2010. január 28., csütörtök

Kosárfonás



Elmentünk egyik este a Faluházba, hogy csatlakozzunk a kosárfonókhoz. Van, aki már három éve tanulja ezt az ősi mesterséget, és csodálatos dolgokat készít. Indiai fűzfavesszőt használunk, mondhatom, nagyon nehéz vele dolgozni. Amikor gyönyörű kosarakat láttok vásárokban, út mentén, Erdélyben, gondoljatok arra, hogy nehéz kézi munkával készül mind, és a munka, a kézügyesség, egyáltalán nincs megfizetve.



Akik ebből élnek, gyermekkoruktól tanulják, és igazán csoda dolgok kerülnek ki a kezük közül. Mi a klubban csak hobbiból kosarazunk, illetve a többiek, mert Zé és én még csak kezdők vagyunk vagy még azok sem, inkább csak kezdőcskék. Sokat gyakorolunk majd itthon is, ha a kerttől az időnk engedi, felfedezzük az erdőben a vesszőlelő helyeket, van bőven.

Húsvét környékén kirakodóvásár lesz az óvoda előtt, a befolyt pénzeket az ovi kapja, arra készülnek most különféle kosárkák és sok minden más is. Én egy kosárfeneket készítettem eddig - ez persze csak gyakorlás még - nem lett olyan szép kerek, hogy kosarat lehetne ráépíteni. Olyan erővel kell húzni a veszőket, hogy kifáradt a kezem és teljesen ki is száradt, ahogy a többieké is. Nehéz mesterség, na. Megyünk azért még, nem adom fel, van egy jó könyvünk is hozzá már, abból is sokat tanulunk.

Mostanában kevesebbet írok a blogokba, kevesebbet, mint régen. Annyi az új élmény, az új környezet, emberek felfedezése, hogy befogadó vagyok inkább, nincs késztetésem mindent megírni, és időm sem. Nagyon várom a tavaszt, a kertet, izgalmas lesz felfedezni, milyen kis növénykék bukkannak fel itt-ott, hiszen tavasszal még sosem láttuk a kertünket. De azért írok majd és olvasom is a ti blogjaitokat, ígérem.

A fotókat nem én készítettem, nem vittem masinát, a netről nyúltam mindet, de éppen így nézünk ki vesszőfonás közben.

Kelet és Nyugat



A Nyugat képviseli a hímnemű elmét, az agresszív észt. A Kelet a nőneműt, a befogadó intuíciót. A különbség jelentős és mély. Amit Rudyard Kipling mondott, nagy jelentőséggel bír: Kelet és Nyugat sohasem fognak találkozni. Ebben van egy kis igazság, mert a működésük annyira ellentétes irányú, hogy a találkozás lehetetlennek tűnik.

A Nyugat agresszív, tudományos, kész legyőzni, ha nem leigázni az egész természetet. A Kelet egyáltalán nem agresszív, sokkal inkább befogadó, és kész megadni magát az egész természetnek. Ez még napjainkban is így van, bár a betelepülő nyugatiak kultúrája hat rájuk, és nem mindig jó irányban. Egészséges, természetes ételeik mellett megjelentek a feldolgozott hústermékek, a szalámik, kolbászok, a nehéz, zsíros sajtok, ezek ismeretlenek voltak korábban, nem is tesznek jót az egészségüknek. Bár aranyárban mérik az ilyesmit, csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, híznak is szépen az ilyen étrendtől. Igaz, a kövér ember még mindig a gazdagságot jelenti a Kelet számára, a helybeliek ugyanis vékonyak, aprók, csodálattal néznek a nyugati nagy darab pocakosokra.

A Nyugat türelmetlenül tudni akar, a Kelet nagyon türelmes. A Nyugat mindent megtesz, hogy megtalálja az élet és a természet misztériumait; megpróbálja kinyitni az ajtókat. A Kelet pedig csak vár, mélységes bizalommal: 'Amint méltó leszek rá, az igazság megmutatkozik előttem".

Úgy tűnik, Kiplingnek logikailag igaza van, lehetetlennek tűnik, hogy Nyugat és Kelet valaha is találkozni tudnának. Különös, de Kelet és Nyugat nem csak a Föld két féltekéjét jelenti; az agyunk két féltekéjét is jelképezi. Agyunknak van egy "nyugati" és egy "keleti" része. A baoldali agyféltekénk a Nyugat; ez kapcsolódik a jobb kezünkhöz. A jobboldali agyféltekénk a Kelet, a bal kézhez kapcsolódik. Teljesen máshogy működnek.

A bal agyféltekénk logikus: számít, kalkulál, gondolkozik. Minden tudomány innen származik. A jobb agyféltekénk költő: misztikus, intuitív, meghatározhatatlan, ködös, érző. A kalkulatív elme olyan, mint a sivatag; a nem-kalkulatív olyan, mint egy kert: énekelnek benne a madarak nyílnak a virágok ... egy teljesen más világ.

2010. január 21., csütörtök

Hogy megtalád a helyes ajtót



Semmivel sem vagy kevesebb, mint mások.Tiszteld önmagad, tiszteld a saját belső hangodat, és kövesd azt. Nem biztos, hogy mindig a jó irányba fog vinni. Sokszor rossz felé fog vinni, mert ahhoz, hogy megtaláld a helyes ajtót, először nagyon sok rossz ajtón kell kopogtatnod. Ez így működik. Ha véletlenül, csak úgy vaktában ráakadsz a helyes ajtóra, akkor nem fogod felismerni, hogy az a jó ajtó.

Összességében nézve a tévút sem tévút, mert minden út szellemi és lelki fejlődésed végső csúcspontja felé halad. Ne töprengj túl sokat azon, hogy mi a rossz és mi a jó. Az a probléma, hogy nekünk, embereknek gyakran mondják, hogy "sose csinálj rosszat". Különösen, amíg gyermekek, fiatalok vagyunk. Ettől aztán olyan bizonytalanok, ijedtek leszünk, hogy semmit sem merünk csinálni, nehogy valami rosszat tegyünk. Sokan leragadnak, moccanni sem tudnak, mert hátha valami rosszat csinálnak. Olyanok lesznek mint a kő, elveszítik mozgékonyságukat.

Osho azt mondja: kövess el annyi hibát, amennyit csak tudsz, csak egyre emlékezz: sose kövesd el ugyanazt a hibát kétszer. Így biztosan fejlődni fogsz.

Jó, ha tudjuk



Ajánlanék néhány weboldalt, talán hasznát veszitek:

http://www.ketesaruk.hu/
http://golgotha.uw.hu/

Az utóbbinál, ha a főoldal után beljebb léptek, az alsó húsz fejezet az érdekes. Meglepő dolgokat olvastok majd, de fontos és megszívlelendő minden szó.

Megrendeltem hat szakácskönyvet, nagyon ígéretes mind. Írok majd róluk.

2010. január 16., szombat

Az igazi Tao



Miért keres oly sok ember idegen vallásokat? Miért van annyi idegen nyelvről lefordított filozófiánk? Azok, akik vizsgálgatják a Taót, kérdezik, hogy kínainak kell-e születnünk ahhoz, hogy hasznunkra váljon. Való igaz, a Tao tanulmányainak egy része csak kínaiul létezik.Az is igaz, hogy a taoizmust soha nem exportálják - szemben a buddhizmussal, iszlámmal, hinduizmussal, kereszténységgel és a judaizmussal - és soha nem is hirdették Kína öt szent hegyén túl. De ez a taoizmus nem a Tao, amire neked van szükséged.

Az igazi Tao nemzetiségtől, felekezettől független. Messze meghaladja még a legértelmesebb emberi lény fogalmait is, tehát egyetlen kultúra vagy faj sem mondhatja magáénak. A Tao megértésének szükségessége egyetemes, az emberek pusztán más nevet adnak neki a maguk nyelvén. A Tao magának az életnek az esszenciája, így mindenkinek megadatott a lehetőség a megismerésére. Mindig megtalálható itt és most, így hát minden őszinte kereső számára elérhető.

Méltatlanul elfelejtve



Igen, ő Tormay Cécile. Nincs még egy olyan kitűnő alkotója a huszadik századi magyar irodalomnak, akit olyan méltatlanul mellőztek volna, mint ő. Mindez az akkoriban igen eredményes "kultúrpolitika" következménye volt. A legnagyobbak között lenne a helye, íróink közül egészen a legutóbbi időkig ő járt legközelebb az irodalmi Nobel-díjhoz, beteljesülését talán csak a korai halála hiúsította meg. 1876-ban született és 1937-ben halt meg.

Régi pesti orvoscsaládba született. Kezdetben novellákkal jelentkezett, majd 1911-ben megjelent az Emberek a kövek között című regénye. Ahogy ebből a regényből, és ekkoriban írt novelláiból is kitűnik, a fiatal Tormayt a dél, a mediterrán világ varázsa bűvölte el, de míg korábbi novellái csupán a görög és az olasz föld mesés idilljeit villantják fel, itt már a lélek mélységeibe is behatol. A kirobbanó sikerű regényt szinte azonnal lefordították németre, majd angol és francia nyelven is napvilágot látott, Tormayt egyszerre a kortárs világirodalom megbecsült tagjává avatva.

1915-ben megjelent a Régi ház, és még ezt a sikert is messze felülmúlta. Itthon megkapta érte az Akadémia Pétzely-díját, külföldön pedig olyan nagyságok barátságát, mint Gabriele D'Annunzio, Anatole France vagy Puccini. A hatalmas tekintélyű Revue de Paris folyóiratban Marcel Prévost közölte novelláit. A Régi ház-zal Tormay meghódította Európát, íróként azonban visszatért hazájába, egy kereskedőcsalád életén keresztül a 19. századi, németből lassan magyarrá váló Pest életét mutatta be tökéletesre csiszolt mondatokkal, gazdag lélekábrázolással.

