint ahogy mindig így történik - a fehérje mérgező vegyületté válik, ami semmi mást nem nyújt a testünknek, mint mérgező anyagokat.

A hús az emésztőrendszerünkön nagyon lassan halad át, hiszen azt nem húsevésre tervezték. Túl hosszú a bélrendszerünk a húsevéshez. Nagyjából öt napot vesz igénybe, amíg kiürül a szervezetből. A problematikus emésztés és a hosszú béltraktusban eltöltött több napos bomlás, erjedés, rothadás következtében az említett, különböző karcinogének szívódnak fel, másrészt ez az anyag tökéletes táptalaj a paraziták számára.

Erről Rozcsika sokat tudna mesélni, hiszen kedvenc könyve, Hulda R. Clark Meggyógyulhatsz című kétkötetes munkája igen szemléletesen és alaposan kivesézi a paraziták kérdését. Volt szerencsém a könyvet még 2005-ben megkapni a Leviter Kiadótól, rémisztő a könyv valóban, bár engem azért annyira nem ijesztett meg, mint Rozcsikát és nem szaladtam el különféle kütyüket venni. Azon viszont igen csodálkozom, hogy Rozcsika még mindig húsevő, bár az is lehet, hogy már régen nem, csak a társaság kedvéért jár a blogba. Jót tenne magával, ha így lenne, az biztos. Aranyos kis nő.

Száz szónak is egy a vége: tök mindegy, mit evett a paleolit ember, mi miatt kényszerült húsevésre, amire nem volt alkalmas, most a 21. században élünk, rengetegen városokban, és igen kevés embernek adatik meg a tiszta étel, legyen az a paleósok által gyűlölt gabona, vagy bármi más. Tiszta levegőre, tiszta ételre, tiszta vízre és sok-sok napfényre lenne szükségünk, és nem utolsó sorban tiszta lélekre. Így látom.

forrás: dr. Edmond Bordeaux Székely írásai
          dr. Szentesi E. András: A túlélés titka

Meglepő tények az Omega-3 zsírsavakról, kapszulákról

Olvasok egy könyvet, a Dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték címűt. Meglepően új infók vannak benne, sok érdekesség, sok tudnivaló az egészséges életmódról, táplálkozásról. Az írója orvos, praktizáló belgyógyász. Szakterülete a szívgyógyászat, a gyomor- és bélgyógyászat, a válságkezelés és a megelőző orvoslás. Ötszáz akárhány oldalas a könyv, átfogó képet ad az egészséges életmódról, a betegségek megelőzéséről.

Ezt írja a halakról:

A hal- és a halolajfogyasztás árnyoldalai

A halolajkapszulák és más halolaj-kiegészítők nem rendelkeznek a friss, természetes halolaj jótékony hatásaival. Noha a friss ómega-3 többszörösen telítetlen savak pozitívan hatnak a vérlemezkékre és csökkentik a szívbetegség kockázatát, az oxidálódott ómega-3 zsírsavak valószínűleg éppen az ellenkezőjét teszik.  

Tárolás közben a természetes halolaj oxidálódhat, és ez igen káros az artériákra az oxidálódott koleszterin miatt. Továbbá az EPA (a halban jelen lévő ómega-3 zsírsav) is könnyen oxidálódik, s így peroxidokat alkot, melyek erőteljes szabad gyökök. Bárkinek, aki szeretné elkerülni a szabad gyököket, az lenne az első logikus lépés, hogy felhagyjon a hallal. 

A halolaj-pótlékok nem nyújtják a szívnek és a véredényeknek azokat a jótékony hatásokat, amelyekre az emberek számítanak. Van néhány fontos potenciális probléma a hal és a halolaj fogyasztásával, melyekről nem igazán tájékoztatták a lakosságot.

 1. A felnőttkorban kialakult cukorbetegség esetén a halolaj megemelheti a vércukorszintet. Egy, a Kalifornia Egyetemen végzett kísérlet során megállapították, hogy ezek az ún. II. típusú cukorbetegek éhgyomorra mért vércukorszintjükben közel 20%-os emelkedést mutattak azután, hogy mintegy négy hétig halolajat vettek magukhoz. A cukorbetegség súlyosbodásának az oka az EPA, mert ez az ómega-3 zsírsav cukorbetegeknél csökkentheti az inzulintermelést. 

2. Egy halban és halolajban igen bőséges étrend veszélyesen meg tudja növelni a vér alvadási idejét. Az eszkimóknál, noha náluk kevesebb a szívbeteg, sokkal több a szélütés, mint az amerikaiaknál. Valószínűleg halban gazdag étrendjük okozza a vérlemezke-működés romlását, melynek következménye, hogy könnyebben véreznek.

3. Kiegészítőül, pótlásként alkalmazott nagy mennyiségű halolaj felboríthatja az ember vitaminegyensúlyát. Dr. Jack Yetiv kimutatta, hogy nagy halolajadagok igen megemelhetik az A- és a D-vitamin szintjét, olyannyira, hogy toxikus hatásúvá válhatnak. Mindkét vitamin zsírban oldódik, és bár megfelelő mennyiségben az élet és egészség szempontjából szükség van rájuk, mindkettő okozhat mérgezést, sőt néhány esetben akár halált is, ha a vérben túl sok van belőlük. Másrészt egy halolajban bővelkedő étrend E-vitamin-hiányt is okozhat. 

4. Talán a legfontosabb tudnivaló, hogy a halak zsírszöveteikben koncentrálják a toxinokat. E mérgek között szerepelnek növényvédő szerek, klórozott hidrokarbonok, dioxin, chlordane és higany. 1996-ban a szakértők 47 állam halfogyasztásával kapcsolatban figyelmeztettek arra, hogy bizonyos fajok fogyasztása ártalmas. 1740 folyóra és tóra (a Nagy-tavakat is beleértve) valamint a parti területek nagy földdarabjaira terjesztették ki ezt a figyelmeztetést.  A fogyasztási tanácsok legáltalánosabban a higanyra hívják fel a figyelmet, amely agy- és idegkárosodást okozhat. Az olyan nagy halakban, mint a tonhal, kardhal és a cápa a legmagasabb a higany szintje. 

 A népszerű elgondolás ellenére, miszerint a gyümölcsök és zöldségfélék fogyasztása jár a legnagyobb kockázattal a növényvédő szerek szennyező hatása miatt, az FDA kutatói nyilvánosságra hozták, hogy a házi (haltenyészetből származó) haltermékek sokkal több növényvédő szer-maradványt tartalmaznak, mint a házilag termesztett gyümölcsök, gabona- és zöldségfélék.  A makréla a tavi pisztránggal és más édesvízi halakkal együtt, melyeket hazai tavakból fogtak ki, igen nagy valószínűséggel fertőzöttek olyan karcinogénekkel, mint a dioxin vagy a PCB (poliklór-bifenil). 

 Nem kötelező a halak bevizsgáltatása

 E könyv megírásakor még nincs a kormányzat részéről elrendelt kötelező vizsgálati program a halakra és a haltermékekre. Craig azt állítja, hogy a halak csupán 10%-a megy át valamilyen vizsgálaton, és ez is önkéntes program keretében történik. 

Nyilvánvaló, hogy szükség van egy jól kialakított halvizsgálati rendszerre, ami még nem jött létre. Ha a jótékony ómega-3 zsírok nem hal eredetű forrására bukkannánk, nem lenne jobb, ha az előbbiek alapján eltekintenénk a halaktól? Ilyen tápanyagok, élelmiszerek nem jelentenék a rák, fertőző betegségek és más betegségek kockázatát. Efféle élelmiszerek pedig igenis léteznek, ahogy később látni fogjuk. 

....

És még sok-sok érdekes infó a könyvben, amiken azért érdemes lenne elgondolkodni azoknak, akik sok omega-3 kapszulát esznek, mellé esetleg nagydózisú D vitamint. Ugyanígy azon is, érdemes-e nagykanállal enni a szintetikus vitaminokat. Szerintem semmi értelme, nem hasznosul úgysem.  

  

Étrend és egészség

Nem túl régen ismerkedtem meg Ellen G.White írásaival.  Az 1827-ben született hölgynek igen figyelemre méltó a munkássága. Elhoztam egy részt belőle, olvassátok el, megéri:

Testünk abból a táplálékból épül fel, amit megeszünk. A test szöveteiben állandó lebomlás van. A szervek működésekor elhasználódott anyagok táplálékunkból pótlódnak. A test minden szerve igényli a maga részét a táplálékból. Az agynak is meg kell kapnia a maga táplálékát; a csontok, az izmok és az idegek is követelik a magukét. Csodálatos az a folyamat, amely a táplálékot vérré alakítja át, és ezt a vért felhasználja a test különböző részeinek építésére. Ez a folyamat szüntelenül tart, és élteti, erősíti az idegeket, az izmokat és a test szöveteit.

A táplálék kiválasztása

Olyan ételeket kell választani, amelyek leginkább szolgáltatják a test felépítéséhez szükséges alkotóelemeket. Az étvágy nem megbízható tanácsadó a táplálék megválasztásában. Helytelen étkezési szokások következtében az ízlés elromlik. Sokszor olyan táplálékot igényel, amely rongálja és gyengíti az egészséget, ahelyett hogy erősítené. A társadalmi szokások sem biztonságos útmutatók. A betegség és a szenvedés, amely mindenütt megtalálható, jórészt a táplálkozással kapcsolatos népszerű tévedéseknek tulajdonítható.

Ahhoz, hogy megtudjuk, melyek a legmegfelelőbb tápanyagok, meg kell vizsgálnunk, hogy Isten eredetileg milyen étrendet tervezett az ember számára. Isten, aki az embert teremtette, és tudja, mire van szüksége, megszabta Ádám táplálékát. Így szólt: "Ímé néktek adok minden maghozó füvet... minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül" (1Móz 1:29). Az Édenből kirekesztett embernek, akinek a bűn miatt megátkozott földet művelve kellett kenyerét megkeresnie, Isten megengedte, hogy egye "a mezőnek füvét" is (1Móz 3:18).

Gabonából, gyümölcsből és zöldségféléből áll az az étrend, amelyet a Teremtő számunkra választott. Ezek az ételek a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon elkészítve a legegészségesebbek és legtáplálóbbak; olyan erőt és szívósságot és szellemi frissességet biztosítanak, ami a bonyolultabb táplálékokból nem meríthető.

De nem minden - önmagában egészséges - étel felel meg minden körülmények között egyformán szükségleteinknek. Táplálékunkat gondosan kell megválasztanunk. Az étrendet az időszakhoz, az adott éghajlathoz és foglalkozásunkhoz kell szabnunk. Egyes ételek, amelyek az egyik időszakban és az egyik éghajlaton alkalmasak fogyasztásra, nem megfelelőek egy másikon. Éppígy a különböző foglalkozású emberek számára más és más ételek felelnek meg. A nehéz testi munkát végzők számára egészséges ételek sokszor alkalmatlanok ülő foglalkozás vagy nagyfokú szellemi igénybevétel esetén. Isten az egészséges ételek széles skáláját kínálja nekünk, és mindenki kiválaszthatja belőle azokat a dolgokat, amelyek a tapasztalat és a józan megítélés alapján szükségleteit a legjobban kielégítik.

A természet bőven ontja a gyümölcsöt, a gabonát, és a szállítási lehetőségek javulása folytán évről évre többen juthatnak hozzá a különböző országok termékeihez. Ezért sok, néhány évvel ezelőtt még drága luxuscikknek minősített élelmiszer ma már mindenki számára elérhető mindennapi fogyasztásra. Ez különösen áll a szárított és konzervált gyümölcsökre.

A diófélék és a belőlük készült ételek nagyrészt a húsételek helyébe lépnek. Gabonából, gyümölcsből és egyes gumós növényekből diófélével keverve egészséges és tápláló ételek készíthetők. Arra azonban vigyázni kell, hogy dióféléből ne tegyünk túl sokat a keverékbe. Akiknek a dióból készült ételek ártanak, megoldódik ez a problémájuk, ha betartják a fenti szabályt. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden dióféle egyformán egészséges. A mandula jobb, mint a földi mogyoró, de kis mennyiségben, gabonafélével együtt fogyasztva az utóbbi is tápláló és emészthető.

A megfelelően elkészített olajbogyó pótolja a vajat és a húsételeket, akárcsak a dió. Az olívaolaj sokkal jobb, mint az állati zsiradék. Az előbbi serkenti a bélműködést. Tüdővészes betegekre is kedvező hatással van, és gyógyítja a gyulladt, ideges gyomrot.

Természetellenes az ízlésük azoknak, akik hozzászoktak a zsíros és igen izgató ételekhez. Nem mindjárt kívánják az egyszerű, könnyű ételeket. Idő kell ahhoz, hogy az ízlés természetessé váljék, és a gyomor kiheverje az ártalmakat. De aki rendületlenül kitart az egészséges ételek mellett, az egy idő után jóízűnek találja őket. Ízletes és pompás zamatjukat megkedveli, és fogyasztásukban nagyobb élvezetet talál, mint az egészségtelen nyalánkságokban. A gyomor, ha egészséges állapotban van, ha nem gyulladt és nincs túlterhelve, könnyen ellátja feladatát.

Az egészség megőrzése érdekében elégséges, jó minőségű, tápláló ételre van szükség.
Bölcs tervezéssel csaknem minden országban beszerezhető az a táplálék, amely a legjobban elősegíti az egészséget. A különböző rizs-, búza-, kukorica- és zabkészítményeket mindenhova exportálják, úgyszintén a babot, borsót és lencsét. Ezek a növények hazai vagy importált gyümölcsökkel és mindenütt megtermő különféle zöldségfélékkel lehetőséget nyújtanak hús nélkül is teljes értékű étrend összeállítására.

Ahol sok gyümölcs terem, ott tárolni kell bőségesen belőle télire befőtt vagy szárított gyümölcs formájában. Apró gyümölcsök - mint amilyen a ribizke, egres, földieper, málna, földiszeder - előnyösen termeszthetők sok olyan helyen, ahol nem nagyon fogyasztják, és termesztését elhanyagolják.

