2010. december 21., kedd

Mákos muffin


A fotó nem lett tökéletes, de azért felismerhető talán. Kedvenc vacsorámat látjátok. Csak az enyém, Zé nem szereti, azt mondja száraz, de szerintem inkább az a baja, hogy nincs benne cukor:) Hááát, az nincs. Így is jó, sőt, nagyon jó. Írom is:

Hozzávalók:

30 dkg darált mák
10 dkg zabkorpa
25 dkg lenmagliszt
3 tojás
1 teáskanál szódabikarbóna (mostanában ezt használom sütőpor helyett, természetesebb anyag és ugyanolyan eredményre vezet)
1 reszelt alma vagy más gyümölcs
mazsola
annyi víz, hogy keverhető tésztát kapjunk, szóval érzéssel

Mindent összekutyulunk, én csak úgy fakanállal szoktam, semmi robotgép, majd ghível kikent tizenkét férőhelyes muffinsütőben megsütjük. Légkeveréssel 200 fokon 30 perc. Két dundi darab egy-két almával bőven elég vacsorára. Könnyű elkészíteni és finom:)

Karácsony


Sok szeretettel kívánok minden errejárónak áldott Karácsonyt, boldog Új Évet, békés, nyugodt ünnepet!


Tara

2010. december 6., hétfő

Gombás brokkolirakottas


Mostanában igyekeznem kell, hogy gabona, rizs, krumpli, tészták nélkül ehető, finom és laktató ételeket alkossak. Egyik ilyen a képen látható. Így készítettem:

hozzávalók:

1 közepes póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
3 evőkanál ghí
50 - 70 dkg gomba
őrölt fehér bors
majoranna
20 dkg sajt
két közepes brokkoli

A felkarikázott póréhagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát megforgattam a ghíben. Van egy jó kis párolóedényem, amiből könnyen eltávozik a gőz, azt használom ilyenkor, de lehet wokban is készíteni, úgy is jó lesz.

Belepakolom a felszeletelt gombát - nagyon szeretjük a laskagombát, általában azzal készítem, vagy Zircen veszek bio csiperkegombát a Magyarok Szövetségétől, olcsón, 500 Ft-ért adják kilóját - és megfűszerezem (bors, majoranna, minimális só) és puhára párolom.

Közben egy másik gőzölőedényben forró víz felett megpuhítom a rózsáira szedett brokkolit. Csak pár percig, ne veszítse el a szép zöld színét.

Egy tepsit, vagy tűzálló tálat kikenek ghível, és sorban lerakom a megpuhult brokkolit és gombát, reszelt sajttal lefedem, előmelegített sütőbe teszem, 180 fokon fél óra alatt meg is van. Ilyenkor télen, ha mínuszok vannak, befűtünk a konyhai csikótűzhelybe is, annak a sütőjében is tökéletesen elkészül.

Téli rózsám


Pár napja fotózta Zé. Leesett a nagy hó, vagy félméteres, de a szép kis rózsabokrunknak még tavasz van a lelkében:) Kibontotta utolsó bimbóját is. Megszántam és bevittem vázába, mielőtt teljesen elfagyott volna.

2010. december 1., szerda

A védelmező szeretet


Nagy az én út-am, tudja egész világ
s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.

Hogyha fogyna,
az időben már elfogyott volna.

Három kincsemhez ragaszkodom:

első a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás.

Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezető vagyok.

Manapság

szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.

Aki tapintattal vezet hadat,
győzelmet arat;
a szeretettel védekező legyőzhetetlen.

A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.

Lao-ce: Tao Te King (részlet)
fordította: Weöres Sándor


Kemény tél lesz


Egy kedves ismerősömtől, Láncos Ágitól kaptam ma ezeket a híreket e-mailben:

A 2010--2011-es tél lesz a legkeményebb Európában az utóbbi ezer évben. Ennek oka nem más, mint a Golf-áramlat sebességének csökkenése. A meleg, trópusi vizet északra szállító áramlat már nem képes ellensúlyozni az Északi- sarkvidékről délre mozgó, fagyos légtömegek által keltett hideget. A változások már észlelhetők Norvégiában és a többi északi országban.

"Amennyiben a Golf-áramlat megszűnik, Európa egy újabb jégkorszakkal találja magát szemben, és Skandináviát egyetlen összefüggő jégmező fogja
borítani."

A Golf-áramlat sebességének kérdése  2005-ben jelent meg a médiában, amikor is Harry Bryden brit óceánkutató a jó nevű Nature című folyóiratban közzétett egy cikket arról, hogy a Golf-áramlatban keringő víztömeg sebessége 1957-hez képest 30%-kal csökkent. Azóta pedig számtalan tudós kardoskodik -- némelyik csak kakaskodik -- a lassulás/gyorsulás ellen és mellett. S amióta a globális felmelegedést is kapcsolatba hozták az áramlat sebességével, mindenki az áramlatot figyeli.

Az előrejelzések szerint ugyanis emberemlékezet óta nem volt olyan hideg tél, mint amilyen az idei lesz, ráadásul sok hó fog hullani. A jövő év januárjában mínusz 20 és 25 fok közötti lesz a hőmérséklet, és ez a csontig hatoló hideg tartós marad. Az idei télen északnyugat felőli (ciklon) áramlások lesznek a jellemzőbbek, amik nagyobb mennyiségű csapadékot hoznak a Kárpát-medencébe.

Ezek az időszakok 1 illetve 2 hetenként váltakoznak. A front megérkezése előtt jellemzően egyre melegebb levegő áramlik fölénk (ez most van), majd ahogy megérkezik a ciklon, jön a havazás, (december első hetében még inkább eső, havas eső) aztán a ciklon elhagyja az országot, helyét anticiklon veszi át. Ezzel szárazabb de északkeleti, Szibéria felőli hideg levegő érkezik ami erős északkeleti szelet hoz magával, és ez még hidegebb hőérzettel jár. Kezdetét veszi az erős téli lehűlés -5 és -10, de helyenként, főként a hegyekben -10 fok alá is hűlhet a levegő.

Az 1 ill. 2 hetente ismétlődő ciklonok érkezésekor változó mennyiségű csapadék hullhat, zömében hó. Ugyanakkor, ha a nyugat, vagy délnyugat felöl érkező melegfrontok a magasban érkeznek térségünk fölé, akkor a hideg levegő a Kárpát-medencében megszorul. Lesznek olyan térségek, mély pontok, ahol tartósan megmarad a hideg. Ezeket hideg légpárnák okozzák, amik napokig, -6 és -11C° fok közötti éjszakai hőmérsékletet okoznak, de nappal sem emelkedik, vagy alig, 0 fok fölé.

Eddig a levél. Merem remélni, hogy a gázellátásban nem lesz fennakadás, gondolva a városokban élőkre. Nekünk ilyesmitől nem kell tartanunk, fával fűtünk és már jóelőre beszereztük a kellő mennyiséget. 

2010. november 25., csütörtök

Ayurveda- testtípusok

Csaba kérte, írjak erről egy posztot és akartam is írni, de menet közben rájöttem, hogy túl hosszú lenne, egyszerűen nem fér be a téma egy poszt keretei közé. Így aztán rákerestem a neten, és a használható anyagot linkek formájában közreadom:

http://www.tminfo.hu/ajurveda/ajurbevezeto.html
http://www.buddhistaegyhaz.hu/tartalom.php?oldal=gyogy_ajur
http://www.geo-magazin.hu/tudomany/ajurveda?page=1
http://t-m.hu/ajur-veda.info/p004.htm

Számomra ezek a könyvek adtak legtöbbet a témában:

Sharadini Dahanukar- Urmila Thatte: Ayurveda mindenkinek
Dr. Vasant Lad: Ayurveda, az öngyógyítás tudománya
Atreya: Ayurveda, táplálkozás, testi-lelki egyensúly


2010. november 17., szerda

Csodanövényünk, a csalán


Már írtam korábban arról, mennyire szeretjük a csalánfőzeléket. De arról még nem, hogy mennyi mindent tud a csalán, milyen értékes gyógynövényünk. Írtam ma egy posztot a Hegyek lánya blogomba Maria Trebenről, őt fogom idézni most is, amikor a csalán nagyszerűségét osztom meg veletek.

Ha az emberiség tudná, milyen gyógyereje van a csalánnak, nem is termesztene mást:) Minden része gyógyító hatású, a gyökerétől kezdve a szárán és levelén keresztül a virágjáig. A legjobb vértisztító és egyben vérképző gyógynövényünk. Kedvező hatással van a hasnyálmirigyre, a csalánteával a vércukorszintet is csökkenthetjük. Gyógyítja a húgyutak megbetegedését és gyulladását éppúgy, mint a vizeletpangást.

A teát csak forrázzuk, ne illanjanak el belőle az értékes hatóanyagok. Naponta egy csészével akár egész éven át ihatunk csalánteát, ahogy én teszem is, régóta nem kávézom már, reggelente csalánteával kezdek. Hatásosan véd a vírus- és bakétriumfertőzésektől is.

Egy koron túl csökken szervezetünk vastartalma. Fáradékonyság és kimerültség tünetei lépnek fel, úgy érezzük, teljesítőképességünk már nem a régi. A friss csalán vastartalma segíteni tud. Fejfájás, migrén esetén is hatásos.

Vízhajtó hatásával jót tesz az ödémás betegeknek, ellenállóbbá tesz bennünket, ha hajlamosak vagyunk a megfázásra, de segít köszvényes és reumatikus panaszok esetén is. Hajhullás esetén, vagy ha szebb, dúsabb hajat szeretnénk, hasznos a friss csalán főzete, ugyanígy a csalángyökér főzete is. Érszűkület esetén vegyünk csalán lábfürdőt, óriási segítséget nyújt.

Még lenne mit írni, de ennyi is elég ahhoz remélem, hogy aki nem talál a természetben csalánt, vegyen szárítottat a gyógynövény boltban, és igyon csalánteát gyakran. Ha pedig komolyabban érdeklik a különféle gyógyító módszerek, olvasson Maria Trebent. Nagyszerű és értékes olvasmány.,

Mária Treben, az egyszerű háziasszony


Ő a példaképem. Ugye, milyen furcsa ezt olvasni, hogy valakinek a XXI. században, különösen az én koromban van példaképe? Pedig igen. Ha valakihez úgy szívből, igazán hasonlítani szeretnék, olyan életet élni, annyit tudni a természetről, a gyógynövényekről, mint ő tudott, az ő, Maria Treben.

Maria 1907-ben született a Szudétaföld komlótermő táján, Saaz városában. Apja nyomdatulajdonos és kiadó volt, anyja háziasszony. Tíz éves volt, amikor édesapja meghalt egy közlekedési balesetben. Két évre rá anyjával és két húgával Prágába költöztek. A líceum elvégzése után 18 évesen a Prager tagblatt szerkesztőségi gyakornoka lett, tizennégy évig maradt a lap munkatársa, egészen addig, míg férjhez nem ment Ernst Trebenhez, a Felső-ausztriai Erőművek Rt mérnökéhez. Ezt követően otthon maradt, háztartásbeliként.

A fiatal pár a Cseh-erdő vidékén, Kaplitzban telepedett le, ott született fiuk, Kurt. A háború után, 1946-ban a családot kitelepítették. Egy évig különböző német táborokban húzták meg magukat, majd Ausztriában találtak megélhetést. 1954-től 1991-ben bekövetkezett haláláig a felső-ausztriai kisváros, Grieskirchen volt az otthonuk. Született három unokájuk, házat építettek, egytértésben, békességben, szereteben éltek. Három évvel élte csak túl szeretett férje halálát.

Maria már ifjú korában barátkozott a természettel és a növényekkel. Komolyabban viszont csak a biológus Richard Willforddal kötött ismeretség után figyelt fel hatásmechanizmusaikra. Attól kezdve nagy odaadással tanulmányozta a növények gyógyító erejét, gondosan gyűjtögette a falusi öregek ezzel kapcsolatos ismereteit, tapasztalatait. Mi pedig, lelkes tanítványok, az ő könyveiből tanulunk, méghozzá nagyon sokat:)

Maria Treben mélységesen vallásos asszony volt; meggyőződéses és meggyőző erejű keresztény. Élethivatásának tekintette, hogy közkinccsé tegye tudását. Hiszen ez a tudás annak az Alkotónak a kegyelméből és hatalmából származik - mondta -aki a gyógynövényeket emberemlékezet óta mindnyájunk javára szánta. Köszönjük, Maria.

Házasságban, de szabadon


Nehéz, de nem lehetetlen. Csak egy kis értelemre van szükség. Csak néhány alapvető igazságot kell felismerni. Az első, hogy senki sem születik valaki másért. A második, hogy senki nem azért van, hogy beteljesítse a te ideáljaidat. A harmadik, hogy te csak a saját szereteted fölött rendelkezel - abból annyit adhatsz, amennyit csak akarsz - de senkitől sem követelhetsz szeretetet. Ha ezeket a tényeket megértetted, akkor mindegy, hogy házas vagy, vagy sem - együtt lehettek, mert teret engedtek egymásnak, sosem avatkoztok egymás egyéniségébe.

Ha nem veszed a házasságot túl komolyan, akkor lehetsz szabad ember. Ha komolyan veszed, akkor a szabadság lehetetlenné válik. Vedd a házasságot játéknak - az egy játék. Vedd elő a humorérzéked és használd ebben a szerepben, amit az élet színpadán játszol, mert ez csak egy szerep - semmi köze a természethez vagy a valósághoz. Ez csak egy fikció.

Nagyon sok dolgot, amit humorosan kellene felfognunk, túlságosan komolyan veszünk, és ebből a komolyságból nő ki minden problémánk. Először is: minek megházasodni? Szeretsz valakit, együtt élsz valakivel - ez alapvető jogod. Bárkivel élhetsz, bárkit szerethetsz. A házasságok nem a mennyben köttetnek, itt köttetnek a földön. De ha mégis bele akarsz menni ebbe a társadalmi játékba, és nem akarsz egyedül, függetlenül élni, akkor tisztázd a társaddal, hogy ez a házasság csak egy játék. Sose vedd komolyan. Mondd meg neki, hogy ugyanolyan független leszel a házasság után, mint előtte. Beszéljétek meg, hogy nem avatkoztok egymás életébe, úgy éltek majd együtt, mint két barát, megosztva egymással örömeiteket és szabadságotokat - de soha nem lesztek egymás terhére. És bármikor, ha úgy érzitek, hogy elmúlt a tavasz, vége a mézesheteknek, nem fogjátok megjátszani magatokat, hanem akkor is őszinték lesztek egymáshoz. Útjaitok olyan ponthoz érkeztek, ahol - bármennyire is szomorú - el kell válnotok, mert együttlétetekből most már hiányzik a szerelem.

A szerelem a legnagyobb kincs az életben. Nem szabad ostoba szertartásokká alacsonyítani. A szeretet és a szabadság mindig együtt jár, nem választhatod el őket egymástól. Aki ismeri a szabadságot, az tele van szeretettel. Aki ismeri a szeretetet, az mindenképpen szabadságot akar adni. Ha annak nem tudsz szabadságot adni, akit szeretsz, akkor kinek tudsz? Ha szabadságot adsz, akkor az azt jelenti, hogy bízol a másikban. A szabadság a szeretet megnyilvánulása.

Akár házas vagy tehát, akár nem, soha ne feledd: minden házasság csak társadalmi beilleszkedés. A házasság célja nem az, hogy bezárjon és egymáshoz láncoljon benneteket, hanem az, hogy két ember fejlődését elősegítse. De a fejlődéshez szabadságra van szükség, és az eddigi kultúrák mind elfelejtették, hogy szabadság nélkül a szerelem meghal.

Látod a madarat, ahogy szárnyaival úszik a napsugárban az ég tengerén, és elbűvöl. Úgy magával ragad a szépsége, hogy elfogod és beteszed egy aranykalitkába. Azt hiszed, hogy ugyanaz a madár marad? Csak ha felszínesen szemléled. Éppen a lényeg hiányzik. Eltűnt a végtelen tér, az ég, a szabadság. Az az aranykalitka lehet, hogy számodra értékes, de a madár számára értéktelen. A madár számára az egyetlen érték az életben a szabadság a végtelen égen. És ugyanez érvényes az emberi lényekre is.

Osho nyomán....

2010. november 10., szerda

Kedvenc reggelim


Már egy ideje leszoktam a gyümölcsreggelikről, nehezemre esett mit mondjak. Helyette viszont kitaláltam valami nagyon finomat:

egy tálkába belepakolok vagy tíz dekányi friss túrót, tudjátok, Bakonynánáról való, a legelészős tehénkéktől. Egy kanál lenmagolajat keverek hozzá, nagyon finom íze van ennek az olajnak. A tetejére rákarikázok két banánt, megszórom egy kevés fahéjjal vagy kókuszreszelékkel, esetleg teszek hozzá egy kanál mézet, de anélkül is remek. Rajta, próbáljátok ki, isteni!:)

2010. november 8., hétfő

Fogyókúra őrületek

Lefogytam a lájtos paleótól tizenhárom kilót. Tény. Vitatkoztam párszor a Szendi Gábor blog kommentelőivel, szerintem túlzásba viszik a fehérjefogyasztást, de annyira meggyőzőek, hogy rendjére elbizonytalanodtam, talán mégis én gondolkodom rosszul.

Aztán sok-sok könyv kiolvasása után valamelyik este rászántam magam, és alaposan átgondoltam ezt az egészet. (Zé, a férjem egyik este megkérdezte: "kikérdezzelek?"szerinte túlzásba vittem a táplálkozással való foglalkozást, így éreztette velem,hogy nem jó úton járok).

Mi is van velem? Alkatilag vega vagyok, már ami a lelkieket illeti. Barátaim az állatok, és az ember nem eszi meg a barátait, ahogy azt a nagyok is megmondták már. Ráadásul határozott az elképzelésem arról, hosszú távon mennyire ártalmas a sok hús, különösen, ha a nagyüzemi, embertelen körülmények között tartott és megölt állatokból való.

Húsevés gyakran tehát nem. Sok fehérje sem. Nem lenne szabad tejet inni, tejterméket enni. Úgy érzem, mindez igaz lehet a mesterségesen tönkretett tejre, de nem lehet igaz a legelészős tehénkéből származóra, akit nem gyógyszereztek agyon, nem zártak be szűk helyre, hogy a napot se lássa sokat, nemhogy a füvet, ami fő tápláléka - lenne.

Aztán a gabona. Régóta tudom, hogy a finomított szénhidrátokkal baj van, sosem ettem ilyeneket, cukrot sem, édességet sem. Megtudtam, hogy valószínűleg a teljes kiőrlésű kenyér is árt. Rendben, ezeket nem nehéz elhagyni. De magát a gabonát miért? Akinek árt, az ne egye. Akinek meg nem, annak remek étel. A teljes szemből főzőtt kásák, puliszka és egyebek mennyeiek. Nekem hiányoznának, az biztos.

Ugyanígy vagyok a hüvelyesekkel is. Tudom, hogy nem könnyen emészthetők, de ügyes áztatási, főzési módszerekkel elejét lehet venni mindenféle problémának.

A legnagyobb baj ezzel a sokféle diétával az, hogy elvész az evés öröme, a terített asztalnál töltött idő szépsége. Mert az evés öröm, a lélekre is jó hatással van. Úgy nem lehet élni, hogy azt számolgatjuk, jutott-e elég omega3 a szervezetünkbe, vagy számolgatni a napozással töltött perceket, és ha nem elég, bekapkodni a - szerintem túl magas dózisban szedett - D vitamint.

Aki cukorbeteg, annak biztos jó a paleó ideig-óráig. Amíg az egyik baj helyett nem jelentkezik a másik, a többi. Nem hiszek viszont abban, hogy ugyanaz az étrend jó és megfelelő mindenkinek. Sokféle típusúak vagyunk mi emberek, és most nem a különböző klímán élőkre gondolok, de rájuk is gondolhatnék. Vannak közöttünk fázósak, akiknek nem jó a hűtő hatású étel, vannak forró típusok, akiket pedig hűteni kell. Természet Anya megadja nekünk a kiegyensúlyozáshoz valót, ezért kaptuk a fűszereket, a gyógynövényeket. Élni kell tudni velük.

Szeretettel, odafigyeléssel kell elkészíteni az ételünket, igazi ételeket, teljes értékű ételeket kell ennünk. Szeretnünk kell a látványát, az ízét, hogy ne csak a testünkre, a lelkünkre is hasson. Félretettem az összes táplákozás(ál)tudományos könyvemet, lezártam a keresgélés korszakát. Azt eszem ezentúl, amit a magam számára a legjobbnak gondolok.


Bujtor Istvánról

Sajnálom, hogy meghalt, méghozzá szerintem egy fatális balszerencse miatt.

