Kertünk ma, és persze a kutyák:)

Zöldborsónk

Mit is mondjak, nem vált be az "Öngyógyító kiskert" szerinti veteményesünk az idén, egyelőre úgy néz ki. Túl sokféle zöldségmagot kellett vetni, így elég kevés terem mindegyikből, már amennyiben terem. Van ami szép, van ami meg nem, van ami meg ki sem bújt. Ezzel szemben tele van gazzal az egész, nem volt megfelelő az időjárás többet törődni a kerttel, nagyon elmaradtunk mindennel.

A biokertnek amúgy is lőttek, mióta elolvadt a hó, a szomszédainknál különböző munkálatok folytak, ami exkavátorral, benzines fűrésszel meg ki tudja még mivel járt, közben égettek is a távolabbi szomszédok, jött ránk a füst rendesen, így aztán úgy döntöttünk, hogy csak a kert végében hagyunk meg egy csíkot a legfontosabbaknak - zellerlevél, petrezselyem, pár saláta, paradicsom, talán más nem is - a többi területen meg hagyjuk a füvet, ami most is kibújik sok helyen, mert nem akartuk felásatni a kertet.

Zöldborsónk nagyjából kétszer ennyi termett, lehet, hogy megesszük nyersen, ahogy van, mert Zé is és én is szeretjük úgy.

És számolgattunk. A veteményesünk nem tart el bennünket, mert nincs fóliasátrunk. Télen, tavasszal és nyáron is főleg a bioboltban vásárolunk zöldséget, vagy a netről rendelek, mert nekünk még nincs. Most például van egy pár szál újhagymánk, volt nagyjából húsz darab retkünk, nagy része kukacos, van a borsó és a gyümölcsök. Aztán lesz egy kevés újkrumpli, saláta, kelkáposzta, cseresznye bőven, még nem érett meg.  De a ráfordított munkával, költséggel - amennyiben nincs esővíz, öntözni kell - nem éri meg. És így főleg nem, hogy nem lehet igazi biokertem. Ahhoz valóban tanyára kellene költözni. Na de sebaj, jó lesz így is, szeretjük a szomszédainkat, rosszabb sose legyen. Dolgozniuk kell, fát fűrészelni, elfogadom, csak az az igen mérgező füstölés ne lenne. Zöldhulladék, ami nem száraz, ilyesmi. Talán szemét is itt-ott. Írtam már a veszélyeiről a helyi újságban, de semmi nem változott, pedig törvény is tiltja. Többet nem tehetek, becsukjuk az ajtót, ablakokat, ennyi.

2013. március 15. - a kertben

Hatalmas hótorlaszok. Orkánszerű szél viszi a havat ide-oda, Teó kutyámnak utat ástam, hogy el tudja végezni a dolgát. De semmi sem egyszerű, csontig hatol szél, a madarak eledele azt sem tudom, az etetőben maradt-e, úgyhogy Zé úton van dupla adagot kiönteni a földre.

Különösen munkálkodik a hófúvás, a ház melletti tisztásról, a diófa alól felpakolta az összes havat a teraszra, meg a ház mellé. A teraszon a szürke fóliával bevont valami a nyári kerti asztalunk, nem tettük tavaly be a tárolóba, hogy több helyünk legyen a tűzifát pakolni, aztán most így járt szegény.

Szerencsénk van, áramunk van még. Befűteni nehezen tudtunk, a szélvihar miatt erős a huzat, gondolom az volt a baj, de végül sikerült. Zé készített egy pár fotót, íme:

Ilyen lesz a veteményesünk ebben az évben

Zé készítette a terveket ebben az évben és az övé lesz a megvalósítás is. Nagyon lelkes, már elvetette a magokat a pici edénykékbe, hadd növekedjenek a palánták, míg ki nem tudja ültetni mindet.

A fenti könyv egy kincsesbánya, ami az ötleteket illeti. Fentről a harmadik képen az látszik, hogy fognak alakulni a sorok. A kép, a terv Zé munkája, ezeket a növényeket választottuk ki a könyv alapján, nekünk ezekre van szükségünk.

Még ősszel elvetettük a mustárt,télen védelmet jelentett a talajnak. Levélzete védte a fagytól, gyökérzete porhanyósítja a földet, a növény maradéka trágyaként szolgál majd.

Minden sort spenót választ el egymástól. Kijelöli tehát a sorokat, talajtakaróként és zöldtrágyaként hasznosul később. Na és persze eszünk is belőle, egy külön területen pedig hagyjuk felmagzani, így lesz sok mag jövőre is.

Nem ágyások vannak, hanem sorok: nincs monokultúra, mert minden sorban más növény van. Az egymás melletti sorokban lévő növényeket úgy válogattuk meg, hogy elriasztják egymás fő kártevőit. Jótékony hatással vannak egymás fejlődésére, „szeretik egymást”. (Ezért öngyógyító a kiskert.) A sorok kialakítása optimális az árnyékolás, az ásványi anyag felhasználás, a párologtatás, a talajtakarás és a tenyészidő szempontjából. Tehát még a növények majdani magasságára is figyelni kell. Kapálni nem kell, mert takarnak a növények. Meghagytunk egy üres sort a sövényünk előtt a vadnövényeimnek, ami nélkülözhetetlen a konyhában: libatop, porcsin, cickafark, disznóparéj meg a többi.

Minden évben 25 cm-rel arrébb kerülnek a sorok, ez megoldja a vetésforgót, hiszen ugyanaz a növény még a minimális 2,5 m széles veteményesnél is legkorábban 5 év múlva kerül ugyanarra a helyre.

Majd gyakran teszek be a blogba fotókat arról, hogy haladunk és szívesen megosztom veletek a tapasztalatainkat is. Aki kertészkedik, annak a fenti könyv nagyon hasznos tanácsokkal szolgál. Munka van vele egyébként, de lényegesen kevesebb, mint a hagyományos kapálós, ásós kertekben.

A palántázásról: valójában nem szükséges palántázni, de ha azt akarjuk, hogy hamarabb teremjen, akkor érdemes.

Egyelőre elvetettük a korai káposztát, kiültetni majd április elején lehet. Következik a karfiol márciusban, kiültetés szintén április eleje. Utána a zeller, kiültetés májusban, majd a paradicsom, az uborka, a póréhagyma, a bimbóskel, a hokkaidó tök és a sütőtök. Kiültetés május-június, a talaj hőmérsékletétől függően. Zé még a Hold állását is figyelembe veszi, ezek szerint készítette el a palántázási - kiültetési táblázatot.

Aki kertezik, feltétlenül figyelembe kell vennie a helyi éghajlatot is. Mi az, ami jól terem, mi az, ami nem. A Bakony elég speciális, brokkoli, dinnye például számításba sem jöhet, nem érik be. 

A veréb is madár - vajon ő is tudja?

Jó, azt még el tudom képzelni, hogy tudja. De azt már biztosan nem tudja, hogy védett madár. Azt aztán meg egyáltalán nem tudja, hogy 2007-ben ő volt az Év madara. Bizony. Ekkora kitüntetést kapott ez a csöppnyi kis lélek, ez a kis szerény, udvarias, visszahúzódó madárka.

Mondják rá, hogy szemtelen, hogy élelmes, hogy nagy túlélő. Talán igaz, hogy élelmes, de hogy szemtelen lenne, azt nem tapasztalom.

Reggelre terítve az asztal a madárkáknak. Zoltán, a férjem gondoskodik róluk, hamisítatlan városi kávéházas polgár lévén neki ez most nagy újdonság, imádja őket etetni, nézegetni az ablakon át. Remek helyre tette az etetőt, közvetlenül a konyhaablakkal szembe, a hatalmas fenyőfára, élő egyenes adásban láthatjuk, ahogy megjelenik a sok apró kis tollas. Cinkékből többféle is, csúszka, sok kis piros hasú, akiket még be sem tudtunk azonosítani, harkály, rigók bőven és nagy örömünkre egy csapat tengelic is megjelent a minap, őket most láttam először, nagyon szép kis madárkák.

Szóval a verebek. Mintha alacsonyabb rangúnak gondolnák magukat, illedelmesen félrehúzódnak, a földön csipegetnek, míg a madárhercegek, hercegnők el nem vonulnak. Megvárják a maradékot, nem mennek addig az etetőre. Megnézik, mit találnak a földön a lehullott magocskákból, azzal is beérik.

