2009. július 29., szerda

A békesség és öröm tanyája


Vannak házak, amelyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Nevet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a meleget, mely mint a láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül.

Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét. Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak és bemosolyognak az ablakon. Az ilyen ház jóvá szelidíti a benne lakó embert. Nyugalmassá, derűssé, bátorrá teszi. Aki építette, hosszú életű lesz és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát, s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette fel a tetejébe.

Az ilyen házat jó szellemek őrzik. Farkas messzire elkerüli. Jól tejelnek a tehenek, egészséges bárányokat ellenek a juhok. Villám nem sújt a közelébe, zsindelyét nem fogja a tűzhely szikrája. Úgy terem benne a kacagás, mint körülötte a virág. Mint küszöbön a napfény.

Wass Albert

A színek kozmobiológiai jelentősége



Zöld

kozmikus ködök és gázok színe. Különféle árnyalatai a legelementárisabb s egyúttal leguniverzálisabb energiákat árasztják. Dinamikus, végtelenül fogékony, szuggesztibilis nyersanyagában minden formalehetőség adva van.

Fehér és kék

izzásponton lévő napok megnyilatkozása. Végsőkig feszített tűzállapotot jelent, amelyben döntő átalakulások történnek. Csak ott hasznosítható, ahol nagy biológiai hőre van szükség.

Vörös

hűlőben lévő csillagok kihunyó sugárzása. Ezek befolyása, különös módon, nem hogy csökkenne, hanem izgatóbbá, erőteljesebbé válik mint a sokkal nagyobb hőfokú fehér izzású testeké, amely részben az ilyen csillagok gazdagabb, érettebb ideológiai sugárzásának tulajdonítható. Hatásuk ezért mágikusan esszenciális.

Sárga
mérsékelten hevítő biológiai kisugárzás. Ez áll hozzánk a legközelebb. Befogadási képessége harmonikus.

Fekete

életellenes, vámpirizáló sugárzás.

Az ibolyántúli fény

szublimál, anyagot bont. Mivel a fizikai testek dematerializálására törekszik, a fennálló viszonyokra nézve szintén ellenséges minőségű.

A kevert színek

hatásuk is kevert, s aszerint ítélhetők meg, milyen alkotóelem van túlsúlyban bennük.

(Szepes Mária nyomán)

2009. július 28., kedd

Hogy helyesen cselekedj


Számomra a bárány élete nem értéktelenebb, mint egy ember élete. Vonakodnom kellene, hogy elvegyem egy bárány életét az emberi test kedvéért. Fenntartom, hogy minél tehetetlenebb egy teremtmény, annál inkább az ember feladata megvédeni az ember kegyetlenségétől.

Egy nemzet nagysága és morális fejlődése lemérhető azon, hogyan bánnak az állatokkal.

Mahatma Gandhi

2009. július 26., vasárnap

A természetgyógyász orvos


1990-ben kezdtem komolyan foglalkozni az egészségmegőrzés, táplálkozás kérdésével és az elsők között ismerkedtem meg Oláh Andor nevével. Reformkonyha című könyvét, amelyet feleségével és Vadnai Zsolttal közösen írt, szinte a bibliámnak tekintettem, ahogy a vitaminokról és nyomelemekről szóló könyvecskéjét, vagy A természet patikáját is. Több könyvet is írt a rák gyógyításáról, megelőzéséről. Sokat tanultam tőle.

Dr.Oláh Andor különleges ember volt, aki mellett csaknem ötven éven át ott állt a felesége, Kállai Klára, hogy osztozzon a munkájában, hat gyermekük nevelésében, férje gyógynövényekkel kapcsolatos kutatásaiban. Nagyszerű csapatot alkottak ők ketten.

1994.február 25-én, halála napján így írt dr. Oláh Andorról a Békés-megyei Hírlap: „Az egyablakos, kis szoba-konyhás szentendrei orvoslak hamarosan szellemi központtá válto­zott. A szűk látókörű materializmus sivársá­gától szenvedő emberek éveken át elindultak minden hónap első szombatján Borsodból, Zalából, s természetesen Békésből is, hogy összekucorodva a kicsiny szobában hallgassák a hitvallást arról, hogy az ember több mint csupán biológiai és társadalmi lény, s az igazi hatalom nem a pozíció és a pénz, hanem az emberi gondolat. A szellem, a lélek alkalmazásáról szóló tanításai ekkor hangzottak el nyilvánosság előtt először, s bár akkoriban minderről ajánlatos volt nem beszélni, a kicsiny műhely híre külországokba is eljutott. Sohasem felejtem el azt a lengyel fiatalembert, aki egy indiai jóga ashramból (iskolából) hazafelé jövet Budapesten megszakította az útját, kidöcögött a HÉVvel Szentendrére, elmesélte élményét; elfogyasztott egy szelet barna kenyeret, megivott egy bögre gyógyteát, majd elrepült Varsóba.”

Oláh doktor ajtaja nyitva állt minden érdeklődő, a népi gyógymódok iránt fogékony ember előtt. A legjobban talán úgy tudom bemutatni őt, ha a saját szavait, gondolatait idézem:

"A természetes élet- és gyógymód követője egyértelműen kerüli a szervezet mindennemű mérgezését, és nem riad vissza attól, hogy az elterjedt, káros szokásokkal szakítson. Ahogy Schipperges mondja "Az egészséges lét nem természetes, hanem emberi teljesítmény."

A természetes élet- és gyógymódrendszer

1. Méregtelenítés: izgató és nyugtató (altató) szerek, kávé, tea, kóla, szeszes italok, dohányzás elhagyása

2. Reformétrend: természetes, ésszerű étrend
a) laktovegetábilis táplálkozás (növény + tej, tejtermék)
b) vegetárius táplálkozás
c) nyers növényi étrend, gyümölcs-, böjtkúra

3. Fitoterápia: gyógynövénytea-kúrák, tisztító-, fertőtlenítő-, izzasztó-, erősítő-, nyugtató stb. kúrák

4. Elemek:
(föld, víz, tűz,levegő) gőz, szauna, termálfürdő, hideg-meleg fürdő és zuhanyozás, kozmovitális fürdő, napozás, lég­kúra, légzésgyakorlat, homokfürdő, agyagborítás,fülgyertyázás,moxaterápia

5. Mozgás: úszás, kínai erősítő gyakorlatok, séta, gyalogtúra, lovaglás, kerékpározás, evezés

6. Pihenés: éjfél előtti alvás, 21-4-ig pihenés, kikapcsolódás, ellazulás (relaxáció)

7. Jóga: légzésgyakorlat, hatha jóga gyakorlása, savászana

8. Lelki gyakorlatok: álmodozás, szemlélődés, meditáció, zenehallgatás, éneklés, mantra gyakorlat

9. Személyiségfejlesztés: biblioterápia (tudatos olvasás), önszuggesztiós gyakorlatok, önmegvalósítás (szellemi képességek fejlesztése. Lao Ce szerint az igazi ember a természet útját járja. A természet útja a harmónia útja és a mérték, a mértékletesség útja; „aki tölt színültig: jobb ha előbb abbahagyja. Aki túl élesre fen: élét hamar kicsorbítja.” „Aki teste-lelke egységét megőrzi, azt a kétség nem bontja meg.” A természet(esség) útjáról és az egység megőrzésének lehetőségéről szól ez a rendszer. Csak útmutatást adhat, az úton mindenkinek magának kell járnia.

dr. Oláh Andor

2009. július 21., kedd

Belső találkozás


A férfi és a nő nem találkozhat örökre; találkozásuk csak pillanatnyi lehet. Ez adja a szerelem boldogtalanságát és örömét is. Az öröm, az eksztázis a pillanatnyi találkozásból fakad. Arra az egy pillanatra egésznek érzed magad; semmi sem hiányzik, teljes a harmónia. Hatalmas öröm támad, amely hamarosan eltűnik.

A tantra azt mondja, használd ezt kulcsként - hogy a külsővel való találkozás csak pillanatnyi lehet. De van egy belső nő, egy belső férfi; a belsővel való találkozás tartós lehet, örök. Tanuld meg tehát kívül a titkot és alkalmazd belül. Egy férfi sem csupán férfi és egy nő sem csupán nő. Ez a tantra legnagyobb felismeréseinek egyike.... mert a férfi egy férfiből és egy nőből születik, e két polaritás találkozásából. Magában hord valamit az apából és valamit az anyából. Ugyanez a helyzet a nővel is.

Mélyen belül ezért mindannyian az ellentétünk is vagyunk ; ha a tudatos elme férfi, akkor a tudattalan nő és fordítva. Ha nem tanulod meg a másikkal való belső találkozás művészetét, akkor a szerelem boldogtalanság marad, az öröm pedig ördögi kör és kettészakadsz. A belső találkozás éppúgy lehetséges, mint a külső. De a belső találkozásban van valami különleges is: nem kell véget érnie. Igazi, egy életre szóló jó kapcsolat, házasság lehet.

Osho nyomán
Vaszary J. festménye: Szerelmespár

2009. július 17., péntek

Napfelkelte


Korán ébredtem és kimentem megnézni a napfelkeltét. Dombocskán áll a házam, igaz, ilyenkor lombosak a fák és takarják egy picit, de a nap bevilágítja ez erdőt, eget, mindent. Gyönyörű látvány. Fáztam, hűvös a reggel hálisten, mezítláb mentem ki, szeretem érezni a harmatos füvet.

Délben viszont rekkenő hőség van, igazi kánikula, tegnap alig bírtuk ki a légkondi nélküli fekete színű autóban, nyolc órát utaztunk, azt sem tudtam, hogy hűtsem magam, de túléltük. Rengeteg a szúnyog a szigeten, a Bakonyban nincs szúnyog és nincs hőség sem. Igaz, ma már a szigeten sem lesz, tegnap este irtottak. Kész van a tető, Jozék haladnak szépen, ott vajon milyen a napfelkelte? Hamarosan láthatom.

Este is nyár van, forróság. Mindig korán kellene kelni, akkor minden nap láthatnám ezt a csodát, de elég lusta vagyok, ha nincs feladat, szeretek sokáig aludni, bár ez inkább téli hóbort. Bagoly típusként szeretem a békés estéket, éjszakákat, főleg kettesben Zével. Jó sokáig fent lenni, kellemesebb is a hőmérséklet ebben a trópusi nyárban.

Monet festménye: Napfelkelte

2009. július 14., kedd

Ahogy élünk


Ami ma jó, az a tegnapi jóra épül. Ezért kell folyamatosan figyelnünk a tetteinkre. Vegyük példának a takarékos embereket. Az ételmaradékot összegyűjtik, komposztálják. Inkább otthon étkeznek, nem mennek étterembe, fontos számukra az étel egyszerűsége, minősége. Nem pazarolják a vizet. Körültekintően vásárolnak. Nem költik a pénzüket jelentéktelenségekre. Pontosan erre a szemléletre van szükségünk a spiritualitáshoz, de a válság túléléséhez is.

Energiáinkat ne pazaroljuk olcsó szórakozásra, inkább összpontosítsunk a számunka legfontosabb dolgokra. Az információt se össze-vissza gyűjtögessük, próbáljuk átfogó egészbe rendezni, meglátni az összefüggéseket, érteni, mi miért történik.

Az, hogy életünk nagyszerű vagy szánalmas, a napi aprócska tetteink rendezésén múlik. Úgy rendezzük el a részleteket, hogy megfeleljen nekünk, hogy egy őszinte, tiszta, becsületes és kellemes egésszé alakuljon végül. Csak így kerülhet értelem az életünkbe.

2009. július 13., hétfő

Ha esik az eső


Akinek kertje van, legyen bár díszkert vagy veteményes, örül az esőnek. Mindig sajnálom, hogy nem tudok tartalékolni belőle aszályosabb időkre, de ez a gondom most megoldódni látszik a ciszternával és az egyéb megoldásokkal, amiket megvalósítani tervezünk.

Pár ötlet, amit Országh József tudományos munkáiból gyűjtögettem össze:

ereszeket kell helyezni minden olyan tetőre, tehát garázs, fészer, fáskamra, szerszámos bódé, egyebek tetejére is, amelyekről a csapadékot be lehet gyűjteni. A tető minden négyzetmétere évente 500 – 700 liter, igen jó minőségű vizet fog szolgáltatni. Hajlékony drót rácsokkal célszerű védeni az ereszeket, hogy a falevelek ne kerüljenek a víztárolóba. Az eresz lemenő csövének a bejáratára feltétlenül rácsot kell tenni, az esetleges bekerült oda nem való dolgok megállítására. Lombhullás után az ereszeket ki kell tisztítani.

Most egy kis szakmai résszel untatlak benneteket, de mert úgyis Zének meg magamnak írom, hogy okosodjunk a kérdésben, akinek nem inge, ne is olvassa el:)

Az ereszek által begyűjtött vizet először egy kb. 100 literes beton, vagy más vízhatlan anyagból készült ülepítő medencébe kell vezetni. Az ülepítő medencét úgy kell kialakítani, hogy annak viszonylag könnyű fedelét felemelve, azt könnyen ki lehessen néha takarítani, a keletkező iszapot eltávolítani. A fedél jól zárjon. Az algásodás elkerülésére az ülepítőben lévő vizet fény nem érheti. Ügyelni kell arra is, hogy apró állatkák ne hatolhassanak be.

Az ülepítő medence túlfolyója a derítő tartályba folyik. A derítő tartály vizét viszont a tárolóba önti. A derítő és a tároló összes térfogatát a gyűjtő tető vízszintes vetületéből kell kiszámítani. Minden négyzetméter tetővetületre legalább 150 liter, tároló térfogat szükséges. Tehát pl. egy 10x10 méteres ház tetejéről lefolyó víznek 15 köbméteres tároló (derítő + tároló) térfogat szükséges. Ha ennél kisebbet teszünk, esős időszakban vizet veszítünk, ami szárazság idején hiányozni fog. Jobb tehát inkább túl nagyra tervezni a víztárolót, mint túl kicsire. A derítő a tároló térfogatának kb. az egy ötöde.

A derítő és a tároló föld alatt van (nagyon fontos!) és betonból (tehát nem műanyagból vagy fémből) készül. A vizet benne fény nem érheti. A bejárati akna fedele könnyű alumínium- ill. acéllemez. A túl súlyos betonfedelet mellőzzük. A nyílás legyen elég nagy ahhoz, hogy karbantartásra létrával le lehessen menni és onnan esetleg egy testes személy is ki tudjon jönni egy telt vödörrel a kezében. Nagyobb víztárolók mennyezetére célszerű egy vízhatlan világítást elhelyezni. Ez megkönnyíti a karbantartást. A víztároló, az ereszek lemenő csövén keresztül szellőzik. Külön szellőztetése nem feltétlenül szükséges.

A tárolóból a vizet egy hidrofor szivattyú nyomja a házi vezetékrendszerbe, vagy a kertbe, ahova a vizet szánjuk. A hidrofor fagymentes helységben van. A költséget a hidrofor megválasztásánál nem kell kímélni: a zavartalan üzemeltetésre jó minőség szükséges.

Van még ezernyi tudnivaló. A mi ciszternánk szerintem nem ennyire bonyolult, de alkalmas a kert öntözésére a benne felfogott esővíz, az biztos. Egyelőre ennyi elég is nekünk. Van vezetékes vizünk, de mert én azt a klórozott vizet meg nem iszom, ahogy a palackozott ásványvizeket sem, beszerzünk majd egy víztisztítót, amit a konyhában a csapra szerelünk. Mindenekelőtt azonban felkutatunk egy közelben lévő forrást és onnan hozzuk majd az ivóvizet.

2009. július 11., szombat

Az éltető víz


Esik az eső és az jó nekünk. Jó bizony. Jó a földeknek, jó a növényeinknek és ha ügyesen gazdálkodunk vele, még a pénztárcánknak is. Ínséges időkben meg, ha jönnének olyanok, életet menthet. Össze kell hát gyűjteni az esővizet.

Van egy nagy beton ciszternánk az új házunk leendő terasza helyén, beépíti majd Joz és továbbra is felfogjuk az esővizet, mindenhol, ahol csak csurog. A fatároló eresze alá hordót teszünk majd. Sokan élnek kertes házban, adok egy kis útbaigazítást. Beszéljünk egy picit az éltető vízről először.

Az ivóvíz minőségét meghatározó szabványok egy helytelen alapgondolatból erednek, ami szerint lehetőleg minden baktériumot el kell távolítani a vízből. A biológiai tisztaságot az un. fekáliás baktériumok teljes elpusztítása biztosítja. Ezt az eredményt tartósan csak vegyi fertőtlenítéssel lehet elérni. A hivatalos ivóvíz szabványok nem védik kellőképpen az egészséget. „Ivóvíznek” minősített víz fogyasztása hosszútávon egészségkárosodáshoz vezethet.

Pontosan ezért, német, francia és belga, bio-elektronikában jártas tudósok, hosszú tudományos egyeztetések után javasolták az un. „éltető víz” [1] fogalmának a bevezetését. Az ivóvízzel ellentétben, az éltető víz fogyasztása, legalább is jelenlegi tudásunk alapján, még hosszútávon sem vezethet egészségkárosodáshoz.

Az éltető víz minőségi szabványai nem tekinthetők merev előírásoknak. Ezek csupán javasolt irányértékek. Mikrobiológiai szempontból az ilyen vízben 100 milliliterenként lehet egy tucat fekáliás- és kb. száz ártalmatlan baktérium. Ez a mennyiség az egészségre nem ártalmas.

Ezzel szemben a vegyi és elektrokémiai előírások sokkal szigorúbbak, mint az ivóvíz esetében. Az ivó- és éltető víz minősége között helyezkedik el az un. „elfogadható” víz. Egyes városok vize ebbe az osztályba sorolható.

Klinikai megfigyelések alapján tudjuk, hogy az emberi szervezet képes egy bizonyos mennyiségű, még kórokozónak minősített baktériumot is, minden egészségkárosodás nélkül felvenni. Immunrendszerünk genetikailag pontosan erre a kölcsönhatásra van berendezve. Az ivóvíz minőségét meghatározó szabványok kidolgozása előtt viszont nem végeztek járványtani méréseket aminek a segítségével meg lehetett volna határozni az emberi szervezet közepes tűrőképességét. A szabványokat egyszerűen a vegyi fertőtlenítés adta lehetőségekhez igazították.

Felületes személő számára ez a közelítés ésszerűnek és óvatosnak tűnik. Jobb, ha ivóvizünkben egyáltalán nincs kórokozónak minősített baktérium. Sajnos ennek a teljesen elméleti megközelítésnek az lett az eredménye, hogy világszerte az ivóvízellátást csak igen drága, központosított berendezésekkel igyekeznek a szakemberek megvalósítani. Ez a szemlélet számos egyszerű és gyakorlati megoldást félesöpört, aminek az eredménye a világszerte tapasztalható ivóvízhiány.

Egy nagyon tiszta természetes forrásból eredő vízmintát nagy valószínűséggel minősíthetnek „nem ivóvíznek”. Ennek oka a vízmintában megfigyelt néhány, kórokozónak minősített baktérium. Ezek sok esetben csak egyszerűen a mintavételnél kerülnek az elemzett vízbe.

Franciaországban, ahol a közegészségüggyel foglalkozó hivatalnokok nagyon figyelmesek ezekre a kórokozóknak minősített baktériumok jelenlétére, sok kisméretű tej- és sajttermelő ment csődbe emiatt. A családi tanyán lévő kút vizében elemzéskor kimutatták, hogy 100 milliliterenként 2, 3, 5 vagy 10 streptococus vagy staphylococus van. A kút vizét „nem ivóvíznek” minősítették. A tej- és sajttermelés folytatását csak akkor engedélyezték, ha a tanyára a városi vizet bevezetik. Sok kistermelőnek nem volt elegendő anyagi fedezete a több km hosszú cső letételére és az érdekelt család koldusbotra, földjük pedig dobra került. Ezek a „nem ivóvizet” adó kutak nemzedékek óta itattak embert, állatot, minden kimutatható egészségkárosodás nélkül.

Mindennapi életünkben nagyon ritkán iszunk olyan vizet, amit egy hivatalos laboratórium „ivóvíznek” minősítene. Ha poharunkban 100 milliliterenként néhány streptococust vagy staphylococust tartalmazó víz van, bár hivatalosan „nem ivóvíz”, fogyasztása (legalább is legjobb tudásunk szerint) egészségkárosodáshoz semmilyen körülmények között nem vezethet. A hivatalos szabványok tiszteletben tartása legjobb esetben csak a városi vízkezelő állomásokból kifolyó vízre lehet érvényes. Ha nincs vegyi fertőtlenítés, a több km csövön átfolyó víz minősége csökkenhet. Sajnos, teljesen tudománytalanul, a mikrobiológiai minőségi szabványokat egyesek a poharunkban lévő vízre is kiterjesztik. Franciaországban ezt a törvény megengedi, Belgiumban nem. Ez utóbbi országban a vízszolgáltató vállalat a víz minőségét csak a vízóráig köteles szavatolni. Ami utána történik, az a magánélet körébe tartozik, amit viszont az alkotmány véd. Franciaországban a hivatalnokok törvényileg ellenőrizhetik minden állampolgár kezében lévő pohár tartalmát. Ezért ebben az országban tilos az esővíz felhasználása. Hasonló tilalom van Ausztriában is, ahol amint kiderül valakiről, hogy házában esővizet használ, leszerelik a vízóráját és vízszolgáltatás nélkül marad.

