A középkori népi táplálkozásban a kása a főtt étel legjellegzetesebb fajtája. A köles, az árpa éppen olyan rangosnak számított, mint a búza vagy a rozs. Sok helyen termesztették és ették a zabot, a hajdinát is. Ma, a reformtáplálkozásban fel-fel tűnnek ezek az ételek, sokan keresik az utat az egészséges életmódhoz és fedezik fel újra az ősi ételeket, beleértve a tönkölybúzát is. Régi mondás: " lencse, borsó, kása - mind Isten áldása". A durván őrölt gabonafélékből, teljes magból készült kása egyike a legértékesebb ételeinknek.Ez a kedvenc vacsoránk. Egy bögrényi zabpehelyhez adok két bögre vizet és felforralom. Kevergetni kell, ne égjen oda. Gyorsan megpuhul, nem kell túl sokáig főzni, két percig legfeljebb. Amikor kész, tányérokra szedem, bőven megszórom mákkal és még egy kevés szilvalekvárt is teszek rá, a napokban főztem frissen, cukor nélküli, nagyon finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése