2012. december 21., péntek

Ki vagy? Felelj önmagadnak - világvége helyett


Nem lesz világvége, ne aggódjatok. Sok dolgunk van még addig. Elsősorban megismerni önmagunkat, legyőzni a félelmeinket, szorongásainkat. Megtanulnunk a jelenben élni. Keressétek meg a válaszokat, Barátaim. Én is azt teszem.

Szepes Mária gondolataival kívánok minden kedves Ismerősömnek, Barátomnak, Olvasómnak Áldott Karácsonyt és nagyon boldog Új Évet!

Miben akadályoztak meg eddig szorongásaid? Engedted-e, hogy a félelem visszatartson olyan tettektől, elhatározásoktól, amelyeket erkölcsi Éned helyesnek ítélt volna? Erőt vettél-e már rettegéseden egy olyan morális, benső parancsra, amely legyőzte veszélyérzetedet és önérdekedet?

Felismerted-e, hogy a félelemben a legijesztőbb az, hogy szokássá válik, mint a rossz gondolatok pergetése vagy a meddő, elégedetlen lázongás karmád szükséges, gyógyulást hozó működése ellen? Tudod-e, hogy semmi sem történik véletlenül, senki sem lép be az életedbe tudattalanod hívása nélkül? Valamennyi nehézséged, megpróbáltatásod idéző vetítő góca benned van. Miért nem keresed meg, miféle szimbolikus formulát hordoznak életed eseményei, amelyek fölött azáltal lehetsz úrrá, hogy megérted transzcendens üzenetüket?

Tudtad-e, hogy a múltba vesző nosztalgia, az esetleges mulasztások fölötti kesergés és a jövőtől való rettegés egyedüli ellenszere a Jelenből vonható ki? Mi szomorkodni valód van a lezárult tegnapon, és mi félni valód van a még meg nem született holnaptól, mikor minden oldó, sorsnemző tett egyedül a mában megy végbe? Jelen vagy-e mindig alkímiai műveleted felfűtött tégelye mellett minden képességeddel, jó szándékoddal és bizalmaddal?

Hányszor tapasztaltad már, hogy amint el tudsz engedni , oda tudsz adni valamit belenyugvással, ragaszkodás nélkül, semleges egyensúllyal, pontosan az gördül be sorsodba, amiről már teljes szíveddel és eszeddel lemondtál?

Tudod-e, hogy a Vízöntő korszak vezérlő csillaga az Uránusz? Elemezted-e már az asztrozófia kulcsaival, milyen a viszonyod e bolygóval, és mire jelöl ki téged ebben az életben?

Tudod-e, mi az, amit egyedül te tehetsz meg egyéni karmáddal való küzdelmeiden túl? Mire sürgetnek képességeid, humanizmusod és körülményeid?

Vajon több félnivalód van-e a holnaptól, mint tegnapod lezárult eseményeitől? Valósabb-e a múlt, mint a jövő jelenednek abban a pillanatában, amelyben éppen vagy? Tudod-e, hogy mentális diétád éppen ezt az egyedül fontos és igaz Jelent ajándékozza vissza neked , amelyben leszüretelheted átélt tapasztalataidat? Megtisztíthatod gondolataidat, érzésvilágodat, és ezzel irányíthatod sorsod későbbi alakulását.

Könnyen elhiszed-e, ha dicsérnek, magasztalnak, hízelegnek neked? Nehezen viseled-e a kritikát, szerinted jogtalan támadást, ócsárlást, vagy gondolkozol rajta, vajon a rosszindulaton, irigységen túl van-e valami igazság is benne, amelyből tanulnod lehet?

Sokan azt mondják, vakon hinni, vallásosnak lenni kényelmes, mert hitük áthárít minden felelősséget, terhet a jóistenre. De vajon nem éppolyan kényelmes, szellemi erőfeszítéseket elhárító magatartás-e, ha valaki csak terméketlenül kételkedik, anélkül, hogy élete értelmét, valódi okát keresné, s közhelyeket szajkózva tagad, felületi érvek rongyait lobogtatva? Akad-e olyan gondolkodó ember, aki anyagi létét tökéletes állapotban tartaná? És volt-e olyan filozófus, próféta, beavatott, aki ne merült volna alá az élet-halál sötét mélységeibe megismerése igazgyöngyeiért?

Ma már sok mindent tudsz és még többet sejtesz az ember mikrokozmoszának hatalmas kiterjedéséről. Nyilvánvalóvá lett előtted, hogy racionális szemléleted, mint a jéghegy tengerszint fölötti csúcsa, csak hat hetede kozmoszba kapcsolt lényed, tudattalanod mélységes, bonyolult dimenzióinak. Próbálod-e naponta eltüntetni e hasadást, megszüntetni a zárlatot a felszínen fuldokló töredékrészed és a teljesség között, amelyhez gondolatfoszlányok, pszichikai érzetek számtalan kapcsolódásával hozzátartozol? Igyekszel-e helyreállítani az egészséges keringést az örök élet és a benned lüktető, érző, látó Isteni Önvalód között?


2012. december 9., vasárnap

Sokkoló látvány: tűz a falunkban


Szomorú volt a tegnapi napunk. Már délben kezdődött, amikor is egy hatalmas idegen kandúr felkergette a szomszédunk egyik kiscicáját a fenyőfánkra, és nem volt hajlandó lejönni. Azt hittük, nem is tud. Olyan ez a fenyő, hogy vagy hat méter magasságig nincsenek ágai, muszáj volt ezt tennünk vele, mert koromsötét volt a nappalink. A cicc meg felült egy felső ágra és jól ottmaradt. Zé megpróbálta létráról lehozni, de a létra nem ért fel a cicáig. Több ötletünk nem volt. Körberaktuk a fát puha dolgokkal, párnákkal, plédekkel, hintaágy matracokkal, hogy arra essen, ha esik.

Aztán eljött az este. Nyolc óra tájban a szomszédunk, Márti telefonált kétségbeesetten, hogy ég a lefelé második szomszédunk háza. Hívta a tűzoltókat, hívtam én is azonnal, utána kirohantunk Zével az utcára, hogy lehet-e valamit segíteni. Cica szegény még mindig dermedten ücsörgött odefent, képzelem, mennyire megrémülhetett a hatalmas lángoktól, szikráktól. Olyan volt az egész, mint egy nagy tűzijáték, pattogott, robbant, kisebb és nagyobb szikradarabokat vitt a szél - felénk. Rettegtem, hogy lángot kap a kertben az összegyűjtött száraz rőzse, vagy a háztető, vagy a hatalmas fák.

Közben a ház felső szintje már szinte teljesen kiégett, elég rosszul lehet látni a fotón, már vagy fél órája lángolt, mire eszembe jutott, hogy le kellene fotózni. Zé közben a slaggal a kezében őrséget állt a kertben, hogy cselekedni tudjon, ha mégis valami meggyullad.

A hívásaink után vagy 20 percig nem történt semmi. Lángolt a ház és sehol egy tűzoltó. Először egy rohammentő érkezett, majd 29 perc elteltével egy pici tűzoltóautó Bakonyoszlopról. Kétségbeesett keresgélés, hol van a tűzcsap, aztán meglett, a felső szomszédunk, Mártiék háza előtt. Szerelniük kellett, mert nem ért el odáig a slag, ezzel megint értékes percek teltek el. Lassan elkezdtek végre oltani.Nagyjából negyed óra múlva megjelent még három tűzoltóautó, egy a zircieké, két komolyabb pedig a veszprémi tűzoltóké. Egyetlen egy kocsi volt létrás.

Kétszintes házról van szó. A híradások arról szóltak, hogy a tetőszerkezet égett le, nos, ez nagyon nem így van. A ház teljes tetőszerkezete és a teljes felső szint égett porrá, a kémények megroggyantak. Az oldalsó falak viszonylag épek maradtak, de az alsó szinten is hatalmas a kár, ablakok, redőnyök, falépcső, ami az emeletre vezetett és még sorolhatnám.

Az alsó szinten egy idős néni élt, ő volt csak otthon, azonnal kihozták őt a falubeliek, még mielőtt a mentő odaért volna. A felső szintet egy középkorú házaspár lakta egy kisfiúval. Az idős néni lánya, a férje és a gyermekük. Mindenük odaveszett. Vendégségben voltak valahol, telefonhívásra jöttek, ahogy tudtak, de a rajtuk lévő ruhán kívül semmijük sem maradt. Égett a kandallóban a tűz, amikor elmentek, de a pontos okot, mi miatt keletkezett a tűz, nem lehet tudni.

Éjjel egy óráig oltottak a tűzoltók. Hatalmas fekete füst gomolygott az egész környéken, nem is lehetett kint maradni az utcán. Szegény cicus még mindig a fán volt. Bátortalanul szóltam az egyik tűzoltónak, nem lehetne-e izé...a cicát.. leszedni onnan, miközben nagyon szégyelltem magam, hogy ilyesmivel háborgatom őket. De azt mondta, nem lehet, megtiltották nekik ezt a tevékenységet. Gondoltam, nem éli túl szegényke a hideget, a sokkot, a füstöt, és nagyon elkeseredett voltam. Sajnáltam a szomszédaimat is, iszonyú volt látni, hogy lesz percek alatt semmivé az a szép nagy ház.

Aztán lassan elcsendesedett minden. Fél három felé elaludtunk mi is. Reggel alig vártam, hogy világos legyen, rohantam ki megnézni a cicát. Már nem volt ott! Feltételezem, hogy végül, életösztönből, összeszedte a bátorságát és lemászott valahogy.

A leégett házon is szomorkodtam egy sort. Már volt ott vagy tíz markos legény és elkezdték a munkát, összeszedni a sok agyonégett nem is tudom mit a felső szinten, talicskába tették és öntötték le fentről. Fogalmam sincs, mikor lesz lakható. Addig az alsó közvetlen szomszédomnál, Kató néninél fognak lakni, rokonok egyébként.

Délelőtt átmentem hozzájuk, megkérdezni, miben tudnánk segíteni, hozzak-e pár ruhadarabot. De már kaptak másoktól. A kollégák, kolléganők már reggel eljöttek, hoztak ruhát, cipőt, ilyesmit. A kárfelmérés is megkezdődött, van biztosításuk szerencsére.

Szóval ilyen volt a szombat este.

2012. december 5., szerda

Fénylánc 2012. december 21.



Azt mondják, jön a világvége. Jön a háromnapos sötétség, zárkózz be, bújj a föld alá, menekülj! Azt mondják, ha túl akarod élni, halmozz fel vizet, élelmiszert, fegyvert.

Azt mondom, az jön, amit teremtünk! Hozd el te is a fényed, gyűljünk össze a hegyek csúcsán, ne menekülj! Azt mondom, ne félj, a benned lévő fényen nincs hatalma a sötétségnek.

Ötödször gyullad ki a fénylánc az év legsötétebb napján, ötödször gyűlünk egybe szent hegyeink ormán, ötödszörre akarjuk együtt, hogy imánk az Istent újra megtalálja. Ha ötről hatra akarsz jutni, ha fényt akarsz vinni az elsötétült világba, ne bújj, gyere velünk!

Zarándokútra hívunk! Gyere velünk, ne légy rest, cipled fel a hegyre a terhed, amit már régóta le szeretnél tenni.Gyere velünk, ne légy hitetlen, emelkedj felül magadon és a csúcson az vár, amire vársz: a nyugalom, a béke és a közös(s)ÉG.

Találd meg a környék számodra legszentebb hegyét, jelöld be a www.fenylanc.uw.hu térképen pontosan a helyét, a többit bízd a Teremtőre. Ne tarts szertartásokat, ne legyenek beszédek, hangoskodás, csak énekeljetek, beszélgessetek vagy hallgassatok - de azt őszintén.

Rakjunk ki magunkból mindent, ami hazug, ami csorba, ami mérgez, hogy végre a fényes oldalunkkal fordulhassunk egymás felé, végre egymásra találjunk. Csak azt hozz, ami éltet: a szereteted hazád, nemzeted és Istened iránt! Hozzál kóstolót ételeidből, italaidból!

Most hozzád szólok, aki önként vagy, vagy a sors akaratából elhagytad Hazád, vagy a Hazád hagyott el téged: magyarnak lenni vallás, azaz vállalás. Amíg hited és nyelved egy az enyémmel testvérem vagy, ezért bárhol élsz a nagyvilágban, kérlek, gyújts te is tüzet! Bárhol élsz és bárki vagy, kívánom, hogy a legsötétebb éjszakán is megtapasztald, nem vagy egyedül!

Géczy Gábor
Magfalva
magyar@vnet.hu
http://fenylanc.uw.hu/2012/

fotó: kezdiszarazpatak.hu





2012. november 27., kedd

Teó kutyám rossz éve


Pár hete készült a kép, a kertünkben, amikor leesett az első hó. El is mentünk kirándulni, nagyon élvezte a kismanó. Csak a betegsége miatt volt rajta ez a kis babarugdalózóból levágott ruhácska, féltettem őt nagyon. Amúgy sosem cicomázzuk, úgy szeretjük, ahogy egy kutyát kell, és ő nagyon jó kutyus. Szófogadó, boldog, ha tehet valamit értünk. Ha ülni kell ül, ha maradni kell marad, csak örüljünk.

Hamarosan, november 30-án, András fiam nevenapján lesz 13 éves. Nem mintha tudnánk a pontos születési idejét, hiszen a lányom 2000 január elején egy arab nőtől vette meg a Deák téren. Egy szatyorból igyekezett kifelé a kis picike kutya, Barbara lányom megsajnálta, jó sokat fizetett érte a nőnek, hazavitte, aztán február 14-én hozzám került, hogy a népem harmadik tagja legyen, Ciróka és Mocsi kutya mellett.

Idén kivételesen nem a lábaival volt baj. Tavasszal a nyakán keletkezett egy nagy tályog, kétnaponta vittük kezelésre Győrbe, nagyon szépen rendbe hozta csodadokink, dr. Környei Tamás.

A nagyobb bajok azzal kezdődtek, hogy miután sérült volt a nyaka, idén először nem kapott bolhanyakörvet. Biokillt fújtam rá, ha sétálni mentünk, de az eszembe sem jutott, hogy a kertben is összeszedhet kullancsokat. Az meg végképp nem, hogy bolhás is lehet.

Az lett, és én nem vettem észre. Sosem volt még egyik állatkám sem bolhás. Próbált vakarózni, sokszor reszketett, nem találta a helyét, nyugtalan volt. Éppen elérkezett a kötelező oltás ideje július végén. Elmondtam a dokinak, hogy nincs túl jól Teó, az volt a véleménye (egy közeli faluban élő állatorvos, mindig őt hívjuk ki az oltást beadni) hogy epilepsziás a kutyám. Adjak neki Sevenalt. Te jó ég, gyógyszerezni a kutyát:( De elhittem neki és beszereztem, adtam.

A gyógyszertől aztán végképp rosszul volt, tántorgott, szédült, apró mennyiséget adtam, mégis. Amikor simogattam, úgy éreztem, mintha korpás lenne a bőre. Picit zsírdúsabb ételt adtam neki, hátha használ.

Mióta itt élünk a Bakonyban, csak egyszer volt kozmetikusnál Teó, (Győrben, de annyira ellenszenves nőt fogtunk ki, hogy nem vittem többet) utána magam nyírtam a bundáját, ha túl hosszúra nőtt. Valamiféle belső megérzésből úgy döntöttem, elviszem őt, hátha van tanácsa a száraz bőrre, meg úgy egyáltalán, körömvágás, fürdetés, legyen szép a kutyus.

Balatonalmádiban találtam egy szimpatikusnak tűnő hölgyet, mármint a neten találtam a honlapját, így bejelentkeztünk és elmentünk hozzá. Ez már szeptemberben volt. Alighogy feltettem az asztalra, rögtön mondta, hogy bolhás a kutya, méghozzá nagyon. Megzuhantam, de hát hogyhogy? Valószínűleg az átjáró szomszéd cicák, vagy esetleg sünök hozhatták be a kertbe, mert az utóbbi hetekben már annyira nem érezte jól magát, hogy kirándulni sem voltunk. Továbbá volt benne két kullancs is (sajnos, mert később ezek valamelyike okozta a nagyobb bajt).

Tiszta horror volt Teó fürdetése. Szabályosan rózsaszín volt a víz a vérétől, ahogy a bolhák megsebezték. Négyszer samponozta be Zsuzsi, alaposan megszárította, megnyírta, körmét levágta. Rögtön utána elmentünk egy kisállatboltba és vettem bolhanyakörvet, ezentúl minden szeptemberben és márciusban kap egyet, ahogy kapott eddig is, ezt az évet kivéve.

Zsuzsi, a kozmetikus azt mondta, biztos benne, hogy nem epilepsziás a kutyám, a bolháktól volt rosszul, ne adjam a gyógyszert. Abba is hagytam. Jobban lett Teó, egészen vidám volt újból, vagy másfél hétig. Utána hirtelen lett beteg. Nem evett, nem mozgott, a vidáman felfelé kunkorodó farkinca lógott lefelé szomorúan, borzasztó volt nézni ezt a mindig vidám kis állatot, a mi kis boldogsággombócunkat.

Sajnos a dokink másnap nem rendelt, csak a harmadik napon, szerdán, vittük sietve Győrbe, Tamáshoz. Laborvizsgálatot csinált, alaposan átvizsgálta. A szíve vizenyős volt, a mája és a veséje kezdett leállni, általánosan nagyon rossz állapotban volt. Az epilepsziát azonnal kizárta, viszont megállapította, hogy babéziózis a baja, amit fertőzött kullancstól kapott. Adott három injekciót, amivel ezt gyógyítani lehet jó esetben, mert sajnos a legtöbb kutya ettől a fertőzéstől elpusztul, ha nem kerülnek időben orvoshoz. De ha kerülnek, gyakran akkor is. Mire a gazda - még ha figyel is a kutyájára - felismeri, hogy nagy a baj, már késő kezelni. De az is gyakori, hogy az orvosok sem ismerik fel időben. Eljöttünk és reménykedtünk. Kétnaponta kellett hívnom a dokit, beszámolni, hogy van, javul-e. Visszavinni nem kellett, többet nem tudott tenni érte, vártunk. Vagy gyógyulás, vagy halál.

De az én kis boldog kutyám erős volt. Biztosan segített a sok simogatás, szeretet amit tőlünk kapott és kap folyamatosan. Legyőzte ezt a szörnyű betegséget és meggyógyult. Ma már újra vidám, rohangál mind a tizenhárom évével és adja nekünk azt a rengeteg szeretetet, ami miatt érdemes reggel az ágyból felkelni, mert még bambán ülök az ágy szélén, amikor ő már körbeugrál, rohan Zéhez, őt is köszönti, és ez így megy minden reggel, minden hazaérkezésnél, mintha hosszú utazásról érkeztünk volna.

Pedig öregecske ő már, időnként sántít, a műtött lába, a gyengülő ízületei miatt, vak is már egy ideje, mégis boldog. Példát lehet venni róla, főleg nekem, aki időnként pánikba esem a magas vérnyomásomtól. Írtam Teóról régebben egy posztot régebben, még a költözésünk előtt: http://biokert-es-lelek.blogspot.hu/2009/02/nem-lehet-mindenki-hos_5812.html. Visszavonom kiskutyám. Hős vagy, ha hétköznapi is.

Isten éltessen a közelgő szülinapodon, és maradj velünk még sokáig. Nagyon szeretünk.

(Ajánlom ezt a posztot a szívbeteg kis Rozcsika kutyusnak és gazdijának, hogy velük soha ne fordulhasson elő ilyesmi. Hősök ők is, akik a túlélésért küzdenek).

2012. november 12., hétfő

Meditáció búzafűvel


Mai a fotó, az energikus kis búzafüvekről. A konyhaasztalon állnak, háttérben a picit borús kert, esik ma az eső, a diófáról még nem hullottak le teljesen a levelek. Sokat kertezünk mostanában, de ez már a pihenő előtti idő, jön a tél, annak minden szépségével és keménységével.

Aki olvasta Prof. Dr. Edmond Bordeaux Székelytől a Biogenikus élet esszénus útját, annak nem lesz újdonság, amit írok. Aki meg nem olvasta, és hisz a lélek erejében, annak szívből ajánlom, ismerkedjen meg az esszénusokkal, az életmódjukkal, egyáltalán azzal, kik is voltak ők, és ezt a legjobban Székely professzor írásain keresztül teheti meg. Nekem nagyon sokat ad, napról napra egyre többet.

A biogenikus meditáció célja, hogy érzékelhetően abszorbeálja a a biogenikus, (életet generáló) erőket az általunk létrehozott bébinövény többletenergiájából, ami csak akkor lehetséges, amikor a bébinövény a biogenikus fázisban van (hasonló az ember serdülőkorához).

A legéletrevalóbb és legerősebb növény a bolygónkon a fű, amely óriási életerejével túléli a legnagyobb hideget és a forró éghajlatokat, miközben beborítja földünk legnagyobb növénylakta területeit. Tönkölybúza magot használtam, először csíráztattam, aztán földbe tettem, ahogy a képen is látható.

Egyhetesek a bébinövénykéim, tegnap meditáltam először, el is szúrtam a dolgot rendesen. Mindjárt elmesélem, hogy miért. A fiatal fű kezdeti gyors növekedése intenzív biogenikus energiát hoz létre, amit közvetlen érintésen keresztül képes továbbítani és megosztani velünk. Ha valaki nem hiszi, csak próbálja ki, meditáljon este, az ágyában a fűvel, garantálom, hogy egész éjjel nem fog aludni:) Velem ugyanis ez történt. Nem emlékeztem, mit is írt a Professzor, magamtól meg arra gondoltam, hogy a legjobb meditációs időszak az este van, elalvás előtt. Hát nem. Na de térjünk vissza a búzafűre.

Az ültetés után hét nappal ez a kis biogenikus akkumulátor készen áll arra, hogy rátegyük a kezünket, gyengéden átkulcsolva az egész fűcsomót, és érezhető, ahogy a kezünkön át a biogenikus energia elárasztja egész testünket. Ennek az egyesülésnek, ami nem a szellemiekből, nem a képzelőerőnkből  jött létre, jóval nagyobb a hatása és megújító, felfrissítő képessége, mint bármely más meditációs technikának.

Minden nap kétszer húsz perc, és nagyon jó hatással van rám, ezt már most érzem. Azt írja Dr. Székely, hogy ez a naponta kétszeri biogenikus meditáció meg fog szabadítani minket a nyugtalan, feszült, a központi idegrendszeri funkciónkat állandóan zavaró nyomástól (tudatos cselekedeteink elülnek), ezáltal kizárólag a több millió évvel öregebb és összehasonlíthatatlanul erőteljesebb, akaratunktól független vegetatív idegrendszerünkkel lépünk kapcsolatba, ami a tudatos, önkéntes cselekedeteinktől és hibáinktól függetlenül működik.

Több száz divatos különböző meditációs módszer van, de azok csak bizonyos feszültségektől ideiglenesen szabadítanak meg bennünket, miközben javarészt képzeletbeli, irreális hipotézisekkel teremtenek "kapcsolatot". De ténylegesen tapintható módon soha nem kapcsolódunk össze egy olyan valódi és hatalmas létfontosságú életet generáló vitális erővel, mint az ősi életfolyam.

Amíg naponta kétszer végezzük a biogenikus meditációt, a kumulatív, ismétlődő hatás állandósul, és a nap huszonnégy órájában hatni fog a viselkedésünkre. Hamarosan érezni fogjuk, hogy felfrissültünk, tele vagyunk létfontosságú vitális energiával, megtaláljuk a belső békét és harmóniát. Az érzelmeinkben, gondolkodásunkban és a cselekvéseinkben meg fogjuk tapasztalni az elért biztonságon keresztül a teljes regeneráció érzését, ami számunkra az összes energia, harmónia és tudásforráshoz folyamatos hozzáférést biztosít.

Lehet, hogy nem mindent fogunk megismerni (emlékszem, Lao Tzu mit mondott: "jobb reménykedve utazni, mint megérkezni") de ami a boldogsághoz szükséges, arról mindent tudni fogunk, és az nem egyszerű teljesítmény. A boldogságot nehéz megtalálni magunkban és lehetetlen megtalálni másutt - mondja a Professzor. Milyen igaza van.

2012. október 15., hétfő

Paul Jaminet

Paul Jaminet paleoguru, sok érdekeset olvashattok a weboldalán:

http://perfecthealthdiet.com/

Novemberben megjelenik a hasonló című könyve magyarul  is a Jaffánál. Érdekesség: Zé, a férjem magyarította ezt az almácskás fotót. Elküldtük Paulnak - gondolva, hogy majd beteszi a német illetve a francianyelvű mellé a blogjában -  Paul pedig a Jaffa Kiadónak.Egy nagyon kedves levélben megköszönte nekünk a Jaffa, azt persze nem tudom, hogy ez lesz-e a könyvben, vagy valami más, de mindegy is.

Érdemes átböngészgetni a képet, mit, milyen mennyiségben ajánl, mit tilt, hátha meghozza valaki kedvét ahhoz, hogy megvásárolja a könyvet a többi infóért.


2012. október 2., kedd

Közeledik a tél - kert a lakásban


Még csak ilyen picike a téli kertünk, de alakul majd. Egy snidling, egy apró bazsalikom, Zé nevelgeti. Van még zöld levél a kertben bőven, lesz is a fagyokig, de télen is szükségünk van rá, ezért idejében el kell kezdeni.

Különösen azoknak jó ez a módszer, akik lakásban élnek. Szükségük van friss zöldfélére, vitaminokra, hiszen bármi, amit a piacon megveszünk, már jó ideje tárolt zöldség lehet, sokat veszít a tárolás alatt az értékéből. Télen meg aztán nincs is semmi. Így készíthetünk növényvédő szerektől, műtrágyáktól mentes zöldségeket, amelyeket közvetlenül étkezés előtt, frissen szedünk. Ha nincs kertünk, egész évre jó ez a megoldás.

Először is kialakítjuk a helyüket. Ez lehet fa - vagy akár műanyagláda, kaspó, agyagcserép, vagy egy egyszerű festékes vödör, még ki sem kell lyukasztani az alját, csak figyelni arra, hogy ne öntözzük túl a növénykét. Akinek van kertje, és nem vegyszerezte agyon, onnan tegyen bele földet, akinek nincs, vegyianyagtól mentes szerves virágföld keveréket használjon, beszerezhető bármilyen virágkertészetből - reményeim szerint. Ablakpárkányra, polcra, bárhova tehetjük ezeket az edénykéket, ahol legalább a nap egy részében fényt kapnak.

És milyen növénykéket nevelgessünk?

Fokhagymát például. Vegyünk biofokhagymát és szedjük gerezdekre. A hegyes végével felfelé ültessük őket a cserepünkbe, sokat, kb. 2,5 cm-re egymástól. Gyorsan kihajtanak, és így naponta lesz egy adag fokhagyma zöld a salátánkba. Két vödör fokhagyma gerezdet ültessünk havonta egyszer. A kicsi zöld hajtások meg fognak jelenni nagyjából három naponként, és amikor a zöldek elérik a 20 cm-es magasságot, akkor a talajhoz közel vágjuk le azokat, de soha ne húzzuk ki az egész növényt. Így a zöld hajtások tovább fognak növekedni, mielőtt a növény végleg megbarnul. És még akkor is, ha tavasszal az edény tartalmát kiültetjük a kertbe, meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy a gyökérzet megint életre kel, mert felismeri természetes otthonát, a földet.

Zöldhagymát is termeszthetünk. Vagy dughagymával, vagy apró vöröshagymákkal, amelyek ültetés után szinte azonnal elkezdenek nőni. Biztos csírázott már ki nektek is vöröshagyma a konyhában a téli tárolás során. Ettétek már a nagyon finom, friss, zsenge zöldjét, ugye? Hát ilyen lesz ebből is, hasonlóan a fokhagymához. Alig van velük munka, és gyönyörű kertet lehet varázsolni belőlük a lakásban is.

Aztán ott van a lencse. Ki gondolná, hogy friss zöld növénykét nevelhetünk a száraz lencséből? Egy éjszakára áztassunk be egy pohár közönséges barna lencsét körülbelül fél liternyi langyos vízbe. Reggel jó alaposan mossuk meg a lencséket a csíráztatáshoz. Tegyük befőttes üvegbe, állítsuk be ferdén az edényszárítóba, tegyünk gézt az üveg szájára, befőttesgumival szorítsuk le. Így könnyű lesz lemosni a lencséket, nem potyognak ki az üvegből. Öblítsük le a lencsét reggel és este, és nagyjából két napon belül megjelennek a mini lencsecsírák. Viszonylag sötét helyen legyenek az üvegek, ne érje napfény semmiképp.

Töltsünk meg egy edényt földdel, és a tetején terítsük el a fiatal hajtásokat, mint egy szőnyeget. Mindaddig tartsuk a csírákat nedvesen, amíg azok gyökeret nem eresztenek. Az edényt világos helyre tegyük (nem szükséges a közvetlen napfény) és öt nap múlva el leszünk ragadtatva a látványtól, mert a leveles hajtások kb. tíz centiméter magasra fognak nőni. Ha lenyisszantottuk őket, a leveles részek nem nőnek újra, ezért érdemes folyamatosan csíráztatni és ültetni. Mindig csak étkezéskor vágjuk le a zöldeket, így teljes mértékben megkapja szervezetünk a biogenikus energiát.

Nevelhetünk így fűszernövényeket, füveket pl.  búzafüvet, gyógynövényeket. Tegyük gazdaggá a kis kertünket, nagyon jó hatással lesz az egészségünkre.

Az ötletek innen: Edmond Bordeaux Székely: Biogenikus élet esszénus útja

2012. augusztus 10., péntek

A szénhidrátokról


Úgy érzem, nem hiába foglalkoztam annyit az elmúlt két évben a táplálkozással. Rengeteg könyvet megvettem, elolvastam, még több angol és magyar nyelvű ilyesmivel foglalkozó weboldalt. Sok az ellentmondás, sok az egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézet, de ki lehet szűrni mindebből azt, amit az ember lánya a maga számára hasznosítani tud.

Aki fogyni akar, egyen kevesebb szénhidrátot. Ez igaz, jó gondolat. Nem kell semmilyen ételtípust kizárni annak, aki egészséges. Nem jó a vegánság sem, néha jó húst enni, szükségünk van az abban lévő vitaminokra. Normál esetben, vegyes, vitamindús táplálkozás esetén nincs szükségünk táplálékkiegészítőkre, mert nem tudja hasznosítani a szervezet (lásd korábbi posztom). A növényi táplálék a leghasznosabb számunkra, erre utal a magas kort megérő népek étkezési módja. Együnk sok gyümölcsöt, zöld leveleket, lehetőleg akkor amikor teremnek és olyat, ami a környezetünkben terem.

A nyers étrend nyáron hasznos lehet, télen inkább fűtő hatású ételekre van szükségünk. Ilyenkor lehet zsírdúsabban táplálkozni, annak, aki a zsírt jól emészti. Ehetünk több diót, mandulát, legjobbak a természetes zsírok. Jobban esik a meleg étel, a párolt zöldségek, főzelékek. Nyáron a saláták, friss gyümölcsök.

Tejterméket az egyen, akinek semmi problémát nem okoz. A gluténérzékenyek se tejet, se kávét ne fogyasszanak.  Úgy általában elmondható, hogy valódi ételekre van szükségünk, semmi adalékanyagosra, vegyszeresre, semmi olyasmire, amit dédszüleink nem ismertek volna fel ételként (mondta valaki nagyon okosan).

A Harcosok étrendje a legremekebb könyv, amit ebben a témában olvastam, bár a számomra teljes egészében nem követhető, de nem is gondolom, hogy követnem kellene bármilyen könyvet is. Megtanultam az összesből amit kellett, és kialakítottam a magam étrendjét, olyat, ami nekem jót tesz, amit jól emésztek. És ez a fontos.

Van viszont valami, amit érdemesnek tartok közreadni a könyvből, és ez a szénhidrátokra vonatkozik. Nagyon jól elmagyarázza, miért van szükségünk szénhidrátokra - egyben azt is megtanultam ebből, miért tévút a ketogén étrend. Nem beszélek itt és most a cukorbetegekről, nem tudom, számukra mi a helyes, de gyanítom, hogy a ketogén étrend nekik sem lehet tökéletes. Húst hússal, zsírt zsírral enni eltúlzott, most is azt vallom, hogy hosszú távon megbetegít.

Nézzük tehát a szénhidrátokat: a szénhidrátok, mint fő tápanyagforrás még mindig nyitott kérdés. Amióta dr. Atkins forradalmian új étrendje, A zóna, a Protein Power diéta bestseller lett, a szénhidrátok lettek az ügyeletes rosszfiúk. Kétségbeesetten lefogyni vágyó emberek milliói tesznek kísérletet ezekkel a szénhidrátszegény vagy - mentes divatdiétákkal. Sokan e diétázók közül eleinte veszítenek súlyukból, de később többet híznak vissza, mint amennyit leadtak.

A szénhidrátszegény diéták elmélete szerint, ha nem áll rendelkezésre szénhidrát, az ember fogyni fog, mert a szervezet zsírégetésre kényszerül, hogy a zsírból állítson elő cukrot magának, ami az élethez nélkülözhetetlen. Ez a trükk. Viszont a szénhidrátok megítélése - minthogy a szervezet üzemanyaga - nem ilyen egyszerű. A low-carb diétaguruk legfőbb érve, hogy a szénhidrátok nem esszenciális tápanyagok, ezért roppant jól megvagyunk nélkülük.

Néhány tény a szénhidrátok szerepéről. Gyakorlatilag minden növényi táplálék és tejtermék tartalmaz természetes előforduló szénhidrátokat. Az emberek már jóval a gabonák és a finomított cukor előtt megismerkedtek e földművelés előtti ételekkel. Jól alkalmazkodtunk az ősi ételekből származó teljes (feldolgozatlan) szénhidrátokhoz. A szénhidrát mint üzemanyag fontos szerepet tölt be túlélésünkben, nézzük, miért is:

az agynak vegyes - szénhidrátból, fehérjéből és zsírból álló - üzemanyagra van szüksége a megfelelő működéshez. Fő energiaforrása a szénhidrát. Az agy nem megfelelő ellátása ezzel az üzemanyaggal kimerültséghez, letargiához és depresszióhoz vezethet. A vegyes üzemanyag létfontosságú agyi funkciók működését látja el: energiatermelést, hormonok és neurotranszmitterek szintézisét, az agysejtek táplálását. A szénhidrátok krónikus hiánya kínzó cukor iránti sóvárgást eredményezhet, ami megszállott faláshoz vezethet.

A szénhidrátok közrejátszanak a kortizol (stresszhormon) kiegyensúlyozásában. Az inzulin(hormon) fontos szerepet játszik a kortizol hatásának ellensúlyozásában. Ez az egyik oka annak, hogy akik stresszesek, hajlamosak szénhidrátban gazdag ételeket enni.  Nagyon fontos az is, hogy szénhidrátok híján nem termelődik elég szerotonin. A szerotonin egy neurotranszmitter az agyban, amely nélkülözhetetlen a nyugodtság, boldogság és pihentség érzéséhez.

A szerotonin a melatonin(hormon) építőköve is egyben. A melatoninszint csökkenése alvási rendellenességeket (és egyebeket) okozhat. A melatonin hatékony antioxidáns hormon, úgy tartják, hogy rákmegelőző és öregedésgátló hatása van. Minél idősebb valaki, annál kevesebb melatonin termelődik az agyában. Azt is mondják, hogy a melatoninszintet magasan tartva fiatalok maradhatunk:)

A szénhidrátok más módon is segíthetik a fiatalság megőrzését. Kritikus szerepet töltenek be egy fontos anyagcsere folyamat táplálásában a májban. A pentóz-foszfát ciklus felelős a nukleotidok, az RNS, a DNS és az energiamolekulák , valamint a leghatékonyabb endogén antioxidáns  enzimek (glutation-peroxidáz és szuperoxid-dizmutáz) szintéziséért. A szénhidrátok krónikus lecsökkentése leállíthatja e fontos anyagcsere folyamatot, veszélybe sodorva ezzel a szervezet képességét, hogy energiát termeljen, megfiatalodjon és ellenálljon az öregedésnek.

A szénhidrát a legtisztább és leghatékonyabb üzemanyag az energiatermeléshez. A szervezet toxikus melléktermékek nélkül alakítja a szénhidrátokat energiává. Viszont ha arra kényszerül, hogy fehérjéből vagy zsírból nyerjen energiát, toxikus melléktermékek keletkezhetnek, például ammónia, nitrátok, szabad gyökök vagy oxidálódott zsírsavak, amelyek mindegyike megterheli a teljes anyagcserét.

A szénhidrátok hatékonyak, mert gyorsabban bomlanak le, mint a fehérjék vagy a zsírok. Az izmok és a máj lemerült glikogénraktárainak gyors feltöltése által a szénhidrátok a leghathatósabb azonnali energiaforrások.

Egy napi adag komplex szénhidrát a pajzsmirigyhormonokat optimális szinten tartja. Az egészséges pajzsmirigy szabályozza a testünk hőmérsékletét, megőrzi anyagcserénk érintetlenségét.

Látható, hogy a krónikus szénhidráthiány milyen negatív hatással lehet a testünkre és az elménkre hosszú távon. Veszélybe sodorhatja hangulatunkat, energiánkat, anyagcserénket, még azt a képességünket is, hogy fiatalok és életerősek maradjunk.

Nálam a szénhidrát jelenleg: sok gyümölcs

forrás: Ori Hofmekler: Harcosok étrendje (fordította Jilly Dávid)



2012. július 22., vasárnap

A helyes táplálkozás megértése


Jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy az egészség kulcsa abban van, hogy teljes értékű, valódi ételeket együnk, és ne nutrienseket. Ne szénhidrátot, fehérjét, meg zsírt, meg omega 3-at, meg akármit, hanem ételeket. Nincs szükség méregdrága vitaminokra, táplálékkiegészítőkre, még árthatnak is, valamint sokba kerülnek. Nem jók az olyan étrendek sem, amelyek valamit kizárnak - akár szénhidrátot, akár zsírt, vagy mostanában már a gyümölcsöt is (agyrém) mert azzal jár, hogy felborul a harmónia és másból túleszi magát az ember. Aki érzékeny valamire, tejcukorra, gluténre, nyilván ne egyen. De az egészségeseknek feleslegesek az ilyen korlátozások.

A szervezetünk okos, sokkal okosabb, mint ahogy azt gondoljuk.Itt van például a spenót. Ha esszük, egy sor tápanyagot viszünk be a szervezetünkbe, valóságos biokémiai kavalkáddal állunk szemben. De legyen az bármilyen étel, így van.

Amikor az étel kapcsolatba kerül a nyállal, a szervezet elkezdi a maga varázslatát, beindul az emésztés folyamata. A táplálékban található minden egyes vegyület többféle, csakis rá jellemző módon lép kölcsönhatásba egymással, valamint a szervezet kémiai anyagaival. Végtelenül komplex folyamatról van szó, lehetetlen precízen, minden részletre kiterjedően megérteni, hogy az egyes kölcsönhatásokra hogyan kerül sor.

A táplálékokból származó kémiai anyagok reakciósorozatok részeivé válnak, amelyek összehangoltan működnek együtt a jó egészség érdekében. Sejtjeinken és egész szervezetünkön belül bonyolult mechanizmusok őrködnek e vegyületek működésének harmóniája  felett. Ezek a kontrollmechanizmusok döntik el melyik vegyület pontosan hova kerüljön, milyen mennyiségre van szükség az adott kémiai anyagból és az egyes reakciók mikor menjenek végbe. Beveszünk egy B komplex vitamint például, olyan, mint a lórúgás, legjobb esetben is méregként kiválasztja a szervezetünk, nem tud vele mit kezdeni. Jó, ha egyéb bajt nem generál. Nem mi döntjük el, mennyi kell belőle és mikor, hanem a szervezetünk. Pici kell belőle, és lassan szívódik fel. Akkor és úgy, amikor és ahogy szükség van rá. Olyan ételeket kell enni, ami tartalmazza és majd a szervezetünk megoldja a hogyan, mikor és mennyi kérdését. Ezért kell változatosan étkezni.

Testünk e végtelenül összetett reakcióhálózata azért alakult ilyenné, hogy a természetben előforduló teljes táplálékokat maximálisan hasznosíthassa. A teljes, valódi táplálékon van a hangsúly.A mostani trend szerint hol az egyik, hol a másik specifikus tápanyag vagy vegyület erényeit emelik piedesztálra, helytelenül. Most éppen a szénhidrát a mumus, helytelenül.

Szervezetünk megtanulta, hogyan hasznosítsa a táplálékba csomagolt  kémiai vegyületeket. Némelyiktől megszabadul, másokat felhasznál és a megfelelő helyre épít be. De csak a valódi táplálékot ismeri fel. A többi megbetegít.

Nincs sok értelme azt gondolni, hogy a táplálékkiegészítőként szedett, a többitől elkülönített, sokszor nagy dózisú tápanyagok, vitaminok helyettesíthetik a teljes táplálékokat. Ráadásul előre nem látható mellékhatásaik is lehetnek.

Hatalmasra fejlődött ez az iparág, az óriási profit kiváló ösztönző. Bőven akad, aki veszi, eszi, a média azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének. A vásárlók nagy többsége abban a tévhitben él, hogy a pénzéért egészséget vesz. Ez volt dr. Atkins receptje is. Fehérjékben és zsírokban gazdag étrendet ajánlott (szinte teljesen mellőzve a szénhidrátokat) vagyis feláldozta a hosszútávú egészséget a gyors haszon reményében - majd a saját kiegészítőinek szedésére biztatott, hogy kiküszöbölhesse a székrekedést, az édesség utáni sóvárgást, a folyadék visszatartást, a kimerültséget, az idegességet és az álmatlanságot (hasonló problémák adódnak a paleóból is, van aki bevallja, van, aki nem).

Mindenféle vitamin nagyon fontos. De csakis akkor, ha teljes táplálékok, és nem szintetikus készítmények formájában vesszük őket magunkhoz. Teljesen félreérti a táplálkozás lényegét az, aki az elkülönített tápanyagok, vitaminok felhasználásától ugyanazokat az előnyöket várja, mint a teljes táplálékoktól. És sok esetben nemcsak pénzkidobás, hanem ha a mellékhatásokat nézzük, veszélyes is lehet.

Tudom, mert mondják, hogy a mai zöldségek és gyümölcsök nem tartalmaznak annyi vitamint, ásványi anyagot, mint a régiek. Igen, írtam korábban, hogy minden a talajtól függ. És a talajt már rég kizsigerelték. Akinek kertje van, szánjon rá időt, energiát, és a tuják meg pázsit helyett alakítson ki veteményest. Megéri. vagy akinek nincs kertje, városban, lakásban él, neveljen pár dolgot cserépben. Nem nehéz. Vagy ha még ehhez is lusta, vagy egyáltalán nincs ideje, mondjon le pár dologról: kávé, cigaretta, alkohol, stb. és vegyen biogyümölcsöt, zöldséget. Vagy menjen kirándulni és szedjen az erdőben, réteken zöldeket: libatopot, kövér porcsint, pitypangot, egyebeket. Mindenképpen olcsóbb és jobb, mint a táplálékkiegészítők.

(a biokémiai okosságokat dr. Campbelltől vettem át.)


2012. július 3., kedd

A Sokszínű Vidék ajándéka


Ezt a szép kis ajándékot nyertem a Sokszínű Vidék pályázatán:

http://www.sokszinuvidek.hu/index.php/j%C3%A1t%C3%A9k

Érdemes ellátogatnotok az oldalra, nagyon jó, tartalmas és szép. Fotópályázat volt, ezt a pár napja készült fotót küldtem be:


A sorsolás nekem kedvezett, ez úton is nagyon köszönöm:)

2012. július 2., hétfő

Talaj és egészség


Igen, komoly az összefüggés. Mindjárt elmagyarázom. Régen minden családnak megvolt a saját kertje, termőföldje, ahol megtermelte saját zöldségeit, gabonáit, gyümölcseit, táplálékuk természetes volt, igazi tápértékkel. Aztán jött a tömegtermelés és elosztás, és a természet tökéletes produktumai értéktelenné váltak.

Az állati és emberi élet fenntartása a növények birodalmából ered. Csak a növényvilág képes szervetlen vegyületeket élő anyaggá alakítani. A fák gyökerei a talaj mélyebb rétegeibe is lehatolnak, míg más növények a termőtalajból táplálkoznak, és felszívják az ásványi anyagokat, amelyeket a napfény, a levegő és a víz együttes hatásával teljes emberi tápanyaggá alakítanak át. Még a ragadozó állatokat is a növényvilág tartja fenn, mert ezek olyan állatokból élnek, amelyek táplálékukat szintén füvekből és más növényekből veszik.

Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a táplálkozásunk a talajjal kezdődik. Ez az a tény, amit a mostanában olyan divatos táplálkozástudomány nem vesz kellően számításba, az élelmiszer tömegtermelés pedig teljes mértékben semmibe vesz. Úgy beszélnek a multik árulta almáról vagy sárgarépáról, mintha azok rendelkeznének természetes tápanyagaikkal. Nem. Egy zöldség, egy pohár tej, vagy egy tojás nem ugyanaz, mint a másik, ha az a talaj, amiből erednek különböző.

A talajba vissza kell vinni mindazt, amit a termények magukba szívnak, vagy amit az erózió, a szél eltávolított. Míg a kertek kicsik voltak, ez nem volt nehéz. A vetésforgó, a parlagon hagyott szántóföldek és az erdők kellő aránya fenntartotta a talaj természetes egyensúlyát. A gazdaságokban nevelt állatok, a komposzt biztosították a megfelelő trágyát.

Aztán szépen lassan a kisgazda is, aki eladásra termelt, változtatott módszerein a magasabb terméshozam és ezzel a magasabb jövedelem érdekében, egyre több és több műtrágyát, foszfátot és meszet juttatott a talajba, így az egyre inkább kiégett.

Beindult a kereskedelmi célú tömegtermelés, hektárok ezrein kezdték termeszteni ugyanazt a növényt. Ez sem volt természetes eljárás. Egyre több műtrágyára volt szükség. A vegyipar szorgos fejlesztésekbe kezdett és mindenféle szintetikus vegyszert produkált. Nem odavaló anyagokat juttattak a talajba, felborították a természet egyensúlyát azzal, hogy túlstimulálták a növényeket a még gyorsabb fejlődésük érdekében.

A növények nem szeretik ezt.  Ők lassú ozmózissal szeretik felszívni és asszimilálni tápanyagaikat, hogy egyenlő módon eljuttassák a növény minden részébe. A szintetikus kemikáliák felborították a növényvilág ritmusát: túlságosan szomjassá tették a növényt, aminek révén túlzott mennyiségű vizet kellett felszívnia a talajból.

Mi az eredmény? Szépnek látszó gyümölcsök és zöldségek. Nagyra nőtt almák, krumplik, hatalmas paradicsomok. Aromájuk és sajátos ízeik azonban hiányoznak: ásványi anyag és vitamin hiányban szenvednek, és nem sikerült valóban megérniük. Nem sikerül a keményítőt és a savakat megfelelően átalakítaniuk cukrokká, mert anyagcseréjük ritmusa megtört. Tele a pocakunk, ha esszük, de minimális tápanyagot adnak szervezetünknek.

Ezek a nagymértékben koncentrált műtrágyák megölik a talaj baktérium állományát, ami ugyanolyan fontos a gyümölcsök és zöldségek számára, mint a bélbacik a mi számunkra. Nem lehetséges egészséges növényi élet a talaj megfelelő baktérium állománya nélkül. A kemikáliák elüldözik a gilisztákat is a talajból, pedig felbecsülhetetlen mértékben segítik a humusz képződését, ami a növények tápláléka. Lyukacsossá teszik a termőtalajt, így levegős lesz, a növények gyökerei terjeszkedhetnek, könnyebben elérik a megfelelő táplálékot.

A hátrányos körülmények eredményeképp a növény életereje nem elegendő, hogy kivédje a sokféle rovar, kórokozó és gomba támadását. Így aztán megint jöttek a vegyészek, hozták a permetleveiket, a különféle kemikáliákat, hogy megöljék a kártevőket. Szétpermetezték a mérgeket, amik az ozmózis folyamatán keresztül bekerültek a fa nedveibe, a növény leveleibe és végül a gyümölcsbe és a zöldségbe. Bekerülnek az emberi szervezetbe, mert a termék belsejében vannak, és semmilyen módszerrel nem moshatók le. Nagyon kis mennyiségben, az igaz, ezért ritkán okoznak azonnali betegséget. De az biztos, hogy károsak a számunkra.

De még nincs vége.A nagy mennyiségben előállított termékeket általában messzire kell szállítani, míg a piacra, vagy a hipermarketekbe kerül. Mindaddig épségben kell tartani, hogy eladható legyen. Igen, különféle vegyszerekkel permetezik, némelyike lemosható, de nem mind. Nem beszélve arról, hogy a zöldségeket, gyümölcsöket éretlenül szedik le, és az említettek miatt az a gyümölcs vagy zöldség, amit megvásárolunk, már elvesztette természetes tápértékének és tartalmának legalább az 50%-át. emellett bizonyos savassággal, asszimilálhatatlan keményítőkkel rendelkezik, és olyan mérgekkel, amik a permetezőszerekből kerülnek be a narancs, a banán, az alma, a zeller, a káposzta, a paradicsom vagy a bármi belsejébe.

Szomorú, nem? De a legszomorúbb az, hogy falun is sok helyen, akinek kertje van is (kevés kivétellel) a multiknál vásárol, nem tart állatokat, nem komposztál, ha mégis tart baromfit, táppal eteti őket, abból pedig nem lesz jó minőségű tojás, hús.

A városlakók igazán nehéz helyzetben vannak. De még ők is vehetnek néhány virágcserepet, termeszthetnek maguknak pár tő paradicsomot, petrezselymet bőven, gyógynövényeket teának, nem túl ördöngős dolgok ezek. Ha nincs erkély, szépen süt rájuk a nap egy ablak előtti virágtartón is. Kaphatók jó minőségű bio-tápanyagok a földnek, hogy szép legyen a termés.

Multik helyett meg piacon lehet vásárolni, nagyon jól felismerhetők az idős nénik, bácsik, akik a maguk portékáját árulják. Nem baj, ha picit kukacos és kicsi az alma, az biztosan nem vegyszeres.

(Bordeaux Székely írásai nyomán)

2012. május 11., péntek

Kertrészletek májusban és új vendégünk

Növögetnek a veteményeink, de még nem látványos a kert. Majd pár hét múlva teszek fel újabb fotókat.

A kis szürke cica a szomszéd népes cicacsaládjához tartozik, de mintha tudná - valószínűleg tudja is - hogy Cirókánk már nincs velünk, gyakran átjön. Simán belefekszik a hintaágyba, mintha kiválasztott volna bennünket családjának, igen otthon érzi magát, egészen addig, míg Teó kutyám meg nem jelenik. Teó elzavarja, kergeti, míg szürke cica át nem ugrik gyorsan a kerítésen.

Nem tudom, mit hoz a jövő, úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk több cicát, mert a kapun kívül buszok, traktorok, autók jönnek-mennek, nem tudnánk az elütéstől megóvni. Állandóan aggódhatnék.

Hááát, ember tervez.... a cicák meg majd döntenek?











2012. május 1., kedd

Fekete kenyerem





Régen vágyódtam már rá. Olyan igazi, kemencében sült fekete rozskenyérre, amit akár két hétig is ehetek, még mindig finom és jól szeletelhető. De csak most, a napokban tudtam meg, hogy Makrai Tamás, a cseszneki vadőr süt ilyen kenyeret és bizony úgy, ahogy én szeretem, kovásszal, kemencében. Nagyon kedves embert ismertünk meg a személyében, jó, hogy rátaláltunk. Kaptunk is a frissen kisült rozskenyérből, valami csodálatos az íze, nagyon boldog voltam.

A rozs mellőzött és elfeledett mostohagyerek a gabonák között, pedig rendkívül hasznos növényke. A teljes állapotában meghagyott, kövön őrölt, korpát és csírát tartalmazó rozs csökkenti és megszünteti a véredények plakkjait és meszesedését. Képes felerősíteni a legyengült szervezetet, megújítja az egész emésztőrendszert. Mindezt magas szénhidráttartalmának és nitrogéntartalmú anyagainak köszönheti. Véredényeket tisztító, a rugalmasságot helyreállító képessége miatt rendkívül értékes kenyér alapanyag. Persze csak vegyszer- és adalékanyag, tartósítószer-mentes formában.

Fekete rozskenyeret sütni nem könnyű, de megéri a fáradságot. Egyetlen gabonaféle sem szerez ekkora dicsőséget a „péknek”. Bevallom, nekem nem sikerült rozsból kenyeret sütnöm, lapos és nyugodtan mondhatjuk, ehetetlen lett.

Tönkölybúzából sütöttem inkább, azzal egészen jól megbirkóztam. A magyar ember "élet"nek nevezi a búzát és igen, a hajdani durva őrlésű lisztből készült kenyér teljes értékű tápanyag, életfenntartó erő volt. Szerencsére egyre többen térnek vissza a kenyérsütés hagyományos módszereihez. Mi is vettünk malmot, rendeltünk öko termesztésű tönkölybúzát, és készültek a finom, igazi kenyerek a konyhánkban épített csikótűzhelyünkben, többféle recept alapján. Na de nekem a rozskenyér a kedvencem, és mostantól kaphatom is majd rendszeresen.

Elmarasztalják a magyar konyhát a nagy kenyérfogyasztás miatt, és ha a fehér kenyérre gondolunk, igazuk is van. A fehér kenyér nem egészséges (ahogy a finomított cukor sem) egyre többen tudják is, és egyre több barna kenyér fogy. Szerencsére.

Mi az, amit nem pótolhat a pékipar? Mi az, amit elvesztettünk a régimódi otthoni kenyérsütéssel, a barna liszttel, barna kenyérrel együtt? A kenyérsütés hajdan nem mechanikus, pusztán materiális cselekmény, konyhatechnika volt, különösen nem elektromos gépekkel, hanem komoly szellemi tartalommal telítődött. Nemcsak azért, mert szinte áhítatos szertartásként kapcsolódtak egymásba a tevékenység egyes részletei, hanem azért is, mert a kenyér alkotórészei is jelentéssel, értékkel telítődtek (és a szellemi érték - mai tudásunk szerint - arányos volt a biológiai értékkel is.)

Olyan szépen ír erről Kövi Pál (írtam is már róla korábban) mikor az otthon fészekmelegéről szól: " a kovászt Anyám nagyanyámtól kapta, amikor férjhez ment és önálló háztartást kezdett. Nagyanyám pedig dédanyámtól, és ez így ment a maga rendjén vissza a messzi századokba. A kis kovász magában hordozta családunk múltját, történelmét, jelenét és jövőjét: élni akarását. ... A kovász tehát csak a miénk volt és különbözött minden szomszédétól: titokzatosan uralkodó gócpont a világmindenség egy zárt egységében. Anyám kis kovászkája volt a letéteményese a mi családi összetartozásunknak, egyéni jellegünknek, jelképe hagyományainknak, folyamatosságunknak, a szépségnek és a szeretetnek, amit a család jelent".

A mai bolti kenyérből hiányzik valami. Nemcsak a maghéj, a terméshéj, az aleuronréteg és a csíra, hanem a kenyér lelke is. A mai kenyeret szemétbe hajigáló, a földön rátaposó világból ez az érték veszett ki, múlt el, de nem nyomtalanul hálisten. A hagyományok alapján helyreállíthatóan. Újra lehet és kell tanulnunk a technikát, a módszert, sőt, tökéletesítenünk is kell és lehet, és magunkévá kell tennünk újra a megbecsülés, az "egy kenyéren élés" régi szellemét is.

(megjelenik a Cseszneki Hírek májusi számában) 


2012. április 18., szerda

Ma meghalt a cicám


Ciróka elment az örök vadászmezőkre. Csaknem 17 éves volt, az egész kis életét velem élte le, szép éveket töltöttünk együtt. Hiányozni fogsz, Cicám.

2012. április 12., csütörtök

A cukorbetegeknek (is) árt a húsfogyasztás

Állítólag a cukorbetegeknek azt tesz jót, ha elhagyják a szénhidrátokat és húst esznek hússal. Van olyan paleo-orvos, aki ilyen tanácsokkal gyógyít, és világszerte is sok orvos van, aki ezt ajánlja a betegeinek. Nem elég, ha a cukrokat kerülik, ne egyenek gyümölcsöt sem, összetett szénhidrátokat meg főleg ne. Vagyis ne egyenek növényi táplálékot, csak állati fehérjét, nehéz húsétrenden éljenek, nehezen emészthető zsírokon, töpörtyűn meg szalonnán a hús mellé. Agyrém.

Valóban leszorítja ez az étrend a vércukorszintet, de ez elég? Az az adat számít valamit, hogy a cukorbetegek 80 százaléka a szív- és érrendszeri megbetegedések valamelyik formájában hal meg?  A szív- és érrendszeri betegségek fő oka az ateroszklerózis, melynek folyamatát a hús magas telítettzsír és koleszterintartalma csak gyorsítja (érdemes elolvasni a korábbi posztomat a húsevés ártalmairól.)

A húsfélékben nincsenek rostok, pedig nagyon fontosak a vércukorszint stabilizálása szempontjából. Az inzulinszükséglet lényegesen csökken a rostos étrend következtében. Azt viszont tudjuk, hogy a marhahús például hihetetlenül heves inzulinreakciót vált ki, a vér magas inzulintartalma pedig fokozza az ateroszklerózisos elzáródásokat, ezért mindenképpen az lenne a cél a cukorbetegeknél, hogy a szervezetük kevesebb inzulint termeljen.

Mi lenne tehát az ideális táplálék a cukorbetegeknek? Gyümölcsök, zöldfélék, különösen a zöld levelek, diófélék. És nem a túlzott fehérjefogyasztás. És a finomított cukrokat, finomított szénhidrátokat is el kell felejteni.

Sok II. típusú cukorbeteg, amikor ráébred a betegségére, már olyan maradandó problémákkal küszködik, mint a szem-vagy vesebetegség, idegproblémák, vagy egy szívroham következményei.

Egy optimális életmódprogram sok cukorbeteg esetében többet segít, mint bármilyen gyógyszer. A kaliforniai Weimar Intézetben végeztek ilyen vizsgálatokat. A cukorbetegség egyik gyakori szövődménye a felszíni ideggyengeség, amely égő vagy fájó érzésként jelentkezik a lábfejen, a lábszáron, vagy a kézen és a karon. A fájdalom rendkívül éles és kínzó. Ez a betegség később olyan zsibbadtságot eredményezhet, hogy az érintett testrészeken sem forróság, sem hideg, sem pedig fájdalom nem érzékelhető többé. Bár gyógyszerekkel időnként lehet segíteni ezen az állapoton, az eredmény elenyésző.