Most, ahogy írok, kilátok az etetőre. Mindig a cinkék kezdenek, de ma a tengelicek jöttek először. Remélem, nem agresszív madárkák, nem fogják elüldözni a kis cinkéimet. De nem, jönnek ők is és a tűztövis bogyóit egy rigó eszegeti. Ébredezik a madárvilág, de jó.

Akasztottunk ki gömböcskéket, zsírszalonnát is és felfedeztem egy új módszert. Bokrok ágaira almát tűzök, könnyen hozzáférnek a madarak, nagyon szeretik. De apróra vágva a földre is dobok, török hozzá diót is, onnan csipegetik. Még nem tudtam lefotózni a madárkákkal teli etetőt, azonnal szétrebbenek, ha megjelenek, meg kell tanulniuk bízni bennem, mint ahogy tették ezt a Szentendrei-szigeti madárkáim is, csak ehhez idő kell. De meglesz majd ez is. 

Három éve tavasszal beléptünk a Madárbarát kert programba, teljesítjük évről évre a feltételeket, nem nehéz. Egyre jobban összefonjuk az életünket a Madártani Egyesülettel. Van már kis táblácskánk a kapun, "madárbarát kert" – olvashatják az arra járók. Nem az elismerés miatt tesszük, hiszen számunkra természetes gondoskodni a pici kis törékenységekről, inkább azért, hogy legyenek követőink, etessék minél többen a madarakat télen, védjék, óvják őket.

Szilveszterkor megint megállapítottam, hogy a csaknem tökéletes helyet találtuk meg itt Cseszneken. Egészen fél kilencig csend volt és béke, nyugalom, akkor távolról hallatszott egy-két tűzijáték, éjféltájban itt a közelben is fellőttek párat a vár előtt, de fél egy, egyre vége lett és attól kezdve megint semmi sem zavarta meg a nyugalmat. Öreg kutyusuknak nem is maradt ideje bepánikolni. Városon, de még a szigeten is, elviselhetetlenek voltak a szilveszterek, legalábbis a kutyásoknak.

Gyönyörű most (is) a Bakony hófehér ruhájában. Kirándultunk az erdőn át, jó kétórás túrát tettünk a hegyen, völgyön, nagyon jólesett. Lassan olvadás lesz, szinte napról napra változik a táj. Jó ez a madárkáknak, mindig sajnálom őket, ha nagy a hideg, dundira borzolják a tollaikat, havasak az apró lábacskák, kész csoda, hogy meg nem fagynak.

Még párat alszunk és jön a tavasz, annyira repül az idő, hogy szinte hihetetlen. Négy éve élünk már szeretett Bakonyunkban. Sok évet szeretnénk még itt, együtt a férjemmel, Isten talán megadja nekünk.

(a poszt megjelent a Cseszneki Hírekben 2013. február 18-án.)

Kedves téli virágom

Végre előbukkant a félméteres hó alól a fekete hunyor. Annyira kis helyes virágai vannak. Egész télen nyílnak, decembertől tavaszig. Picit tartottam attól, hogy a nagy hó ártott neki, de nem. Még a korábbi lakhelyünkről, a Szentendrei szigetről költöztettem át, szépen megmaradt. Él és virul:)

Tél a kertben

Ma készültek a fotók, hááát....nem könnyű itt a Bakonyban. Nem tudunk vásárolni, mert ami a faluban kapható a kis Coop közértben, azt nem tartom ehetőnek. Elmenni innen meg lehetetlen, nem is kotorták ma le az utat. Győrig kellene eljutnunk, a bioboltunkba, esélytelen.

Van még valamennyi tartalékunk, de sajnos a zöldféléink ki tudja milyen állapotban vannak a félméteres hó alatt. Holnap megpróbálunk kiásni valamit. Nem is a hó a gond igazán, hanem a jégréteg, ami az előző nagy havazást követően a megolvadt hóból keletkezett. Hó, olvadás, fagy, megint hó és sok. Így állunk:)

Új év, tervezgetések

Véget értek az ünnepek, voltunk itthon is, máshol is, a karácsonyi budapesti út kalandosra sikerült. Itt fenn a hegyen jeges volt az út, nem volt könnyű eldönteni, merre merjünk elindulni, lefelé, vagy felfelé. Utóbbi lett, én vezettem, végig jégbordákon kellett csúszkálni, mire kiértünk a 82-esre. Izgalmas volt:)

Elkezdtük tervezgetni az idei veteményest. Nem olyan egyszerű ám, hogy hopp beszórjuk magokkal, és kész is. Rengeteg szempontot kell figyelembe venni. Nem is tudom, írtam-e már, hogy október-novemberben az előkészített földet bevetettük mustárral, ez biztosítja a porhanyós talajt idénre. Egészen december közepéig tudtuk enni salátában a mustárzöldet, nagyon finom is meg tápdús is. Mostanra már ráfeküdtek a növénykék a talajra, így védik a hidegtől, a gyökerek meg teszik a dolgukat, javítják a talajt.

Még mindig ehető a kelbimbó, a mángold, a kelkáposzta, a brokkoli és a kínai kel, van  zöldünk tehát a zordabb hónapokban is.

Készül tehát a vetési terv, majd ha megleszünk vele, írok róla bővebben. Addig is boldog Új Évet minden kedves erre járónak!:)

(a fotók ma készültek Zé jóvoltából. Az a szép napsütötte világos zöld a kínai kel)

A Sokszínű Vidék ajándéka

Ezt a szép kis ajándékot nyertem a Sokszínű Vidék pályázatán:

http://www.sokszinuvidek.hu/index.php/j%C3%A1t%C3%A9k

Érdemes ellátogatnotok az oldalra, nagyon jó, tartalmas és szép. Fotópályázat volt, ezt a pár napja készült fotót küldtem be:

A sorsolás nekem kedvezett, ez úton is nagyon köszönöm:)

Talaj és egészség

Igen, komoly az összefüggés. Mindjárt elmagyarázom. Régen minden családnak megvolt a saját kertje, termőföldje, ahol megtermelte saját zöldségeit, gabonáit, gyümölcseit, táplálékuk természetes volt, igazi tápértékkel. Aztán jött a tömegtermelés és elosztás, és a természet tökéletes produktumai értéktelenné váltak.

Az állati és emberi élet fenntartása a növények birodalmából ered. Csak a növényvilág képes szervetlen vegyületeket élő anyaggá alakítani. A fák gyökerei a talaj mélyebb rétegeibe is lehatolnak, míg más növények a termőtalajból táplálkoznak, és felszívják az ásványi anyagokat, amelyeket a napfény, a levegő és a víz együttes hatásával teljes emberi tápanyaggá alakítanak át. Még a ragadozó állatokat is a növényvilág tartja fenn, mert ezek olyan állatokból élnek, amelyek táplálékukat szintén füvekből és más növényekből veszik.

Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a táplálkozásunk a talajjal kezdődik. Ez az a tény, amit a mostanában olyan divatos táplálkozástudomány nem vesz kellően számításba, az élelmiszer tömegtermelés pedig teljes mértékben semmibe vesz. Úgy beszélnek a multik árulta almáról vagy sárgarépáról, mintha azok rendelkeznének természetes tápanyagaikkal. Nem. Egy zöldség, egy pohár tej, vagy egy tojás nem ugyanaz, mint a másik, ha az a talaj, amiből erednek különböző.

A talajba vissza kell vinni mindazt, amit a termények magukba szívnak, vagy amit az erózió, a szél eltávolított. Míg a kertek kicsik voltak, ez nem volt nehéz. A vetésforgó, a parlagon hagyott szántóföldek és az erdők kellő aránya fenntartotta a talaj természetes egyensúlyát. A gazdaságokban nevelt állatok, a komposzt biztosították a megfelelő trágyát.

Aztán szépen lassan a kisgazda is, aki eladásra termelt, változtatott módszerein a magasabb terméshozam és ezzel a magasabb jövedelem érdekében, egyre több és több műtrágyát, foszfátot és meszet juttatott a talajba, így az egyre inkább kiégett.

Beindult a kereskedelmi célú tömegtermelés, hektárok ezrein kezdték termeszteni ugyanazt a növényt. Ez sem volt természetes eljárás. Egyre több műtrágyára volt szükség. A vegyipar szorgos fejlesztésekbe kezdett és mindenféle szintetikus vegyszert produkált. Nem odavaló anyagokat juttattak a talajba, felborították a természet egyensúlyát azzal, hogy túlstimulálták a növényeket a még gyorsabb fejlődésük érdekében.

A növények nem szeretik ezt.  Ők lassú ozmózissal szeretik felszívni és asszimilálni tápanyagaikat, hogy egyenlő módon eljuttassák a növény minden részébe. A szintetikus kemikáliák felborították a növényvilág ritmusát: túlságosan szomjassá tették a növényt, aminek révén túlzott mennyiségű vizet kellett felszívnia a talajból.

Mi az eredmény? Szépnek látszó gyümölcsök és zöldségek. Nagyra nőtt almák, krumplik, hatalmas paradicsomok. Aromájuk és sajátos ízeik azonban hiányoznak: ásványi anyag és vitamin hiányban szenvednek, és nem sikerült valóban megérniük. Nem sikerül a keményítőt és a savakat megfelelően átalakítaniuk cukrokká, mert anyagcseréjük ritmusa megtört. Tele a pocakunk, ha esszük, de minimális tápanyagot adnak szervezetünknek.

Ezek a nagymértékben koncentrált műtrágyák megölik a talaj baktérium állományát, ami ugyanolyan fontos a gyümölcsök és zöldségek számára, mint a bélbacik a mi számunkra. Nem lehetséges egészséges növényi élet a talaj megfelelő baktérium állománya nélkül. A kemikáliák elüldözik a gilisztákat is a talajból, pedig felbecsülhetetlen mértékben segítik a humusz képződését, ami a növények tápláléka. Lyukacsossá teszik a termőtalajt, így levegős lesz, a növények gyökerei terjeszkedhetnek, könnyebben elérik a megfelelő táplálékot.

A hátrányos körülmények eredményeképp a növény életereje nem elegendő, hogy kivédje a sokféle rovar, kórokozó és gomba támadását. Így aztán megint jöttek a vegyészek, hozták a permetleveiket, a különféle kemikáliákat, hogy megöljék a kártevőket. Szétpermetezték a mérgeket, amik az ozmózis folyamatán keresztül bekerültek a fa nedveibe, a növény leveleibe és végül a gyümölcsbe és a zöldségbe. Bekerülnek az emberi szervezetbe, mert a termék belsejében vannak, és semmilyen módszerrel nem moshatók le. Nagyon kis mennyiségben, az igaz, ezért ritkán okoznak azonnali betegséget. De az biztos, hogy károsak a számunkra.

De még nincs vége.A nagy mennyiségben előállított termékeket általában messzire kell szállítani, míg a piacra, vagy a hipermarketekbe kerül. Mindaddig épségben kell tartani, hogy eladható legyen. Igen, különféle vegyszerekkel permetezik, némelyike lemosható, de nem mind. Nem beszélve arról, hogy a zöldségeket, gyümölcsöket éretlenül szedik le, és az említettek miatt az a gyümölcs vagy zöldség, amit megvásárolunk, már elvesztette természetes tápértékének és tartalmának legalább az 50%-át. emellett bizonyos savassággal, asszimilálhatatlan keményítőkkel rendelkezik, és olyan mérgekkel, amik a permetezőszerekből kerülnek be a narancs, a banán, az alma, a zeller, a káposzta, a paradicsom vagy a bármi belsejébe.

Szomorú, nem? De a legszomorúbb az, hogy falun is sok helyen, akinek kertje van is (kevés kivétellel) a multiknál vásárol, nem tart állatokat, nem komposztál, ha mégis tart baromfit, táppal eteti őket, abból pedig nem lesz jó minőségű tojás, hús.

A városlakók igazán nehéz helyzetben vannak. De még ők is vehetnek néhány virágcserepet, termeszthetnek maguknak pár tő paradicsomot, petrezselymet bőven, gyógynövényeket teának, nem túl ördöngős dolgok ezek. Ha nincs erkély, szépen süt rájuk a nap egy ablak előtti virágtartón is. Kaphatók jó minőségű bio-tápanyagok a földnek, hogy szép legyen a termés.

Multik helyett meg piacon lehet vásárolni, nagyon jól felismerhetők az idős nénik, bácsik, akik a maguk portékáját árulják. Nem baj, ha picit kukacos és kicsi az alma, az biztosan nem vegyszeres.

(Bordeaux Székely írásai nyomán)