Az Ayurveda a ghít a legjobb főzési alapanyagnak tartja, számos gyógyító tulajdonsággal rendelkezik. Fiatalító, tápláló, ugyanannyi tápanyagot tartalmaz mint a vaj, de annak káros hatásai nélkül. Fejleszti és óvja a csontvelőt, erősíti az immunrendszert, javítja a látást és a májfunkciókat, erősíti a veséket és az agyat, megelőzi a vértolulást és a plazma besűrűsödését. Növeli minden olyan étel tápanyagértékét, amit ghível készítünk.
A ghí indiai tejtermék. Általában "szűrt" vagy "tisztított" vajnak fordítják, habár hagyományosan, Indiában nem vajból, hanem bizonyos fajta joghurtból készül, ami nálunk ismeretlen. A tradícionális készítési mód bonyolult és időrabló, ám az így készült termék igen magas színvonalú. Tudnak valamit - nem keveset - az indiaiak, viszont azt mondják, jobb híján az általunk készített ghí is megteszi. Főzésnél helyettesít minden más zsiradékot, ha áttérünk a ghí használatára, el is felejthetjük a még tudományos körökben is gyakori vitát, hogy zsírt vagy olajat használjunk, ha azt használunk, milyet, és jó-e a margarin (nem jó, gyilkos élelem a transzzsírok miatt).
Egyszerűen készítjük, így:
tegyünk vagy fél kilónyi vajat (legjobb lenne a sózatlan biovaj de drága, én is csak ritkán használom) egy rozsdamentes acél vagy vas serpenyőbe és közepes lángon olvasszuk meg. Amint megolvadt, tegyük a lángot takarékra. A felszínen a vaj habzani fog, természetes jelenség, senki ne ijedjen meg tőle. Folyamatosan keverjük, hogy oda ne égjen (balról jobbra keverünk, ez ad jó energiákat az ételnek, ugye tudjátok).
A hab tíz-tizenöt perc múlva eltűnik és picike fehér gömbök jelennek meg a vaj tetején, majd lassacskán lesüllyednek. Továbbra is folyamatosan keverjük, ne hagyjuk magára, nem szabad odaégnie. Van az úgy, hogy a hab egészen a gömböcskék lesüllyedéséig megmarad a felszínen, ez sem baj.
Vajunk mindeddig áttetsző, sárgás volt. Most sötétedni kezd, égett szagot áraszt és repedésre emlékeztető hangokat hallat. Még egyszer kihangsúlyozom, fontos, hogy folyamatosan főzzük és vigyázzunk, hogy ne kozmáljon oda. Amikor barnul, körülbelül tizenöt-húsz perc főzési idő után, azonnal vegyük le a tűzről. Hagyjuk hűlni. A felszínen maradt minden szilárd anyagnak el kell süllyednie.
Húsz-harminc perc múlva - vagyis amikor már kihűlt fémszitán szűrjük át a ghít egy jól zárható üvegbe. Normál befőttes üveg megteszi, én is azt használom. A leszűrt szilárdabb darabkákat dobjuk el, nem jók semmire. Meglepő, hogy mi mindent tartalmaz a vajunk, nem is gondoltuk volna, igaz?
Ha megfelelő ideig főzzük, a ghí még hűtés nélkül is eláll bármeddig. Ha azt szeretnénk, hogy gyorsan megszilárduljon, kis időre hűtőbe tehetjük, de utána vegyük ki onnan és a konyhában tároljuk. Ha két héten belül penészesedni kezd, nem főztük eleget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése