2010. szeptember 12., vasárnap

Határok


Ha valamit sosem fogok tudni megszokni, az az állatok szenvedése. Sok az állatkínzás a világban, éheztetik, bántják a lovakat, kutyákat, cicákat, sok helyen nincs jobb dolguk a haszonállatoknak sem. Néhány városban, faluban létrejött már az állatrendőrség, és ez jó dolog.

A mérhetetlen szenvedéshez képest talán nem is tűnik olyan szomorúnak a láncravert kutyák sorsa. Sétálunk az utcákon bárhol Magyarországon, sok kutyus szalad oda hozzánk a kerítéshez, üdvözöl vad vagy barátságos ugatással, de vannak néhányan - szerencsére a mi falunkban nem túl sokan - akik kikötve élik az életüket.

Szerencsés az a kutyus, akinek legalább háza van, friss víz a tálkájában és nyáron el tud bújni fák hűse alá a tikkasztó nap elől. Vannak sajnos nem szerencsések is. Van aki éjjel elengedi a kutyáját, de vannak - és ők vannak többen - akik nem. Megszökik - mondják.

A bőrömön érzem a kutyák szenvedését. Kiskutyaként dédelgették esetleg, simogatták, aztán mikor nagyobbacska lesz és a gyerekek már ráuntak a játszótársa, vagy ha gyerekek nincsenek is, de a kutyus valami rosszat tesz, rákerül a rövid lánc és vége a szabadságnak. Kezdetben egész nap ugat, aztán elfásul, lassan, hetek alatt beletörődik a megváltoztathatatlanba, az élete így nem ér egy lyukas garast sem. Házőrzőnek sem lesz jó, melyik betörőt riasztja el egy korlátozott mozgásterű kis lény, még ha ugat is. Ha kiskorától láncon van a kutyus, talán azt gondolja később, nem is lehet másképp. Az ő világa addig tart, ameddig a lánc. És azontúl csak a nagyok vannak, az emberek, akiknek teljesen kiszolgáltatott, él, ha kap enni vagy inni. Láncon belül nincs semmi, csak az ingerszegény környezet, a szomorúság, elég belenézni a fáradt, bölcs, lemondó, bánatos kutyaszemekbe. Vannak olyan kutyák is akik fellázadnak, agresszívak lesznek, közelükbe sem lehet menni, ahogy telnek az évek, mert támadnak. Támadtak már gyermekre, felnőttre, volt, hogy emberhalál lett a vége. És nem az állat a hibás, ezt kell megérteni mindenkinek.

Azt mondják, egy nemzet nagyságát jelzi, mennyire törődik a gyermekekkel, az öregjeivel, az állatokkal. Van még mit javítanunk ezen a téren. Nézzünk körül, segítsünk egymásnak még jobbnak lenni.


4 megjegyzés:

  1. Szia Tara! Színvonalas blogodat minden alkalommal megcsodálom. Tudom, hogy már kaptál, de én is szeretnélek megajándékozni egy Kreatív Blogger díjjal. A feltételeket ismered:)
    Szép estét: Lili

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Lili, igazán kedves Tőled:) De két díjat mégsem tehetek ki a blogomba:) Azért majd átgondolom, kinek tudnám továbbadni.

    VálaszTörlés
  3. Hah, de Szép lett! Már aggódtam, hogy bezárt a bolt végleg. :-)
    Kedves Tara, nyugodtan kiteheted a két díjat. Igazán megérdemled, és számtalan más helyen láttam, néha többet is, mint kettőt.
    Aki kreatív, azt kitüntetik! :-)

    VálaszTörlés
  4. Szia Karesz, nem zárt be, vagyok, csak rengeteg a munka a kertben, estére meg már fáradt vagyok. Két díjat nem teszek ki, de majd továbbítom, ha jön megint vagy két esős nap. Írni is szeretnék, hamarosan:)

    VálaszTörlés