Szépülünk

Lassacskán, de szépülünk. Rengeteg munka van még, de kész az új kerítés, már csak az alapból kiemelt homokdombot vagy agyagdombot kell elhordatni, utána ott is rendezhetjük a terepet. Kavicsot hozatunk valószínűleg, de fű is lesz itt-ott, majd kialakul.

A bútoraink is készülnek szépen, még egy része hátra van, majd azokról is hozok fotókat, gyönyörűek lesznek. Ez itt most a nappali részlete, nekem nagyon tetszik, Kata és Tibi, a bakonynánai népművészek csodát alkottak:) Éppen olyan lett, amilyennek elképzeltem. Lesz még étkezőnk, előszobabútorunk, szekrény a fürdőszobába és a nappaliba még egy szekreter, az lesz Zé " munkahelye". Enyém a kis íróasztal, valamennyire látszik a fotón.

Jövő szombaton nagy családi buli lesz nálunk, már alig várom. Szülinapok három is, de fő örömként jön a lányom a két balinéz aprósággal, az lesz ám az igazi:)

Úgyhogy sajnos a neten nagyon ritkán időzöm, de majd lesznek megint csendes őszi és téli napok, amikor visszatérek a blogoláshoz biztos, most elrabol a kert, veteményezünk, de előtte alaposan meg kell tisztítanunk a földet, sok évig volt elhanyagolt, van vele munka bőven. Szívesen csináljuk. A borsó már kibújt, a hagyma még fázik. A répa meg a saláta igyekvőben van, a spenótot tegnap vetettem el. És ez még csak két ágyás, hat van összesen. Lesz krumpli és sok minden más is, izgulunk nagyon, milyen lesz a termés.

Majd beszámolok mindenről, megosztom veletek a tapasztalataimat. Addig is érezzétek jól magatokat, és ne hagyjatok el engem:)

Tavaszváró

Nagyon, nagyon várom a tavaszt. Nem tudom még, mit rejt a kertünk, hol milyen növénykék bújnak majd ki a hó alól, ha el nem olvad. Még mindig fehér a táj körben, amerre látok, pedig ma is öt fokra ébredtünk. Sok volt a hóból, sokáig meg is marad, de azért szívből remélem, hogy a sok napsütés már a tavasz hírnöke. Első tavaszunk lesz a Bakonyban.

Nincs szebb látvány, mikor virágba borulnak a gyümölcsfák, nyílik a tulipán, a krokusz, a nárcisz, majd az orgona, mindenből van a kertben. A hagymásokból hoztam át a szigetről, ahogy áthoztam kedvenc fekete hunyoromat is, egész télen virágzott, bár jócskán betakarta a hó. Most tudta csak kidugni a fejecskéjét és ott vannak a virágok is. Alig hittem, hogy így lesz. Elültettünk több, mint száz tő új növénykét ősszel, remélem, jól érezték magukat a meleg hótakaró alatt.

Elvadult, elburjánzott kertet kaptunk, évekig nem volt gazdája, meghalt Feri bácsi régen, a lányaitól vettük meg a házat és a nagy kertet, de éppen így akartuk. Hogy olyan kertünk lehessen, ahol évekig nem volt vegyszerezés, mert mi biokertészkedni fogunk, ahogy tettem azt a szigeten is. Ott nem volt veteményes, leszámítva pár tő krumplit és paradisomot, itt lesz, van hely rá bőven.

Tervezgetünk, mert nagyon nem mindegy, mit hova és mi mellé ültet, vet az ember. Ha nem szeretik egymás társaságát a növénykéink, nem is fejlődnek. Lesz sok egynyári virág is, fűszernövény kertem is. Meg munka is bőven. Jövő héten már lehet metszeni, jön majd segítság hozzá, nem merek nekifogni, nincs gyakorlatom a gyümölcsfák metszésében, a szőlőről nem is beszélve. Elöregedtek, fiatalításra vágynak. Megadjuk nekik. Zé pedig kezdő kertész, városi polgár létére egészen ügyesen mozog a kertben, de azért oda kell rá figyelni. Nekem vicces, hogy mindenhez kesztyűt húz, miközben én képtelen vagyok kesztyűben bármit is csinálni, szeretem érezni a földet, a fákat, a növényeket, kell az illat, a tapintás, de hát nem vagyunk egyformák.

Semmilyen ártalmas vegyszert nem fogunk használni (ártalmatlant sem), elvégzi a természet a maga dolgát, csak egy pici segítség kell hozzá tőlünk, egy kis plusz tápanyag. Komposztálunk, hamarosan átforgatjuk, őszre jó lesz. Az apró talajlakók is végzik a dolgukat, a madárkák is besegítenek. Van csalán a kertben bőven, jó lesz trágyának, talajtakarónak.

Élünk, és élni hagyunk. Érezze magát minden kis élőlény jól nálunk. Nem sajátíthatja ki az ember magának a világot.

Ha tavasz, akkor medvehagyma

Itt a tavasz, s a télen lestrapált szervezetet semmi mással nem lehet olyan jól újra formába hozni, mint az ilyenkor megjelenő friss zöldségekkel. Az ember falja a piros hónapos retket, tömi magába a zsenge újhagymát, szeli a vajas kenyerére a snidlinget, s megeszik minden hasonló jóságot. A szervezetünk jól tudja, mire van szüksége, így nem csoda, ha csorogni kezd a nyálunk valami zsenge és üde étel láttán. Már az én újhagymám is cseperedik, de addig is itt van a medvehagyma, imádott tavaszi növénykém.

Aki nem ismeri a medvehagymát, és amúgy szereti a hagymaféléket, sürgősen keressen valami forrást, biopiacot vagy erdőt, s kóstolja meg. Írok pár sort magáról a növényről.



Lombos erdők (gyertyán, bükk) alján nő kora tavasszal, a leveleit fogyasztjuk. A levél úgy néz ki, mint a gyöngyvirág levele, ezért ha nem ismerjük, nem szabad megenni azonnal mindent, ami hasonlít rá, mert azzal összetéveszthető (bár a gyöngyvirág jóval később nő csak meg), s a gyöngyvirág bizony mérgező. A medvehagyma alapvető ismertetőjegye az, hogy átható hagymás-fokhagymás illata van, s ezt a levél levágásakor igen könnyen érezhetjük. Amikor már virágot is hoz, erre sincs szükség, mert a virágja tipikus hagymavirág, s még véletlenül se hasonlít a gyöngyvirágra. Amikor virágba borul egy-egy medvehagymás erdő, kilométerekről lehet már érezni az illatát.

Van, aki levest készít belőle, én csak úgy természetes valóságában eszegetem, bármihez. Már írtam róla nektek a régebbi blogomban, de nem lehet elégszer. Menjetek kirándulni a Bakonyba, most van a szezonja, szedjetek, ne hagyjátok ki.