Best Blog díjat kaptam

Ebben a díjban az a szép, hogy kollégák adják kollégának:) Guzner Gyulától kaptam - http://hp-kertem.blogspot.hu/ , illik is továbbadni nyomban, négy bloggernek illetve bloggerínának.

A választottjaim:

MJ:  http://mjozsef.blogspot.hu/

Palócprovance: http://palocprovence.blogspot.hu/

Bányai Gyöngyi: http://pszichowellness-konyha.blogspot.hu/

Mammka: http://mammka.blogspot.hu/


Kedves Gyula, köszönöm mégegyszer, hogy rám gondoltál!

Kenyérsütés

Borús az idő, esett is az eső, de sajnos csak kevés. Nagyon kellene már egy jó kis áztatás a veteményesnek, gyümölcsfáknak. Ki hinné, hogy az áprilisi méteres hó után erre vágyom?:) Alig pár hete volt.

Zének ezt a fajta kenyeret szoktam sütni, egy hétre elég egy nagy kenyér. Fehér tönkölylisztből készült, nem szereti a teljes kiőrlésűt, savanyúnak érzi.

Magamnak a kisebb kenyeret sütöttem, szintén tönkölyből, természetesen frissen őrölt tönkölybúzából, én ezt szeretem. Miután semmi bajunk nincs a gabonától - eddig sem volt - úgy döntöttem, nem zárom ki az étrendünkből. Pontosabban csak az enyémből nem, Zé eddig is evett kenyeret minden nap.  Mindig is barna kenyeret ettem, 1990 előtt Bakonyi barna nevezetűt, azóta megjelent másfajta teljes kiőrlésű is, azt szoktam enni. A paleó hatására vagy egy évig nem ettem gabonát, semmi változást nem észleltem.

Viszont a vérnyomásom kezd egészen alacsony lenni, alig szedek már gyógyszert, a béta blokkolót teljesen elhagytam. Kialakítottam, kitapasztalgattam a típusomnak megfelelő étrendet: nagyon kevés zsír, kizárólag olyan, amit nem hőkezelek: hidegen sajtolt bio olívaolaj, kókuszzsír, lenmagolaj, halolaj, vaj. Salátákba, főzelékekbe utólag beletéve. Nem eszem szintetikus vitaminokat, táplálékkiegészítőket.

Sok nyers zöldség, gyümölcs, kevés dió, mandula. Tejterméket alig eszem, néha kecsketejből készítek aludttejet. Néha bekapok pár falat kecskesajtot (nem boltit). Szénhidrátot is eszem: barna rizst, kenyeret, de nem minden nap. Délig nem eszem semmit. Nagyjából kéthetente eszem halat. Nyers tojást hetente háromszor. Hébe-hóba kávézom csak egy fél mokkáskanálnyi biokávéval, tejszínnel elkészített kávét iszom, zöld teát is csak ritkán. Csalán, citromfű, egyéb gyógynövény teát viszont csaknem minden nap.

Röviden: zsírszegény, húsmentes ételeken élek.

Bizonyos típusú embereknek megfelel a paleó, hússal és viszonylag zsírosan, más típusúaknak meg, akik a szénhidrátot emésztik jól, zsírszegényen kell táplálkozni és több szénhidrátot enni. Ami a korábbi étrendemben nem volt jó: elég zsírosan ettem sok szénhidrátot. Ez az, ami nem megy. Vagy az egyik étrend, vagy a másik. Keverve már problémákat okoz, mint nálam a magas vérnyomás. Mindenkinek magának kell rájönnie, hogy milyen típus. Nem nehéz.

Akit a kenyér receptje érdekel, megtalálja a blogomban, korábban már leírtam.

Jól alakul minden

Jól megy minden már, összeszokott a két kis szőrös, az öreg meg a kölyök.  Való igaz, magam is tapasztalom, hogy a kiskölyök képes megfiatalítani az öreget. Az első napokban nagyon gátolta Teót a vaksága, félt rettenetesen, nem tudta honnan és mikor "támad" a kicsi, aki persze játszani hívta, nem bántani akarta.

Mára már jókat játszanak együtt, igaz, a kertbe a kicsi még nem megy ki, még van hátra pár oltás, majd utána. De van terük itt is rohangálni. Teó csak a pici mellett tűnik nagy kutyának, ha melléjük tennék mondjuk egy labradort, egyből csöppnek tűnne ő is. A kicsi meg mákszemnek:)

No, jöjjenek a legújabb fotók. Nem beállítottak ám, a diós vékába, a rattan kosárkába egyedül mászik be (meg ki) utóbbit el is kezdte eszegetni, imád benne ülni és rágcsálni. Nagyon édes kis csibész:)

Yoda kutyánk

Új családtaggal bővültünk. Yoda hét hetes tibeti spániel. Teó mellé hoztuk, hátha nem érzi majd olyan magányosnak magát szeretett cicája halála után. Arra nem számítottunk, hogy a vaksága miatt nagyon megijed, szabályosan fél a kicsitől.

A hibát én követtem el. Nagyon jó állatorvosunk van, különleges orvos és ember (dr. Környei, Győr) igazán megkérdezhettem volna, mi a véleménye, méghozzá előre. Most már itt van a kicsi, sok türelemmel talán sikerül. Sokat képzeltem magamról, mert nagyon jó a viszonyom az állatokkal, hamar megszeretnek még az idegen, nehezen kezelhető állatok is. Afféle "suttogó"-nak képzeltem magam öntelten, aki semmi perc alatt megoldja majd a kutyáink összeszoktatását.

Nos, ez nincs így. Egy vak kutyus reakciói egészen mások. Öreg is, de nem ez a baj. Kizárólag a vaksága. Nem fogtam fel, hogy ez mekkora hátrányt jelent neki, hiszen remekül közlekedik a házban, a kertben, csak akkor van baj, ha egy ismeretlen tárgy kerül elé, de erre vigyázunk, amennyire csak tudunk.

Szóval nehéz lesz, rengeteg türelmet és időt igényel, de bízom abban, hogy nem lehetetlen. Nem engedjük, hogy a kicsi ráugráljon, hogy a fekhelyére másszon. Nem engedjük, hogy bármilyen módon megijessze. Ezzel el is mondtam, hogy nagyjából miből áll a napunk:)

Ma meghalt a cicám

Ciróka elment az örök vadászmezőkre. Csaknem 17 éves volt, az egész kis életét velem élte le, szép éveket töltöttünk együtt. Hiányozni fogsz, Cicám.

Húsvét

Minden kedves olvasómnak, barátaimnak, ismerőseimnek áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Kutyaélet, cicaélet

Régen írtam már róluk. Cicám, Ciróka idén 17 éves lesz, kutyusom, Teó 13. Nem is tudom elképzelni, egyszer majd, remélem még sokára, milyen lesz nélkülük az élet.

Idén télen nagy hidegek voltak nálunk a Bakonyban, sokszor volt hajnalonta -20 fok. Fáztunk néha mi is, a kandallónk sajnos nem fűti be eléggé a házat, még a konyhai csikótűzhely segítségével sem. Rengeteg fánk elfogyott, február közepén hozattunk is még 15 mázsát.  Felment a fa ára jócskán, 2200.-Ft egy mázsa, tavaly még 1900-ért vettük. 80 mázsát kell vennünk idén, a tavalyi 60 kevésnek bizonyult. Nem tudom, mennyibe kerül most a gázfűtés, lehet, hogy olcsóbb, mint a fa?

Pár kép a "népünk"-ről:

Harcosok étrendje

Milyen különös. Valamit kerestem a neten, már nem is emlékszem, hogy mit, és rábukkantam Dávid blogjára.

Elolvastam nyomban néhány posztot, és felkeltette az érdeklődésemet a könyv, az étrend. Látjátok a borítón: egy módszer, amely ellentmond a józan észnek. Na, ez kell nekem:) Megrendeltem a könyvet a Bookline-tól – egyben nyomok is egy fricskát a terjesztők által megbízott futárszolgálat orrára, mert több napos késedelemmel kaptam meg – és elmélyedtem benne. Nem csalódtam.

Egyrészt azért nem, mert a könyv Jilly Dávid fordításában igen színvonalas, másrészt azért nem, mert este kell jóllakni. Ezt az étrendet nekem találta ki Ori Hofmekler. Az író nem eszik húst – ez már önmagában nagyszerű. Ismeritek a véleményemet a nagyüzemi húselőállításról, az állatok szenvedéseiről. Aztán rendkívül vonzó az étkezések napi beosztása: nappal alulevés, este túlevés. Reggelizni sosem tudtam, húsz éve olvastam el és tettem magamévá a Testkontroll című könyv által ajánlottakat, azóta délelőtt csak gyümölcsöt eszem. Ebédelni szoktam, erről viszont most le kell mondanom. A vacsora is bejátszott, ugyanis képtelen vagyok vacsora nélkül lefeküdni, teljesen üres hassal sosem ment, hánykolódás van reggelig, vagy kisurranás a hűtőhöz éjjel, hogy legalább pár falatot egyek. Igaz, nem zugevőként, a cselekedeteimet bátran vállalom:)

Miről is szól tehát az étrend, illetve mondhatjuk nyugodtan, az életmód? Először is sok mozgásról. Még az edzésekkel kapcsolatban is megdőlni látszik sok olyan dolog, amit eddig jónak hittünk: hosszú ideig végzett aerob gyakorlatok, futás, kocogás. Helyette egészen más edzési módszereket ajánl a könyv, de nem megyek bele a részletekbe, vegyétek meg a könyvet:)

Az étrend lényege: naponta egyszer együnk, lehet este, késő este vagy éjjel, kalória- és mennyiségi korlátozás nélkül. Ez a túlevés. Nappal, az alulevési fázisban, gyümölcsöt és zöldséget ajánlott enni, vagy ezek leveit. Nálam a gyümölcs vált be, reggel nem eszem semmit sem, dél körül eszem gyümölcsöt, és uzsonnára is, ha éhes vagyok. És éhes vagyok:) Meg kell szokni ezt az új étrendet, az átállás még nekem sem túl könnyű, hát még annak, aki eddig bőségesen reggelizett.

A napközbeni visszafogott étkezésért viszont bőven kárpótol az esti kényeztetés. A finom bioételek (eddig is azt ettem, tudjátok) – mert a tiszta, magunk által elkészített, vegyszer- és adalékanyag mentes táplálékot ajánlja az író – a saláták, a párolt zöldségek, a húsok (ha valaki húsevő, Ori semmit sem tilt) a sajtok, a halak, a tojás ételek vagyis a fehérje, utolsónak pedig a szénhidrát: a köretek, kenyér, kinek mi. Így, ebben a sorrendben.

De aki fogyni szeretne, annak azért a mennyiségre vigyáznia kell, különösen a szénhidrát mennyiségére. Legyen arányban az elvégzett mozgás a bevitt ételmennyiséggel, különben még hízás is lehet a dologból. Nekem az esti 5-9 óra közötti négyórás intervallum vált be, ha nagyon éhes vagyok, ötkor vacsorázom, de az ideális, amit majd hosszú távon tartani szeretnék, az este hat óra. Az időpont megválasztása nyilván egyéni, ki mikor helyezi magát nyugalomba, mikor tud a szervezete az emésztésre kellő energiát fordítani. Evés után már csak pihenés van, semmi munka, semmi edzés, semmi buli.

Ugye, milyen különös? Olvasásra ajánlom a könyvet, megéri. Választ kaptok minden kérdésre, amely a posztomat olvasva felmerült bennetek. Igen, arra is, hogy miért nevezik harcosok étrendjének. Addig is olvassátok Dávid blogját, honlapját:

http://harcosoketrendje.blog.hu/

http://harcosoketrendje.hu/

A facebookon komoly kis közösség szerveződött Dávid köré, könnyen odataláltok a blogból vagy a honlapról.

Idősek napja után

Nagyon szép kis ünnepség volt, lélekmelengető. Jó érzés, hogy megemlékeznek rólunk, idősekről. Kaptunk táncot, zenét, asszonyklubos mókát, finom vacsorát. Igazán jól éreztük magunkat, szép este volt. Köszönjük szépen.

Aztán hazafelé, meg este annyi minden eszembe jutott. Jó vajon megöregedni? Vagy szorongunk, félünk az igazi öregkortól? Olyan sok idős ember van, aki egyedül él, törékeny, beteg és boldogtalan. Főleg a városokban. Társadalmunk nagyon kevéssé becsüli az öregeket, így aztán az öregedés fájdalom és szorongás forrása. Félünk, hogy az egészségünk megromlása szomorúvá, nehézzé teszi mindennapjainkat, hogy a hosszú élet inkább lesz átok, mint áldás. Sok idős embertől hallom: dehogy szeretnék én 80 éves koromig élni!

Pedig lehet(ne) másképp is. Élni a kis házunkban, sokat találkozni a szeretteinkkel, unokáinkkal, kertészkedni, kézimunkázni, olvasni, kirándulni. Pozitív gondolatokkal lenne jó fogadni az évek múlását, hogy megmaradjon az életkedv. Az interneten mi vagyunk a „nyugger” generáció. Cáfolhatatlan tény: akinek szerencséje van, az bizony megöregszik. Így van ez minden néppel, bármerre is nézünk a világban, de az bizony eltérő, ahogy a különböző kultúrák viszonyulnak ehhez a tényhez.

Aki nem mutat tiszteletet az öregek iránt, aki megpróbál úgy tenni, mintha nem léteznének, az megpróbálja azt az öregedési folyamatot figyelmen kívül hagyni, amelyen ő maga is keresztülmegy. Pedig jobb lenne szeretni, elfogadni az időseket, nem félni az öregkortól, hiszen fejlődésre, változásra, alkotásra az ember életének minden fázisában adott a lehetőség, csak élni kell vele.

De nekünk is úgy kell élnünk, hogy ne legyünk a fiatalok terhére. Ne bíráljuk őket feleslegesen, értsük meg őket, más generáció, más tudással, más kor gyermekei ők. Segítsük őket amennyire csak tudjuk, tapasztalatainkkal, szeretettel. Azzal is segítünk, ha többet törődünk az egészségünkkel. Nem elég sokáig élni, az életünk minősége még fontosabb. Nem az élethatárokat kell kitolni, hanem az egészségét. A hosszú élettartam akkor lehet áldás, ha egészséggel és bölcsességgel társul, de sajnos nem így van. Nem könnyíti meg a lehetőségeinket, hogy a mai orvostudomány sokkal inkább összpontosít a betegségekre, mint az egészség fenntartására. Kevesen tudják, hogy léteztek és léteznek olyan kultúrák, ahol az emberek többsége aktívan és vidáman él hosszú és egészséges életet 90 vagy akár 100 éves koráig, ahol az emberek nem félnek megöregedni, ahol az idősek életerősek és megbecsültek.

Ilyen népek az abbházok, Grúzia és Oroszország határvidékén, ilyenek a vilcabambaiak, akik az örök ifjúság völgyében élnek Ecuadorban, a perui határ közelben, vagy a hunzaiak, Pakisztán legészakibb csücskében. De közismertek Okinawa matuzsálemei is.

Mi a közös vonás e népek életmódjában? Mit érdemes átvennünk tőlük?

