2012. december 21., péntek

Ki vagy? Felelj önmagadnak - világvége helyett


Nem lesz világvége, ne aggódjatok. Sok dolgunk van még addig. Elsősorban megismerni önmagunkat, legyőzni a félelmeinket, szorongásainkat. Megtanulnunk a jelenben élni. Keressétek meg a válaszokat, Barátaim. Én is azt teszem.

Szepes Mária gondolataival kívánok minden kedves Ismerősömnek, Barátomnak, Olvasómnak Áldott Karácsonyt és nagyon boldog Új Évet!

Miben akadályoztak meg eddig szorongásaid? Engedted-e, hogy a félelem visszatartson olyan tettektől, elhatározásoktól, amelyeket erkölcsi Éned helyesnek ítélt volna? Erőt vettél-e már rettegéseden egy olyan morális, benső parancsra, amely legyőzte veszélyérzetedet és önérdekedet?

Felismerted-e, hogy a félelemben a legijesztőbb az, hogy szokássá válik, mint a rossz gondolatok pergetése vagy a meddő, elégedetlen lázongás karmád szükséges, gyógyulást hozó működése ellen? Tudod-e, hogy semmi sem történik véletlenül, senki sem lép be az életedbe tudattalanod hívása nélkül? Valamennyi nehézséged, megpróbáltatásod idéző vetítő góca benned van. Miért nem keresed meg, miféle szimbolikus formulát hordoznak életed eseményei, amelyek fölött azáltal lehetsz úrrá, hogy megérted transzcendens üzenetüket?

Tudtad-e, hogy a múltba vesző nosztalgia, az esetleges mulasztások fölötti kesergés és a jövőtől való rettegés egyedüli ellenszere a Jelenből vonható ki? Mi szomorkodni valód van a lezárult tegnapon, és mi félni valód van a még meg nem született holnaptól, mikor minden oldó, sorsnemző tett egyedül a mában megy végbe? Jelen vagy-e mindig alkímiai műveleted felfűtött tégelye mellett minden képességeddel, jó szándékoddal és bizalmaddal?

Hányszor tapasztaltad már, hogy amint el tudsz engedni , oda tudsz adni valamit belenyugvással, ragaszkodás nélkül, semleges egyensúllyal, pontosan az gördül be sorsodba, amiről már teljes szíveddel és eszeddel lemondtál?

Tudod-e, hogy a Vízöntő korszak vezérlő csillaga az Uránusz? Elemezted-e már az asztrozófia kulcsaival, milyen a viszonyod e bolygóval, és mire jelöl ki téged ebben az életben?

Tudod-e, mi az, amit egyedül te tehetsz meg egyéni karmáddal való küzdelmeiden túl? Mire sürgetnek képességeid, humanizmusod és körülményeid?

Vajon több félnivalód van-e a holnaptól, mint tegnapod lezárult eseményeitől? Valósabb-e a múlt, mint a jövő jelenednek abban a pillanatában, amelyben éppen vagy? Tudod-e, hogy mentális diétád éppen ezt az egyedül fontos és igaz Jelent ajándékozza vissza neked , amelyben leszüretelheted átélt tapasztalataidat? Megtisztíthatod gondolataidat, érzésvilágodat, és ezzel irányíthatod sorsod későbbi alakulását.

Könnyen elhiszed-e, ha dicsérnek, magasztalnak, hízelegnek neked? Nehezen viseled-e a kritikát, szerinted jogtalan támadást, ócsárlást, vagy gondolkozol rajta, vajon a rosszindulaton, irigységen túl van-e valami igazság is benne, amelyből tanulnod lehet?

Sokan azt mondják, vakon hinni, vallásosnak lenni kényelmes, mert hitük áthárít minden felelősséget, terhet a jóistenre. De vajon nem éppolyan kényelmes, szellemi erőfeszítéseket elhárító magatartás-e, ha valaki csak terméketlenül kételkedik, anélkül, hogy élete értelmét, valódi okát keresné, s közhelyeket szajkózva tagad, felületi érvek rongyait lobogtatva? Akad-e olyan gondolkodó ember, aki anyagi létét tökéletes állapotban tartaná? És volt-e olyan filozófus, próféta, beavatott, aki ne merült volna alá az élet-halál sötét mélységeibe megismerése igazgyöngyeiért?