A házi tartósításhoz - amikor csak lehetséges - inkább üveg-, mint bádogedényeket kell használni. Különösen fontos, hogy a befőzni való gyümölcs jó minőségű legyen. Kevés cukrot használjunk, és csak addig főzzük a gyümölcsöt, amíg tartósítása megkívánja. Így elkészítve kiválóan pótolja a friss gyümölcsöt.
Meggyőződhetünk arról, hogy ahol szárított gyümölcs - mint pl. alma, körte, őszibarack, sárgabarack, aszalt szilva, mazsola - mérsékelt áron beszerezhető, a dolgozók minden osztálya a szokásosnál inkább fogyaszthatja főtáplálékként, és azt fogja tapasztalni, hogy egészségét és frissességét a legkedvezőbben befolyásolja.

Egy étkezésnél se legyen nagy választék, mert ez falánkságra ingerel, és emésztési zavarokat okoz.
Nem helyes egy és ugyanazon étkezéskor gyümölcsöt és zöldségfélét is enni. Rossz emésztés esetén a kétféle táplálék sok esetben lehangoltságot és szellemi ernyedtséget okoz. Helyesebb az egyik étkezéskor gyümölcsöt, a másiknál pedig zöldséget fogyasztani.

Étrendünk legyen változatos! Ne tálaljuk fel nap-nap után, étkezésről étkezésre ugyanazt az ételt ugyanúgy elkészítve! Jobb étvággyal eszünk, és szervezetünk is jobban épül, ha étrendünk változatos.

Az ételek elkészítése

Helytelen, ha csupán azért eszünk, hogy étvágyunkat kielégítsük; ne legyen közömbös ételünk minősége, sem elkészítési módja! Ha nem eszünk jóízűen, szervezetünk nem tudja a tápanyagokat jól hasznosítani. Válasszuk meg gondosan táplálékunkat, és készítsük el okosan, hozzáértéssel!

A kenyérsütéshez nem a finom fehér liszt a legjobb. Nem egészséges, és nem is gazdaságos. A finomlisztből készült kenyérből hiányoznak a teljes búzakenyér tápanyagai. A fehér kenyér sokszor okoz székrekedést és egyéb zavarokat.

Káros és szükségtelen a kenyérsütéshez szódát vagy sütőport használni. A szóda izgatja a gyomrot, és sokszor az egész szervezetet mérgezi. Sok háziasszony azt gondolja, hogy nem tud jó kenyeret sütni szóda nélkül, de ez tévedés. Ha vennék a fáradságot jobb módszerek megtanulásához, kenyerük egészségesebb, ízletesebb és természetes ízű lenne.

Kelt és élesztős kenyér készítésénél nem szabad víz helyett tejet használni. A tej többletköltséget jelent, és a kenyeret sokkal kevésbé teszi egészségessé. A tejes kenyér nem marad olyan friss a sütés után, mint a vízzel készített, és könnyebben okoz erjedést a gyomorban.

A kenyérnek könnyűnek és ízletesnek kell lennie. Az erjedtség legkisebb jelét sem szabad eltűrni. A cipók legyenek kicsik és olyan alaposan átsültek, hogy - amennyire csak lehet - az élesztőcsírák elpusztuljanak. Mindenféle kelt kenyeret, amikor meleg vagy frissen sült, nehéz megemészteni. Azt soha nem szabad az asztalra tenni. Ez a szabály azonban nem vonatkozik a kovásztalan kenyérre. A búzalisztből, élesztő vagy kovász nélkül készült és jól felmelegített kemencében sütött friss zsemlék egészségesek és ízletesek.
 Zabkásának vagy "pépnek" használt magvakat több órán keresztül kell főzni. De a puha vagy híg ételek kevésbé egészségesek, mint a szárazak, amelyek alapos rágást igényelnek. A kétszersült az egyik legkönnyebben emészthető és legízletesebb táplálék. A szokásos módon elkészített kenyeret szeleteljük fel, és meleg sütőben addig szárítsuk, amíg az utolsó csepp nedvesség is elpárolog belőle. Azután pirítsuk egyenletesen világos barnára. Száraz helyen ez a kenyér sokkal hosszabb ideig eláll, mint a szokványos kenyér, és fogyasztás előtt megmelegítve visszanyeri eredeti frissességét.

Általában túlságosan sok cukrot teszünk az ételbe. A torták, pudingok, cukrászsütemények, gyümölcszselék, dzsemek emésztési zavarokat okoznak. Különösen ártalmasak a sodók és a pudingok, amelyeknek fő alkotórészei a tej, a tojás és a cukor. Ne használjunk sok tejet és cukrot együtt!

Amennyiben használunk tejet, azt alaposan pasztörizálni kell; ezzel az óvintézkedéssel csökkentjük a fogyasztása miatt megkapható betegség veszélyét. A vaj hideg kenyéren kevésbé ártalmas, mint főzéshez használva, de jobb, ha azt teljesen mellőzzük. A sajt még inkább kifogásolható; egyáltalán nem alkalmas táplálkozásra.

Tartalmatlan, rosszul főzött ételek rontják a vért, mert károsítják a vérképző szerveket. Zavart okoznak a szervezetben, és betegséghez vezetnek, ami viszont ingerlékenységgel és rossz hangulattal jár. A rosszul elkészített ételek áldozatainak száma ezrekre és tízezrekre tehető. Sok fejfára fel lehetne írni: "Megölték a rossz ételek"; "Meghalt, mert merényletet követtek el a gyomra ellen".

Szent kötelességük azoknak, akik főznek, hogy megtanulják, hogyan készítsenek egészséges ételeket. Sokan pusztulnak el rossz szakácskodás következményeként. A jó kenyér készítése figyelmet és gondosságot igényel. Több vallás van egy jó cipóban, mint sokan gondolnák. Kevés igazán jó szakács van. A fiatal nők a főzést és az egyéb házimunkát alantas dolognak tartják. Ezért sok, férjhez menendő leánynak, akin a családról való gondoskodás terhe nyugszik majd, nem sok fogalma van a feleség és anya feladatairól.

  A főzés nem lebecsülendő tudomány. Ez a gyakorlati élet egyik legfontosabb tudománya, amit minden nőnek meg kellene tanulnia; és tanítani kellene azt úgy, hogy a szegények is kamatoztathassák. Étvágygerjesztő, mégis egyszerű és tápláló ételeket készíteni ügyességet igényel, de nem lehetetlen. A szakácsoknak ismerniük kell az egészséges ételek egyszerű elkészítési módját. Ízletes és egészséges voltukat egyszerűségük csak fokozza.

Minden asszony, aki családja élén áll, de nem művésze az egészséges főzésnek, határozza el, hogy megtanulja azt, ami családja jólétének elengedhetetlen feltétele! Sok helyen egészségügyi főzőtanfolyamok kínálnak erre lehetőséget. Aki nem számíthat ilyen segítségre, kérjen útbaigazítást valamilyen jó szakácstól, és kitartóan igyekezzék fejlődni, amíg a konyhaművészet mestere nem lesz.

A rendszeres táplálkozás létfontosságú dolog. Minden étkezésnek legyen meghatározott ideje! Ekkor mindenki azt egye, amit szervezete igényel, de azután a következő étkezésig ne egyék semmit. Sokan akkor is esznek - szabálytalan időközben és étkezések között -, amikor szervezetük nem igényli; kellő akaraterő híján nem tudnak kívánságuknak ellenállni. Egyesek utazás közben állandóan majszolnak, ha van valami ehető a kezük ügyében. Ez nagyon káros. Ha az utazók rendszeresen egyszerű és tápláló ételeket ennének, nem volnának olyan kimerültek és olyan sokszor betegek.

Egy másik ártalmas szokás: közvetlen lefekvés előtt enni. Lehet, hogy valaki már elfogyasztotta rendszeres napi adagját, de mivel gyengének érzi magát, eszik még valamit. E helytelen gyakorlat idővel szokássá válik; mégpedig sokszor olyan erős szokássá, hogy áldozata azt hiszi, nem is tud aludni, ha lefekvés előtt nem eszik. A későn vacsorázó ember emésztése alvás közben is tart; és gyomra bár folyton dolgozik, munkáját mégsem végzi el kellőképpen. Alvását sokszor kellemetlen álmok zavarják, reggel fáradtan ébred, és nem nagyon kíván reggelizni. A gyomornak lefekvés előtt be kell fejeznie munkáját, hogy a test egyéb szerveihez hasonlóan szintén pihenhessen. Különösen ülő foglalkozásúaknak ártalmas későn vacsorázni. Náluk az így keletkezett zavar gyakran halálos kimenetelű betegséghez vezet.

Sok esetben az éhségérzethez vezető gyengeség éppen azért jelentkezik, mert a nap folyamán az emésztőszervek túl sok munkát kaptak. Minden étkezés után pihenésre van szükségük. Két étkezés között legalább 5-6 órának kell eltelnie; és a legtöbben, akik a napi kétszeri étkezést kipróbálták, ezt a módszert előnyösebbnek tartják, mint a háromszorit.

