Amikor a fazekas nekilát egy új edénynek, először vesz egy darab agyagot, gömbformára gyúrja, majd rádobja a korongra. Nem feltétlenül találja el a korong közepét, ezért gondosan formálja, míg szabályos henger nem lesz. Fordulóról fordulóra nyújtja és összenyomja.
Először olyan, mint egy torony, azután inkább egy húsos gombára hasonlít. Csak miután többször felhúzta majd összenyomta, kezdi lassan gyúrni, amíg az edény falai ki nem emelkednek a korongból. Nem gyurmázhat vele sokáig, mert az agyag elkezd fáradni, azután összeesik. Megadja neki a megálmodott formát, majd félreteszi.
Másnapra bőrkeményre szárad, így a fazekas megfordíthatja, hogy megformázza a talpát. Néhány díszt is belekarcolhat a falába. Végül kiégeti, és azután már csak a színét variálhatja, az alakját nem.
Hasonlóképpen alakíthatjuk mi is az élethelyzeteinket. Meggyúrjuk valamelyest, majd életünk középpontjába vetjük. Nyújtjuk és tömörítjük, vizsgáljuk a dolgok természetét. Ahogy alakítjuk az adott szituációt, szem előtt kell tartanunk, milyen alakot akarunk a dolgainknak. Minél jobban közeledik valami a befejezéséhez, annál jobban körvonalazódik. Fogynak a változtatási lehetőségeink, amíg teremtményünk teljes hatásában meg nem jelenik. Hogy szépséget hoz-e vagy csúfságot, sikerrel jár vagy kudarcba fúl, az alakítás folyamán dől el.
(Teng Ming-Tao - Meditációs témák)