Különös, de a legtöbb ember egyszerűen nem tudja hogyan kell a vizet fogyasztani. Itt nemcsak a minőségre, hanem a mennyiségre is ügyelni kell. Bármilyen meglepően is hangzik, nagyon sok ember vizet úgyszólván sohasem iszik, vagy csak kis mennyiségben. Az érdekeltek túlnyomó többsége ezt még fel sem ismeri. Szervezetünk alkalmazkodó képessége miatt ezt a szomjazó – bár nem annak észlelt – állapotot évekig fenn lehet tartani. A sejtek szintjén így megjelenő mozgékony víz hiánya a legkülönbözőbb formában jelentkezik, amit rendszerint mint betegséget tartanak nyilván. Nem túlzás azt állítani, hogy az orvosok által kezelt betegségek számottevő része csupán sejtjeink alapvető szomjának a kifejeződése. Ezt a szomjat csak ivóvízzel lehet kielégíteni. Sok vizet tartalmazó élelemmel vagy italokkal nem.

Ideje lenne felülvizsgálni a víz szerepét egészségünk megőrzésében. A ma általánosan elfogadott kép egy elavult tudományos szemléletben gyökerezik, ami szerint a víz csak egy H2O képletű molekuláknak az összessége. A legtöbb szakember számára a tojáshéjban, a csontokban lévő kalcium, az élő szervezetekbe beépült kalcium mint vegyi elem azonos a vízben oldott kalciummal, ami a vízkövet képezi. Hasonló eszmefuttatás alapján nem tesznek különbséget a tejben, borban, gyümölcslében, üdítő italokban lévő víz és az esőben, forrásokban vagy a városi vízben lévő „víz” között sem. Testünk vízszükségletének a felbecsülésénél összeadják a táplálékkal felvett vizet a megivott víz mennyiségével. Annak ellenére, hogy a gyümölcslevek, a bor, a tej, a cukros, édesített üdítő italok, a kávé és a teák majdnem teljesen vízből vannak, a bennük lévő H2O nem ivóvíz. Szervezetünk táplálékként dolgozza fel. A különböző italokban lévő víz az ivóvizet nem helyettesítheti.

Igyunk meg minden nap legalább másfél, de inkább két liter vizet (testtömegünk harmincad részét), de lehetőleg ne evés közben: fél órával az evés előtt és után, valamint napközben bármikor. Helyettesítsük az üdítő italokat tiszta vízzel. A kedvező hatás néha már néhány órán, de két napon belül feltétlenül jelentkezik. Olyan személyeknél, akik már évek óta nagyon kevés vizet isznak, a hatás igen szemléletes lesz. Ritka az a személy, akinél a vízkúra hatástalan marad.

A 2 – 3 hetes vízkúra után a vízfogyasztást kb. napi 1,5 literre le lehet csökkenteni. A megfelelő mennyiségű víz ivása nem egyetemes gyógyszer, de sok betegséget megelőz, és „kiszomjaztatott" személyeknél gyógyít is. A megemelt vízfogyasztás élénkebbé teszi a szervezet elektrolit forgalmát, ügyelni kell tehát a megfelelő mennyiségű szerves ásványi sók bevitelére, nagyobb mennyiségű gyümölcs és főzelékfélék fogyasztásával.

A szigorúan vett ivóvíz alig teszi ki a teljes vízfogyasztás 3 százalékát . Ha ivóvizünket házilag állítjuk elő eső-, kút- vagy forrásvízből, a vegyi vagy ultraibolya sugarakkal történő fertőtlenítést semmi nem indokolja. Az ilyen mesterséges fertőtlenítés a víz biológiai tulajdonságait igen rossz irányba befolyásolja. A vízben lévő baktériumok eltávolítása szűréssel igen egyszerű. Ezzel szemben nagyon nehéz a víz vegyi és elektrokémiai tulajdonságait megjavítani. Betontárolóban helyesen tárolt esővíz vegyileg megfelel az éltető víz minőségi előírásainak.

folytatom majd

2009. július 9., csütörtök

Szeretet, nemzet, spiritualitás


Egy olyan világban, ahol egyre fontosabb szerepet kap a gondolkodás és az intellektus, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az embernek - bármilyen furcsán hangzik is- nem az agya az egyetlen szerv szerv, amely képes döntéseket hozni. Legalább ennyire fontos - ha nem fontosabb - a szív. Nyelvünk őrzi ezt az ősi tudást, hiszen ha valamit jó szívvel, szívesen teszünk meg másokért, ha szívvel-lélekkel küzdünk egy nemes cél eléréséért, ha egy ügyet szívbélinek tekintünk, az rendszerint olyan hozzáállást jelent, amely alkalmanként felülírja az agy hideg logikáját. Nem véletlen, hogy a szeretet szimbólumaként is leggyakrabban a szív jelenik meg, és soha nem az agy. Gondolattal nem lehet szeretni. Csak szívből.