Sokat hallani a böjtölésről, ezerféle kúrát, ivólevet, méregtelenítőket és egyebeket ajánlgatnak a népnek, csak éppen azt nem mondják el, mi is játszódik le ilyenkor a szervezetünkben, milyen veszélyei vannak, mire kell vigyázni. Amennyire a sorok között olvasva látom, Bujtor István volt az egyik áldozat.

Mikor rosszul lett és kórházba került, megjelent egy hír a sajtóban: léböjtkúra után történt mindez. Aztán a hírt - nyilván családi nyomásra - eltüntették, utána nagyon szükszavúan adtak hírt az állapotáról, majd meghalt. A halál okát nem közölték. Kiokoskodtam valamit, mi lehetett, mi történhetett.

Ha valaki jelentős súlyfelesleggel rendelkezik, szeret nagyokat enni, inni, jelentős mennyiségű méreg, salakanyag halmozódik fel a szervezetében. Amivel kiválasztó szerveink nem tudnak megbirkózni, a zsírsejtekbe épül be, ott is maradhatna az idők végezetéig, ha nem jutna eszünkbe néha fogyózni. De eszünkbe jut. Sőt, eszünkbe jut a méregtelenítés is, a léböjtkúra is.

Ahogy eszébe jutott Bujtor Istvánnak is. Csak azzal nem számolt, hogy a hirtelen koplalástól a szervezet elkezdi lebontani a tartalék zsírt, hogy szénhidrátmegvonás esetén abból lássa el cukorral az agyat. Megnyíltak tehát a zsírraktárak és onnan hirtelen kiszabadult a sok méreg, bekerülve a vérbe elárasztotta a testét, önmérgezéses állapot állt elő. A halálhoz az összeomlott keringés vezetett. Kómába esett, a szervezetét ért sokkból nem tudták visszahozni.

Nem vagyok orvos, de csak így tudom elképzelni. Mindenki gondoljon erre, amikor koplalásba kezd.

2010. október 31., vasárnap

Értelmezés


Nem szerencsés, hogy a bölcsek szavára szorulunk. Bár lényegesek a szellemi utunk kezdetén, gondokat okozhatnak, mivel értelmeznünk kell azokat. És mert a szavak tökéletlenek, minden nemzedék újraírja önmagát.

Az emberek szeretik a titokzatosságot, különösen a vallások terén. A homályos szavakat úgy értelmezhetik, ahogy nekik tetszik. Ha nem elégedettek az adott tanítás nekik szóló részeivel, keresnek rajta kiskaput, ezért van annyi tekintély, iskola és szekta.

A legnagyobb bölcsek mind halottak. Már nem javíthatják ki téves megállapításainkat, nem változtathatnak a tanításaikon, hibákat sem követhetnek el, amik aláásnák a nagyrabecsülésünket. Krisztus, Mohamed, Buddha, Lao-ce - közülünk hányan odaadóak valójában az általuk képviselt bölcsességek iránt? Vagy pusztán képernyőink ők, amelyekre a saját képzelgéseinket, ötleteinket vetítjük?

Fontos, hogy töltsünk időt egy élő tanítóval, aki kijavíthatja a hibáinkat, és fegyelemre nevelhet. Egy efféle tanulmány célja viszont nem egy újfajta ortodoxia. Éppen inkább a függetlenedés. Minden tanítás pusztán hivatkozás. Az igazi tapasztalatra saját életünket élve teszünk szert. Akkor pedig még a legszentebb szavak is csak szavak.

Paréjos étök


Végy ispináczot, avagy parét, tödd föl vízbe, forrald meg, vödd ki onnét, facsard ki levéből, vágd aprón lé nélkül, és lé nélkül tödd föl az tűzhöz, önts vajat, avagy olajat bele nem igön sokat, hogy mégis ne legyön lé nélkül, de meg ne ismerjék az leve benne.

Vess aztán mézet vagy nádmézet, tengeri szőlőt bele, főzd amint illik, jó leszön. Ha penig más módon akarod, az abárlás után kevéssé vágd meg, vess olajt, mézet, eczetöt, tengeri szőlőt bele, úgy főzzed, jó leszen.

Ugye értitek? Ez lenne a párolt spenót. Elkészíthető más zöld levéllel is. Szántó András gyűjtéséből való, a könyv címe: Eleink ételei. Hozok majd még receptet innen, annyira jó olvasni:) A szakácskönyv egyébként a XVI. század végén íródott, jó régi. Picit átírhatta a gyűjtő a nyelvezetet, valószínűleg nem értettük volna, ha meghagyja az eredetit.

2010. október 30., szombat

Brokkolifelfújt


Hozzávalók:

1 kg körüli brokkoli
2 l víz
kevés só
4 evőkanál tejföl
3 tojás
5 dkg reszelt sajt (parmezán vagy más)
1 evőkanál ghí vagy vaj

Megmossuk majd kis darabokra aprítjuk a brokkolit. A vizet felforraljuk, megsózzuk. Beletesszük a brokkolit és tíz percig főzzük. Ha megfőtt - ne főzzük túl, ne vesztíse el a szép zöld színét - kevés főzővízzel összeturmixoljuk, pürésítjük, majd hozzáadjuk a tejfölt. Összeforraljuk.

A tojásokat szétválasztjuk. A sárgákat pici sóval kikeverjük, majd a már nem túl forró püréhez adjuk. A sütőt közben előmelegítjük 200 fokra. A tojásfehérjékből kemény habot verünk és a reszelt sajttal együtt óvatosan hozzákeverjük a brokkolipüréhez.

Egy nagy formát kikenünk ghível vagy vajjal, a felfújt masszát kétharmad részig beletöltjük. A sütő közepére téve 40 percig sütjük. Azonnal tálaljuk, mert hamar összeesik. Kevés ghível megöntözött vadrizs illik hozzá.

2010. október 21., csütörtök

Gombás tojáslepény


A gombát megtisztítjuk és megmossuk, vékony szeletekre vágjuk. Vízben megpárolunk egy kisebb fej apróra vágott vöröshagymát, utána hozzáadjuk a zsiradékot, ghít vagy kókuszzsírt - ezeket nyugodtan kitehetjük hőhatásnak, nem keletkeznek bennük káros anyagok. Belepakolgatjuk a gombát, megfűszerezzük sóval, borssal és finomra vágott zöldpetrezselyemmel.

Teljes lángon, állandóan keverve, zsírjára lepirítjuk, közben a gombánk megpuhul annyira, amennyire kell.

Közben elkészítjük a tojáslepényt. Amikor a tojás sűrűsödni kezd a serpenyőben, a gombatölteléket a közepére tesszük, majd a tojáslepény egyik oldalát ráhajtjuk a másikra. Az alját szép pirosra sütjük, és utána tálalható is.

2010. október 14., csütörtök

A tojás rehabilitálása


Alig hiszem el, hogy napjainkban még vannak orvosok bőven akik nem ajánlják a tojást olyan betegeiknek, akiknek magas a koleszterinszintjük. Lassan köztudottá válik, hogy az ételekben lévő koleszterin nem káros, a májunk szintetizálja a koleszterint, mindig éppen annyit állít elő, amennyire a szervezetnek szüksége van. Vagyis ha többet viszünk be a kajával, akkor kevesebbet állít elő, ha növényevő valaki és koleszterinmentesen táplálkozik, akkor többet. Éppen annyit, amennyi kell. Nélkülözhetetlen ugyanis a koleszterin, nélküle meghalnánk. Ha beteg valakinek a mája, az más kérdés persze.

Írtam már dr. Légrády Péterről és a Tojáskönyvéről, ami a neten is fellelhető egyébként ITT. Aki még nem olvasta volna, feltétlenül tegye meg. Annyit, amennyi a könyvben szerepel illik tudni a szervezetünkről, az emésztésünkről, segít abban, hogy tudjuk mit együnk és mikor, hogyan tudunk egészségesen táplálkozni, hogyan tudjuk a testsúlyunkat kordában tartani.

Dr. Légrády idézi Mátyus Istvánt, az erdélyi orvost, akinek a durván háromezer oldalas diétáskönyve 1789-ben jelent meg - ember, többszáz éve !!! - fantasztikus dolgokat ír, zengedezi a tojás dicséretét, izgalmas olvasmány és a nyelvezete miatt rendkívül szórakoztató nekünk, az utókor más magyar nyelvet beszélő honpolgárainak:

" az ég alatt nints ollyan materia, melly a' mi vérünknek serumával vagy tápláló részivel minden tulajdonságaira nézve úgy meg-egyezne mint ez: és így a' testet-is ennél semmi hamarébb, bővebben és könnyebben nem táplálja; a széke, vagy sárgája többire holmi vékony hathatós, kövér olajból áll; melly el-hat a' mi testünknek legszorossabb edényibe is, és azok fibráit igen hatalmosan lágyítja és enyhíti. A hideg, taknyos fejérivel jól egybe-zavarod, igen jó mixtura lészen; melly az erőt derekason neveli, a' testet gazdagon táplálja, a' nemző magot erőssen szaporítja. Innen vagyon, hogy a' tojás a' kis gyermeknek, vén embereknek, vér-folyásban, vagy egyéb hoszszas nyavalyában el-erőtlenűlt betegnek, sokat űlő, tanúló, venus' rabságában esett személyeknek eleitől fogva meg-betsülhetetlen eledelnek tartatott."

Szuper, nem?:) A lényeg, egyetek tojást bőven, amennyit csak akartok. Finom és jót tesz nekünk. Hozok majd tojásrecepteket is.

2010. október 13., szerda

Akkor szüret





Bizony szüret, és szüreti felvonulás meg szüreti bál. Ezzel telt a szombat és nagyon jól éreztük magunkat. Sok aranyos szokás van új kis falunkban - ami persze csak nekünk új - ezek közé tartoznak a szüreti események. A főtéren összegyűlik a falu apraja - nagyja, ki népviseletben, ki bohókás jelmezben, ki kocsin, ki lovon és pár kedves invitáló szó után elindulunk, végig a falu összes utcáján, megállva néhány helyen verset hallgatni, néptáncot nézni.

A szőlősgazdák, akik már napokkal ezelőtt leszüretelték a szőlőt, asztalt kerítenek a kapu elé, van aki székeket, padot is tesz mellé és vendégül látják az arra haladókat. Volt ott mindenféle finomság: házi sütésű pogácsák, sajtos-sós sütik, édes tészták, sütemények, kolbász és szalonna, na meg jóféle házibor is. Így aztán érthető, hogy a menet nem haladt túl gyorsan, új falubélieket ismertünk meg és elfogadtuk a szíves kínálást mi is Zével. Én meg afféle gyümölcsevő módra néhol az asztali dekorációt kósoltam meg, abban volt a szőlő:)

A legalsó képen falunk vezérkarát láthatjátok: a fiatal csinos lány a polgármesterünk, jobbra mellette népviseletben a várkapitány, másik oldalán kedvenc informatikusunk, Tibor, ők mindketten a képviselőink sorát erősítik, bal oldalon meg Tibor felesége, Kriszti tologatja májusban született édes kisbabájukat, Botondot.