Rossz étkezési szokások

Nem szabad az ételt sem túl forrón, sem túl hidegen fogyasztani. Ha az étel hideg, az emésztés nem indulhat meg addig, amíg az étel fel nem melegszik; amihez viszont a gyomor energiáját veszi igénybe. Ugyanezért károsak a hideg italok is. A sok forró ital pedig legyengít. Tény az, hogy minél több folyadékot fogyasztunk étkezés közben, annál nehezebben emésztődik meg az étel, mert a folyadéknak az emésztés megkezdése előtt fel kell szívódnia. Ne fogyassz sok sót, kerüld az ecetes savanyúságot és a fűszeres ételeket; inkább egyél sok gyümölcsöt, és akkor az étkezés közben sok italt igénylő izgalmi állapot jórészt megszűnik!
Lassan kell enni, és az ételt alaposan meg kell rágni, hogy a nyál jól összevegyüljön vele, és az emésztőnedvek működésbe lépjenek.

Egy másik súlyos hiba az alkalmatlan időben való evés; pl. megerőltető munka után, kimerülten, felhevülten. Közvetlenül étkezés után az idegerő nagyon igénybe van véve, és ha az agy vagy a test közvetlenül étkezés előtt vagy után nagyon elfárad, az emésztés lelassul. Ha valaki izgatott, nyugtalan vagy siet, jobban teszi, ha nem eszik addig, amíg ki nem piheni magát, illetve meg nem nyugszik.

A gyomor szoros kapcsolatban áll az aggyal; és ha a gyomor beteg, a legyengült emésztőszervek az agyidegek segítségét igénylik. Ha ez az igény túl sűrűn jelentkezik, az agyban vérbőség lép fel. Az az ember, aki mindig csak terheli agyát, és közben alig mozog, még a legegyszerűbb ételeket is csak szűkösen fogyaszthatja. Étkezéskor tegyél félre minden gondot és nyugtalanító gondolatot; ne habzsolj, hanem egyél lassan, derűs hangulatban, Isten áldásai iránti hálatelt szívvel!

Sokan, akik nem esznek húst, sem egyéb nehéz ételeket, azt gondolják, hogy mivel ételük egyszerű és egészséges, nem kell határt szabni az étvágyuknak; mértéktelenül esznek, olykor valósággal falnak. Ez helytelen. Az emésztőszerveket nem szabad annyi és olyan étellel megterhelni, ami túlságosan igénybe veszi a szervezetet.

 A szokás azt diktálja, hogy egyik fogás a másik után kerüljön az asztalra. Előfordul, hogy valaki nem tudja, mi a következő fogás, és jóllakik azzal az étellel, ami talán nem igazán tesz jót neki. Amikor az utolsó fogást behozzák, gyakran átlépi a határt, és vesz a kísértő desszertből, ami pedig minden, csak nem jó a számára. Ha az étkezésre szánt ételek már az elején az asztalra kerülnek, akkor van lehetőség a legmegfelelőbb ételek kiválasztására.

  A túl sok evés következménye néha azonnal érezhető. Máskor nincs fájdalomérzet; de az emésztőszervek életereje csökken, és az ember fizikai ereje alapjaiban rendül meg. A felesleges táplálék terheli a szervezetet, és kóros, vérbő állapotot idéz elő. Aránytalanul sok vér áramlik a gyomorba, és ez a végtagok gyors lehűlését okozza. Amikor az így súlyosan megterhelt emésztőszervek elvégzik feladatukat, az ember gyengének vagy bágyadtnak érzi magát. Egyesek, akik folytonosan agyoneszik magukat, ezt a gyengeségérzetet éhségnek nevezik; holott ezt csak az emésztőszervek túldolgoztatása okozza. Olykor az agy eltompul, és idegenkedik bármiféle szellemi vagy fizikai erőfeszítéstől. Ezek a kellemetlen tünetek azért lépnek fel, mert a szervezet - életerejének pocsékolásával látva el feladatát - teljesen kimerült. A gyomor ezt mondja: "Hadd pihenjek!" Sokan azonban e gyengeségből arra következtetnek, hogy még több táplálékra van szükségük; így ahelyett, hogy gyomrukat pihentetnék, még jobban megterhelik. Ez nem egyszer az emésztőszervek elhasználódásával jár; pedig szükség volna arra, hogy jó munkát végezzenek.

  Ne készítsünk szombatra dúsabb és változatosabb táplálékot, mint egyéb napokra! Együnk szombaton kevesebbet és egyszerűbb ételeket, hogy tiszta és friss aggyal jobban megértsük a lelki dolgokat! Megterhelt gyomor megterhelt agyat jelent. Hallhatjuk a legértékesebb tanításokat, de nem fogjuk fel őket, mert gondolkodásunkat összezavarja a helytelen étrend. Sokan nem gondolják, hogy a szombati lakmározással milyen alkalmatlanná teszik magukat e nap szent alkalmainak kihasználására. A szombati főzést mellőzni kell, de azért nem szükséges hideg ételt enni. Hideg idő esetén az előző napon készített ételt kell megmelegíteni. Legyenek az ételek, ha egyszerűek is, ízletesek és étvágygerjesztőek! Különösen a gyermekes családokban kell szombatra valami olyanról gondoskodni, amit a család nem mindennap kap meg.