A szívhez kapcsolódó érzések töltik el az embert lelkesedéssel, és ez az a központ, amelynek közvetítésével érezni tudjuk, hogy összetartozunk, hogy közös cél lebeg előttünk, hogy egymást mindenben hajlandóak vagyunk segíteni. Ez volt az a felemelő érzés, amely 56-ban nemzetté tette a népet. Ez volt az az érzés, amelyet az akkoriban lelkesedő, jó szándékú emberek mind a mai napig nem tudnak feledni.

Sajnos, nem voltak elegen.

Tényként állapítható meg ugyanis, hogy nem csupán gondolkodásmódban, intelligenciában van különbség az emberek között, de szívbéli képességekben is. A fejlődés hosszú folyamat, amelynek során az emberekben kifejlődnek az intellektuális és a szívbéli képességek, de a sorrend nem mindenkinél ugyanaz. Másrészt, ha az egyik fokozottabban van jelen, az még szinte semmit nem mond a másikról. Van, aki annyira tud szeretni, hogy a józan ész alig jut szerephez a nagy és esetenként önfeláldozó szeretetben. Van, aki nagyon okos, kiszámított, logikus, de a szeretet melegsége hiányzik minden megnyilvánulásából. És e két véglet között megannyi változat.

Az igazi természetesen az, amikor ez a két központ, az agy és a szív összhangban van, mindkettő fejlett, és cselekedeteinkben a szív - pontosabban az embertársaink iránt érzett szeretet - vezet. Ez a szeretet túlmutat a hétköznapi önös gondolatokon és megnyilvánulásokon, és képes legyőzni a félelmet. Ezért képes valaki saját magát is veszélynek kitenni, ha egy szeretett embernek nyújtott segítségről van szó, ezért feledkezik meg a szülő a saját testi épségének védelméről, ha gyermekét kell mentenie.

A szeretet azonban nem mérhető műszerekkel, és aligha mondhatnánk, hogy az anyagi világ, vagy éppen a fizikai testünk terméke. A szeretet lelki, spirituális kategória, mint ahogyan a "nemzet" fogalma is spirituális kategória, hiszen nem lehet csak kigondolni, hogy összetartozunk. Ahhoz, hogy ennek valami értelme is legyen, ahhoz, hogy közős húzóerővé váljék, nem elég az ész. Oda szív is kell. Csak így, szívvel-lélekkel tudom elképzelni a világválság, a rossz hatások ellen összefogó közösségeket is, parancsszóra, ésszerű meggondolásokból nem hiszem, hogy menne.

"Az igazság szabaddá tesz" tanította Jézus 2000 évvel ezelőtt, de ahhoz, hogy valóban szabaddá tehessen, meg kell ismernünk. Ahhoz pedig, hogy megismerhessük, elkerülhetetlenül szembe kellene néznünk létünk alapvető kérdéseivel és félelmeink gyökerével, a halálfélelemmel. Szembe kellene néznünk azokkal a tényekkel, amelyeket ma már számos tudományág igazolt - mindegyik a maga területén és a maga módján -, nevezetesen, hogy az ember több mint anyag, és az evolúció elmélete (amely azt igyekszik elfogadtatni, hogy az élettelen anyagból terv és gondolat nélkül élő és gondolkodó ember lesz) alapjaiban ellentmond a fizika törvényeinek, a józan logikának, a személyes tapasztalatoknak és a kísérleti eredményeknek.

Az igazság szabaddá tesz, mert az igazság ismeretében félelmeink helyét átveszi a szeretet. Akiben erős a szeretet, az nem fél, nem ijesztget másokat, és megijeszteni sem lehet. Sem 23 millió románnal, sem Orbán Viktorral, sem a Mumussal. Akiben erős a szeretet, az szívében érzi, hogy összetartozunk, hogy együtt többre vihetjük, és esetenként csodálkozva és értetlenül áll azokkal szemben, akik fejlődésük során ezt a spirituális szintet még nem érték el. Nem érti, hogy miért nem érzi a másik ember is azt, amit ő. Nem is értheti. Itt az agy nem segít.

És ugyanilyen értetlenül állnak sokan, akik még nem tudnak a szívükre hallgatni, akikben még mindig erősebb a félelem, akiket könnyebb megijeszteni - és ezáltal vezetni, sőt, félrevezetni is könnyebb. Nem érzik az összetartó erőt, nem sejtik a lehetőséget, és erősen meg vannak győződve a maguk igazáról. Az önös érdekek érvényesítésének és a másokkal való összefogásra való képtelenségnek a hátterében azonban, ha igazán mélyre ásunk, megtaláljuk a félelmet, amely vágyaikkal keverve gyakran életük egyetlen mozgató rugója.

Ezt a félelmet pedig nem könnyű eloszlatni. Persze nem is lehetetlen. Amint a legnagyobb sötétséget is enyhíteni lehet egy kis fénnyel, úgy lehet a nagy félelmeket enyhíteni egy kis szeretettel. Ahogy a sötétség sem tud ellenállni a fények, úgy foszlik szerte a félelem a szeretet hatására. Mert nincs önálló léte. A szeretet hullámhossza mindent felülírhat. És ha már jobbjaink azt hirdetik, hogy "Az igazság szabaddá tesz!", akkor érdemes volna az igazságban való építkezést stabil alapra helyezni. Olyan alapra, olyan igazságra, amely nem változik korok, kormányok és érdekek kénye kedve szerint. Ez az igazság pedig az, hogy az ember test, szellem és lélek egysége, amely egységben a lélek és a szellem elsődleges, anyagtól független, rezgésszámát, energiaszintjét tekintve anyag fölötti. Ezzel szíve mélyén mindenki tisztában van. Akkor is, ha nem akar tudomást venni róla. Akkor is, ha nem látja még át az összefüggéseket.