Ma már sok mindent tudsz és még többet sejtesz az ember mikrokozmoszának hatalmas kiterjedéséről. Nyilvánvalóvá lett előtted, hogy racionális szemléleted, mint a jéghegy tengerszint fölötti csúcsa, csak hat hetede kozmoszba kapcsolt lényed, tudattalanod mélységes, bonyolult dimenzióinak. Próbálod-e naponta eltüntetni e hasadást, megszüntetni a zárlatot a felszínen fuldokló töredékrészed és a teljesség között, amelyhez gondolatfoszlányok, pszichikai érzetek számtalan kapcsolódásával hozzátartozol? Igyekszel-e helyreállítani az egészséges keringést az örök élet és a benned lüktető, érző, látó Isteni Önvalód között?


2012. december 9., vasárnap

Sokkoló látvány: tűz a falunkban


Szomorú volt a tegnapi napunk. Már délben kezdődött, amikor is egy hatalmas idegen kandúr felkergette a szomszédunk egyik kiscicáját a fenyőfánkra, és nem volt hajlandó lejönni. Azt hittük, nem is tud. Olyan ez a fenyő, hogy vagy hat méter magasságig nincsenek ágai, muszáj volt ezt tennünk vele, mert koromsötét volt a nappalink. A cicc meg felült egy felső ágra és jól ottmaradt. Zé megpróbálta létráról lehozni, de a létra nem ért fel a cicáig. Több ötletünk nem volt. Körberaktuk a fát puha dolgokkal, párnákkal, plédekkel, hintaágy matracokkal, hogy arra essen, ha esik.

Aztán eljött az este. Nyolc óra tájban a szomszédunk, Márti telefonált kétségbeesetten, hogy ég a lefelé második szomszédunk háza. Hívta a tűzoltókat, hívtam én is azonnal, utána kirohantunk Zével az utcára, hogy lehet-e valamit segíteni. Cica szegény még mindig dermedten ücsörgött odefent, képzelem, mennyire megrémülhetett a hatalmas lángoktól, szikráktól. Olyan volt az egész, mint egy nagy tűzijáték, pattogott, robbant, kisebb és nagyobb szikradarabokat vitt a szél - felénk. Rettegtem, hogy lángot kap a kertben az összegyűjtött száraz rőzse, vagy a háztető, vagy a hatalmas fák.

Közben a ház felső szintje már szinte teljesen kiégett, elég rosszul lehet látni a fotón, már vagy fél órája lángolt, mire eszembe jutott, hogy le kellene fotózni. Zé közben a slaggal a kezében őrséget állt a kertben, hogy cselekedni tudjon, ha mégis valami meggyullad.

A hívásaink után vagy 20 percig nem történt semmi. Lángolt a ház és sehol egy tűzoltó. Először egy rohammentő érkezett, majd 29 perc elteltével egy pici tűzoltóautó Bakonyoszlopról. Kétségbeesett keresgélés, hol van a tűzcsap, aztán meglett, a felső szomszédunk, Mártiék háza előtt. Szerelniük kellett, mert nem ért el odáig a slag, ezzel megint értékes percek teltek el. Lassan elkezdtek végre oltani.Nagyjából negyed óra múlva megjelent még három tűzoltóautó, egy a zircieké, két komolyabb pedig a veszprémi tűzoltóké. Egyetlen egy kocsi volt létrás.

Kétszintes házról van szó. A híradások arról szóltak, hogy a tetőszerkezet égett le, nos, ez nagyon nem így van. A ház teljes tetőszerkezete és a teljes felső szint égett porrá, a kémények megroggyantak. Az oldalsó falak viszonylag épek maradtak, de az alsó szinten is hatalmas a kár, ablakok, redőnyök, falépcső, ami az emeletre vezetett és még sorolhatnám.

Az alsó szinten egy idős néni élt, ő volt csak otthon, azonnal kihozták őt a falubeliek, még mielőtt a mentő odaért volna. A felső szintet egy középkorú házaspár lakta egy kisfiúval. Az idős néni lánya, a férje és a gyermekük. Mindenük odaveszett. Vendégségben voltak valahol, telefonhívásra jöttek, ahogy tudtak, de a rajtuk lévő ruhán kívül semmijük sem maradt. Égett a kandallóban a tűz, amikor elmentek, de a pontos okot, mi miatt keletkezett a tűz, nem lehet tudni.