Délután, este a faluházat vette birtokba a nép, tánc volt ki meddig bírta, remek hangulat, mint mindig. Jó nagyon a közösség, szeretjük. Szeretünk itt élni, de ezt már írtam nektek:).

2010. október 10., vasárnap

Az ősi tönkölybúza



A Kárpát-medencében élők legmegfelelőbb eledele, az itt élőknek szükséges információt ez közvetíti legjobban. A Nap princípiumot képviseli, rendezi a szervek közötti információcserét, támogatja az élet ritmusát, erősíti az idegrendszert. A Nap analógiájának megfelelően a vasárnaphoz kapcsolódik.

A kozmosz külső erejét, a Nap szellemét, spirituális erejét közvetíti a tönköly. Keményítőszerkezete is különbözik a normál búzáétól, szelén tartalma pedig harmincszorosa annak. Ebből is következik, hogy meg kell őket különböztetni egymástól.

Az egy fej vöröshagyma, egy szelet tönkölybúza kenyér teljes értékű táplálék, mondják a gabonahívők és el kell gondolkodni rajta. Az otthon sütött kenyérbe a dagasztás során belekerül a gazdasszony szeretet energiája is. Megkönnyíti a tönkölyliszttel való munkát, ha egy kevés zablisztet adunk hozzá. A kovász nem helyettesíthető élesztővel. Az első alkímiai anyag, míg a másik csak egy erjedő gomba. Az élettani hatása a kovásznak sokkal kedvezőbb.

Minden élesztő kicsapódik a vérben, és ott lebeg, rontva ezzel a vörösvértestek oxigénmegkötő képességét, azaz redukálószer. Míg az egészséges szervezetnek szüksége van a kovász erejére, néhány speciális esetben ajánlottabb csak a pajzskenyér(csapati) fogyasztása.


Tönkölylisztből készült leves:

10-20g jászvajból (ghí) és 50 g tönkölylisztből rántást készítünk, majd felöntjük 1 liter zöldségfőzettel. Tehetünk bele borsot, tojássárgáját és tejföl is.

forrás: Kincsesláda

2010. október 7., csütörtök

Cserépedény és sulyom



Eleink szívesen főztek cserépedényben, sütöttek kemencében. Öregjeink, akik még emlékeznek ilyen időkre azt mondják, hogy a cserépben készített étel az igaz. Picit mi is visszahozzuk a múltat amikor "römertopfban" sütöm a csirkét, aminél nincs is finomabb, omlós, porhanyós és mégis ropogós. Van egy kemencéhez hasonló tűzhelyünk is a konyhában, fával fűtjük, télen az adja a meleget és azon készítem az ételünket is. Az ősi tűzhelyeket kőből rakták, de kő volt az első sültestál, tepsi, serpenyő is, a hússzeleteket megtüzesített köveken sütötték, megmaradt az a hagyomány szépen. Nekem is van kőgrillem, igaz, afféle huszadik századi csoda, elektromos árammal működik, nem is nagyon használom. Ajándékba kaptam, kevéssé ismer, aki vette:)

Na de ennyire régre nem megyünk azért vissza az időben, elég lesz egy-két századot. Virultak a paraszti kertek, veteményes, sok virág, alig akadt növény erdőn, mezőn aminek ne lett volna szerepe a konyhában.

Hallottatok már sulyomról? Évelő vízi növény, termése a gesztenyéhez hasonló. Régen sokfelé megtermett, aztán a Tisza szabályozása után sok ki is pusztult, nem figyeltek eléggé az élővilágra. Ma reneszánszát éli, keresik és gyűjtik, Tiszafüred környékén újból találni belőle. Késő őszre érik be, kettévágják, finom belét kiszedik,mártást és sült tésztát készítenek belőle, így:

a sulymot tisztítás után mintegy fél óráig főzzük, majd kivesszük a főzőléből, kettévágjuk, kikaparjuk a belét, diódarálón ledaráljuk, forró tejet öntünk hozzá.Jól elkeverjük és felforraljuk. Később teszünk hozzá mustárt,tejfölt, ezekkel is összeforraljuk. Tálalás előtt ismét felforraljuk, a tűzről levéve még tejszínnel finomítjuk. Különlegesen finom, pikáns mártás.

( A fotót a horgászat.hu-n találtam, sulyomárusok)

2010. október 3., vasárnap

Az igazi kukoricamálé


Doros Judit tollából olvastam ez azt igazán aranyos történetet a nol.hu-n:

- De megennék egy kis kukoricamálét! - sóhajtott a hetvenöt éves úr, Géza bácsi. Épp egy pazar ebéden voltunk túl, tyúkhúsleves, fokhagymamártás, vadas marha zsemlegombóccal, levezetésképp pedig szilvalekvárral töltött hájas kifli került az asztalra. Minden vendég csak pihegett, miközben a szőlőlugasban csendesen zsongtak a darazsak.

A kukoricamálé említésére többeknek felcsillant a szemük.

- Milyen finom is volt! Drága jó anyám a frissen fölözött aludttejjel összekeverte a kukoricalisztet, zsírozott tepsibe kente a masszát, a tetejét jól megrakta szilvával vagy szilvalekvárral, és amikor kisült, megszórta porcukorral. Langyosan, tejjel a legjobb étel volt vacsorára - révedezett az egyik, ötven körüli asszony.

- No hiszen, gazdag környéken nőhettél fel, ha porcukor meg szilvalekvár is került rá, amúgy meg, amiről te beszélsz, az nem málé, hanem prósza - replikázott Géza bácsi.


Erdélyben ettem én málét - csatlakozott egy harmincas fiatalember a beszélgetéshez. Majd elmesélte, hogy ott a kukoricadarát forralták fel vízben, sóval, s addig kavargatták, amíg jó erősen puty-tyogni nem kezdett. Aztán a felét kikanalazták egy tálra, vastagon megkenték juhtúróval, rákanalazták a maradékot, majd vékony cérnával szeleteket vágtak belőle.

- Na fiam, amiről meg te mesélsz, az a puliszka - vágta rá Géza bácsi mindjárt. De ekkor a felesége kezdett a múltidézésbe.

- Az én anyám a kukoricalisztet szintúgy vízzel keverte össze, s addig forralta, főzte, sütötte egy fazékban, amíg masszává össze nem állt. Akkor fogott egy szép formájú alumíniumkanalat, azzal nagyobb galuskákat szaggatott ebből az anyagból, elterítette, meglocsolta zsíraljával - azzal, ami a tepertősütésnél megmaradt az üst alján -, s kicsit betette a sütőbe, hogy színe legyen. Jó étel is volt az, nyögvenyelős, de laktató. Ha tehettük, mindig kikönyörögtünk hozzá egy kis írót, ami a túrókészítés után megmaradt, vagy ha ilyen nem volt épp otthon, legalább néhány pötty tejfelt a tészta tetejére - idézte fel a gyerekkorát Éva néni, s miközben az ételről beszélt, nagyokat nyeldekelt.

- Szívem, tudod, hogy nem szokásom kiigazítani téged, de ez se a málé, hanem a kukoricaganca, legalábbis mifelénk így hívják, de van, ahol gánicának is mondják. Sőt, ha krumpliból készítik, dödöllének nevezik - mosolygott a bajsza alatt az öregúr.

Még meghallgattunk egy másik asszonyt, aki szerint csak tojás, kukoricaliszt meg kicsi zsír kell a máléhoz, s azt sokáig, lassú tűzön sütni, de Géza bácsi ekkor már csak legyintett, hogy az meg a kukoricagörhe - más térségekben görhő -, amit megszárítva hetekig lehetett majszolgatni, de ha megunták, a fiúgyerekek kő helyett is használták, azzal dobálták a lányokat iskolába menet.

Gondoltam, másnap meglepem az öregurat igazi kukoricamáléval, s keresgélni kezdtem recepteket a világhálón. Több mint ötezer találatot kaptam, s az első tucatnyi elolvasása után rájöttem: mindegyik másmilyen. Egyik szilvalekvárral készült, másik kefirrel, a harmadik tejföllel, a negyedik tejjel. Volt, aki kukoricadarát javasolt liszt helyett, és sütőport hozzá, de akadt, aki szódabikarbónával ajánlotta a málékészítést. Abban is színes volt a kínálat, hogy olvasztott vajjal, olajjal, disznó- vagy épp kacsazsírral kell-e meglocsolni a kész tészta tetejét.

Mindegyik receptből átvettem egy kicsit, egyedül a lekvárt hagytam el, mert Géza bácsi szerint az igazi málé csupasz, akár a kisbaba feneke. A lisztet felesen vegyítettem a kukoricadarával, tejet, tejfölt meg kefirt is öntöttem hozzá, arányosan. A tepsi alját disznózsírral kentem ki, de a sütemény tetejét már vajjal locsoltam meg.

Szép lett, sárga, igazi kukorica illatú. Megkóstoltam: ismeretlen, de élvezhető volt az íze. Vágtam néhány szeletet, raktam mellé egy kis porcukrot, hátha édesen szereti, s vittem az öregúrnak.

A délutáni szunyókálás után békésen pipázott a teraszon. A sütemény láttán kikerekedett a szeme. Beszaladt a kamrába egy üveg tejért, s előbb ivott néhány kortyot, majd mindjárt beleharapott a máléba.

- Kicsit száraz, de azért jó - mondta hálás tekintettel, majd hozzátette: - Majdnem olyan jó, mint az anyámé volt.

Aztán egy kis szünetet tartott.

- Egy baja van. Hogy nem málé. Nem tudom mi ez, de hogy nem málé, az biztos - mondta végül, nagyokat nyelve belőle.

Másnap persze még átjött, s azt kérdezte: van-e abból a "nem máléból" egy kevés. Aztán magával vitte az összes maradékot.

Eddig a történet, van benne jó pár recept, érdemes kipróbálni. A kukoricamálé meg nagyon egyszerű étel, kukoricadarát vízzel összekeverünk, felforraljuk, melegen tartjuk, mert így jó édes lesz. Vagy ötszörös víz kell hozzá, sokat felvesz. Utána tepsibe tesszük és megsütjük. Tehetünk rá bármit, amit szeretünk.