Akinek halálközeli élményben volt része, azt nem kell erről meggyőzni. Mint ahogy arról sem, hogy testen kívüli állapotban, energialényként is ugyanúgy létezik, él, gondolkodik, mint korábban, amíg a fizikai test funkcióit használta. Ez az egyetlen felismerés megszabadíthat a halálfélelemtől, és ezzel a félelmeink nagyobb része is nyomtalanul szertefoszlik. Az igazi szabadság azonban akkor jön el, amikor az Univerzum törvényeit is megismerjük, és megtanulunk alkalmazkodni hozzájuk. Akkor ugyanis egészen más perspektívában látjuk majd életünket, létünket és lehetőségeinket. Amint eltűnik a félelem árnyéka, azonnal tudni fogjuk, hogy összetartozunk, hogy együtt, egymást segítve többre megyünk és ismét nemzetté áll össze a nép, amely találmányaival eddig is gyakran bámulatba ejtette a világot.

Vajon milyen ötletgazdagság, hatékonyság és tehetség szabadul fel bennünk, ha az igazság végre szabaddá tesz? És most gondoljunk azokra, akik mindezt nem értik és nem érzik. Egyetlen módon segíthetjük őket: elfogadással és megértő szeretettel.

Balogh Béla írásai nyomán
kép: Fotoaréna


2009. július 7., kedd

Megélni a pillanatot



Minden egyes múltbeli pillanat és esemény amelyet átéltél értelmes volt, hiszen általuk jutottál el idáig az "itt" és "most"-ba. Gondolkozz el rajta, mit kezdesz ezzel a tudással.

Most, hogy már tisztában vagy vele, te teremted meg a saját valóságodat, mit kezdesz vele? Mit teszel? Mi leszel? Hány ember életébe viszel örömöt puszta létezéseddel? Hogyan fogod megélni a pillanatot?

A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. Hogy mi vagy és mit csinálsz az most, ebben a pillanatban dől el.

2009. július 5., vasárnap

Pannonhalma szőlőskertje




A Bakonyból hazafelé, alig elhagyva kis falunkat a közeli hegyen lévő Pannonhalmi Apátságban szoktunk gyönyörködni, de csak úgy messziről, egészen mostanáig. A héten viszont fel is mentünk, hogy eltöltünk ott pár órát. Fotóztam, hoztam is nektek néhányat. Az a helyes kis őszülő pasi ott Zé, a Kedves.

Csodálatos ott fent. Gyönyörűek az épületek, a kápolnák, az utak, a kertek. Minden gondos kezek munkáját dicséri. A Szent Márton hegy több, mint ezer esztendeje szent a magyarok számára, hiszen 996-ban az itt megtelepedő bencés szerzetesek, a helyet kiválasztó Géza nagyfejedelem és Szent István királyunk meg voltak arról győződve, hogy Tours nagy püspöke, Szent Márton a "Mons Sacer", "Szent Hegy" közelében született. A kereszténység és az európai kultúra honi bölcsője ez a monostor. Iskolájukban soha nem vált el a spirituális tudás a konkrét tárgyi ismeretektől, és ennek a hagyománynak a megőrzéséért sokat tettek és tesznek ma is a szerzetesek.

Amit viszont nem tudtam, mindaddig, míg Joz nem mesélt róla, hogy a szerzetesek bort is készítenek egy ideje, traminijük világhírű. Gondoltuk Zével, ennek is utána nézünk, ha már ott vagyunk. Iszonyat nagy hőség volt, de ez nem tántorított el bennünket a hegyi sétától. Megnéztük a hegy tetején lévő kápolnát, gyönyörködtünk a panorámában majd meglátogattuk a pincészetet.

A bencések a középkorban templomuk és monostoruk felépítésével egyidőben újjáélesztették a rómaiak által létrehozott szőlő- és borkultúrát. Pannonhalmának egészen az 1945 utáni államosításokig saját borászata volt. Ezt a hagyományt folytatták a szerzetesek a kétezres évek elején, amikor új pincét és borházat építettek, ahol 2003 őszétől folyik a szőlő feldolgozása. Hatalmas területen zöldell az új telepítésű szőlő, több termő ültetvény áll a borászat rendelkezésére. A szőlőterület kétharmadán fehér szőlőfajták találhatók: elsősorban rajnai rizling, sauvignon blanc és az a bizonyos fűszeres tramini, de a borvidék tradicionális fajtái (olasz rizling, ezerjó, sárfehér) és néhány ígéretes nemzetközi fajta (chardonnay, pinot blanc) is szerepel a választékban. Az egyharmad részt alkotó kék szőlőfajták közül a pinot noir a legjelentősebb, de merlot és cabernet franc ültetvénye is van a pincészetnek. A szőlőskerteket sajnos nem tudtam lefotózni, lent vannak a hegy aljában, fent csak a gyümölcsösök mindenféle gyümölcsfával hatalmas területen, ápolt, gondozott a gyümölcsöskert is.