 Ahol rossz étkezési szokásokat alakítottak ki, ott nem szabad a reformot halogatni. Amikor a helytelen táplálkozás emésztési zavarokat okoz, akkor igyekezni kell a még megmaradt életerőt minden fölösleges teher eltávolításával megőrizni. Lehet, hogy hosszan tartó helytelen táplálkozás után a gyomor sohasem nyeri vissza teljes egészségét, de a helyes étrend megelőzi a további gyengülést, és sokan többé-kevésbé meg is gyógyulnak. Nem könnyű minden helyzetre érvényes szabályokat előírni; de a helyes elvekre figyelve sokat javíthatunk étkezési szokásainkon, és a szakácsnak nem kell mindig ínycsiklandozó ételek készítésén fáradoznia.

  A mértékletes táplálkozás jutalma: szellemi frissesség és erkölcsi erő; a szenvedélyeket is segít megfékezni. Különösen a lomha embereknek árt a falánkság; nekik szűkösen kellene táplálkozniuk és sokat mozogniuk. Sok kiváló képességű férfi és nő felét sem valósítja meg annak, amire képes lenne, ha önuralmat gyakorolva uralkodnék az étvágyán. Sok író és szónok hibázik e dologban. Teleeszik magukat, és azután ülő foglalatosságot keresnek; olvasnak, tanulnak vagy írnak, és nem fordítanak időt a mozgásra. Ezért gondolkodásuk és beszédük lelassul. Írásukba és beszédükbe nem tudnak szíveket megérintő erőt vinni. Munkájuk erőtlen, terméketlen. A súlyos felelősségek hordozóinak, mindenekelőtt a lelki természetű dolgok őreinek, mély érzésű, gyors felfogású embereknek kell lenniük. Mértékletességet kell gyakorolniuk az evésben, jobban, mint másnak. Nehéz ételeknek és ínyencségeknek nincs helyük asztalukon. Felelős állású embereknek nap-nap után súlyos következményekkel járó döntéseket kell hozniuk. Sokszor gyorsan kell valamit átgondolniuk, és erre csak az igazán mértékletes emberek képesek. Szellemi képességeink fokozódnak, ha helyesen bánunk testi és szellemi erőnkkel. Ha a megterhelés nem túl feszített, új erő fakad minden igénybevétel nyomán. Sokszor azonban azokat, akiknek fontos terveket kell mérlegelniük, és fontos döntéseket kell hozniuk, a helytelen étrend rossz irányba befolyásolja. Az elrontott gyomor zavaros, bizonytalan lelkiállapotot idéz elő; sokszor ingerlékennyé, kíméletlenné vagy igazságtalanná tesz. Helytelen étkezési szokásokból eredő kóros állapotok hatására sok olyan tervet elvetettek, amelyek áldásul szolgáltak volna a világnak, és sok olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek igazságtalanok, zsarnokiak, sőt kegyetlenek voltak.

  Íme egy tanács ülő foglalkozásúak számára; vagy akiknek a munkájuk főként az agyat veszi igénybe. Próbálják ki azok, akiknek elég erkölcsi bátorságuk és önuralmuk van: minden étkezésnél csak két-háromféle egyszerű ételt egyenek, és csak annyit, amennyire éhségük csillapítására szükség van; mindennap aktívan mozogjanak! Figyeljék meg, hogy nem szolgál-e ez javunkra! Erős fizikumú, kétkezi munkát végző embereknek nem kell annyira figyelniük táplálékuk mennyiségére és minőségére, mint az ülő foglalkozásúaknak, de az evésben és ivásban való önuralom őket is egészségesebbé tenné.

  Egyesek szeretnének pontos étrendi szabályokat kapni. Teleeszik magukat, azután megbánják, és egyre csak az evésen és iváson jár az eszük. Nem erre van szükség. Az egyik ember nem fektethet le pontos szabályt a másik számára: használja mindenki a józan eszét, gyakoroljon önuralmat és cselekedjék elvből! Testünk Krisztus tulajdona. Megvásárolta. Nincs jogunk úgy bánni vele, ahogy nekünk tetszik. Mindazoknak, akik értik az egészség törvényeit, azt is tudniuk kell, hogy engedelmességgel tartoznak azoknak a törvényeknek, amelyeket Isten lényükbe plántált. Az egészség törvényeinek való engedelmesség személy szerinti kötelességünk. A törvény áthágásának következményeit is nekünk kell szenvednünk. Egyénileg kell Isten előtt szokásainkért és életmódunkért felelnünk. Ne ezt kérdezzük hát: "Mit csinál a világ?", hanem: "Hogyan bánjak személy szerint én a testemmel, amit Istentől kaptam?!"