2010. október 1., péntek

"Kreatív blogger" díj Lilitől


Elismerés a díj ha kollégától kapja az ember lánya, ezért nagyon büszke vagyok rá. Lilitől kaptam (blogja itt) , ezúton is nagyon köszönöm.

Teendőim is vannak:


1. Meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptam - már meg is tettem, hát persze, hogy ez az első
2. A logót ki kell tenni a blogba - ott láthatjátok a jobb oldalon
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam - megtettem, feljebb olvashatjátok
4. Írnom kell magamról 7 dolgot - írom akkor ide most, igaz, írtam már erről a múltkor, de most is ezek érvényesek:

- rajongok a természetért, a természetközeli életmódért
- legjobban a csendet szeretem
- szeretném sokkal jobban megismerni erdő-mező növényeit
- őszinte és hűséges vagyok, emberhez, állathoz egyaránt
- gyermeki érdeklődéssel tekintek a világra
- minden nap tanulok valamit és ez örömmel tölt el
- hiszem, hogy a lélek örök és az út maga a fontos, amin járok


5. Tovább kell adnom 7 bloggernek:

- szélmadár
- Szilvi
- Bálint
- Eszter
- Enikő
- Karesz
- Szaszi


6. Be kell linkelnem őket - belinkeltem őket

7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról - megtettem ezt is.

Köszönöm a díjat, Lili!:)

 

A természet részeként


A permakultúráról hallottatok már? Ha az öko-biogazdálkodásnál egy lépés a természet, a természetes felé, akkor a permakultúrás gondolkodással célba is éltünk. Nem mondom, hogy mindenkinél minden megvalósítható, nálam sem, de törekednünk kell(ene) rá.

Biokertünkben is kialakulnak hasznos ökológiai kapcsolatok gyümölcsfáink, termesztett növényeink, díszfáink és a nálunk élő állatvilág tagjai, madarak, rágcsálók, mikroorganizmusok és mások között. Elő is segítjük, ahogy tudjuk: etetjük a madarakat télen, odút készítünk a számukra, búvóhelyet készítünk télen a sünöknek, a hasznos rovaroknak, jól elvannak a gyümölcsfák köré, a kerítés mellé felhalmozott avarban. Virágokat ültetünk a rovarok számára, a belőlük gyűjthető nektár táplálja a fürkészdarazsakat, a fátyolkákat.

A permakultúrás gondolkodás még ennél is több. A gazdálkodás valamennyi elemét - növényeket, állatokat, építményeket, domborzatot, táji és vízrajzi adottságokat - egy egységes ökológiai rendszerré alakítja, amelynek része az ember is. Nincs külön veteményes vagy gyümölcsös, egyszerűen együtt vannak, segítik egymást.

A permakultúra a talajműveléscsökkentésére, sőt elhagyására ösztönöz. A művelésre szánt területet teljesen beborítja a növényzet, a gyakori talajművelést a mulcsozás, a talajtakarás helyettesíti. Nem csak a kiskertekben, nagyüzemi gazdálkodásban is remekül megvalósítható.

Van példa a múltunkból a permakultúrára. A középkorban a legelőket és az erdőket a falu népe közösen használta. Mindkettőben legeltettek és gyümölcsöket termesztettek. Az erdő ligetes jellegű, ritka állományú volt. A gyümölcsöt a falu közösen hasznosította.

Az ártereken fokgazdálkodást valósítottak meg. A fokok olyan, nagyobb folyókból kivezető csatornák voltak, amelyek a folyó vizét áradáskor holtágakba, mély fekvésű területekre vezették. Ezek a fokok aztán a szántóföldi öntözésre használt csatornarendszert táplálták. A fokgazdálkodás másik területe a halgazdálkodás volt. A halak az árvízzel felúsztak a holtágakba, tározókba, ott leívtak. Apadáskor fennakadtak a kifolyónál elhelyezett rekesztékeken, de az ivadék átfért a fűzfafonat résein és a visszahúzódó vízzel leúszott a folyóba.

A gyümölcsösökben vegyes telepítés folyt, különböző korú gyümölcs- és erdei fák éltek együtt, alig avatkoztak be a fák életébe, csak koronaalakító metszés volt, esetleg az idős fákat fiatalították meg.

Nagyon sok feladat várna ránk a bolygónk kimerülő készletei, a klímaváltozás, az egyre fogyó édesvíz miatt. Sokkal jobban kellene hasznosítani a meglévő értékeinket, mert lehet. Rengeteg ötlet, megvalósítási módszerek találhatók Baji Béla Önfenntartó biogazdálkodás, permakultúra című könyvében, én is tőle hoztam a gondolatokat. Vegyszerek nélkül élőknek alapmű.

Puliszka és csíramálé


Málé, málé édes légy! Így bíztatták régen a tésztát keverő asszonyok a kukoricadarát. A XVIII-XIX. században ez volt a magyarok többségének egyetlen édes süteménye, amit sajnos a cukorinvázió régen elsodort. A kukoricaliszt, ha forró vízzel keverjük be, kellemesen édessé válik. A szaladós és a csíramálé csírázó búzából készült. Az erdélyi falvakban a kukoricalisztből készült ételek pótolták még a kenyeret is.

Nagyon szeretem az erdélyi konyhát. Jártam is Erdélyben pár éve, remek puliszkát ettem, olyan igazit. Erdélyt régen a pogácsafélék, a kőttes és más sült tészták kultusza jellemezte. És milyen szerencsések voltak a szegények, akikről azt tartották, hogy a puliszkájukra még zsír sem jutott, napraforgóolajat tettek rá. Vettek egy kis napraforgót felesben-harmadosban , abból üttettek olajat. Ma már műemlék a vámosoroszi olajütő, hasonló, mint amit a képen láttok.

Ették a túrós, lekváros, láposztás, juhtúrós puliszkát, megbecsült étel volt a málékenyér de a kukoricakásás töltött káposzta is. Jó lenne visszatalálnunk a kukoricához, mi gyakran eszünk, nagyon finom, igazán.

2010. szeptember 29., szerda

Mákos zabkása

A középkori népi táplálkozásban a kása a főtt étel legjellegzetesebb fajtája. A köles, az árpa éppen olyan rangosnak számított, mint a búza vagy a rozs. Sok helyen termesztették és ették a zabot, a hajdinát is. Ma, a reformtáplálkozásban fel-fel tűnnek ezek az ételek, sokan keresik az utat az egészséges életmódhoz és fedezik fel újra az ősi ételeket, beleértve a tönkölybúzát is. Régi mondás: " lencse, borsó, kása - mind Isten áldása". A durván őrölt gabonafélékből, teljes magból készült kása egyike a legértékesebb ételeinknek.

Ez a kedvenc vacsoránk. Egy bögrényi zabpehelyhez adok két bögre vizet és felforralom. Kevergetni kell, ne égjen oda. Gyorsan megpuhul, nem kell túl sokáig főzni, két percig legfeljebb. Amikor kész, tányérokra szedem, bőven megszórom mákkal és még egy kevés szilvalekvárt is teszek rá, a napokban főztem frissen, cukor nélküli, nagyon finom.

2010. szeptember 28., kedd

A magyar konyha

Mit is gondolunk a magyaros ételekről? Mi jut eszünkbe? A fűszeres, jó zaftos, zsíros húsok, a tepertővel, sült szalonnával bőven megszórt tészták, a rántott husi, a gazdag, zsírbő gulyásleves és a nehéz ételek után elengedhetetlen jóféle magyar bor. Mindennapos a fehér liszt, cukor használata, sok sertéshúst eszik a nép, eléggé egészségtelen irányba tolódott el az étkezés. Gyorskajáldákban eszünk, kevés zöldséget, kevés gyümölcsöt, a gyermekek a közösségekben kifejezeten ártó ételeket kapnak.

Pedig a régi magyarság ételkultúrája nem ilyen volt. Felfedezésre váró titkokat, értékeket, egyéni ízeket rejt a tájegységenként változó hagyományos magyar konyha, az alapanyagokat be tudjuk szerezni ma is.

Rengeteg diétás ötlet van forgalomban, hol szénhidrátszegényen, hol fehérjéket, zsírokat megvonva kellene étkeznünk, a makrobiotika a gabonafogyasztást ajánlja, a paleolit táplálkozás a gabonától, burgonyától, rizstől, tejtől tilt, hol az a jó, ha kevés szénhidrátot eszünk, hol meg az, ha zsírmentesen vagy hús nélkül. Ember legyen a talpán, aki mindezekben eligazodik, már-már vallásos áhítattal hiszünk egyik vagy másik módszerben, a nyugati ember mégis túlsúlyos, sokan betegek, felborult a szervezetekben a harmónia.

Kedvem kerekedett az igazi régi magyar konyháról írni, hozok majd sok receptet is.

2010. szeptember 27., hétfő

Gabonaveszély?

Egyre kevésbé tudom elfogadni a gondolatot, hogy ártana nekünk embereknek az, amit "élet"-nek nevezünk, amit annyira szeretünk, ami annyi éve kerül mindennapi táplálékként az asztalunkra. Azt értem, hogy vannak érzékenyebb szervezetűek, akiknél problémákat okoz a gabonafehérje, de még többen vannak, akik ehetik nyugodtan, semmi bajuk nem lesz tőle. Talán a középúton van itt is az igazság, semmiből ne együnk sokat és ne együnk minden nap.

Még van pár kiló amit szeretnék leadni, utána visszahozom a gabonát az étrendembe, kásák és egyebek formájában. Addig is írok majd róla, hogy meghozzam még jobban a kedvet hozzá. A sajátomat is:)

Talán a húsevés sem lehet gond, ha az ember lánya biohúsokat eszik mondjuk hetente egyszer. Belefér, ahogy a hal is. De nagyon fontos a tisztaság, hogy az ételünk vegyszer- és egyéb kémiai anyag mentes legyen. Jó lenne, ha mindenkinek lenne lehetősége erre figyelni. A városokban élőknek nagyon nehéz. Igyekezni kell olyan boltokat keresni, ahol közvetlenül a termelőktől lehet vásárolni, vagy piacokra járni és megkeresni az idős nénikéket akik a saját terményeiket adják el. Lehet, hogy írtam már erről - egyébként meg senkinek nem lehet újdonság - de ismételni nem árt. A tudás anyja, ugye:)

2010. szeptember 20., hétfő

Sárgaborsós palacsinta


Valami nagyon jót azért megtanultam Szendi Gábornak köszönhetően: a gabona árthat. Felhívta a figyelmem az Atkins diétára is, amivel vega érzelmű lévén nem tudok egyetérteni, viszont elolvastam újból a könyvet - a birtokomban van 2004 óta, éppen ideje volt felfigyelni rá - és sok olyat megtudtam a szervezetem működéséről, amit eddig nem. Például azt, hogy ha tartósan magas az inzulinszint a testemben, hízáshoz vezet, a fogyást viszont lehetetlenné teszi, szinte bezárja a zsírsejteket.