Zé vezetett, én meg mindent nem kóstolhattam végig, nem is nagyon tettem rá kísérletet a forróságban, de azért egy fél pohárka rajnai rizlinggel és egy mentes vízzel a kezünkben kiültünk a teraszra, fokozni az élvezeteket. A traminijük éppen elfogyott, de nem bántam túlzottan, a rizling mesés volt. Magunkhoz is vettünk egy palackkal, hazahoztuk, hamarosan különleges alkalom is adódik a megiszogatásához:)

Hát így. Élünk, világválság ide, vagy oda. Mert élni jó, változtatni időnként szintén jó. Megújul az ember lánya testben, lélekben és az is jó. Tudom, mondtam már, de nem lehet elégszer.

2009. július 4., szombat

Ilyen most


Azok a szexi lábak Ekkerjozban végződnek:) Igen, ezt az egészet nem tudnánk végigvinni Joz nélkül. Végtelen türelmével, szakértelmével, ügyességével, gépészmérnöki, építészmérnöki tudásával, emberi kvalitásaival Isten az igazit küldte el nekünk. Netes ismeretség, az ismeretségből barátság lett, apánk helyett apánk, rábíztuk mindenünket és úgy készül a kis házunk, hogy ott sem vagyunk.

Joz mindent elintéz, mindent megvásárol, igazítgatja az embereit, szóval nekünk semmi dolgunk, csak időnként színt kell választani, de még az sem könnyű, komolyan:)

Senki ne rémüljön meg a látványtól, a végeredmény magáért beszél majd. Időnk van bőven, míg a munkálatok zajlanak mi a szigeten maradunk kis mézeskalács házikónkban, igaz, Zé még sokat van az anyukájával de az is megoldódik hamarosan.

Asszem boldog vagyok.

2009. július 3., péntek

Ilyen volt


Eléggé lapattant, sok éve nem lakják. Mégis. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Hegyek között, jó magasan, hatalmas kerttel, ahol majd kedvemre kapirgálhatok, csodás panorámával mindenfelé, és mert falu, megfizethető volt. 

Most éppen szét van verve szegényke, folyik a felújítás, még egy hónap a költözésig. Jó nagy változás lesz, de a változás mindig jó. Remélem, nem kavar be a világválság és lesz pár boldog évünk.

2009. július 1., szerda

Maszatosan


Gyorsan kerteztem egy picit, süt a nap, mostanában ritka pillanat. Időnként kimosom magam a földből és egyebekből, berohangálok a számítógépemhez, hogy reagálni tudjak az e-mailekre, még a tegnapiakat sem válaszoltam meg. Folynak a munkálatok a Bakonyban, van mit egyeztetni.

Hosszú évek óta küzdök a szép pázsitért. Meséltem már erről, Phaidrosszal jól meg is tárgyaltuk a dolgot, többé nem nyírom rövidre, és így gyönyörű. Éppen, mikor itt kell hagynom, jajjj. Viszont van egy rész, ahova pázsit helyet növényeket telepítettem, szépek lesznek majd. Sajnos már nem nekem, hanem Csabáéknak, akik éppen annyira fogják szeretni a tündérkertemet, mint én. Voltak itt többször is már, tanítgatom Pannát, hálás tanítvány.

Örökzöld henye madárbirset is ültettem tavaly egymás közelbe, picit távolabb pedig egy bordólevelű cserszömörcét. Parókafa a másik neve, gyorsan nő és hihetetlen színekben pompázik egész évben, a virágai, mint a hajkorona, onnan kapta a nevét is. És minden hónapban más színe van. Volt már ilyenem, csak elöregedett és pár éve kipusztult. A helyére ültettem a fenti fotón látható szépséget, kapott mindent: komposztot kevés szarvasmarhatrágyával keverve, jó földet homokkal keverve, úgy ahogy szereti. És a többiek is. Még lesz majd fűnyírás, talán ma, ha nem esik az eső.

Csabáék panelből jönnek, két picivel, Hubával és Kelével, élvezni fogják a srácok a kertet, az biztos. Lesz hamarosan érett napsütötte paradicsom, folyamatosan nő és szedhető a tépősaláta és remek ízű a vegyszermentes krumpli, fantasztikus érzés a saját termésünket enni. Zé álmélkodik, hogy éppen úgy bánok a kerttel mintha el sem költöznénk, de tehetem másként? Élőlények, kiszolgáltatva nekem. Az a dolgom, hogy jól érezzék magukat, amit aztán a gazdag terméssel meg is hálálnak.

Mi is laktunk panelben mikor még kicsik voltak a gyerekek, nagyon szerettük. Sok volt a kisgyerekes, jó társaságunk volt. Mi, kis fiatal csajszik otthon voltunk a srácokkal, nekem már két babám volt akkor, délelőtt tízre elvégeztük a házimunkát, megfőztük az ebédet, vacsorát, aztán csapatostól le a Duna- partra, pokrócokat a fűre, homokozó cuccot elő és ment a móka, kacagás. Ebédre fel, babáknak délutáni alvás, aztán le a füves játszótérre megint együtt mindenki és vártuk haza a férjeinket. Budafokon történt mindez, sok volt a zöld, a fa, a bokrok, szép környezetben teltek a napok. Ha megjöttek a férjek, elbabakocsiztunk kedvenc kis kertes kocsmánkig, hogy ihassanak egy sört a nyári hőségben. Hétvégén meg nagy focicsaták, vagy tollas, vagy bármi, kirándulás a dombra, fürdés a Dunában. Szerettem azokat az időket. Tiszta proli élet, hm? Elitek ne olvassák. Boldogok voltunk, bizony.

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...