Mit is esznek? A táplálkozás fontos kérdés. Mindannyiuk étrendje kalóriaszegény. Kevesebbet esznek mint mi, európaiak, és remekül elvannak. Mindannyiuk étrendje gazdag szénhidrátokban, melyek főként teljes kiőrlésű gabonából, zöldségekből és gyümölcsökből származnak. Minden ételük teljes értékű, nem esznek iparilag módosított élelmiszert, cukrot, kukoricaszirupot, tartósítószert, mesterséges aromát vagy egyéb vegyi eredetű anyagot.

Azt eszik, ami az adott időszakban helyben terem, ahelyett, hogy messziről szállított konzerveket fogyasztanának. A zsiradék természetes forrásból származik, magokból, mogyorófélékből, egyes esetekben halakból, nem pedig palackozott étolajból, margarinból. Nagyon kevés húst esznek, vagy egyáltalán nem, tejet, tejterméket sem (az abbházoknál van valamilyen erjesztett tejféle) fehérjeszükségletüket elsősorban növényi forrásból elégítik ki, így bab-és borsófélékből, gabonából, magokból. Nem esznek édességet, süteményeket.

Sokat dolgoznak, de sokat táncolnak is, szeretik az ünnepeket. Vékonyak, izmosak. Szeretetben élnek, nagycsaládban, sok rokonnal, baráttal körülvéve. Annyira szeretnek idősnek lenni, hogy gyakran öregebbnek vallják magukat, mint ahány évesek valójában. A gazdagságot nem abban mérik, hogy valakinek mennyi pénze van, hanem hogy mennyi és milyen minőségű kapcsolata. Ami számít, az őt körülvevő nagycsalád, közösség. Nagyon fontos az összetartozás érzése. A nagylelkűség, az önzetlenség a legfőbb érték. Semmi nem számít annyira, mint az, hogy az emberek hogy bánnak egymással. A szeretetnek óriási ereje van.

Így lenne igazi a hosszú élet, ugye? Tudunk tenni érte, ha úgy akarjuk. Soha nincs késő.

( John Robbins: „Százévesen egészségben” című könyvét ajánlom elolvasásra, néhány gondolatot onnan kölcsönöztem.)

A cikk megjelent a Cseszneki Hírekben 2011. novemberében

Kisbükk majorban jártunk

Ha én el is felejtem a fényképezőgépet, Zé nem, így aztán időnként lefotózzuk, amit látunk jártunkban-keltünkben. Ma felmentünk Zörög-tetőre, az a Bakony egyik közelünkben lévő hegye, elég kemény volt, de nagyon szép. Végig erdőben visz az utunk, pedig nagyon vártam egy tisztást, ahonnan leláthatunk, megnézhetjük a falut, a házunkat. Háááát, ilyen nem volt.

Visszafelé meglátogattuk Kisbükk majort. A falunk alján van a birtok, jó nagy területen, sok-sok állattal. Van ott minden, tehén, juhok, lovak, szamarak, kecskék, szárnyasok, lehetett simogatni. Kis göndörfejű pulikutya örömködött nekünk, haza is akart kísérni bennünket, alig tudtuk visszaküldeni. Róla is készült fotó, de azon én is rajta vagyok, azt meg nem teszem fel a netre. Magamról, családról inkább semmit, ez a megállapodás és jól van így.

Egész jó progik vannak a majorban, jövőre, ha a lányok nálunk nyaralnak, ki is próbáljuk a sétakocsikázást, szép út lesz biztosan.

Közreadom a major honlapját: http://kisbukk.hu/ hátha mást kis érdekel (a helyesíráson még van mit javítania a honlapkészítőnek:) )

Tél vagy nyár?

Tegnap 11 fok volt itt a Bakonyban reggel, igaz, délre egészen 12-ig felkúszott. A házban nem fázunk, de kint nem jó lenni, esik, nyirkos, vizes, ködös, párás minden, ma is. Úgyhogy elővettem a balatoni fotókat, hadd melegedjünk egy picit.

Múlt vasárnap készültek, akkor még nyár volt. Kánikula a napon, 23 fokos a víz, voltak elegen, de azért nagyon jól éreztük magunkat a tágabb családdal. Alsóörs, strand, nyár:)