A kutatás vezetője dr. Milton Crane endokrinológus volt. Kimutatta, hogy az olyan étrend, amely mentes minden állati terméktől és gazdag finomítatlan vegetariánus ételekben, tökéletes enyhülést hozott a fájdalmas idegbántalomra a cukorbetegek több, mint 80 százalékánál már 4-16 nap után. Az életmódprogramnak természetesen vannak más részei is: rendszeres testmozgás, vízgyógyászati kezelések, főzőtanfolyamok, csoportos előadások, kávé, tea, alkohol és dohány teljes kizárása. Azért ezen érdemes elgondolkodni.

A cukorbetegségnél a vese egészségének megőrzése szempontjából az egyik fontos tényező, hogy a vércukorszintet a lehető legközelebb tartsuk a normálishoz. Ezt a folyamatot nagymértékben elősegíti az átfogó életmódprogram. Ezen kívül a teljes vega étrend sokkal kevesebb fehérjét tartalmaz, mint a tipikus nyugati táplálkozás, vagy a húsban gazdag étrend. Egy alacsony fehérjetartalmú étrend pedig kevésbé megterhelő a veséknek.

1990 óta foglalkozom az egészséges táplálkozással, a Testkontroll  című könyv indított el ezen az úton. Igaz, sok teljes kiőrlésű kenyeret ettem, azóta már rájöttem, többet, mint amire a szervezetemnek szüksége lett volna, mégsem lettem cukorbeteg. Nem ettem viszont azóta semmilyen finomított szénhidrátot, cukrot vagy fehér lisztből készült bármit. Amióta hozzájutok, bio ételeket eszem, sok gyümölcsöt, zöld levelekből készült turmixokat.

Viszont a vega étrenddel is vigyázni kell, nem szabad túlzásba vinni a főtt ételek fogyasztását. Ennek tudom be a magas vérnyomást, ezen kell még változtatnom. Több nyers zöldfélét kell ennem, és ezt ajánlom másoknak is. Főttekre nincs szükségünk, ritkán együk, ha nem is tudjuk kihagyni teljesen. Az olajos magokkal is vigyázni kell, nagyon kis mennyiségben együk.

A kávé, alkohol és a hasonló élvezeti cikkek pedig ártalmasak, bárki bármit is mondjon erről.

Mineralwassernek üzenem: 1990-től 2010-ig semmit sem változtattam a táplálkozásomon, ettem, amit egészségesnek gondoltam. A Szendi könyv bizonytalanított el - egy rövid időre. Rengeteg könyvet elolvastam. Ami igazán nagy hatással volt rám és a nyers étrend felé vitt, dr. Edmond Bordeaux Székely munkássága és könyvei. Írok majd róla. Hogy befolyásolnak-e a könyvek? Hiszen azért olvasom, mert útkereső vagyok ennyi idősen is, miért baj ez? Meggyőzött a Testkontroll és dr. Bordeaux Székely, de nem győzött meg Szendi és dr. Tóth Csaba, sőt, mostanában már mélyen felháborítanak.

Írásom forrása: dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték (érdemes elolvasni, ha valakit érdekel, el tudom küldeni Word dokumentumként, 689 oldal)

a fotó a Képgururól származik

2012. április 6., péntek

Húsvét


Minden kedves olvasómnak, barátaimnak, ismerőseimnek áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok!

2012. április 1., vasárnap

Nesze neked paleolit táplálkozás


Az Esszénus Béke Evangélium első könyvében Jézus ezt mondja a Tízparancsolatra is utalva:

" Ne ölj! Mert Isten adott életet mindeneknek, és amit Isten adott, azt ember vissza nem veheti. Ezért, bizony mondom néktek, minden élet egy Anyától ered a földön.

Következésképpen, aki öl, az a testvérét öli meg...És a teste a levágott és megölt állatok húsának sírjává válik, amely egyben a saját sírja is lesz. Ezért, bizony mondom néktek, aki öl, az saját magát öli meg, és aki eszi a leölt állatok húsát, az a halál testét eszi. Mert azok vérének minden cseppje méreggé válik az ő vérében, leheletében az ő leheletük bűzlik, húsuk gennyes daganattá lesz a húsában, csontjaik krétaporrá válnak az ő csontjaiban....."

Körülbelül eddig olvasta el a posztot egy erre tévedt paleós, legyint egyet, hogy ez megint valami vallásos blabla és odébáll:) Pedig van tovább is.

Minden olyasmit elmondtam már, hogy szegény állatok, meg hogy önző táplálkozási mód, meg azt is, hogy őseink gyümölcsevők voltak és a paleó vallás igehirdetése tévedéseken alapszik - pontosabban talán a húsipar manipulációin. Meg kellene nézni közelről, kik finanszírozták a sokat hivatkozott vizsgálatokat. Írtam én is itt a paleóról, mert rám is hatott pár hétre Szendi zöld könyve, sosem tagadtam. De aztán észhez tértem, picit előbb, mint a többiek ott a blogjában.

De nézzük most meg azt, mi is történik a szervezetünkben, ha húst eszünk? Az elfogyasztott húsétel abnormálisan sok savas (de a ragadozókénál tízszerte gyengébb) kémhatású pepszin előállítására kényszeríti a gyomrunkat, amely még így is csak félmunkára képes amellett, hogy a húsételek húgysavat, egyéb mérgező anyagokat juttatnak a szervezetünkbe (purint, antibiotikumokat, szteroidokat, hormonokat, tartósítószereket, színezékeket - salétromsav, nitrátok, egyebek, amelyekkel a több napos, természetszerűleg szürkészöld hulla színét igyekeznek pirosra változtatni). Az állat hormonszintje radikálisan megváltozik a vágóhídon, amikor megérzi a halál közelségét - ezt is tartalmazza a hús.

Ahogy tartalmazza a növényvédő és rovarirtó szereket is, ezek a táplálékkal kerülnek be a szervezetükbe és ott felhalmozódnak. Erre vonatkozóan is vannak ám kutatási eredmények, érdemes lenne utánanézni annak, aki félti az egészségét. Beteg állatokat is feldolgoznak, a nagyüzemnek semmi sem szent, akár rákos daganatokat is belekeverhetnek a hamburgerbe, ki tudja?

Térjünk vissza a savasságra. Nézzük csak. A húsétel emésztése tehát savasságot okoz a szervezetben, illetve mindenekelőtt a vérben. Ennek pedig igen kellemetlen következményei vannak. Vérünknek nagyon pontosan meghatározott, enyhén lúgos kémhatása van, az egészséges vér PH értéke 7,42.

Ha a táplálkozás következtében a vér PH értéke csak  néhány századnyi értékkel csökken, vagyis a savasság irányába mozdul el, azonnal működésbe lép testünk automatikus korrekciós rendszere, és igyekszik a vér természetes kémhatását visszaállítani.

Ennek két módja van:

- először több víz visszatartásával hígítja a vért, és így annak savassága gyengül
- de ha ez nem elegendő, mint tartós húsfogyasztás esetén, akkor vegyi módszerhez kénytelen folyamodni és lúgos kalciummal semlegesíteni a vér savasságát.

Na ez itt a baj. Mert honnan vesz gyorsan kalciumot? Igen, a csontokból, ott van a legtöbb belőle. Hm. Izgalmas, ugye? De még nincs vége.

Amikor megszűnik a vészhelyzet, és túljutottunk a húsétel okozta savasságon, akkor már a korrekciós céllal a vérbe juttatott kalciumra nincs tovább szükség, hiszen az túlzottan lúgos irányba vinné el a PH értéket, tehát meg kell tőle szabadulni valahogy. A vérből ilyenkor kiváló kalcium viszont már nem kerül vissza a csontokba, hanem - legnagyobb sajnálatunkra - az ízületekben, illetve az érfalakon rakódik le. Ízületi gyulladás, köszvény, reuma, érelmeszesedés. Elgondolkodtató. Ja, és el ne feledjem, a csontritkulás. Hallottatok arról, hogy a gazdagok betegsége volt a köszvény? Jutott a húsra, ez volt a baj.

És akkor ne  sajnáljam a paleósokat, akik "elit alakulat"-nak hiszik magukat. Hát, lelkük rajta. Mindannyiunk közül ők lesznek a legbetegebbek, na nem holnap. Pár év múlva. Már korábban is elmondtam ezeket  a Szendi blogban, ha nem is ilyen részletességgel, úgy jártam, mint az ókori hírvivő, lefejeztek - igaz, csak virtuálisan. Szó se róla, egyszerűbb, mint gondolkodni.

Angol egészségkutatók egy vágóhídról származó ételmérgezés kapcsán figyelmeztették a háziasszonyokat: " a nyers hús tisztasága a trágyáéval azonos.... az állandó rothadás állapotában lévő nyers hús megfertőzi a szakács kezét és mindent, amivel érintkezésbe kerül a konyhában. A mérgező baktériumokat gyakran még a főzés sem pusztítja el, ha nem főzik vagy sütik megfelelően" - (és mi van a tatár bifsztekkel?)

Arról meg már írtam eleget, hogy a sütött- főzött állati fehérje mennyire káros. Többek között svéd kutatók mutatták ki, hogy bármilyen húsban, ha 100 foknál magasabb hőfokon főzzük-sütjük - mint ahogy mindig így történik - a fehérje mérgező vegyületté válik, ami semmi mást nem nyújt a testünknek, mint mérgező anyagokat.

A hús az emésztőrendszerünkön nagyon lassan halad át, hiszen azt nem húsevésre tervezték. Túl hosszú a bélrendszerünk a húsevéshez. Nagyjából öt napot vesz igénybe, amíg kiürül a szervezetből. A problematikus emésztés és a hosszú béltraktusban eltöltött több napos bomlás, erjedés, rothadás következtében az említett, különböző karcinogének szívódnak fel, másrészt ez az anyag tökéletes táptalaj a paraziták számára.