A regény nemzetközi sikere csak Jókai és Mikszáth egy-egy művééhez fogható: a német, angol, olasz, francia fordítást svéd, dán, finn kiadás követte, nem egy nyelven újabb és újabb kiadásokkal. Ha ekkoriban valakiről el lehetett mondani, hogy Európa-szerte ünnepelt szerző, hát Tormay Cécile az volt. Jövendő írásait nagy kiadók előre lekötötték, hírességek leveleztek vele, szalonok versengtek érte.

Az első világháborút követő összeomlást, és az azt követő forradalmakat azonban súlyos megrázkódtatásként élte meg. Erről tanúskodik az 1921-ben és 22-ben megjelent, kétkötetes Bújdosó könyv, egy megrázó erejű napló mindazokról a megpróbáltatásokról, amelyeket Magyarországnak el kellett szenvednie. Ez a könyv ismét nemzetközi siker lett, de Tormay számára keserű siker, hiszen hazája szenvedéséről adott benne számot.

Tormayt az összeomlás és Trianon valósággal kirobbantotta abból a szalonvilágból, amelynek addig ünnepelt hősnője volt. 1919 novemberében ő volt az, aki a magyar asszonyok nevében az Országház lépcsőjén köszöntötte a bevonuló Horthy Miklóst és nemzeti hadseregét.

Úgy érezte, hogy a megpróbáltatások éveiben nem írhat tovább a lélek finom rezdüléseiről, a politika színpadán kell szerepet vállalnia. Megalapította és vezette a Magyar Nők Nemzeti Szövetségét, létrehozta és szerkesztette a Napkelet című folyóiratot. Művészi kvalitása azonban nem engedte meg, hogy az eszme oltárán feláldozza a színvonalat: mint Szerb Antal írja, „mint szerkesztő sokoldalúan megértő volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával jótékonyan támogatta.”

Legértékesebb éveit a nemzeti ügy melletti politikai küzdelem kötötte le, a húszas években csupán egy-egy novellával, műfordítással jelentkezett. Végül mégis győzött benne az alkotószellem, és hozzáfogott monumentális regénytrilógiájához, az Õsi küldött-höz.

Egészsége azonban ekkor már egyre gyengült, életerejét felőrölte a kultúraszervezés, a nemzetközi konferenciákon való fellépés, a közélet számtalan kötelezettsége. Trilógiájának harmadik kötetét már nem fejezhette be, halála után ezt a munkát írótársa, Bánffy Miklós végezte el. Regényei 1945-ig újabb és újabb kiadásban jutottak el a felnövekvő nemzedékekhez.

Hogy aztán fél évszázad mély hallgatása következzék. Tormay Cécile válogatott műveinek kiadását az a remény indította el, hogy ez a hallgatás megtörhető, az író visszamenthető a magyar kultúrába. Mindnyájan gazdagodnánk vele, ha így történne.

Forrás: Mária országa, Bencsik Gábor

2010. január 9., szombat

Alázat



Egy alázatos embert nem lehet megsérteni. Az igazi szerénység valójában az ego nélküli állapot. Eldobsz minden személyiséget, minden dekorációt, amit magad köré gyűjtöttél, és olyanná válsz, mint egy kisgyerek, aki nem tudja, hogy ő kicsoda, aki semmit sem tud a világról. A szemei még tiszták. Sokkal élesebben látja a fák zöldjét, mint te; az ő szemei sokkal érzékenyebbek.

A te szemed tele van porral, amit úgy hívsz, hogy tudás. És miért is gyűjtötted össze ezt a sok port, ami elvakít? Azért, mert a világban a tudás óriási energiával látja el az egót. Te "tudod" és a többiek "nem tudják".

Az alázatos ember semmit sem tud. Számára a kör bezárul, visszatért gyermeki ártatlanságához. Tele van csodálattal, számára minden tele van misztériummal. Köveket és kagylókat gyűjt a tenger- vagy folyóparton, és úgy örül nekik, mintha gyémántokat, smaragdokat, rubinokat talált volna.

A gyermekkornak mérhetetlen nagy tisztasága van. Ebben a tisztaságban, ebben az átlátszóságban, ezekkel a szemekkel az egész világ csodának tűnik. Az alázatos ember pedig visszatér ehhez a csodálatos léthez. A ma embere mindent megszokottnak vesz. Nem veszi észre, ahogy ugyanabból a talajból kivirágzik a rózsabokor, a bodza, a kamilla és millió más virág. A talajnak nincsenek olyan színei; honnan jön az a sok csodálatos szín? A talaj durva és rögös - mondja. Honnan a rózsa bársonyossága? Honnan jön hát a fák és erdők zöldje?...

A szerény ember olyan, mintha újra gyermek lenne. Nincsenek követelései - csak hálát érez mindenért; még olyan dolgokért is, amiről el sem tudod képzelni, hogy hálás lehetnél érte .Ha megnézted már egy hópehely varázslatos rajzát, ha elgyönyörködtél egy cica rugalmas, harmonikus, tökéletes alkatában, mozgásában, ha nyári és téli estéken ámulva bámultad a csillagokat, akkor tudod, miről beszélek.

Osho gondolatait gondoltam tovább....

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...