Eddig az írása, a műveiből itt csemegézhettek, a fotó is onnan való:
http://adventista.hu/egwhite/honlap/nol/toc.htm

A nem istenhívők is sokat meríthetnek az írásaiból, én sem tartozom semmilyen felekezethez sem, bár hiszek egy meg nem személyesített felsőbbrendű intelligenciában a magam módján.

Aszalt gyümölcsök

Mi lehetne jobb édesség télen, mint az aszalt gyümölcsök? Ha valami nasira vágyom mostanában, eszem pár szemet és jó is. Nem vagyok nagy édesszájú, de néha azért nekem is jól jön. Láttok a fotón áfonyát, céklát, mazsolát, szilvát, fügét, datolyát. Az áfonyát nem mi aszaltuk, a veszprémi piacon vettük, nagyon finom, és természetesen a datolya, füge sem saját aszalás, a többi viszont igen.

Mielőtt enni kezdem, szeretem a szemeket visszaduzzasztani, rehidratálni. Édes marad, de finomabb a hatása a szervezetünknek, nem dobja meg hirtelen a vércukorszintet, mert azt tudjuk, hogy nem jó. Heves inzulinreakciót váltana ki és ettől jobb, ha óvakodunk.

Elmondom, hogy csinálom: annyi aszalt gyümihez, amennyit megenni szándékozom, kevés vizet teszek. Hagyom, hogy felszívja. Változó, hogy mennyi vizet szív fel és mennyi idő alatt teszi, függ a szemek nagyságától, attól, hogy mennyre volt száraz. Forró vízzel gyorsabban megy a dolog.

Ha valaki krémekbe, sütikbe tenne például mazsolát, járjon el ugyanígy, duzassza fel előtte a szemeket. Egy csészényi mazsolához adjon egy csészényi vizet. Legjobb este beáztatni, másnapra, mire a sütit készíti, jó is lesz.

Zöldségekhez elég kevesebb víz is, egy csésze céklához fél csésze vizet szoktam adni, pár óra és ehető is. Ha répát például levesbe tennénk, nem kell visszaduzzasztani, majd a főzés során megduzzad.

Sok előnye van az aszalásnak, talán írtam is már erről. Télen kis helyet foglal a szárított gyümölcs-zöldség, jól tárolható, télen pedig jól használható. Igaz, szükségem lenne egy komolyabb aszalógépre, miénk meglehetősen egyszerű szerkezet, de egyelőre megteszi. Majd egyszer:)

Szederszedés és szedres kukoricatorta

Csodálatos a Bakony. Csak kilépünk a kertkapun, és máris kirándulunk, kalandos a hegytetőn élni:) Ősz kezdődik, a betakarítás ideje, és nemcsak a kertünk, de az erdő is ad bőven élelmet. Van néhány almafa a közelünkben, igaz, a kertünkben is, termett alma sok, jó lesz a télre. A kökényt, galagonyát, csipkebogyót még nem szedjük, majd ha megcsípte a dér. Harmadik hete járunk szedrezni, de ez már az utolja, nagyon úgy néz ki.

A szeder vetekszik a remek píárral rendelkező fekete áfonyával, rengeteg benne a vitamin és finom is. Ahogy elfogyott a bodzatermés, érkezett a szeder a reggeli turmixomba, két savanykás almával keverem össze és vízzel, jólesik a reggeli edzés után.

Többször is készítettem Zének kukoricatortát, leírom nektek a receptjét, könnyű és mennyei, édes és savanykás íz együtt, méghozzá cukor nélkül.

Feketeszedres kukoricadara-torta

Bio kukoricadarát használok, egy zacskónyit, kb 20 dkg. Négyszeres mennyiségű vízzel felteszem főni, állandóan kevergetni kell, pár rottyanás és kész is. Tegyünk hozzá három evőkanál mézet, pici sót, szórjunk bele mazsolát, kinek-kinek ízlése szerint.

Tortaformának válasszunk egy szép formájú levesestálat, vajazzuk ki, és öntsük bele a kész dara felét.Pakoljunk rá szedret bőven, majd takarjuk be a dara másik felével. Hagyjuk kihűlni - ez nagyjából két óra, utána fordítsuk ki egy tálra. Díszítsük a tetejét szederszemekkel, ahogy a fotón látjátok. Ennyi az egész:)

A fotókat a séta közben készítette Zé, átmegyünk a Vámhegyen, a Várhegyen van a szedres (mi is a Várhegyen lakunk), a lovacskák pedig a szembeszomszédaink:)