Erről Rozcsika sokat tudna mesélni, hiszen kedvenc könyve, Hulda R. Clark Meggyógyulhatsz című kétkötetes munkája igen szemléletesen és alaposan kivesézi a paraziták kérdését. Volt szerencsém a könyvet még 2005-ben megkapni a Leviter Kiadótól, rémisztő a könyv valóban, bár engem azért annyira nem ijesztett meg, mint Rozcsikát és nem szaladtam el különféle kütyüket venni. Azon viszont igen csodálkozom, hogy Rozcsika még mindig húsevő, bár az is lehet, hogy már régen nem, csak a társaság kedvéért jár a blogba. Jót tenne magával, ha így lenne, az biztos. Aranyos kis nő.

Száz szónak is egy a vége: tök mindegy, mit evett a paleolit ember, mi miatt kényszerült húsevésre, amire nem volt alkalmas, most a 21. században élünk, rengetegen városokban, és igen kevés embernek adatik meg a tiszta étel, legyen az a paleósok által gyűlölt gabona, vagy bármi más. Tiszta levegőre, tiszta ételre, tiszta vízre és sok-sok napfényre lenne szükségünk, és nem utolsó sorban tiszta lélekre. Így látom.

forrás: dr. Edmond Bordeaux Székely írásai
          dr. Szentesi E. András: A túlélés titka

2012. március 19., hétfő

Komposztáljunk, nem nehéz


Komposztálni nem nehéz. Elég egy árnyas sarok a kertben, ahol ásunk egy kb. 20 cm mély, széles gödröt, oda építjük fel a komposztdombunkat. Fontos, hogy a zöldhulladék a földdel érintkezzen, hogy a talajlakók segítségünkre legyenek a korhadásnál. Mert a komposztálás folyamata mindig korhadás, a dombunknak nem szabad rothadnia.

Egymásra rétegezzük a konyhai zöldhulladékot, a lehullott leveleket, a levágott füvet, a kikapált vadnövényeket, a télen összegyűlt fahamut, egyebeket, felpakolhatjuk akár két méter magasra is, ha összegyűjtöttünk annyi zöldhulladékot. A rétegek közé egy-egy lapát földet szórunk, és ügyelünk arra, hogy nedves legyen a dombunk. Melegre, nedvességre és oxigénre van szükség a korhadáshoz. A meleget a talajlakók biztosítják és maga a bomlás, az oxigént a levegő, amennyiben a dombunkat úgy rakjuk meg, hogy levegős maradjon. A nedvességre mi figyelünk, meglocsoljuk időnként a dombot, ha nagy a szárazság, nincs eső.

Megrakjuk szépen a dombocskánkat, földdel lezárjuk és várjuk, hogy megérjen. Közben nyitunk mellette egy másik gödröt, ahova az új zöldhulladékot tesszük majd. Folyamatosan is készülhet a komposztdomb, minden nap hozzátesszük a konyhai hulladékot is, és csak nyár végén, ősszel zárjuk le, hogy következő év őszére megérjen és jó minőségű, humuszos kerti trágyánk legyen.

A faágakat, gallyakat nem árt felaprítani a gyorsabb bomlás kedvéért. Erre a célra - ha nagy mennyiségű kerti hulladékkal rendelkezünk - akár egy aprítógépet is beszerezhetünk.

Ha nincs elegendő víz a komposztdombunkban, a mikroorganizmusok a kiszáradástól tartva betokozódnak, és nem végzik el a "munkát" rendesen. A nedvességtartalom akkor optimális, ha a kezünkkel beletúrva nem folyik ki a víz az ujjaink közül, viszont a komposzt szépen összeáll, nem porlad szét.

Az oxigénellátás érdekében lazán kell a komposztdombnak állnia, és nem árt időnként átforgatni az egész rakást. Nem nehéz feladatok ezek, ha odafigyelünk picit, akár már három hónap alatt kiváló komposztunk lehet.

A diófák leveleit is komposztálhatjuk. Külön komposztdombot készítsünk, mert a diófalevelekből származó komposztot csak két év múlva használhatjuk fel. Vegyítsük vadnövényekkel, lenyírt fűvel, vagy más fák leveleivel. Érdemes komposztálni, a kwertünk, veteményesünk meghálálja.

2012. március 7., szerda

Meglepő tények az Omega-3 zsírsavakról, kapszulákról


Olvasok egy könyvet, a Dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték címűt. Meglepően új infók vannak benne, sok érdekesség, sok tudnivaló az egészséges életmódról, táplálkozásról. Az írója orvos, praktizáló belgyógyász. Szakterülete a szívgyógyászat, a gyomor- és bélgyógyászat, a válságkezelés és a megelőző orvoslás. Ötszáz akárhány oldalas a könyv, átfogó képet ad az egészséges életmódról, a betegségek megelőzéséről.

Ezt írja a halakról:

A hal- és a halolajfogyasztás árnyoldalai

A halolajkapszulák és más halolaj-kiegészítők nem rendelkeznek a friss, természetes halolaj jótékony hatásaival. Noha a friss ómega-3 többszörösen telítetlen savak pozitívan hatnak a vérlemezkékre és csökkentik a szívbetegség kockázatát, az oxidálódott ómega-3 zsírsavak valószínűleg éppen az ellenkezőjét teszik.  

Tárolás közben a természetes halolaj oxidálódhat, és ez igen káros az artériákra az oxidálódott koleszterin miatt. Továbbá az EPA (a halban jelen lévő ómega-3 zsírsav) is könnyen oxidálódik, s így peroxidokat alkot, melyek erőteljes szabad gyökök. Bárkinek, aki szeretné elkerülni a szabad gyököket, az lenne az első logikus lépés, hogy felhagyjon a hallal. 

A halolaj-pótlékok nem nyújtják a szívnek és a véredényeknek azokat a jótékony hatásokat, amelyekre az emberek számítanak. Van néhány fontos potenciális probléma a hal és a halolaj fogyasztásával, melyekről nem igazán tájékoztatták a lakosságot.

 1. A felnőttkorban kialakult cukorbetegség esetén a halolaj megemelheti a vércukorszintet. Egy, a Kalifornia Egyetemen végzett kísérlet során megállapították, hogy ezek az ún. II. típusú cukorbetegek éhgyomorra mért vércukorszintjükben közel 20%-os emelkedést mutattak azután, hogy mintegy négy hétig halolajat vettek magukhoz. A cukorbetegség súlyosbodásának az oka az EPA, mert ez az ómega-3 zsírsav cukorbetegeknél csökkentheti az inzulintermelést. 

2. Egy halban és halolajban igen bőséges étrend veszélyesen meg tudja növelni a vér alvadási idejét. Az eszkimóknál, noha náluk kevesebb a szívbeteg, sokkal több a szélütés, mint az amerikaiaknál. Valószínűleg halban gazdag étrendjük okozza a vérlemezke-működés romlását, melynek következménye, hogy könnyebben véreznek.

3. Kiegészítőül, pótlásként alkalmazott nagy mennyiségű halolaj felboríthatja az ember vitaminegyensúlyát. Dr. Jack Yetiv kimutatta, hogy nagy halolajadagok igen megemelhetik az A- és a D-vitamin szintjét, olyannyira, hogy toxikus hatásúvá válhatnak. Mindkét vitamin zsírban oldódik, és bár megfelelő mennyiségben az élet és egészség szempontjából szükség van rájuk, mindkettő okozhat mérgezést, sőt néhány esetben akár halált is, ha a vérben túl sok van belőlük. Másrészt egy halolajban bővelkedő étrend E-vitamin-hiányt is okozhat. 

4. Talán a legfontosabb tudnivaló, hogy a halak zsírszöveteikben koncentrálják a toxinokat. E mérgek között szerepelnek növényvédő szerek, klórozott hidrokarbonok, dioxin, chlordane és higany. 1996-ban a szakértők 47 állam halfogyasztásával kapcsolatban figyelmeztettek arra, hogy bizonyos fajok fogyasztása ártalmas. 1740 folyóra és tóra (a Nagy-tavakat is beleértve) valamint a parti területek nagy földdarabjaira terjesztették ki ezt a figyelmeztetést.  A fogyasztási tanácsok legáltalánosabban a higanyra hívják fel a figyelmet, amely agy- és idegkárosodást okozhat. Az olyan nagy halakban, mint a tonhal, kardhal és a cápa a legmagasabb a higany szintje. 

 A népszerű elgondolás ellenére, miszerint a gyümölcsök és zöldségfélék fogyasztása jár a legnagyobb kockázattal a növényvédő szerek szennyező hatása miatt, az FDA kutatói nyilvánosságra hozták, hogy a házi (haltenyészetből származó) haltermékek sokkal több növényvédő szer-maradványt tartalmaznak, mint a házilag termesztett gyümölcsök, gabona- és zöldségfélék.  A makréla a tavi pisztránggal és más édesvízi halakkal együtt, melyeket hazai tavakból fogtak ki, igen nagy valószínűséggel fertőzöttek olyan karcinogénekkel, mint a dioxin vagy a PCB (poliklór-bifenil). 

 Nem kötelező a halak bevizsgáltatása

 E könyv megírásakor még nincs a kormányzat részéről elrendelt kötelező vizsgálati program a halakra és a haltermékekre. Craig azt állítja, hogy a halak csupán 10%-a megy át valamilyen vizsgálaton, és ez is önkéntes program keretében történik. 

Nyilvánvaló, hogy szükség van egy jól kialakított halvizsgálati rendszerre, ami még nem jött létre. Ha a jótékony ómega-3 zsírok nem hal eredetű forrására bukkannánk, nem lenne jobb, ha az előbbiek alapján eltekintenénk a halaktól? Ilyen tápanyagok, élelmiszerek nem jelentenék a rák, fertőző betegségek és más betegségek kockázatát. Efféle élelmiszerek pedig igenis léteznek, ahogy később látni fogjuk. 
....

És még sok-sok érdekes infó a könyvben, amiken azért érdemes lenne elgondolkodni azoknak, akik sok omega-3 kapszulát esznek, mellé esetleg nagydózisú D vitamint. Ugyanígy azon is, érdemes-e nagykanállal enni a szintetikus vitaminokat. Szerintem semmi értelme, nem hasznosul úgysem.