De baj van a vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel, pontosabban a vízhajtókkal és a béta-blokkolókkal. Mindkettőt szednem kellett - eddig. Bárhogyan is táplálkozom, az inzulinszintet ezek is magasan tartják, ami cukorbetegséghez vezethet, és fogyni ugyanúgy nem engednek.

A gabona, krumpli és rizs elhagyás, az eddiginél több fehérje viszont fogyaszt, ezzel együtt csökken a vérnyomás, így aztán elhagytam a három gyógyszerből már kettőt, a harmadikat a felére csökkentettem. Egy hét múlva tervezem elhagyni azt is. Most tehát enyém a pálya, leadhatom a maradék súlyfelesleget és nem lesz gond az evéssel többé. A zabot és a tönkölyt bevonom majd az étrendembe, kása formájában. Nem kell húst hússal enni, nem is menne nekem, éppen olyan jók a növényi fehérjék is és a tojás, a tej néha és a sajtok. És most jöjjön a recept:


Sárgaborsó lisztből készült sós palacsinta

Hozzávalók:


20 dkg sárgaborsó liszt
5 dkg tönkölyliszt
3/4 kk kurkuma
1,5 kk só
1/2 kk frissen őrölt fekete bors
1 kk őrölt koriander
2 ek finomra vágott petrezselyem
3 dl hideg víz
2 közepes paradicsom
1 pritamin paprika
ghí a sütéshez
3 ek citromlé

Egy nagy edényben összekeverjük a sárgaborsó lisztet, a tönkölylisztet, a kurkumát, a sót, a frissen őrölt fekete borsot, az őrölt koriandert és a finomra vágott petrezselymet. Lassanként hozzákeverjük a vizet. Sűrű palacsinta tésztát kapunk. Nem baj, ha túl sűrűnek tűnik, hiszen a paradicsom még hígítani fog rajta.

Hozzáadjuk az apró kockára vágott paradicsomot és paprikát. 10-13 cm átmérőjű palacsintákat sütünk belőle. Citromlével megfröcsköljük, forrón tálaljuk.

forrás: Krisna.hu

2010. szeptember 15., szerda

Paleo - kritika

Ma olvastam a Házipatikán:

"Az új kutatás szerint az olyan szénhidrátszegény diéta, amely a zsírokat és a fehérjéket növényi forrásokból nyeri, valószínűleg egészségesebb.

A kétfajta étrend két évtizedes összehasonlítása után a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a szénhidrátokban szegény, növényi alapú diéta csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek és rákbetegségek okozta halálozás kockázatát, valamint a bármilyen eredetű halálozás arányát.

"Az emberek választhatják az eredeti Atkins-féle szénhidrátszegény étrendet, amelyben rengeteg kolbász, szalonna és sült hús van, vagy választhatják a szénhidrátszegény diéta egészségesebb formáját, amelyben több növényi eredetű fehérje és zsír található" - mondta Dr. Frank B. Hu, az Annals of Internal Medicine szaklap szeptember 7-i számában közzétett tanulmány vezető szerzője. "A szénhidrátszegény étrend e két változatának vizsgálata után kiderült, hogy a kettő hatása drámai mértékben eltér. Az állati eredetű, szénhidrátszegény étrenden élőkben a teljes halálozás, különösen pedig a rákos eredetű halálozás kockázata magasabb."

Annak ellenére, hogy számos kisebb, rövid távú kutatás igazolta, hogy az Atkins-féle szénhidrátszegény diéta fogyást eredményez, felmerült a kérdés, hogy az állati zsírokban és fehérjékben dús étrend nem növeli-e a krónikus betegségek, például a 2-es típusú diabétesz és a szívkoszorúér-betegség kockázatát.

A tanulmány két kutatást mutat be: az egyik 85.168 nőt követett nyomon 1980-tól 2006-ig, a másik pedig 44.548 férfit vizsgált 1986-tól 2006-ig. Az állati eredetű zsírokat és fehérjéket tartalmazó szénhidrátszegény étrendet követő férfiak és nők esetében 23 százalékkal volt magasabb a halálozás kockázata, 14 százalékkal magasabb a szívbetegség eredetű halálozás kockázata, és 28 százalékkal magasabb a rákos eredetű halálozás kockázata. A növényi zsírokat és fehérjéket megában foglaló Öko-Atkins diétán lévők esetében viszonyt 20 százalékkal volt alacsonyabb a halálozás aránya, és 23 százalékkal alacsonyabb a szívbetegség eredetű halálozás kockázata.

A növényi eredetű szénhidrátszegény étrendekben a zsírokat főként növényi olajokból, diófélékből és mogyoróvajból nyerik. A fehérjék a szalonna és a kolbász helyett a hüvelyesekből, a diófélékből és a teljes kiőrlésű gabonákból származnak. Az avokádó is kiváló egészséges zsírforrás, a szója és a tofu pedig nagyszerű fehérjelelőhely."

Én is így gondolom.

az eredeti cikket ITT találjátok

2010. szeptember 12., vasárnap

Határok


Ha valamit sosem fogok tudni megszokni, az az állatok szenvedése. Sok az állatkínzás a világban, éheztetik, bántják a lovakat, kutyákat, cicákat, sok helyen nincs jobb dolguk a haszonállatoknak sem. Néhány városban, faluban létrejött már az állatrendőrség, és ez jó dolog.

A mérhetetlen szenvedéshez képest talán nem is tűnik olyan szomorúnak a láncravert kutyák sorsa. Sétálunk az utcákon bárhol Magyarországon, sok kutyus szalad oda hozzánk a kerítéshez, üdvözöl vad vagy barátságos ugatással, de vannak néhányan - szerencsére a mi falunkban nem túl sokan - akik kikötve élik az életüket.

Szerencsés az a kutyus, akinek legalább háza van, friss víz a tálkájában és nyáron el tud bújni fák hűse alá a tikkasztó nap elől. Vannak sajnos nem szerencsések is. Van aki éjjel elengedi a kutyáját, de vannak - és ők vannak többen - akik nem. Megszökik - mondják.

A bőrömön érzem a kutyák szenvedését. Kiskutyaként dédelgették esetleg, simogatták, aztán mikor nagyobbacska lesz és a gyerekek már ráuntak a játszótársa, vagy ha gyerekek nincsenek is, de a kutyus valami rosszat tesz, rákerül a rövid lánc és vége a szabadságnak. Kezdetben egész nap ugat, aztán elfásul, lassan, hetek alatt beletörődik a megváltoztathatatlanba, az élete így nem ér egy lyukas garast sem. Házőrzőnek sem lesz jó, melyik betörőt riasztja el egy korlátozott mozgásterű kis lény, még ha ugat is. Ha kiskorától láncon van a kutyus, talán azt gondolja később, nem is lehet másképp. Az ő világa addig tart, ameddig a lánc. És azontúl csak a nagyok vannak, az emberek, akiknek teljesen kiszolgáltatott, él, ha kap enni vagy inni. Láncon belül nincs semmi, csak az ingerszegény környezet, a szomorúság, elég belenézni a fáradt, bölcs, lemondó, bánatos kutyaszemekbe. Vannak olyan kutyák is akik fellázadnak, agresszívak lesznek, közelükbe sem lehet menni, ahogy telnek az évek, mert támadnak. Támadtak már gyermekre, felnőttre, volt, hogy emberhalál lett a vége. És nem az állat a hibás, ezt kell megérteni mindenkinek.

Azt mondják, egy nemzet nagyságát jelzi, mennyire törődik a gyermekekkel, az öregjeivel, az állatokkal. Van még mit javítanunk ezen a téren. Nézzünk körül, segítsünk egymásnak még jobbnak lenni.


A ghí, avagy a szűrt vaj


Az Ayurveda a ghít a legjobb főzési alapanyagnak tartja, számos gyógyító tulajdonsággal rendelkezik. Fiatalító, tápláló, ugyanannyi tápanyagot tartalmaz mint a vaj, de annak káros hatásai nélkül. Fejleszti és óvja a csontvelőt, erősíti az immunrendszert, javítja a látást és a májfunkciókat, erősíti a veséket és az agyat, megelőzi a vértolulást és a plazma besűrűsödését. Növeli minden olyan étel tápanyagértékét, amit ghível készítünk.

A ghí indiai tejtermék. Általában "szűrt" vagy "tisztított" vajnak fordítják, habár hagyományosan, Indiában nem vajból, hanem bizonyos fajta joghurtból készül, ami nálunk ismeretlen. A tradícionális készítési mód bonyolult és időrabló, ám az így készült termék igen magas színvonalú. Tudnak valamit - nem keveset - az indiaiak, viszont azt mondják, jobb híján az általunk készített ghí is megteszi. Főzésnél helyettesít minden más zsiradékot, ha áttérünk a ghí használatára, el is felejthetjük a még tudományos körökben is gyakori vitát, hogy zsírt vagy olajat használjunk, ha azt használunk, milyet, és jó-e a margarin (nem jó, gyilkos élelem a transzzsírok miatt).

Egyszerűen készítjük, így:

tegyünk vagy fél kilónyi vajat (legjobb lenne a sózatlan biovaj de drága, én is csak ritkán használom) egy rozsdamentes acél vagy vas serpenyőbe és közepes lángon olvasszuk meg. Amint megolvadt, tegyük a lángot takarékra. A felszínen a vaj habzani fog, természetes jelenség, senki ne ijedjen meg tőle. Folyamatosan keverjük, hogy oda ne égjen (balról jobbra keverünk, ez ad jó energiákat az ételnek, ugye tudjátok).

A hab tíz-tizenöt perc múlva eltűnik és picike fehér gömbök jelennek meg a vaj tetején, majd lassacskán lesüllyednek. Továbbra is folyamatosan keverjük, ne hagyjuk magára, nem szabad odaégnie. Van az úgy, hogy a hab egészen a gömböcskék lesüllyedéséig megmarad a felszínen, ez sem baj.

