2012. július 2., hétfő

Talaj és egészség


Igen, komoly az összefüggés. Mindjárt elmagyarázom. Régen minden családnak megvolt a saját kertje, termőföldje, ahol megtermelte saját zöldségeit, gabonáit, gyümölcseit, táplálékuk természetes volt, igazi tápértékkel. Aztán jött a tömegtermelés és elosztás, és a természet tökéletes produktumai értéktelenné váltak.

Az állati és emberi élet fenntartása a növények birodalmából ered. Csak a növényvilág képes szervetlen vegyületeket élő anyaggá alakítani. A fák gyökerei a talaj mélyebb rétegeibe is lehatolnak, míg más növények a termőtalajból táplálkoznak, és felszívják az ásványi anyagokat, amelyeket a napfény, a levegő és a víz együttes hatásával teljes emberi tápanyaggá alakítanak át. Még a ragadozó állatokat is a növényvilág tartja fenn, mert ezek olyan állatokból élnek, amelyek táplálékukat szintén füvekből és más növényekből veszik.

Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a táplálkozásunk a talajjal kezdődik. Ez az a tény, amit a mostanában olyan divatos táplálkozástudomány nem vesz kellően számításba, az élelmiszer tömegtermelés pedig teljes mértékben semmibe vesz. Úgy beszélnek a multik árulta almáról vagy sárgarépáról, mintha azok rendelkeznének természetes tápanyagaikkal. Nem. Egy zöldség, egy pohár tej, vagy egy tojás nem ugyanaz, mint a másik, ha az a talaj, amiből erednek különböző.

A talajba vissza kell vinni mindazt, amit a termények magukba szívnak, vagy amit az erózió, a szél eltávolított. Míg a kertek kicsik voltak, ez nem volt nehéz. A vetésforgó, a parlagon hagyott szántóföldek és az erdők kellő aránya fenntartotta a talaj természetes egyensúlyát. A gazdaságokban nevelt állatok, a komposzt biztosították a megfelelő trágyát.

Aztán szépen lassan a kisgazda is, aki eladásra termelt, változtatott módszerein a magasabb terméshozam és ezzel a magasabb jövedelem érdekében, egyre több és több műtrágyát, foszfátot és meszet juttatott a talajba, így az egyre inkább kiégett.

Beindult a kereskedelmi célú tömegtermelés, hektárok ezrein kezdték termeszteni ugyanazt a növényt. Ez sem volt természetes eljárás. Egyre több műtrágyára volt szükség. A vegyipar szorgos fejlesztésekbe kezdett és mindenféle szintetikus vegyszert produkált. Nem odavaló anyagokat juttattak a talajba, felborították a természet egyensúlyát azzal, hogy túlstimulálták a növényeket a még gyorsabb fejlődésük érdekében.

A növények nem szeretik ezt.  Ők lassú ozmózissal szeretik felszívni és asszimilálni tápanyagaikat, hogy egyenlő módon eljuttassák a növény minden részébe. A szintetikus kemikáliák felborították a növényvilág ritmusát: túlságosan szomjassá tették a növényt, aminek révén túlzott mennyiségű vizet kellett felszívnia a talajból.

Mi az eredmény? Szépnek látszó gyümölcsök és zöldségek. Nagyra nőtt almák, krumplik, hatalmas paradicsomok. Aromájuk és sajátos ízeik azonban hiányoznak: ásványi anyag és vitamin hiányban szenvednek, és nem sikerült valóban megérniük. Nem sikerül a keményítőt és a savakat megfelelően átalakítaniuk cukrokká, mert anyagcseréjük ritmusa megtört. Tele a pocakunk, ha esszük, de minimális tápanyagot adnak szervezetünknek.

Ezek a nagymértékben koncentrált műtrágyák megölik a talaj baktérium állományát, ami ugyanolyan fontos a gyümölcsök és zöldségek számára, mint a bélbacik a mi számunkra. Nem lehetséges egészséges növényi élet a talaj megfelelő baktérium állománya nélkül. A kemikáliák elüldözik a gilisztákat is a talajból, pedig felbecsülhetetlen mértékben segítik a humusz képződését, ami a növények tápláléka. Lyukacsossá teszik a termőtalajt, így levegős lesz, a növények gyökerei terjeszkedhetnek, könnyebben elérik a megfelelő táplálékot.

A hátrányos körülmények eredményeképp a növény életereje nem elegendő, hogy kivédje a sokféle rovar, kórokozó és gomba támadását. Így aztán megint jöttek a vegyészek, hozták a permetleveiket, a különféle kemikáliákat, hogy megöljék a kártevőket. Szétpermetezték a mérgeket, amik az ozmózis folyamatán keresztül bekerültek a fa nedveibe, a növény leveleibe és végül a gyümölcsbe és a zöldségbe. Bekerülnek az emberi szervezetbe, mert a termék belsejében vannak, és semmilyen módszerrel nem moshatók le. Nagyon kis mennyiségben, az igaz, ezért ritkán okoznak azonnali betegséget. De az biztos, hogy károsak a számunkra.

De még nincs vége.A nagy mennyiségben előállított termékeket általában messzire kell szállítani, míg a piacra, vagy a hipermarketekbe kerül. Mindaddig épségben kell tartani, hogy eladható legyen. Igen, különféle vegyszerekkel permetezik, némelyike lemosható, de nem mind. Nem beszélve arról, hogy a zöldségeket, gyümölcsöket éretlenül szedik le, és az említettek miatt az a gyümölcs vagy zöldség, amit megvásárolunk, már elvesztette természetes tápértékének és tartalmának legalább az 50%-át. emellett bizonyos savassággal, asszimilálhatatlan keményítőkkel rendelkezik, és olyan mérgekkel, amik a permetezőszerekből kerülnek be a narancs, a banán, az alma, a zeller, a káposzta, a paradicsom vagy a bármi belsejébe.

Szomorú, nem? De a legszomorúbb az, hogy falun is sok helyen, akinek kertje van is (kevés kivétellel) a multiknál vásárol, nem tart állatokat, nem komposztál, ha mégis tart baromfit, táppal eteti őket, abból pedig nem lesz jó minőségű tojás, hús.

A városlakók igazán nehéz helyzetben vannak. De még ők is vehetnek néhány virágcserepet, termeszthetnek maguknak pár tő paradicsomot, petrezselymet bőven, gyógynövényeket teának, nem túl ördöngős dolgok ezek. Ha nincs erkély, szépen süt rájuk a nap egy ablak előtti virágtartón is. Kaphatók jó minőségű bio-tápanyagok a földnek, hogy szép legyen a termés.

Multik helyett meg piacon lehet vásárolni, nagyon jól felismerhetők az idős nénik, bácsik, akik a maguk portékáját árulják. Nem baj, ha picit kukacos és kicsi az alma, az biztosan nem vegyszeres.

(Bordeaux Székely írásai nyomán)

2 megjegyzés:

  1. Ez mind igaz! Jó ez az írás.
    De nem értik meg az emberek! Sajnos.
    Utólagos engedelmeddel közzé tettem a lapomon.
    http://bioblog.ucoz.hu/
    Nézd meg a kerti oldalamat is. http://gyunyikabiokertje.blogspot.hu/
    Jó munkát kívánok.
    GGy.

    VálaszTörlés
  2. Sajnos itt a falucskánkban is nagyon kevesen cselekszenek helyesen.Megnézem a blogodat:)

    VálaszTörlés