2010. szeptember 8., szerda

A bölcsek bűne


Amíg a lovak szabadon élnek füvet legelnek és vizet isznak: ha tetszenek egymásnak, egymáshoz dörzsölik nyakukat; ha haragszanak egymásra, hátat fordítanak és kirúgnak. Ez minden, amit tudnak. De ha igát teszünk a nyakukra és félhold alakú szalagot kötünk a homlokukra, akkor megtanulnak alattomosan lenézni, nyakukat meggörbíteni, gonoszul ágaskodni, zablájukat kivetni szájukból, s gyeplőjüket átharapni: a ló tudománya és ügyessége, amely gonoszságra vezet, Pei Laonak, az első lóidomítónak a bűne.

He Szü idejében az emberek lakukban ültek anélkül, hogy tudták volna, mit tesznek, és járkáltak anélkül, hogy tudták volna, hova mennek. Megtömték szájukat eledellel, boldogok voltak és hasukat verdesték elégedettségükben. Ez volt minden ügyességük.

De mikor megjelentek a bölcsek, ceremóniájuk és zenéjük minden kötelmével, amelyekkel a világot akarták kormányozni, szeretet- és tisztesség-tanukat közhírré tették, s mindenkit arra biztattak, hogy ezt megkísérelje megvalósítani, s ezzel vígasztalja a szívét. Akkor aztán mindjárt mindenki elkezdett tudásszomjtól űzve törtetni és botladozni, haszonvágyában a többiekkel küzdeni, s nem volt többé megállás: ez a bölcs emberek bűne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...