Vajunk mindeddig áttetsző, sárgás volt. Most sötétedni kezd, égett szagot áraszt és repedésre emlékeztető hangokat hallat. Még egyszer kihangsúlyozom, fontos, hogy folyamatosan főzzük és vigyázzunk, hogy ne kozmáljon oda. Amikor barnul, körülbelül tizenöt-húsz perc főzési idő után, azonnal vegyük le a tűzről. Hagyjuk hűlni. A felszínen maradt minden szilárd anyagnak el kell süllyednie.

Húsz-harminc perc múlva - vagyis amikor már kihűlt fémszitán szűrjük át a ghít egy jól zárható üvegbe. Normál befőttes üveg megteszi, én is azt használom. A leszűrt szilárdabb darabkákat dobjuk el, nem jók semmire. Meglepő, hogy mi mindent tartalmaz a vajunk, nem is gondoltuk volna, igaz?

Ha megfelelő ideig főzzük, a ghí még hűtés nélkül is eláll bármeddig. Ha azt szeretnénk, hogy gyorsan megszilárduljon, kis időre hűtőbe tehetjük, de utána vegyük ki onnan és a konyhában tároljuk. Ha két héten belül penészesedni kezd, nem főztük eleget.


2010. szeptember 8., szerda

A bölcsek bűne


Amíg a lovak szabadon élnek füvet legelnek és vizet isznak: ha tetszenek egymásnak, egymáshoz dörzsölik nyakukat; ha haragszanak egymásra, hátat fordítanak és kirúgnak. Ez minden, amit tudnak. De ha igát teszünk a nyakukra és félhold alakú szalagot kötünk a homlokukra, akkor megtanulnak alattomosan lenézni, nyakukat meggörbíteni, gonoszul ágaskodni, zablájukat kivetni szájukból, s gyeplőjüket átharapni: a ló tudománya és ügyessége, amely gonoszságra vezet, Pei Laonak, az első lóidomítónak a bűne.

He Szü idejében az emberek lakukban ültek anélkül, hogy tudták volna, mit tesznek, és járkáltak anélkül, hogy tudták volna, hova mennek. Megtömték szájukat eledellel, boldogok voltak és hasukat verdesték elégedettségükben. Ez volt minden ügyességük.

De mikor megjelentek a bölcsek, ceremóniájuk és zenéjük minden kötelmével, amelyekkel a világot akarták kormányozni, szeretet- és tisztesség-tanukat közhírré tették, s mindenkit arra biztattak, hogy ezt megkísérelje megvalósítani, s ezzel vígasztalja a szívét. Akkor aztán mindjárt mindenki elkezdett tudásszomjtól űzve törtetni és botladozni, haszonvágyában a többiekkel küzdeni, s nem volt többé megállás: ez a bölcs emberek bűne.

2010. szeptember 5., vasárnap

A nő felemelkedése és tündöklése

Nem nagyon bánom a hideget és az esőt, sőt, a szelet sem, mert legalább olvashatok és kedvenc öreg számítógépemnél ücsöröghetek egy picit.  Rendeltem a neten néhány könyvet az ayurvédáról, megrendeltem Antallfy Tibortól párat és Szendi Gábor összest. Utóbbi egyik könyvéről, a Nő felemelkedése és bukása címűről szeretnék zengedezni most.

Fantasztikus humora van a pasinak. Azon túl, hogy a Paleolit táplálkozás című művével elindított egy úton, hogy a pánikbetegségről rengeteget megtudtam a Pánik című könyvéből, vagy hogy ne is szóljak az Isten az agyban címűről, ami nagyon különös és érdekes gondolatokat vet fel, szóval azon túl megtudtam, mivégre vagyunk mi nők a földön, mennyire klasszak vagyunk, és hogy hiába férfiközpontú a világunk, a mozgatórugók bizony mi vagyunk, mi nők.

Értünk küzdenek a pasik, vívják vérre menő csatáikat, miközben távoli szemlélődőnek úgy tűnhet, hogy mi nők vagyunk a gyengék, akiket óvni, védelmezni kell. Hát nem.  Az Erő velünk van, a nő az evolúció titkos favoritja.

Rendkívül jól szórakozom a könyv olvasása közben, miközben lépésről lépésre megvilágosodom, választ kapok olyan kérdésekre, hogy miért vannak a nemek? Miért hal ki tízmillió év múlva a férfi? Ezt mondjuk nem kérdeztem volna meg, mert hogy eszembe sem jutott, hogy kihalhat úgy, hogy mi nők nem, mindenesetre elgondolkodtató. 

Néhány sor a könyvből, hogy kedvet kapjatok az olvasáshoz kedves nőtársaim, kedves férfi olvasóim: ..... az evolúció során az utód nemének genetikai biztosítása úgy történt, hogy az X-kromoszómán kialakult egy "kapcsoló", ami biztosította, hogy az utód hím legyen. Az ősnem tehát a nőstény volt, az Y kromoszóma az X kromoszóma kapcsolóval ellátott fajtája. Így nézve a történetet, a Biblia nyilvánvalóan a férfiak hamisítása, hiszen a nőből lett a férfi és nem fordítva....

......A nő, ha lányt hoz a világra, alkot egy lényt, aki hordozza a faj évmilliók alatt hasznosnak bizonyult sajátosságait. Ha férfit hoz a világra, akkor kibocsát egy kísérleti példányt, tulajdonságok egy lehetséges verzióját, amelyről az élet során majd kiderül, hogy hozott-e valami új, pozitív dolgot az emberiségnek, vagy belehullhat az evolúció süllyesztőjébe. A kísérleti példányok aztán összecsapnak, egymással versenyeznek, és ebben a küzdelemben dől el, melyik alkalmasabb a továbbszaporodásra....

.....A nő mindig szaporodik, az X kromoszóma információi mindig átadódnak a következő generációnak. De az Y csak akkor, ha a férfi rátermettnek bizonyult. A nő a faj tartós, a férfi a rövid távú emlékezete. ..

...A férfi a nő lebutított verziója. Az Y kromoszóma a nagy kísérletezgetésben addig alakulgat, amíg teljesen bekrepál. Olyan ez, mint a ceruzahegyezés. Ha mindig hegyes ceruzát akarunk, a végén elfogy a ceruza. Mi is történt ezzel a szerencsétlen férfinemmel? Még tízmillió év, és már csak papírforma szerint is, nincs többé férfi. De a genetika nem követi a papírformát, mert vannak kulcsfontosságú gének, és vannak mellékes tulajdonságot meghatározó gének.  Ha elvész az ujjak szőrösödését okozó gén, hát istenem. De ha elvész a péniszgén? Szóval ha a csatában lenyilaznak egy névtelen harcost, semmi vész. De ha a vezért lövik ki, akkor lehet hazamenni. Ráadásul az óra idegesítően ketyeg: az utóbbi pár évtizedben jelentősen felgyorsult az Y kromoszóma károsodása, mert a háttérsugárzás, a környezetszennyezés és az élelmiszerekben, ivóvizekben, megjelenő genotoxikus anyagok mennyisége megnőtt.....eddig Szendi, érdemes elolvasni a könyvet, van azért sok egyébről is szó benne.

Fellebben a fátyol némely női titkokról, párkapcsolatokról, szexről, megtudhatjátok, hogy korábban vízimajmok voltunk mi, emberek. Tanulhattok flörtológiát, evolúciós kriminalisztikát meg még sok egyebet. Mindent összegezve, nekem nagyon bejött a könyv. És vigyázzunk a pasikra a jövőben (is), kellenek ők nekünk.

Ez volt a reklám helye:)

Paleo tapasztalatok

Hét hét után jól érzem magam, fogytam hat kilót mindenféle megerőltetés nélkül, sosem vagyok éhes. Na jó, néha igen, főleg este, mert alig vacsorázom. Energikus vagyok, jó a közérzetem, a laboreredményekre változatlanul kíváncsi vagyok, de majd csak októberben tudom meg, mi változott és mi nem.

Viszont nem paleózom keményen, mert néhány szabályát képtelenség betartani. Nekem, vega típusnak egyszerűen nem megy a korlátlan húsevés. Emiatt nem hagytam el a hüvelyeseket, szükségem van a babok és a szója fehérjéire, ezzel egészítem ki a napi étrendet. Eszem sajtokat és zabot, nagyon szeretem a zabpelyhet, a zabkását.

Úgy gondolom, hogy a telített zsírok nem használnak, ezért igyekszem a lehető legkevesebbet enni az ilyen ételekből. Párszor ettem sertéshúst - karajt például - de a jövőben nem teszem. Nem esett jól. Marad tehát a csirke és a hal, utóbbiból a busa, mert a tengeri halakban sok az ártó lerakódás, szennyezettek a tengerek, így aztán aztán nem tudom jó érzéssel enni.

A zabon kívül minden egyéb gabonát elhagytam - a kenyeret is -  zabliszttel habarom be a főzelékeket és vagy zabtejszínnel, vagy főzőtejszínnel. Nem eszem krumplit egyáltalán, sem rizst semmilyen formában. Odafigyelek az ételek glikémiás indexére, lehetőleg sok vízben oldódó rostot tartalmazó zöldféléket eszem, jóllakat, mellé a fehérjetartalmú bármi és garantáltan nem leszek éhes vagy öt óra hosszáig.

Megtanultam reggelizni, mert ezer évig csak gyümölcsöt ettem reggelire, és ez nem jó. Nem eszem sokat, de mindig fehérjét. Dr. Légrády nagyon jól és pontosan leírja a Tojáskönyvében

http://www.szamosmiklos.hu/tojaskonyv/

hogy miért is van erre szükség. Vagy három lágytojást, vagy egy kis dobozka tonhalat citrommal, olajjal, vagy szójasajtot (nem tofut, sajtot a bioboltból) reggelizem paradicsommal paprikával. Először nehezen ment, mára megszoktam.

Ebéd előtt fél órával eszem gyümölcsöt, közvetlenül a fél óra kocogás után. Nem tudok evés után gyümölcsöt enni, bár a paleo is és dr. Légrády is evés utánra ajánlja, de ezzel mélyen nem értek egyet. A gyümölcsnek nincs szüksége emésztőnedvekre, nem a gyomorban emésztődik, ezért legjobb, ha semmi mással nem keverjük, hogy szabad utat kapjon a gyomorból eltávozni, és ezt gyorsan meg is teszi. A dinnye és a banán kivételével húsz perc után már le is lépett, ehetünk bármit. 

Ebédre vagy halat készítek, vagy tofut, vagy egy-két szelet grillezett csirkemellet, vagy babot zöldséggel, salátákkal, mikor mi van, de biozöldségek, részben a kertünkből, részben Pannonhalmáról, Endrétől, a biogazdától.

Sem tízórai, sem uzsonna nincs, a vacsora is könnyű, általában gyümölcs - gyümölcsrajongó vagyok, sokat eszem - vagy zabkása. A zabkását mákkal és cukormentes szilvalekvárral pakolom meg, nagyon finom.

Amire még szükségünk van a fehérjén kívül, az a zsír. A paleós lányok óriási tévedésben vannak a zsírokkal - na meg a húsok mennyiségével - kapcsolatban. Büntetlenül nem ehet senki rengeteg telített zsírt, akkor sem ha állati, akkor sem ha növényi eredetű. Nem jó a kókuszzsír, sem a pálmazsír. A mangalica és egyéb sertészsír sem, de mert jobbat nem tudok, ha rántott húst készítek - ritkán - mangalica zsírban sütöm ki, tojással és zabkorpával panírozom. Az olajat ugyanis hevíteni tilos, maradna a ghí, de az is állati eredetű tisztított vaj féleség, így mindegy.  Jó a mangalica zsír, az legalább a miénk, magyaroké. Mindig előnyben részesítem mindenből azt, ami a környezetemben megterem, legyen az gyümölcs, zöldség vagy gyógynövény, ezért nem tudom teljesen magamévá tenni az ayurvéda tanításait, bár foglalkozom vele és vannak dolgok, amiket a mi éghajlati viszonyaink és az idevonatkozó evolúciós fejlődésünk mellett is hasznosítani tudok.

Ideális összetételű olaj a repceolaj lenmagolajjal keverve, az omega 6 és omega 3 aránya megfelelő. Utólag teszem hozzá mindenhez, még a pörkölthöz is. Valamelyik nap karfiolpörköltet készítettem tojással, leírom majd a receptjét, abban szerepelni fog, mit kezdek az olajjal. A többi olaj gyakorlatilag káros, mérhetetlenül sok omega 6 zsírsavat tartalmaznak, omnega 3-at nem, vagy alig. Így nem megfelelő az agyonfavorizált olívaolaj sem. Az olaj baja még, hogy gyorsan avasodik, ezért hűtőben érdemes tartani.

A vérnyomásom magas, ha nem szedek gyógyszert. De szedek évek óta, most annyira alacsony, hogy a fele gyógyszert már elhagyhattam, így 115/75/55 körül van. Utóbbi a pulzus, alacsony szerencsére az is. Szeretem a futógépet és szükségem is van rá, azt érzem. 

A fenti változtatásokkal tehát jól bírom az új életmódot, bár paleónak nem nevezném. Paleo lájtnak legfeljebb:)

2010. szeptember 4., szombat

Ősz van nyáron



Megvagyok, csak elrabolt a kert egy kis időre. Most is fogságban lennék, ha nem esne folyton az eső. Nagy a sár, alig haladunk a munkákkal.  Jövő héten érkezik egy csomó növény, jó lenne elültetni mindet időben. Füvesítek is hátul, ahhoz meg elég hideg van, na de fő a pozitív gondolkodás meg a vonzás törvénye, sűrűn mondogatom, hogy süss fel nap, süss fel nap:)

Kaptunk egy csöppnyi fügebokrot, nagyon szépen fejlődik, jövő héten megkapja a szomszédját, egy bőtermő áfonyát. Hogy ne unatkozzon ott magában. Lesz még málnánk, olyan, ami nem szúrós, még több ribizlink, kapunk eperpalántákat is, sok virághagymát, és gombatermesztéshez mindenfélét, kíváncsi vagyok, hogy sikerül majd.

Érik a szilva, folyamatosan szedegetjük, eszegetjük és aszalom, egészen jól sikerül, jó lesz majd télen viszakapni egy picit a napot. Aszaltam céklát is, víz hozzáadásával  jó  kis saláta vagy főzelék lesz belőle a télen. Még sosem láttam eddig aszalt céklát, meglátjuk, mire megyek vele. Majd megírom.

Holnap beszámolok a paleós tapasztalataimról, elég érdekesek.

2010. augusztus 13., péntek

Tejszínes kapros pulykaragu



Nem gondoltam, hogy előfordul velem, hogy húsos recepteket közlök a blogomban. De így van és vállalom. Változik az ember folyamatosan, keres, kutat ha egészségesen szeretne táplálkozni. Nálam a korábbi nem vált be. Nem éppen a vegaságra gondolok, sokkal inkább a gabonákra, a rizsre, a krumplira. Elhagytam ezeket, a recepteket figyelve tapasztalni fogjátok, mi mindenre cseréltem. Negyedik hete élek így, a tapasztalatokról majd október végén írok, akkor lesz egy újabb laborvizsgálat, megírom, mire jutottam.

Na de nézzük a receptet.

Hozzávalók:

40 dkg pulykahús, 5 dkg vaj vagy 2 evőkanálnyi repceolaj, 2 dl zabtejszin, 2 ek. zabliszt, 1 csokor friss kapor, 1 késhegynyi tört fehérbors, só


A húst kis kockákra vágjuk,megsózzuk, és a vajon fehéredésig pirítjuk. Közben kevergetjük, hogy minden darab egyformán süljön. Ezután 1 pohár vizet aláöntünk, borssal ízesítjük. A serpenyőt befedve 10 percig főzzük. Közben egy edényben összekeverjük a lisztet a tejszínnel, vízzel felhígítjuk egy kicsit, majd összeforraljuk a pulykaraguval.

Hozzáadjuk a megmosott es finomra vagdalt kaprot is, de a tűzről lehúzva, tovább már nem forraljuk. 10 percig lefedve hagyjuk, mert így adja ki a kapor finom aromáját,illatát.

Nagyon finom kapor helyett tárkonnyal is. Köretnek mennyei hozzá a hamis burgonyapüré mert ugye krumplit nem ehetünk: karalábé megfőzve, mixelve, petrezselyemmel megszórva. Egy próbát megér, nekünk ízlik:)

Petrezselymes hal céklával



Tőkehalfilét vettem hozzá, mert az elég vastag, nem esik szét a sütésnél. Besóztam, meglocsoltam egy kevés citromlével és vajon megpároltam, majd viszonylag pirosra sütöttem mindkét oldalát. Gyorsan elkészül, a hal nagyon hamar puhul. Tányérra téve megszórtam apróra vágott petrezselyemmel.

A céklát előre elkészítettem. Hat darab hosszúkás céklát vékonyra szeletelve megpároltam egy kevés repceolajon, nem túl magas hőfokon úgy, hogy ne sok levet eresszen, lédús maradjon. Mikor puhának éreztem, salátástálra tettem, tárkonyos ecettel és tormával ízesítettem, cukor nélkül természetesen, a végén szórtam rá pár szem köménymagot.

Almafőzelék



60 dkg alma,
4 dkg zabliszt,
kevés fahéj
2 dl zabtejszín.

A meghámozott és felszeletelt almát forrásban lévő vízbe tesszük. Pillanatok alatt megpuhul, ne főzzük túl. A lisztet összekeverjük a tejszínnel és az almára öntjük. Egyszeri felforralás után megszórjuk fahéjjal, a tűzről levesszük, kész is. Cukor nélkül is remek íze van.

2010. augusztus 8., vasárnap

Mozgalmas nyár






Az volt, valóban, mozgalmas, és ez jó.  Minden hétvégén jött valaki, barátok, család, jó volt vendégül látni őket. Húgaim szerencsére gyakran jönnek, minden hónapban egyszer, így nem olyan rossz az elszakadás a fővárostól, a szigettől. És még nincs is vége a nyárnak, program az van még bőven.

A kis szöszkék is velünk voltak pár napot, nagyon "elfoglaltak", alig fértem be a táncrendjükbe, kértem, hogy jövőre gondosabban tervezzék meg a nyarat:) Kirándultunk is egy nagyot a Bakonyban, várlátogatással befejezve a túrát, a képek ott készültek. Különös hangulata van a várnak, lentről nézve is, de fent, az ódon kövek között mászkálva az igazi. Gyönyörű a panoráma, csend és béke, nyugalom, hatalmas erdők körülöttünk. A házunkat is jól látjuk, egészen picike onnan fentről.

Még van pár nyári hét, de dolog is van elég a kertben. Sok az eső, jó is meg nem is, nekünk inkább jó.  Egész más itt a klíma, mint a szigeten volt és továbbra sincsenek szúnyogok, este elvétve akad egy-kettő, jó helyen élünk:) Nagyon elegem volt a Duna mellett, volt olyan nyár több is, hogy alig lehetett kimenni a kertbe a szúnyoginváziótól.

Életmódot is változtattunk közben ami a táplálkozást illeti, erről bővebben a bio-gasztroblogomban olvashattok. Majd írok komolyabb dolgokról is reményeim szerint, de egyelőre a mindennapok nagyon elrabolnak a számítógépemtől, ami nem baj egyáltalán. Így néz ki a mai napom: korán keltem, hatkor. Még az éjszakai árammal kimostam egy adag ruhát, kiterítettem, ittam egy maté teát és leültem a gépemhez olvasgatni, írni egy picit. Zét hagytam aludni. Megreggeliztem - negyed sárgadinnye, pár szem dió - most még mindig a gépnél ülök pár percig, aztán ki a kertbe, Zé tegnap lefűrészelte az öreg diófánk öt elszáradt nagy ágát, azokat gallyazza, fűrészeli gurigákra, én meg a vékonyabb ágakat vágom fel picire, ezeket az apróra vágott ágacskákat rakjuk a veteményes ágyásai közötti útra, így nincs sár, ha esik. Rengeteg apró ág adódott a tavaszi metszés után, nagyon el voltak hanyagolva a fák, hiszen sok évig lakatlan volt a ház, gondozatlan a kert.

Aztán bejövök, fél óra futógépen mint minden nap (de nem futok, mert azt utálok, csak kocogok) majd ebédet készítek amolyan paleó módra: vékony szelet házi parasztsonkát sütök le tojással, hozzá friss salátát a kertből. Ma lesz az első nap hosszú évek óta, hogy sonkát eszem, mondjuk attól nem félek, hogy nem fog ízleni. Vacsorára meg csalánfőzelék lesz és pár szelet sajt. Kitaláltam, hogy ezentúl magam készítem a sajtot, írtam erről is a gasztroblogomban.  Ja és délután is folytatódik a tereprendezés a kert végében, még készen sem leszünk. Közben cseverészünk Zével, meg nevetünk jó nagyokat, mindig van min. A népem, állatkáim is ott tanyáznak ilyenkor, szóval buli van:)

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...