Éjjel egy óráig oltottak a tűzoltók. Hatalmas fekete füst gomolygott az egész környéken, nem is lehetett kint maradni az utcán. Szegény cicus még mindig a fán volt. Bátortalanul szóltam az egyik tűzoltónak, nem lehetne-e izé...a cicát.. leszedni onnan, miközben nagyon szégyelltem magam, hogy ilyesmivel háborgatom őket. De azt mondta, nem lehet, megtiltották nekik ezt a tevékenységet. Gondoltam, nem éli túl szegényke a hideget, a sokkot, a füstöt, és nagyon elkeseredett voltam. Sajnáltam a szomszédaimat is, iszonyú volt látni, hogy lesz percek alatt semmivé az a szép nagy ház.

Aztán lassan elcsendesedett minden. Fél három felé elaludtunk mi is. Reggel alig vártam, hogy világos legyen, rohantam ki megnézni a cicát. Már nem volt ott! Feltételezem, hogy végül, életösztönből, összeszedte a bátorságát és lemászott valahogy.

A leégett házon is szomorkodtam egy sort. Már volt ott vagy tíz markos legény és elkezdték a munkát, összeszedni a sok agyonégett nem is tudom mit a felső szinten, talicskába tették és öntötték le fentről. Fogalmam sincs, mikor lesz lakható. Addig az alsó közvetlen szomszédomnál, Kató néninél fognak lakni, rokonok egyébként.

Délelőtt átmentem hozzájuk, megkérdezni, miben tudnánk segíteni, hozzak-e pár ruhadarabot. De már kaptak másoktól. A kollégák, kolléganők már reggel eljöttek, hoztak ruhát, cipőt, ilyesmit. A kárfelmérés is megkezdődött, van biztosításuk szerencsére.

Szóval ilyen volt a szombat este.

2012. december 5., szerda

Fénylánc 2012. december 21.



Azt mondják, jön a világvége. Jön a háromnapos sötétség, zárkózz be, bújj a föld alá, menekülj! Azt mondják, ha túl akarod élni, halmozz fel vizet, élelmiszert, fegyvert.

Azt mondom, az jön, amit teremtünk! Hozd el te is a fényed, gyűljünk össze a hegyek csúcsán, ne menekülj! Azt mondom, ne félj, a benned lévő fényen nincs hatalma a sötétségnek.

Ötödször gyullad ki a fénylánc az év legsötétebb napján, ötödször gyűlünk egybe szent hegyeink ormán, ötödszörre akarjuk együtt, hogy imánk az Istent újra megtalálja. Ha ötről hatra akarsz jutni, ha fényt akarsz vinni az elsötétült világba, ne bújj, gyere velünk!

Zarándokútra hívunk! Gyere velünk, ne légy rest, cipled fel a hegyre a terhed, amit már régóta le szeretnél tenni.Gyere velünk, ne légy hitetlen, emelkedj felül magadon és a csúcson az vár, amire vársz: a nyugalom, a béke és a közös(s)ÉG.

Találd meg a környék számodra legszentebb hegyét, jelöld be a www.fenylanc.uw.hu térképen pontosan a helyét, a többit bízd a Teremtőre. Ne tarts szertartásokat, ne legyenek beszédek, hangoskodás, csak énekeljetek, beszélgessetek vagy hallgassatok - de azt őszintén.

Rakjunk ki magunkból mindent, ami hazug, ami csorba, ami mérgez, hogy végre a fényes oldalunkkal fordulhassunk egymás felé, végre egymásra találjunk. Csak azt hozz, ami éltet: a szereteted hazád, nemzeted és Istened iránt! Hozzál kóstolót ételeidből, italaidból!

Most hozzád szólok, aki önként vagy, vagy a sors akaratából elhagytad Hazád, vagy a Hazád hagyott el téged: magyarnak lenni vallás, azaz vállalás. Amíg hited és nyelved egy az enyémmel testvérem vagy, ezért bárhol élsz a nagyvilágban, kérlek, gyújts te is tüzet! Bárhol élsz és bárki vagy, kívánom, hogy a legsötétebb éjszakán is megtapasztald, nem vagy egyedül!

Géczy Gábor
Magfalva
magyar@vnet.hu
http://fenylanc.uw.hu/2012/

fotó: kezdiszarazpatak.hu





Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...